EH 2005.1294 A 2003. évi II. tv.-nyel módosított Btk. szabályozása mellett a Btk. 282. §, 282/A. §, valamint a 282/C. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott tevékenységek mindegyikének megvalósítása esetén valóságos anyagi halmazat forog fenn.

A városi bíróság a 2002. június 26-án kihirdetett ítéletével H. F. I. r. terheltet kábítószerfüggő személy által kereskedéssel, üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és kábítószerfüggő személy által, fogyasztással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül, 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 100 000 forint - meg nem fizetés esetén 5000 forintonként 1 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte. Az általa előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és bűnügyi költség viselésére kötelezte a terheltet.

A városi bíróság által megállapított tényállás személyi része szerint az 1959-ben született H. F. I. r. terhelt az általános iskola 8 osztályát végezte el. Portás, havi 60 000 forint keresettel, büntetett előéletű.

Az 1980-as években bűnsegédként elkövetett jármű önkényes elvételének vétségéért, illetve társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt előbb javító-nevelő munkára, majd 5 hónap börtönbüntetésre ítélték. Másfél évtized elteltével a városi bíróság az 1999. június 1-jén jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt halmazati büntetésül 3 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre, és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetéséből 1999. június 4-én feltételes szabadságra bocsátották.

A történeti tényállás szerint:

II. Az I. r. vádlott 1999 és 2000. év során - egészen 2000. augusztus 10-éig - E.-ban a K. D. sétányon található diszkóban és a S. J. utcában kábítószert árult. Ennek során mintegy 2-3 alkalommal átadott extasy tablettát B. Z.-nak, 2 alkalommal F. Sz.-nak és 2 alkalommal G. Zs.-nak. Az extasy tablettát darabonként 2000 Ft-ért értékesítette.

Az értékesített tabletták hatóanyag-tartalma nem rekonstruálható, a tabletták hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiséget nem érte el. Az extasy tabletták MDMA-t tartalmaznak, mely vegyület a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet I. számú jegyzéke alapján pszichotróp anyagnak minősül.

Az I. r. vádlottal szemben a rendőrség 2000. augusztus 10-én E.-ban intézkedést folytatott le, ennek során az I. r. vádlott ruházatából 0,51 gramm nettó tömegű, zöld színű, alufóliába csomagolt növényi törmeléket foglaltak le. Ugyanezen a napon az I. r. vádlott házánál tartott házkutatás során - elrejtve - 59 db egész, 1 db hiányos "UFO" lenyomattal ellátott tablettát, 3 tasak alufóliába csomagolt zöld színű növényi törmeléket és 1 db "MITSUBISHI" lenyomattal ellátott tablettát foglaltak le.

A lefoglalt zöld színű növényi törmelékek tömege összesen 2,93 gramm delta-9 tetra-hidrokannabinolt tartalmaznak, az össz-hatóanyagtartalom: 0,29 - 117,2 mg közötti; a zöld színű növényi törmelék kannabisz vagy más néven marihuana. A kannabisz az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet szerint kábítószernek, míg a delta-9 tetra-hidrokannabinol a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet II. jegyzéke szerint pszichotróp anyagnak minősül.

A tabletták MDMA-t tartalmaznak, a tabletták ismert neve: extasy tabletta. Az össz-mennyiség MDMA-bázis tartalma legkevesebb 3,70 gramm.

A lefoglalt kábítószerek együttes mennyisége a csekély mennyiséget meghaladja, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát.

Az I. r. vádlott szervezetében a marihuana fogyasztásából származó delta-9-THC-COOH-t mutattak ki 127,4 µg/ml mértékben.

M. S. II. r. vádlott 1999 őszétől 2000 augusztusáig heti rendszerességgel vásárolt extasy tablettát az I. r. vádlottól. A vásárlások pontos száma, a tabletták mennyisége és hatóanyag-tartalma pontosan nem állapítható meg.

Az I. r. vádlott rendszeres anyagi haszonszerzés végett árusította a kábítószernek minősülő tablettákat; az I. r. vádlott pszichésen függőnek tekintendő, így büntetőjogi értelemben véve kábítószerfüggő személy."

Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette az ítéletszerkesztési hiba folytán az elsőfokú bíróság által az indokolásban tett azon megállapítását is, hogy az I. r. vádlott "az extasy tablettákat értékesítésre tartotta magánál".

Az ítélet ellen az ügyész a terhelt büntetésének súlyosításáért, míg a terhelt és védője a tényállás téves megállapítása és téves minősítés miatt, továbbá enyhítés végett fellebbezett.

Az első fellebbezési eljárásban a megyei Bíróság a 2003. március 25-én kihirdetett ítéletével a városi bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében részben megváltoztatta. A terheltet az ellene kábítószerfüggő személy által fogyasztással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyben a terhére megállapított bűncselekmény miatt - mint visszaesőt - az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetésekre ítélte. A feltételes szabadságra bocsátásból is kizárta és feltételes szabadságát megszüntette.

Ezen ítéletet a megyei főügyészség, valamint a terhelt és védője és más terheltek által a terheltek terhére, valamint javára benyújtott felülvizsgálati indítványok elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt - és további 6 terhelt - vonatkozásában a 2004. június 3-án meghozott végzésével a felmentő rendelkezés törvénysértő volta miatt hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. Végzésének indokolásában rámutatott, hogy a kábítószerfüggő személy által fogyasztással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének vádja alól felmentés anyagi jogszabályt sértett, mivel a Btk.-t módosító, 2003. március 1-jén hatályba lépett 2003. évi II. törvény megváltozott szabályozása mellett - amely a fogyasztás meghatározást már nem tartalmazza - a kábítószer fogyasztása továbbra is bűncselekmény. A törvény ugyanis a megszerez, tart elkövetési magatartások révén továbbra is büntetni rendeli a fogyasztást és így a kábítószer-fogyasztót. Rámutatott arra is, hogy a megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy jelen ügyben a fogyasztói jellegű elkövetési magatartások a büntetőjogi értékelés során elkülönülnek, vagy a terheltek terhére megállapítandónak látszó egyéb cselekményekkel természetes egységet képeznek.

A megismételt másodfokú eljárásban a megyei főügyészség a súlyosítás iránti fellebbezést fenntartotta. Ugyancsak fenntartotta fellebbezését a terhelt és védője is.

A megyei bíróság a 2004. december 14-én megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott és 2004. december 22-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményeit egységesen kábítószerfüggő személy által kereskedéssel, üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, s ezért - a halmazati büntetés kiszabásra utalás mellőzésével - 2 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 100 000 forint - meg nem fizetés esetén 5000 forintonként 1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte. A terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta, és feltételes szabadságát is megszüntette. Az általa az elsőfokú ítélet kihirdetése után, 2004. április 3-ától fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította.

A fellebbezési tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként az I. r. terhelt tekintetében a tényállást az alábbiakkal egészítette ki.

Ezen terhelt korábbi, 3 év 3 hónap szabadságvesztés büntetésből történt feltételes szabadságra bocsátása 2000. június 3-án járt le.

A Bűnügyi Szakértői- és Kutató Intézetben vizsgált feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyag-tartalmának alakulását figyelembe véve, az 1999. és 2000. években elkövetett kábítószerrel visszaélés valamennyi terhelt esetében, - így az I. r. terheltnél is - meghaladta a csekély mennyiséget, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.

A megyei bíróság ítélete ellen jogi képviselője útján az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, cselekményének anyagi jogszabálysértő minősítése, és erre, valamint a büntetőjog más szabályának megsértésére is tekintettel törvénysértő büntetés kiszabása miatt, az ítélet hatályon kívül helyezése és új másodfokú eljárás elrendelése, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság általi érdemi határozathozatal végett.

Az indítvány lényege szerint anyagi jogszabályt sértett a megyei bíróság, amikor az elbíráláskor irányadó jogszabályokat egyébként azokat okszerűen alkalmazva (Btk. 2. §) akként értelmezte, hogy a terhelt cselekményei egységet és nem halmazatot alkotnak. A kábítószerrel visszaélés bűncselekményének törvényi szabályozását jelentősen módosító, 2003. március 1-jétől hatályos 2003. évi II. tv. 282-286/A. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás ugyanis a módosító jogszabály 17. §-ával kapcsolatban egyértelműen leszögezte, hogy "a törvény az egyes tényállásoknál önállóan szabályozza privilegizált esetként, ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el".

Arra is figyelemmel, hogy a védői álláspont szerint a terhelttől lefoglalt 3,7 g MDMA-bázis tartalmú 60 + ˝ db extasy tabletta tekintetében is fogyasztással összefüggő megszerzés valósult meg, a terhelt vonatkozásában a kábítószerrel kereskedés maximum további 7 db extasy tablettára - amelyek hatóanyag-tartalma legfeljebb 0,436 gramm lehetett - terjedt ki. Ennek megfelelően a kábítószerfüggő terhelt terjesztői magatartása nem a jogerős ítélet szerinti bűntettnek, hanem a Btk. 282/C. §-ának (2) bekezdésére is figyelemmel, a Btk. 282/C. § (5) bekezdés b) pontja szerinti vétségnek minősül. Az ezzel halmazatot képező másik tényállás, miszerint a terhelt a lakásán "alapmennyiségű" kábítószert tartalmazó tablettákat, valamint ruházatában és lakásában csekély mennyiségű kannabisz-származékot tartott - illetve, hogy kábítószert fogyasztott, amellyel összefüggően megszerzői magatartást tanúsított - a Btk. 282/C. § (1) bekezdésének megfelelően ugyancsak vétséget képez. Utóbbi vétség a Btk. 283. § (1) bekezdés e/1. pontja szerint nem volt büntethető, miután a jelentős mennyiséget el nem érő kábítószer saját használatra tartásáról volt szó. Miután pedig a Btk. 283. § (1) bekezdésének f) pontja szerint az e/1. pontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő más bűncselekmény elkövetése sem büntethető, a Btk. 283. §-ának alkalmazásával mindkét cselekmény vonatkozásában "a terhelt felmentése" indokolt.

Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság ezen álláspontot nem osztaná, úgy a védői álláspont szerint a fentebb kifejtettekre is figyelemmel az adott cselekmények törvényesen halmazati, de ekként is enyhébb minősítése mellett eltúlzott a terheltre kiszabott szabadságvesztés büntetés is. Annak tartama ugyanis a Btk. 83. §-a szerinti büntetés kiszabási elveknek - különösen a terhelttársai cselekményének súlyához és a reájuk kiszabott büntetésekhez viszonyított belső arányosság elvének - és a törvényi büntetési céloknak nem felelhet meg.

A Legfőbb Ügyészség módosított indítványában halmazat megállapítása mellett a támadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint az indítvány részben tényállást támad, miután a tényállás egyértelműen rögzíti, hogy az árusított, forgalomba hozott kábítószer hatóanyag-tartalma a csekély mennyiséget meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el a tényállás a törvényben tiltott vitatásának tekintendő, az arra hivatkozás, hogy a terhelt forgalomba hozatali tevékenysége csupán 7 db - összességében is csekély hatóanyag-tartalmú - extasy tablettát érintett volna. E részében tehát az indítvány törvényben kizárt.

Ugyanakkor - azzal, hogy a lefoglalt kábítószerek valóban a megszerzés, tartás elkövetési magatartás körében veendők számba - az indítványnak a halmazat megállapítását sérelmező álláspontjával részben egyetértve, azon álláspontját fejtette ki, hogy a Btk. 282/C. § a kábítószerfüggő elkövetők esetében egy szakasz keretén belül, de külön bekezdésekben szabályozza a fogyasztói és a forgalmazói jellegű cselekményeket, amelyek - hasonlóan a nem függők a Btk. 282. és 282/A. §-aiban foglalt cselekményeihez - ekként halmazatot képeznek. A terhelt azonban mindkét cselekményét a csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő kábítószerre követte el. Így cselekményei egyrészt az ügyben jogerősen alkalmazott minősítés szerint, a Btk. 282/C. § (2) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés II. fordulata szerint kereskedéssel, üzletszerűen elkövetettnek minősülő, forgalmazói kábítószerrel visszaélés bűntettének, továbbá, ezzel halmazatban a Btk. 282/C. §-ának (1) bekezdésébe ütköző fogyasztói kábítószerrel visszaélés vétségének minősülnek. Az adott minősítések mellett pedig a Btk. 283. §-ának alkalmazása nem merülhet fel.

A jogi minősítés módosulása mellett sem változtak azonban a büntetés kiszabásánál jelentősséggel bíró körülmények olyan irányban, amely a büntetés enyhítését tenné indokolttá.

A kifejtetteknek megfelelően indítványozta a támadott másodfokú határozat vonatkozó rendelkezéseinek azzal történő hatályban tartását, hogy a terhelt által megvalósított cselekmények halmazatot képeznek.

A védő a nyilvános ülésen az indítvány indokolását kiegészítve utalt arra is, hogy a halmazat megállapítását az időközben kialakult bírói gyakorlat is megalapozza. Ennek körében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 261/2005/6. számú, kábítószerrel visszaéléseknél halmazatot megállapító határozatára. Kifejtette, hogy - bár a tényállás ezt nem tartalmazza - a terhelt ténylegesen részt vett kábítószer-függőséget gyógyító 6 hónapos kezelésen. Az anyagi jogszabálysértés megállapítása, a cselekmények halmazatban álló vétségének minősítése mellett a büntetés mérséklését is kérte. A terhelt indítványát fenntartva csatlakozott a védő által kifejtettekhez.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt tartalmának megfelelően mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság határozata ellen irányulónak tekintette. E határozatokat az I. r. terhelt tekintetében, és a felülvizsgálati indítványban megjelölt, - a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglalt - okokból vizsgálta felül. Ugyanakkor a vizsgálat hivatalból kiterjedt a Be. 405. § (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi okok körére is. A felülvizsgálat során pedig a jogerős határozatban megállapított tényállás volt irányadó [Be. 420. §-ának (1), (4) és (5) bek.].

Ennek során a védőnek azzal a hivatkozásával, amely szerint a lakásán lefoglalt kábítószereket a terhelt saját fogyasztása végett szerezte meg, illetve tartotta, valamint, hogy nevezett az elsőfokú ítélet meghozatala előtt jelen ügyben kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vett részt, nem foglalkozott. A Be. 420. §-ának megfelelően ugyanis a felülvizsgálatban a jogerősen megállapított tényállás nem támadható, eltérő tényállást helyesnek tartva, a bizonyítékok mérlegelését sérelmezve és a megállapított tényállást vitatva felülvizsgálati indítvány eredményesen nem terjeszthető elő. Az irányadó tényállás pedig egyértelműen rögzítette azt, hogy az egy éven át kábítószerek kereskedelmével foglalkozó terhelt a lakásán lefoglalt, "alapmennyiséget" képező hatóanyag-tartalmú kábítószereket nem saját fogyasztása végett, hanem a kereskedelmi tevékenysége körében szerezte meg. Arra pedig a tényállás nem tartalmaz megállapítást, hogy a terhelt kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vett részt.

A felülvizsgálati indítvány azonban - amellett, hogy a Legfelsőbb Bíróság osztotta a halmazat mellőzése tekintetében anyagi jogszabálysértésre hivatkozó védői, és módosított legfőbb ügyészségi jogi álláspontot - érdemben sem alapos.

A Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kábítószerfüggő terhelt adott cselekményei egységet vagy halmazatot képeznek, továbbá, hogy az általa megvalósított kábítószerrel kereskedésnél az üzletszerűség minősítő körülményként megállapításra kerülhet-e. Ehhez képest anyagi jogszabályt sértő-e cselekményeinek jogi minősítése, és ha igen, úgy azzal összefüggésben törvénysértő büntetés kiszabására került-e sor.

A cselekmények elkövetése 1999 őszétől 2000 augusztusáig terjedt. Időközben azonban a 2003. március 1-jén hatályba lépett 2003. évi II. tv. 17-23. §-ai a kábítószerrel visszaélésről rendelkező jogi szabályozást, - de a Btk. egyéb rendelkezéseit is - jelentősen módosították. Az alap-, majd a megismételt eljárásban másodfokon határozatot hozó megyei bíróság ebben a jogi helyzetben helyesen ismerte fel azt, hogy a Btk. 2. §-ára figyelemmel ezen új, az elkövető vonatkozásában enyhébb elbírálást lehetővé tevő szabályok alkalmazandók.

A hatályos Btk. a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének alaptényállásait, minősített, illetve privilegizált eseteit meghatározó rendelkezéseit a Btk. 282-282/C. §-ai tartalmazzák.

A Btk. 282. §-a a kábítószer - saját használatra vagy más okból - előállítását, megszerzését, birtokban tartását, míg a 282/A. § a kábítószer terjesztését bünteti.

A 282/B. § súlyosabban rendeli büntetni azt, aki az előbbi rendelkezésekben meghatározott cselekményeket tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.

A Btk. 282/C. §-a az ugyanezen cselekményeket megvalósító kábítószerfüggő személyek felelősségéről rendelkezik.

A 283. § pedig a felsorolt rendelkezésekhez kapcsolódó büntethetőséget megszüntető okokat szabályozza.

Az ügy eldöntéséhez kiemelendő tételes rendelkezések a következők:

"Btk. 282. § (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Btk. 282/A. § (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Btk. 282/C. § (1) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.

(5) Ha a bűncselekményt a kábítószerfüggő személy csekély mennyiségre követi el, a büntetés vétség miatt

a) az (1) vagy a (2) bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés,

b) a (3) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés".

A 283. § rendelkezései közül pedig a kábítószerfüggőket érintő rendelkezések [283. § (1) bek. e/1. és f) pont] kimondják, hogy "Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt az a kábítószerfüggő személy, aki jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt vagy előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [Btk. 282/C. § (1) bek. és (5) bek. a) pont], illetve az a kábítószerfüggő személy, aki az e/1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben - két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő - más bűncselekményt követ el, feltéve, ha az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző- felvilágosító szolgáltatáson vett részt."

A Btk.-t a fentiek szerint módosító 2003. év II. tv. általános Miniszteri Indokolásából kitűnően [7/c) pont] a módosítás céljai a következők: a kábítószer-probléma visszaszorítására készült Nemzeti Stratégia megvalósítását szolgáló büntetőjogi környezet megteremtése; a kábítószer-bűnözés kedvezőtlen tendenciáinak lefékezése; a kábítószer-színtér különböző szereplői visszaéléseinek differenciáltabb büntetőjogi megítélése; a kábítószer-fogyasztó elkövetőknél a hatékonyabb speciális prevencióhoz szükséges büntetőjogi rendelkezések bevezetése (ami az érintettek esetében egyaránt jelenti annak megelőzését, hogy ismételten kábítószert fogyasszanak, s bármilyen kábítószerezésükkel összefüggő bűncselekményt elkövessenek); és a jogbiztonság követelményeinek érvényesítése. A szabályozás azon alapul, hogy különbséget kell tenni egyrészt a kábítószer fogyasztója, másrészt a terjesztő (kereskedő) között, ezért más jogkövetkezmények kapcsolódnak a két oldalhoz, mind a büntetési tételeket, mind a minősített esetek meghatározását illetően.

Külön szabályozza a Javaslat a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával elkövetett visszaélést, és összevonja ezzel a kórós szenvedélykeltést. Külön rendelkezik a Javaslat a kábítószerfüggő személy cselekményeiről és külön az elterelési lehetőségekről.

A részletes Miniszteri Indokolás 17-21. §-ai pedig kiemelik, hogy a differenciált szabályozás érdekében külön-külön kerülnek szabályozásra a fogyasztói és a terjesztői elkövetési magatartások; a "kábítószert fogyaszt" elkövetési magatartás korábbi törvénybe iktatása helyett a fogyasztás a továbbiakban az annak elengedhetetlen feltételét képező megszerzés, illetve tartás, mint tényállásszerű magatartások rögzítésével büntetendő. A célzott differenciálás jegyében a Javaslat a fogyasztói magatartásokat a terjesztői magatartásoknál enyhébben rendeli büntetni.

Amint arra a felülvizsgálati indítvány is utalt, az indokolás azt is rögzíti, hogy "a Javaslat az egyes tényállásoknál önállóan szabályozza privilegizált esetként, ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el".

Ezen, jelenleg hatályos szabályozás mellett az elkövetőknek a Btk. 282. és 282/A. §-ában meghatározott tényállásokat megvalósító cselekményei halmazatot képeznek (Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 261/2005/6. számú határozata).

E határozat indokolása szerint a Btk. a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatos, 2003. március 1-jétől hatályos módosított szabályai a büntetési tételkeret nagyságában is kifejeződő különbséget tesznek a kábítószerrel visszaélés megállapítására okot adó fogyasztói típusú és forgalmazói típusú elkövetési magatartások között. Ez a különbségtétel a törvényben a bűncselekmény egyik minősítő körülményének fennállása esetén is megnyilvánul: a Btk. 282. § (2) bek. b) pontja szerint minősülő fogyasztói típusú elkövetési magatartással jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűncselekményének büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, míg az ugyanilyen mennyiségű kábítószerre nézve forgalmazói típusú elkövetési magatartással visszaélés büntetési tétele a Btk. 282/A. § (3) bekezdésének megfelelően öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés.

A törvényi egység megállapítását indokoltnak tartó 5/1998. számú Büntető Jogegységi Határozat egy korábban hatályban volt jogi szabályozásra épült, amely egyforma társadalomra veszélyességet tulajdonított - s ezáltal ugyanolyan büntetési tételkeretek között rendelte büntetni azokat - mind a fogyasztói típusú, mind a forgalmazói típusú kábítószerrel visszaéléseknek. Ez adott lehetőséget a jogegységi határozatban annak kimondására, hogy a kábítószerrel visszaélés a különböző, - akár fogyasztói, akár forgalmazói típusú - elkövetési magatartások halmozódása esetén is egy bűncselekmény, természetes egység, amely bűncselekmény az azonos, vagy különböző elkövetési magatartásokkal megvalósult részcselekmények alá eső kábítószer-mennyiségek tiszta hatóanyag-tartalmának összegezése szerint minősül.

Ez a jogi szabályozás azonban a Btk. 2003. március 1-jével történt fenti változtatásai mellett a maga egészében már nem követhető. Természetes egységet ugyanis csak az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartások halmozódása teremthet, s ennyiben - azaz az azonos törvényi tényállás alá eső elkövetési magatartások viszonylatában - összegeződhetnek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével a kábítószer-mennyiségek a minősítés szempontjából is. A természetes egységbe beletartoznak az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartással megvalósított azon részcselekmények is, amelyeket egyébként önmagukban véve csak csekély mennyiségre követtek el.

Ellenben a külön törvényi tényállás alá eső kábítószerrel visszaélés megállapítását megalapozó elkövetési magatartások halmozódása feltétlenül és szükségszerűen valóságos anyagi halmazatot képez. Ennek megfelelően a Btk. 282. §-ában meghatározott fogyasztói típusú, és 282/A. §-ában foglalt terjesztői típusú magatartások halmazatot alkotnak.

Az új szabályozás szerinti különböző törvényi tényállások - és büntetési tételek - alá eső elkövetési magatartások természetes egységbe "olvasztása" egyébként számos esetben elméletileg sem igazolható, méltánytalan eredménnyel járna a terheltekre nézve.

A fentebb kifejtetteket alapul véve a Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben eljáró tanácsának álláspontja szerint nem csupán a Btk. 282. és 282/A. §-ában meghatározott törvényi tényállásokban rögzített tevékenységek, hanem a kábítószerfüggők tekintetében külön szabályozást tartalmazó 282/C. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott - a fentiekkel egyező - magatartások vonatkozásában is valóságos anyagi halmazat forog fenn.

A 283/C. §-ának két bekezdése ugyanis két önálló - fogyasztói típusú, illetve terjesztői típusú - elkövetési magatartást foglal magában. Az e tényállások szerinti magatartások nem kábítószerfüggők tekintetében természetes egységbe nem vonhatók. Így a jogi szabályozásból és a törvényalkotó által kifejtett indokokból az következik, hogy a kábítószerfüggő személy által megvalósított (1) és (2) bekezdés szerinti magatartások sem olvaszthatók egységbe.

Ehhez képest tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelt cselekményeit egységesen kábítószerfüggő személy által, kereskedéssel, üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 283/C. § (2) bek. és (3) bek. II. fordulata] minősítette.

A kereskedés elkövetési magatartás egyébként helytálló megállapítása mellett téves volt a cselekmény üzletszerűként minősítése is. A Btk. alapot képező 282/A. §-a a terjesztői típusú magatartások vonatkozásában az üzletszerű elkövetést - a korábbiaktól eltérően - minősítő körülményként már nem vette fel. Ezzel kapcsolatban a Miniszteri Indokolás arra mutatott rá, hogy e minősített eset a 282. § szerinti fogyasztói típusú magatartásoknál fennmaradt, míg a Btk. 282/A. §-nál a minősített esetek köréből - a hatályos szabályozáshoz képest -azért került ki, mert az a terjesztői magatartások esetében felesleges, hiszen a forgalomba hozatal, illetve a kereskedelem magában foglalja. Az üzletszerű kínálás, vagy átadás pedig nem életszerű, illetve az már kereskedelmet, illetőleg forgalomba hozatalt jelent.

Ilyen esetben ezért, bár formailag valóban úgy tűnik, mintha a törvény 282/C. §-ának (3) bekezdése - kizárólag a kábítószerfüggőknél - ezt a minősítő körülményt a terjesztői magatartásokra nézve is fenntartotta volna, a helyes jogi álláspont az, ha a bíróságok a kereskedés, mint elkövetési magatartás rögzítése esetén az üzletszerűség minősítő körülményének megállapítását mellőzik [Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC Könyvkiadó Kft. Budapest 2005., a Btk. 282/C. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött magyarázata].

Az irányadó tényállás szerint a terhelt egy éven át a csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiséget el nem érő, pontosabban meg nem állapítható, de legalább 3,70 g hatóanyag-tartalmú kábítószerrel kereskedést folytatott. Ezen túlmenően fenti időszak alatt meg nem állapítható mennyiségű, de a csekély mennyiség felső határát semmiképpen meg nem haladó hatóanyag-tartalmú kábítószert szerzett meg és fogyasztott el.

Ekként cselekményei - a Btk. 2. §-ának alkalmazásával és azzal a helyesbítéssel, hogy kereskedéssel megvalósított cselekménye nem üzletszerűen elkövetett - a Btk. 282/C. §-ának (2) bekezdésében meghatározott - három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, továbbá a Btk. 282/C. § (1) bekezdésében meghatározott, de az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel fenyegetett fogyasztói típusú kábítószerrel visszaélés vétségének minősülnek.

E minősítések mellett - figyelemmel arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint a Btk. 283. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásából az ugyancsak kábítószerrel visszaélés bűncselekményét képező másik cselekmény kizárt - a Btk. 283. §-ának alkalmazása nem merülhetett fel. Egyébként az indítvány a Btk. 283. §-a tekintetében tévesen utalt felmentést megalapozó jogszabályi rendelkezésre, mert ezen előírások - az összes meghatározott törvényi feltétel fennállta esetén - büntethetőséget megszüntető okokat szabályoznak.

A Be. 405. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok azonban az anyagi jogszabályt sértő minősítés, és a törvényes - halmazati - minősítésnek megfelelően is enyhébb büntetési tétel-keret mellett sem állapítható meg. A fenti anyagi jogszabálysértés ugyanis a terhelttel szemben törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte.

A terhelt - amellett is, hogy az 1 éven át tartó kereskedéssel érintett további kábítószer-mennyiség nem volt megállapítható, és így annak a minősítő körülményt képező mennyiségekre kihatása sem lehetett - forgalmazói típusú cselekményét hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt kezdte meg és hosszabb időn keresztül folytatta. Ilyen körülmények között, a halmazatra figyelemmel irányadó, négy évet el nem érő büntetési tétel alapulvételével, és a helyesen feltárt egyéb büntetéskiszabási körülményekre figyelemmel, nem eltúlzott a jogerős határozatokkal alkalmazott 2 évi tartamú szabadságvesztés büntetés és 2 év közügyektől eltiltás, valamint

100 000 forint pénzmellékbüntetés.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a fennforgó anyagi jogszabálysértést is csak a határozatának indokolásában rögzítette. A Be. 405. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak maradéktalan megvalósulásának hiányában ugyanis a felülvizsgálati határozat rendelkező részében kizárólag a törvényes minősítés nem állapítható meg.

Hivatalbóli vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság a Be. 405. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti felülvizsgálati okot nem észlelt.

A kifejtetteknek megfelelően az I. r. terhelt tekintetében a támadott határozatokat a Be. 427. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. I. 402/2005. sz.)