3076/2022. (II. 25.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 42.Pk.500.141/2020/28. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék. 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény 28. cikke, I. cikk (1), (3) és (4) bekezdése; II. cikke; IV. cikk (1) bekezdése; VI. cikk (1)-(2) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) és (5) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozással.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az édesapa (a Pesti Központi Kerületi Bíróság 26.P.101.326/2016/31. számú ítéletével és a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.637.421/2017/12. számú ítéletével) előírt folyamatos kapcsolattartások pótlása iránt indított eljárást. Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 42.Pk.500.141/2020/28. számú végzésével elrendelte nyolc alkalommal elmaradt folyamatos és elektronikus kapcsolattartások végrehajtását, ezeken túl a kérelmet elutasította.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésének indokolása szerint (9-11. oldalak) a felróhatóság vizsgálata körében meghallgatta az érdekelt gyermeket, a kiskorú nyilatkozott a bíróságnak, hogy miért nem szeretne az édesapával kapcsolatot tartani. A Pesti Központi Kerületi Bíróság indítvánnyal támadott döntésében a kapcsolattartás végrehajtására való kötelezés indokolásaként úgy fogalmazott: "a kapcsolattartás joga egy alapvető garanciális alapjog" (Indokolás [27]). A kérelmezett édesanya kötelezettsége, hogy felkészítse a gyermeket a kapcsolattartásra, így nem fogadta el a bíróság e körben azt az érvet, hogy a gyermek nem akart elmenni, és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/B. § (4) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a kérelmezett édesanya felróhatóan szegte meg a kapcsolattartásra vonatkozó döntésekben foglalt kötelezettségét (Indokolás [32]).
[4] E végzés ellen az indítványozó és érdekeltként kiskorú gyermeke fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés alapján eljáró Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzésével a gyermek mint az eljárásban érdekelt fellebbezését hivatalból visszautasította, az édesanya fellebbezése nyomán eljárva pedig az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[5] 2. Az indítványozó (kérelmezett) ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amelyben elsősorban azért állította a támadott végzések alaptörvény-ellenességét, mert őt tették "felelőssé" a kapcsolattartások elmaradásáért, ez álláspontja szerint emberi méltósághoz való jogát sérti (Alaptörvény II. cikke). Meglátása szerint a gyermek akaratát a kapcsolattartással összefüggésben figyelembe kellett volna venni az eljárásban, és a gyermek véleménye miatt nem lehet az indítványozót kötelezni a kapcsolattartás végrehajtására [az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésének sérelme]. Szintén az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította az indítványozó amiatt, mert a Fővárosi Törvényszék támadott végzésében úgy foglalt állást, hogy a koronavírus járvány időszakában az apa kapcsolattartáshoz való joga megelőzi "a gyermek egészségének a szülő általi védelmének biztosítását". Az indítvány szerint a 14. életévét betöltött gyermeket "megilleti - a kapcsolattartási jog tekintetében - az önálló polgári jogi jogalanyiság", amit a bíróságok nem ismertek el, ezzel az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdései sérelmét okozták.
[6] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) megjelölve hivatkozott a bíróságok contra legem jogalkalmazására, továbbá arra, hogy a bíróságok nem biztosították az indítványozó számára, hogy a kérelmező édesapa beadványait megismerhesse, végül az indítványozó állítja, hogy a gyermeket a bírósági titkár egyedül (képviselő nélkül) hallgatta meg, ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy "a kérelmezett nyilatkozatát a gyermek meghallgatásáról készült jegyzőkönyv tekintetében a mai napig nem bírálta el". Kifogásolta az indítványozó azt is, hogy a bíróságok nem indokolták döntéseikben, hogy miért állapították meg az indítványozó felróhatóságát az ügyben. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét az indítványozó azért állította, mert a Fővárosi Törvényszék "anyagi jogi értelemben" nem vizsgálta a benyújtott fellebbezését, valamint nem értékelte az apa "visszaélésszerű" magatartását.
[7] A főtitkár hiánypótlási felhívására közölt válaszában hivatkozott továbbá az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésére azzal összefüggésben, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe a megelőző kapcsolattartások során "a gyermeket ért bántalmazást". Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy az eljáró bíróságok "nem végezték el az alkotmányossági tesztet", amivel az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat megsértették.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálta a befogadhatóság feltételeit, és a következőket állapította meg.
[9] 3.1. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be: a másodfokú végzést az indítványozó jogi képviselője 2021. február 25-én vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2021. április 26-án, vagyis határidőben nyújtotta be elektronikusan a bírósághoz. A Fővárosi Törvényszék döntése alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozó édesanya a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a folyamatban volt eljárás kérelmezettjeként érintettnek minősül.
[10] 3.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény I. cikkére vonatkozó gyakorlata értelmében "az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései az állam kötelezettségeit határozzák meg az alapjogok védelme és biztosítása érdekében, így közvetlenül ezen rendelkezések vonatkozásában sincs helye alkotmányjogi panasznak" (3231/2014. (IX. 22.) AB végzés [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [32]; 3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése pedig államcélt fogalmaz meg, amelyből a családok, gyermekek, nők, idősek és fogyatékkal élők védelmére irányuló állami kötelezettség ered. Az Alaptörvény e rendelkezésére, mivel nem az Alaptörvényben biztosított jogról rendelkezik, így alkotmányjogi panasz indítványt nem lehet alapítani (3127/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [23]-[24]; 18/2020. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében végül az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29], lásd legutóbb: 3477/2021. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [22]).
[11] 3.3. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek az alábbiak szerint részben tesz eleget. Az indítvány a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó mint kérelmezett kötelezése a kapcsolattartás végrehajtására); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntéseket (a Pesti Központi Kerületi Bíróság 42.Pk.500.141/2020/28. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék. 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény II. cikke, IV. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) és (2) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése]; e) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Törvényszék végzésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésére is kiterjedően.
[12] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján az indítványnak - többek között - indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság által vizsgálható alkotmányossági kérdés [Abtv. 52. § (2) bekezdés] meghatározásához szükséges tehát, hogy az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között szerinte fennálló ellentétet alkotmányjogilag is értékelhető érvekkel alátámassza.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény II. cikkének, IV. cikk (1) bekezdésének, VI. cikk (1) és (2) bekezdésének, XV. cikk (1) bekezdésének, XVI. cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére vonatkozó kifejezett indokolást nem adott elő, a felsorolt alapjogok alkotmányos tartalmára az indítványozó nem hivatkozott, és nem is volt figyelemmel. Ilyen irányú indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írt követelményének, és annak elbírálására nincs lehetőség (lásd hasonlóan: 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).
[14] 3.4. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[15] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket hangsúlyozza. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése "egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti" (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]). Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a tisztességes eljárás (fair trial) "egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ebből következően az egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes." (6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [47]) Ezen túl az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó részjogosítványok részleteit is kifejtette már az Alkotmánybíróság gyakorlata. Jelen alkotmányjogi panasz - a 6/1998. (III. 11.) AB határozat, valamint a 3375/2018. (XII. 5.) AB határozat megjelölésén túl - e gyakorlathoz képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását a fair bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben indokolná.
[16] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség feltételének (Abtv. 29. § második feltétele) vizsgálata körében az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[17] Elöljáróban az Alkotmánybíróság utal a következő gyakorlatára: a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[18] Jelen ügyben az eljáró bíróságok végzéseikben foglalt döntéseiknek indokát adták. A Pesti Központi Kerületi Bíróság az eljárási normában biztosított eszköz (gyermek meghallgatása) útján feltárta a kapcsolattartás elmaradása mögött húzódó körülményeket. A Fővárosi Törvényszék végzésében pedig részletesen kitért annak az indítványozói állításnak a vizsgálatára, hogy a kiskorút jogszerűtlenül hallgatta meg a bíróság, végzésének [64] bekezdésében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 473. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a "bíróság a kiskorút a felek és a felek képviselői távollétében is meghallgathatja". A Fővárosi Törvényszék továbbá tételesen vizsgálta azt az indítványozói állítást is, miszerint nem ismerhetett minden eljárás során keletkezett dokumentumot (az 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzés indokolásának [62]-[63] bekezdései). Ezen kívül a felek figyelmét felhívta arra, hogyan rendezhető a jog eszközével a közöttük fennálló ellentét (kapcsolattartás újraszabályozása iránti per kezdeményezése). Ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy az apa magatartása "a kapcsolattartás szabályozásának megváltoztatása vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlásának újrarendezése iránti peres eljárás eldöntését befolyásolhatja", de a jelen eljárás tárgya a szabályozott kapcsolattartás végrehajtása (az 51.Pkf.636.862/2020/4. számú végzés indokolásának [69] bekezdése).
[19] A kapcsolattartás pótlását elrendelő bírói döntés tehát tartalmaz a gyermek érdekét értékelő és figyelembe vevő irányú indokolást. A bírói döntések indokolási hiányosságaira való indítványozói hivatkozás nem elegendő érv a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára.
[20] Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye sem merült fel, az eljáró bíróságok határozataikban számot adtak az érdemi döntést alátámasztó lényeges érvekről. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).
[21] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet jelen ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[22] 4. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjába foglalt törvényi feltételnek, valamint nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2022. február 8.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1150/2021.