5/1998. Büntető jogegységi határozat

a kábítószerrel visszaélés (Btk. 282. § szerinti) elkövetési magatartásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1998. október 30. napján megtartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1.[1]

2. Az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit - amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették - összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése (a csekély vagy jelentős mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó.

INDOKOLÁS

A legfőbb ügyész a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése, valamint az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta.

Az indítvány szerint ellentmondásos jogértelmezés és megosztott bírói gyakorlat tapasztalható a Btk. 282. §-ának alkalmazásával kapcsolatban: "Mindeddig nem alakult ki egységes ítélkezési gyakorlat abban a kérdésben, hogy amikor ugyanazon elkövető a törvényi tényállásban meghatározott magatartást vagy magatartásokat többször tanúsítja, egyetlen bűncselekményért tartozik-e büntetőjogi felelősséggel, s ha igen, azt természetes avagy törvényi (folytatólagos) egységnek kell-e minősíteni. Egyes bíróságok ugyanis olyan határozatokat hoztak, hogy a kábítószer-fogyasztók esetében a cselekményrészek elkövetési tárgyaként szereplő kábítószer-mennyiségek nem adhatók össze, mert az velük szemben is a szigorúbb felelősségrevonást alapozhatná meg, ami ellentétes, a kábítószer "áldozatait" és "haszonélvezőit" különválasztó törvényi akarattal. "Ez a gyakorlat a BH 1989/304. számú eseti döntésen alapul, amely - az időközben hatályon kívül helyezett - VI. számú Büntető Elvi Döntésre utalva kifejtette, hogy "a helyes jogértelmezés szerint egy-egy alkalommal kiváltott és elfogyasztott gyógyszer-kábítószer, a ténylegesen egy időpontban fogyasztás céljára az elkövető birtokában levő mennyiség - és nem a valójában együtt soha nem létező részmennyiségek összességéből adódó mennyiség - képezi a minősítés alapjaként értékelhető mennyiséget. Ezért a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének a minősítése szempontjából a nem forgalomba hozatal céljából egy személy birtokában levő kábítószer mennyisége az irányadó."

Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a kábítószerrel visszaélés miatti büntetőjogi felelősségről szóló, a Bírósági Határozatok 1995. évi 6. számában közzétett BK 155. számú állásfoglalása szakítani kívánt ezzel a gyakorlattal, amikor II/5/ e) pontjában kimondotta, hogy "a kábítószerrel visszaélés különböző elkövetési magatartásainak folyamatos megvalósítása (pl. a kábítószer termesztése vagy előállítása, majd tartása, illetve forgalomba hozatala) természetes egység. Ugyancsak természetes egység, ha az elkövető egyidejűleg vagy folyamatosan különböző kábítószerekre nézve követi el a cselekményét. A különböző kábítószer-mennyiségeket összegezni kell. Egyes elkövetési magatartásoknál (megszerez vagy átad) nem kizárt - a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén - a folytatólagosság törvényi egységének a megállapítása sem".

A legfőbb ügyész az ellentmondásos bírói gyakorlat igazolására több döntést hozott fel, melyek a következők.

1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 11.Fk. 31.037/1995/36. számú, illetve a Fővárosi Bíróság a 21.Fkf.Fü.7022/1996/15. számú ítéletében azt állapította meg, hogy az ügy fiatalkorú III. r. terheltje 1993. március 3-tól július 20-ig Budapesten, a Keleti pályaudvar környékén, saját fogyasztásra heroint vásárolt, az egyik esetben 2000-3000 Ft-ért 1 grammot, a másik esetben összesen 7-8 grammot. Az ügy VII. r. terheltje 1994 tavaszán öt alkalommal vásárolt 1-1 gramm heroint, az 1994. augusztus 1-jén történt igazoltatása során pedig egy csomag, 0,5 grammnyi heroint találtak nála.

A III. r. terhelt által szerzett összes kábítószer elérte, a VII. r. terhelt által szerzett kábítószer pedig meghaladta a BK 155. számú állásfoglalás szerinti jelentős, illetve csekély mennyiséget. Ennek ellenére a bíróság csak az egyszerre birtokban levő kábítószer mennyiségéből vont le jogi konzekvenciákat. Ennek eredményeképpen a III. r. terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, a VII. r. terhelt cselekményét pedig kábítószerrel visszaélés vétségének minősítette. A bíróság mindkét terhelt cselekményét egy bűncselekménynek minősítette, de ennek jogi indokát nem adta. Különösen hiányzott az indokolásból, hogy miért tekintette az egyik bűncselekményt természetes, a másikat folytatólagos egységnek.

2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság B. VIII. 20036/1996. számú, első fokon jogerőre emelkedett ítéletében foglaltak szerint a terhelt 1991 januárjában hat, februárjában négy, majd márciusban egy alkalommal váltott ki hamis orvosi vények felhasználásával kábítószernek minősülő Dolorgan- és Morfium-injekciót, majd azokat kábítószer-élvezőknek adta tovább. Az injekció tiszta hatóanyag-tartalma együttesen meghaladta a csekély mennyiség felső határát. A bíróság a terheltet kábítószerrel visszaélés bűntettében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek.

Ez utóbbi döntésben a bíróság nem az egyszerre birtokban levő, hanem az összesen megszerzett kábítószer-mennyiség alapján minősítette természetes egységként a kábítószer forgalomba hozatalát és e döntésével követte a Legfelsőbb Bíróság iránymutatását.

3. A Szegedi Városi Bíróság a 3.B.1314/1995. számú, illetve a Csongrád Megyei Bíróság az 1.Bf.871/1995/2. számú ítéletével a bíróságok - anélkül, hogy a tiszta hatóanyag-tartalom megállapításának és összegzésének jelentőséget tulajdonítottak volna - egyetlen kivétellel minden elkövető cselekményét kábítószerrel visszaélés vétségének minősítették. Legtöbb terhelt cselekményét a folytatólagosság törvényi egységébe vonták, holott azt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint természetes egységnek kell tekinteni (kábítószer termesztése, forgalomba hozatala). Ellenben - indokolás nélkül - természetes egységként bírálták el az V. és VI. r. terhelt cselekményét, pedig ők is többször használtak, illetve adtak egymásnak marihuánás cigarettát.

4. A Zalaegerszegi Városi Bíróság az 1.B.1041/1996/29. számú, illetve a Zala Megyei Bíróság a Bf.6/1998/9. számú ítéletével a Legfelsőbb Bíróság BK 155. számú állásfoglalásának II/5/ b) pontjára hivatkozva, kábítószerrel kereskedésnek minősítette a terheltek azon cselekményét, hogy megrendelésre, több alkalommal, kábítószert szereztek be és adtak el. A bíróság a megállapított, illetőleg a becsült hatóanyag-tartalmat összegezte, és a jogi minősítést ennek megfelelően állapította meg. A részcselekményekre azonban a folytatólagosság törvényi egységét állapította meg, noha a Legfelsőbb Bíróság - a BK 155. számú állásfoglalás II/5/ e) pontjában adott példálózó felsorolásából ítélve a kábítószerrel kereskedést is természetes egységnek tekinti.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint a joggyakorlat nem egységes, annak továbbfejlesztése kívánatos, ezért jogegységi eljárás lefolytatását és a BK 155. számú állásfoglaláson alapuló jogegységi határozat hozatalát indítványozta.

A jogegységi tanács a nem nyilvános ülésen az indítványhoz mellékelt iratokat, valamint az indítvány alátámasztásául kifejtetteket megvizsgálta, és azt állapította meg, hogy a kábítószerrel visszaélés bűncselekménye elbírálásával kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat megosztott annak megítélését illetően, hogy a bűnösség körében - az elkövetés tárgyául - csupán a terheltnél egy alkalommal egyszerre fellelt kábítószer-mennyiséget, avagy mindazt a mennyiséget figyelembe kell-e venni, amelyre nézve a bizonyítás eredményes volt. Nem egyöntetű annak a bírói megítélése sem, hogy a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében büntetni rendelt különböző elkövetési magatartásokat megvalósító részcselekmények a természetes egység, illetőleg a folytatólagosság törvényi egységébe tartoznak-e.

Az ítélkezési gyakorlat egységének a hiánya a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében foglaltak eltérő értelmezésével függ össze.

A jogegységi tanács az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében indokoltnak találta a jogegységi határozat meghozatalát.

A hatályos Btk. 282. §-ának (1) bekezdése a kábítószerrel visszaélés bűntettének törvényi tényállásában összesen tizenegy különböző elkövetési magatartást nyilvánít büntetendőnek. E fordulatok bármelyikének megvalósítása az elkövetési tárgy mennyiségétől függetlenül tényállásszerű és büntetendő.

A törvény a (2) bekezdés a) pontjában minősített esetet állapít meg, és súlyosabb büntetéssel fenyegeti azt, aki a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követi el. A Btk. 282/A. §-a pedig különös büntethetőséget megszüntető okot határoz meg, amennyiben a törvényi feltételek megvalósulása esetén a kábítószerfüggő elkövető nem büntethető, ha a vétséget csekély mennyiségű kábítószerre követi el. A kábítószer mennyiségének tehát ez utóbbi két minősített eset, illetve büntethetőségi akadály folytán, egyébként pedig csak a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége.

A jogegységi tanács egyetért a legfőbb ügyész jogegységi eljárás lefolytatására irányuló indítványában kifejtett jogi állásponttal. Az indítvány akként foglal állást, hogy "a bűncselekményi egységet nem a hatóanyag összegzése hozza létre, annak csupán a minősítő, illetve privilegizáló körülmény (jelentős avagy csekély mennyiség) feltárása végett van jelentősége". Ez a jogértelmezés megfelel a jogalkotói akaratnak és a Legfelsőbb Bíróság BK 155. számú állásfoglalásában közzétett iránymutatásnak is.

A megosztott bírói gyakorlat egységesítése érdekében ebből a helyes jogértelmezésből kell kiindulni.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának BK 155. számú állásfoglalása a Btk. 282. §-ának alkalmazásával kapcsolatban a II. rész 5/ e) pontjában a következőket tartalmazza: "A kábítószerrel visszaélés különböző elkövetési magatartásának folyamatos megvalósítása (pl. a kábítószer termesztése vagy előállítása, majd tartása, illetve forgalomba hozatala) természetes egység.

Ugyancsak természetes egység, ha az elkövető egyidejűleg vagy folyamatosan különböző kábítószerre követi el a cselekményét. A különböző kábítószer-mennyiségeket azonban összegezni kell."

A következő idézetek a jogirodalom álláspontját szemléltetik:

"Természetes egység valósul meg mindazokban az esetekben, amelyekben az elkövetési magatartás - a tárgyi oldal többi ismérvével összefüggésben - a törvényi tényállás keretei között marad. A törvényhozó az alapeset modellje szerint építkezik, ezért rendszerint az adott törvényi tényállás alapesetét kimerítő cselekmény (ismétlődés vagy folyamatosság esetén a cselekménysor) hoz létre természetes egységet." (A Büntető Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986. 51. oldal 2. pont.)

"Természetes egységet alkotnak azok a bűncselekmények, amelyek elkövetési magatartása tartós vagy ismétlődő jellegű. Tartós bűncselekmény (vagy állapot-bűncselekmény) pl. a kábítószerrel visszaélés (282. §), "kábítószert tart" fordulata." (Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára, Hvg Orac, 1995. 29. oldal c) pont).

Az idézett mű továbbá így foglal állást: "Ha az elkövető ugyanarra a kábítószerre nézve a tényállás több fordulatát valósítja meg - pl. kábítószert készít, tart, forgalomba hoz -, egy bűncselekmény jön létre, bűnhalmazat megállapításának nincs helye." (Ugyanott 691. oldal.)

"Természetes egységet alkotnak azok a magatartások, amelyek együtt minősülnek az alapeset törvényi tényállását kimerítő "tényállásszerű cselekménnyé". Ebben a körben a jogalkotó éppen a magatartás folyamatosságát, ismétlődését, rendszerességét tekinti a bűncselekménnyé minősítő feltételének."

"Szabályként megállapítható, hogy a tartós vagy folyamatos bűncselekmények természetes egységet valósítanak meg." [Magyar Büntetőjog Általános Rész, BM Könyvkiadó, 1980. 291. oldal (3) bekezdés, (5) bekezdés.]

Az idézett jogirodalmi szemelvények nem mindenben fedik egymást, de levonható belőlük az a következtetés, hogy a természetes egység keretei közé tartozik az adott törvényi tényállás alapesetét kimerítő - bár különböző részcselekmények által megvalósítható - valamennyi olyan magatartás, amely a Btk. 282. § (1) bekezdése szempontjából tényállásszerű, feltéve, hogy azokat egy eljárásban bírálják el.

Ennek az értelmezésnek a helyessége következik a büntetni rendelt magatartás természetéből, az elkövetés tárgyának jellegéből. A kábítószer ugyanis rendszeres használata által fejti ki a szervezetre káros hatását, eredményez az idegrendszer állapotában jelentős, sokszor irreverzibilis elváltozásokat. E káros eredmény bekövetkezéséig azonban hosszú az út, amely különböző elkövetési magatartásokból, részszakaszokból tevődik össze. A kábítószer előállítását ugyanis meg kell hogy előzze azoknak a növényeknek a termesztése, amelyekből a megfelelő kémiai eljárással a kábítószert elő lehet állítani. Ezt követi annak csomagolása, szállítása, készletezése, célországokba eljuttatása, kereskedőkhöz, dealerekhez elosztása, majd eladása, vétele, birtoklása, végül fogyasztása. E részcselekmények egymást kiegészítő módon alkalmasak kiváltani azt a káros hatást, amely miatt e cselekmények társadalomra veszélyesek és büntetendők. Az elkövetési tárgyuk ugyanaz, és jóllehet a bűncselekmény tárgyi oldalának különböző ismérveit valósítják meg, egyaránt a cselekmény alapeseti törvényi tényállásának keretein belül maradnak.

Erre a szoros összefüggésre tekintettel, ha a lehetséges elkövetési magatartások közül egy vagy több ismétlődően vagy folyamatosan valósul meg, illetve, ha ugyanannak az elkövetőnek a terhére több különböző - az alapeset körébe tartozó - cselekmény állapítható meg, úgy ezek a cselekmények azonosságukra vagy különbözőségükre tekintet nélkül a természetes egység fogalmába tartoznak.

A Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében meghatározott különböző tényállásszerű magatartások együttes vagy akár részben ismétlődő, illetve folyamatos megvalósulása több mozzanatú természetes egységet alkot.

A természetes egység kizárja a folytatólagosság mint törvényi egység megállapítását, ezért annak a jogi minősítésben nincs helye, a különböző vagy az azonos, de ismétlődő magatartások egyöntetűen természetes egységkénti megítélése kizárja a folytatólagosság megállapításának lehetőségét.

Valamely részcselekmény ismétlődő jelleggel történő elkövetése legfeljebb a büntetéskiszabás körében értékelhető.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem tartja fenn a BK 155. számú állásfoglalás II/ e) pontja (3) bekezdésének azon megállapítását, mely szerint nem kizárt a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek esetén a folytatólagosság törvényi egységének a megállapítása.

Mindez a természetes egység szükségszerű, logikus következménye, amellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság osztotta a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjában kifejtetteket is.

A törvény konstrukciójából következő jogértelmezés alapján helytelen és nem tekinthető a továbbiakban irányadónak - a BK 155. számú állásfoglalásban kifejtettekkel is ellenkező - a BH 1989/8-304. szám alatti határozatban közzétett döntés.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bsz. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bsz. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 1998. október 30.