62012CJ0441[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. szeptember 17. Almer Beheer BV és Daedalus Holding BV kontra Van den Dungen Vastgoed BV és Oosterhout II BVBA. A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Vállalkozások joga - 2003/71/EK irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése - Értékpapírok nyilvános kibocsátása esetén tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség - Értékpapírok kényszerárverése. C-441/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2014. szeptember 17. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Vállalkozások joga - 2003/71/EK irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése - Értékpapírok nyilvános kibocsátása esetén tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség - Értékpapírok kényszerárverése"

A C-441/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2012. október 3-án érkezett, 2012. szeptember 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Almer Beheer BV,

a Daedalus Holding BV

és

a Van den Dungen Vastgoed BV,

az Oosterhout II BVBA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. L. da Cruz Vilaça (előadó), G. Arestis, J.-C. Bonichot és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 18-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a holland kormány képviseletében M. de Ree és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze, J. Möller és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, D. Tavares és A. Cunha, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Nijenhuis és R. Vasileva, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. június 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. március 11-i 2008/11/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 76., 37. o.) módosított, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 345., 64. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 6. kötet, 356. o.; a továbbiakban: 2003/71 irányelv) 1. cikke (2) bekezdése h) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az Almer Beheer BV és a Daedalus Holding BV (a továbbiakban: Almer Beheer és társai), valamint a Van den Dungen Vastgoed BV és az Oosterhout II BVBA (a továbbiakban: Van den Dungen és társai) között az Almer Beheer és társai annak eldöntésére irányuló kérelme tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alá esik-e a tulajdonukban álló értékpapírok kényszerárverése.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2003/71 irányelv (10), (18) és (19) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(10) Ezen irányelv és végrehajtási intézkedései célja, hogy biztosítsák a befektetők védelmét és a piac hatékonyságát, összhangban a vonatkozó nemzetközi fórumok által elfogadott magas szintű szabályozási standardokkal.

(18) Az értékpapírokra és az ilyen értékpapírok kibocsátóira vonatkozó teljes körű információnak az üzlet vitelére vonatkozó szabályokkal együtt történő közzététele elősegíti a befektetők védelmét. Ezenkívül az ilyen információk hatékony eszközei az értékpapírok iránti bizalom erősödésének, és ezáltal hozzájárulnak az értékpapírpiacok megfelelő működéséhez és fejlődéséhez. Az ilyen információk rendelkezésre bocsátásának megfelelő módja tájékoztató kiadása.

(19) Az értékpapírokba történő befektetés kockázattal jár, hasonlóan a befektetés bármilyen más formájához. Minden tagállamban szükség van a tényleges és potenciális befektetők érdekeinek védelmét szolgáló biztosítékokra, hogy lehetővé tegyék számukra az ilyen kockázatok tájékozott felmérését, és ezáltal lehetővé tegyék, hogy befektetési döntéseiket a tények teljes körű ismeretében hozhassák meg."

4 Ezen irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "1. Ezen irányelv célja, hogy összehangolja a valamely tagállamban található vagy működő szabályozott piacon értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítésére, jóváhagyására és terjesztésére vonatkozó előírásokat. 2. Ez az irányelv nem vonatkozik: [...] [...]"

h) olyan kibocsátásban érintett értékpapírokra, ahol a kibocsátás teljes ellenértéke 2500000 eurónál kisebb, amely mértéket 12 hónapos időtartam alatt kell számítani;

5 Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése d) pontjának a szövege a következő: "Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...]"

d) »értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel«: személyeknek szóló közlés bármilyen formában és bármilyen eszközzel, amely elegendő információt ad az ajánlat feltételeiről és a felajánlott értékpapírokról ahhoz, hogy lehetővé tegye a befektetőnek az értékpapírok megvásárlására vagy jegyzésére vonatkozó döntés meghozatalát. [...];

6 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok tájékoztató előzetes közzététele hiányában nem engedélyezik a területükön az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt."

7 A 2003/71 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A 8. cikk (2) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül a tájékoztatónak tartalmaznia kell mindazon információt, amely a kibocsátó és a nyilvánosságnak felajánlott vagy a szabályozott piacon bevezetett értékpapírok egyedi jellege szerint szükséges ahhoz, hogy a befektetők tájékozottan értékelhessék a kibocsátó és minden esetleges kezes eszközeit és forrásait, pénzügyi helyzetét, nyereségét, illetve veszteségét, kilátásait, valamint az ilyen értékpapírokhoz fűződő jogokat. Az információkat könnyen elemezhető és érthető formában kell bemutatni."

8 Ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A tájékoztatót addig nem lehet közzétenni, amíg azt a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága jóvá nem hagyta."

9 A 2010. november 24-i 2010/73/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 1. o.), amely 2010. december 31-én lépett hatályba, módosította a 2003/71 irányelvet. Tekintettel az alapeljárás tárgyát képező ügy tényállása megvalósulásának időpontjára a 2003/71 irányelv továbbra is alkalmazható az alapügy tényállásának megvalósulása időpontjában.

A holland jog

10 A 2003/71 irányelvet a pénzügyi felügyeletről szóló, 2006. szeptember 28-i törvény (Wet op het financieel toezicht; a továbbiakban: Wft) ültette át a holland jogba.

11 A Wft 5:2 cikke a következőképpen rendelkezik:

"Hollandiában tilos az értékpapírok nyilvános kibocsátása vagy valamely, Hollandia területén található vagy működő szabályozott piacra történő bevezetése, kivéve ha a kibocsátás vagy bevezetés vonatkozásában a pénzpiacokért felelős hatóság vagy valamely tagállam felügyelő hatósága által jóváhagyott tájékoztató közzétételére kerül sor."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 Az Almer Beheer és társai és a Van den Dungen és társai 2003. július 16-án megállapodást kötöttek, amelynek értelmében vételár megfizetése ellenében átadják a Global Hail Group BV-hez tartozó más társaságokban (a továbbiakban: Hail-csoport) fennálló részesedést megtestesítő részvényeiket.

13 E megállapodás végrehajtására létrehozták a Stichting Administratiekantoor Global Hail társaságot (a továbbiakban: STAK), és a Hail-csoport összes részesedést megtestesítő részvényét e társaságra ruházták át.

14 Az Almer Beheer és társai birtokolják a Hail-csoport részvényeit megtestesítő igazolásokat, amelyeket a STAK bocsátott ki.

15 Az említett megállapodás végrehajtása keretében a felek között kialakult nézeteltéréseket követően a Gerechtshof 's-Hertogenbosch (a 's-Hertogenbosch-i fellebviteli bíróság) a 2010. november 30-án hozott ítéletében 500000 euró összegnek a Van den Dungen és társai javára történő megfizetésére kötelezte az Almer Beheer és társait. Ezen összeg a négy, Hail-csoportra átruházott társaság részvényeinek vételárához kapcsolódó előlegnek minősült.

16 Ezen összeg megfizetésének biztosítására a Van den Dungen és társai 2009. december 11-én kezdeményezte az Almer Beheer és társai birtokában lévő részvényeket megtestesítő igazolások zár alá vételét, ezt követően pedig azt kérelmezte a Rechtbank Breda (bredai bíróság) előtt, hogy az rendelje el a zár alá vett részvényeket megtestesítő igazolások értékesítését és átruházását, valamint hogy határozza meg az értékesítés határidejét, módját és feltételeit.

17 2010. december 27-én e bíróság kimondta, hogy a részvényeket megtestesítő igazolások értékesítését és átruházását a Van den Dungen és társai által megbízott bírósági végrehajtón keresztül, két országos napilapban meghirdetett nyilvános árverés útján kellett végrehajtani hat hónapon belül. A részvényeket megtestesítő igazolásokat a legmagasabb ajánlatot tevők részére kellett átruházni, és az értékesítés során a bírósági végrehajtónak kellett gondoskodnia arról, hogy csak annyi részvényeket megtestesítő igazolást árverezzenek el, amennyi az 500000 euró eljárási, zár alá vételhez kapcsolódó és végrehajtási költségekkel növelt összegének eléréséhez szükséges.

18 A Rechtbank Breda szintén kimondta, hogy a tájékoztató elkészítésének a Wft 5:2 cikkében rögzített kötelezettsége nem vonatkozik a részvényeket megtestesítő igazolások értékesítésére, mivel a Wft nem a kényszerárverések során haszonszerzési céllal tudatosan kockázatot vállaló személyek, hanem kizárólag a befektetők és a betétesek csalárd ajánlattételekkel, valamint elégtelen tájékoztatással szembeni védelmét, és azoknak a gazdasági szereplők hozzá nem értésétől való megóvását tűzi ki célként.

19 Az Almer Beheer és társai fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a Gerechtshof 's-Hertogenbosch előtt, amely a 2011. április 5-i ítéletében helybenhagyta azt.

20 Az Almer Beheer és társai felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) előtt.

21 A kérdést előterjesztő bíróság előzetesen megjegyzi, hogy az alapvető kérdés annak megállapítása, hogy az előtte folyó jogvitában szóban forgó részvényeket megtestesítő igazolások kényszerértékesítésére is alkalmazni kell-e a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettséget.

22 E tekintetben e bíróság megállapítja, hogy a 2003/71 irányelv elfogadása során az értékpapírok kényszerárverésének különleges helyzetére egyáltalán nem fordítottak figyelmet. Márpedig az ilyen értékesítést a rendes piaci helyzet fennállásának hiánya jellemzi. Nem a tulajdonos vagy a jogbirtokos, hanem a végrehajtást kérő értékesíti az árverésre bocsátott árut, gyakran bírósági végrehajtón keresztül. A fent hivatkozott bíróság álláspontja szerint ilyen helyzetben az eladó általában nem felel a kockázatokért és az értékesített áru általa nem ismert hibáiért, a vevő pedig elfogadja, hogy ezen áruk ilyen hibákban szenvedhetnek, ami a rendes adásvételből származóhoz képest általában lényegesen alacsonyabb eladási árat eredményez. Ezenkívül annak elfogadása, hogy értékpapírok kényszerárverése esetén tájékoztató-közzétételi kötelezettség áll fenn, jelentős gyakorlati problémákhoz vezethet különösen a tájékoztató előkészítése és költségei tekintetében.

23 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a 2003/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy a tájékoztató közlésének ezen irányelvben előírt kötelezettsége főszabály szerint (vagyis az irányelvben bizonyos esetek tekintetében rögzített mentességektől és kivételektől eltekintve) az értékpapírok kényszerárverésére is alkalmazandó?

2) a) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ebben az esetben úgy kell-e értelmezni a 2003/71 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének h) pontja értelmében vett »a kibocsátás teljes ellenértéke« fogalmát, hogy az értékpapírok kényszerárverése esetén a kényszerárverés különleges jellegére figyelemmel ésszerűen várható bevételt kell alapul venni, még ha az ésszerűen várható bevétel lényegesen a kereskedelmi forgalmi érték alatt van is?

b) Az első kérdésre adandó igenlő, de a 2. a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén: miként kell értelmezni ebben az esetben, különösen az értékpapírok kényszerárverése esetében a »kibocsátás[nak] [a 2003/71 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének h) pontja értelmében vett] teljes ellenérték[ét]«"?

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

24 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a tájékoztató bármely nyilvános értékpapír-kibocsátást megelőző közzétételére vonatkozó kötelezettség az értékpapír-kényszerárverésre is alkalmazandó.

25 A 2003/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok tájékoztató előzetes közzététele hiányában nem engedélyezik a területükön az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt.

26 Ami az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt illeti, az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján olyan személyeknek szóló közlés bármilyen formában és bármilyen eszközzel, amely elegendő információt ad az ajánlat feltételeiről és a felajánlott értékpapírokról ahhoz, hogy lehetővé tegye a befektetőnek az értékpapírok megvásárlására vonatkozó döntés meghozatalát.

27 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az alapügy tárgyát képező, a Rechtbank Breda által megállapított feltételek között lefolytatott kényszerárverés nyilvános árverés, amely bírósági végrehajtó közreműködésével történt, miután két országos napilapban hirdetést jelentettek meg, és amelynek keretében az ajánlattevők ajánlatukat írásban teszik meg, az értékpapírokat pedig a legmagasabb ajánlatot tevők részére értékesítik.

28 Figyelemmel az "értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel" fogalmának tág meghatározására, amely a 2003/71 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szerepel, nem zárható ki előzetesen, hogy valamely, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kényszerárverés ne tartozhatna e fogalom alá.

29 Fontos azonban megjegyezni, hogy a 2003/71 irányelv semmiféle hivatkozást nem tartalmaz az értékpapírok kényszerárverésére vonatkozóan, különösen azokban a rendelkezésekben, amelyek vagy bizonyos helyzeteknek a hatálya alól történő kizárásáról rendelkeznek, mint ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, vagy a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alóli eltéréseket írnak elő, mint az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikkének (1) és (2) bekezdése.

30 E feltételek között meg kell vizsgálni, hogy a 2003/71 irányelv által kitűzött célok megkövetelik-e, hogy az értékpapírok kényszerárverése szintén az ezen irányelvben foglalt szabályok alá tartozzon.

31 Ezen irányelv (10), (18) és (19) preambulumbekezdéséből következik, hogy az irányelv "célja, hogy biztosítsák a befektetők védelmét és a piac hatékonyságát", hogy az értékpapírokra vonatkozó teljes körű információk "hatékony eszközei [ezen] [...] papírok iránti bizalom erősödésének, és ezáltal hozzájárulnak az értékpapírpiacok megfelelő működéséhez és fejlődéséhez", és hogy "minden tagállamban szükség van a tényleges és potenciális befektetők érdekeinek védelmét szolgáló biztosítékokra, hogy lehetővé tegyék számukra az [értékpapírokba való befektetéssel járó] kockázatok tájékozott felmérését, és ezáltal lehetővé tegyék, hogy befektetési döntéseiket a tények teljes körű ismeretében hozhassák meg".

32 Másrészt a fent hivatkozott irányelv 1. cikkének (1) bekezdése alapján az irányelv célja, hogy összehangolja a valamely tagállamban található vagy működő szabályozott piacon értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítésére, jóváhagyására és terjesztésére vonatkozó előírásokat.

33 Ebből következően a befektetők védelme és az értékpapírpiacok megfelelő működése és fejlődése a 2003/71 irányelv által kitűzött célok központi magját képezik. Ugyanis figyelemmel e célokra, a tájékoztató közzététele arra irányul egyrészt, hogy lehetővé tegye a befektetők számára az értékpapírok nyilvános kibocsátási műveleteihez kapcsolódó kockázatokat felmérését vagy ezen értékpapírok nyilvános bevezetését, oly módon, hogy biztosítsa számukra, hogy tájékozott módon hozzák meg döntésüket, másrészt pedig hogy ne akadályozzák szabálytalanságok az érintett piacok megfelelő működését.

34 Márpedig azon műveletek jellege, amelyek valamely végrehajtási eljárás keretében az értékpapír-értékesítésre vonatkozó döntés alapjául szolgálnak, élesen eltérnek a 2003/71 irányelvben előírt műveletek jellegétől.

35 Ugyanis, amint a főtanácsnok indítványának a 61. pontjában megállapította, az értékpapír-kényszerárverések nagyon távol állnak az ilyen papírok értékesítésének szokásos helyzetétől, akár valamely szabályozott piacon, akár más körülmények között kerül rájuk sor. A kényszerárverés során ezen értékpapírokat nem a kibocsátó vagy a tulajdonos értékesíti, hanem mivel e papírokat zár alá vették, azokat valamely harmadik fél kérelmére vagy az érintett tagállam valamely bíróságának meghagyása alapján értékesítik kizárólag valamely tartozás kielégítése érdekében.

36 Következésképpen a kényszerárverések célja nem valamely, az értékpapírok piacán történő gazdasági tevékenységben való részvétel, hanem tisztán valamely végrehajtást kérő hitelező követeléseinek a kielégítésére korlátozódik.

37 Másrészt az értékpapírok rendes értékesítésének jellemzőihez képest, amelynek célja a fent említett értékpapírokat kibocsátó vállalkozás jövőbeni befektetéseit lehetővé tevő tőke felhalmozása, a kényszerárverés különleges jellemzői a befektetők védelmének szintjében szintén megmutatkoznak.

38 Ugyanis a tájékoztató nyilvános értékpapír-kibocsátást megelőző közzététele meghatározó szerepet játszik a befektetők védelmében, mivel e dokumentum pontos és teljes körű információkkal szolgál a kibocsátóról, lehetővé téve számukra, hogy elviekben felmérjék a művelet kockázatait.

39 Ezzel szemben kényszerárverés esetén tájékoztatják a potenciális vásárlókat az értékesítésről, amelynek egyetlen célja a szóban forgó értékpapírok tulajdonosa tartozásainak kiegyenlítése, illetve amely bírósági eljárás keretében történik. Ebből következően az ezen értékpapírok értékesítéséhez kapcsolódó műveleteket végrehajtó személy nem az értékpapírok tulajdonosa.

40 Ezenkívül a tájékoztatónak az értékpapírok kényszerárverését megelőző közzétételére vonatkozó kötelezettség megkérdőjelezheti a végrehajtási eljárás céljait, így a hitelezői követelések gyors és hatékony kielégítését.

41 Ugyanis valamely ilyen kötelezettség teljesítése nem csupán késleltetné a kényszerárverést, és következésképpen a hitelezők kifizetését, hanem a tájékoztató elkészítéséhez kapcsolódóan költségek merülnének fel, amelyet le kellene vonni az értékesítésből származó bevételből, ami korlátozná a hitelezők esélyét arra, hogy követeléseiket kielégítsék.

42 Végül, a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség jelentős gyakorlati nehézségekhez vezetne.

43 Ugyanis mivel kényszerárverés keretében az értékpapírokat értékesítő nem az értékpapírok tulajdonosa, a tájékoztató közzétételére vonatkozó kötelezettség alkalmazása esetén felmerül az a kérdés, hogy egyrészt kinek a feladata a tájékoztató elkészítése, illetve másrészt, hogy ki tartozik felelősséggel a 2003/71 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján az e dokumentumban közölt információkért.

44 Mindenesetre, figyelemmel azon információk jellegére, amelyeket a tájékoztatókban szerepeltetni kell, amelyek lehetővé teszik a befektetők számára, hogy az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően tájékozottan felmérjék különösen a kibocsátó társaság eszközeit, forrásait, pénzügyi helyzetét és eredményét, az ilyen dokumentum elkészítése az e társaság ügyvezető szerveinek együttműködését teszi szükségessé. Márpedig nem kizárt, hogy az e társaság által kibocsátott értékpapírok kényszerárverése során az e társaság részéről tanúsítandó konstruktív együttműködés esetleges hiánya nem olyan jellegű, amely a fent említett értékesítés keretében nehézségeket okozna.

45 Ebből következően az értékpapírok kényszer-végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése nem szerepel a 2003/71 irányelv által kitűzött célok között, és következésképpen nem tartozik az irányelv hatálya alá.

46 Az Európai Bizottság azon kijelentése, amely szerint az értékpapírok kényszerárverésének a 2003/71 irányelv hatálya alól történő szisztematikus kizárása hátrányos megkülönböztetéshez vezetne ezen értékpapírok önkéntes értékesítése vonatkozásában, mivel az érintett befektetők nem részesülnének azonos szintű védelemben, nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.

47 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az egyenlő bánásmód általános elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd ebben az értelemben: Glatzel-ítélet, C-356/12, EU:C:2014:350, 43. pont).

48 Márpedig ahogyan a jelen ítélet 33-36. pontjából következik, az értékpapírok kényszer-végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése által követett cél teljes mértékben idegen a 2003/71 irányelvben kitűzött céloktól.

49 Következésképpen, mivel azon befektetők helyzete, akik kényszerárverés keretében vásárolnak értékpapírokat, nem hasonlítható össze azon befektetők helyzetével, akik a 2003/71 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett rendes nyilvános kibocsátás keretében jutottak hozzá az ilyen értékpapírokhoz, nem állhat fenn hátrányos megkülönböztetés e két csoport között.

50 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tájékoztató bármely nyilvános értékpapír-kibocsátást megelőző közzétételére vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó az alapügyben szóban forgóhoz hasonló értékpapír-kényszerárverésre.

A második kérdésről

51 A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a kérdést előterjesztő bíróság csak az első kérdésre adandó igenlő válasz esetére tett fel.

52 Figyelemmel az első kérdésre adott válaszra, a második kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. március 11-i 2008/11/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tájékoztató bármely nyilvános értékpapír-kibocsátást megelőző közzétételére vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó az alapügyben szóban forgóhoz hasonló értékpapír-kényszerárverésre.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.