A Fővárosi Törvényszék Mf.680340/2016/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 13. §, 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Dobos Katalin, Takács Andrea

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

....Mf......../2016/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Gobert és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 1; üi.: dr. Soós Andrea Klára ügyvéd) által képviselt

felperes neve(felperes címe) felperesnek

a dr. Pethő Róbert ügyvéd (fél címe 2) által képviselt

alpers neve (alperes címe) alperes ellen

munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 11-én kelt ....M......./2012/34. számú ítélete ellen a felperes 35. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 375.680 (háromszázhetvenötezer-hatszáznyolcvan) forint másodfokú perköltséget, az államnak külön felhívásra 946.592 (kilencszáznegyvenhatezer-ötszázkilencvenkét) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 591.620.-Ft + ÁFA összegű perköltséget, az államnak 709.944.-Ft eljárási illetéket.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2006. június 1-jétől állt az alperessel munkaviszonyban. A felek két munkaszerződést kötöttek egymással, a felperes munkaköre az egyik munkaszerződés értelmében főszerkesztő, a másik munkaszerződés szerint szerkesztő-újságíró volt.

A felperes munkaviszonyát 2012. február 7. napján mindkét munkakör tekintetében rendes felmondással szüntette meg az alperes. A megszüntető iratok átvételét a felperes megtagadta, a megtagadás tényéről az alperes jegyzőkönyvet vett fel.

A főszerkesztői munkakör tekintetében a rendes felmondás indokolása a munkáltatónál szükséges jelentős költségmegtakarításra és létszámcsökkentésre hivatkozott, továbbá arra, hogy az alperes a főszerkesztői munkakört összevonja a portfólió igazgatói munkakörrel.

A szerkesztő-újságíró munkakör tekintetében a rendes felmondás indokolása lényegében azonos volt azzal az eltéréssel, hogy a munkáltató a szerkesztő-újságíró munkakör megszüntetésére hivatkozott.

A felperes a szerkesztő-újságíró munkakör esetében kiadott munkáltatói intézkedést határidőben nem támadta meg.

Az elsőfokú ítélet indoklása szerint a felperes a gyakorlatban főszerkesztő munkakört töltött be, emellett látott el szerkesztői-újságírói tevékenységet. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a főszerkesztő munkakört valóban megszüntette abban a formában, ahogyan azt a felperes ellátta, a munkakörre új munkavállalót nem alkalmazott, a munkakört a továbbiakban senkivel nem töltötte be. Az alperes 2012. április 1. napjától 1. személy portfólió igazgató munkakörét akként módosította, hogy portfólió-igazgató főszerkesztőként feladatkörébe utalta a korábban felperes által ellátott feladatokat is. 1. személy ezt követően a főszerkesztői feladatok közül az üzleti-gazdasági jellegű tevékenységet maga látta el, a fennmaradó feladatok ellátására pedig 2. személyt utasította.

A felperes a rendeltetésellenes joggyakorlás körében hivatkozott rá, azonban nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy munkaviszonyának megszüntetése munkáltatói retorzió eredménye volt, továbbá nem volt igazolható, hogy a felperes rendes felmondásáról 1. személy egyszemélyben döntött.

A felperesi munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére 2011 októberében ajánlatot tett a munkáltató, ennek oka a ...... magazin már korábban is mutatkozó súlyos financiális problémáival függött össze. A munkáltató tudomásul vette, hogy a felperes nem kívánja munkaviszonyát megszüntetni, és a felperest tovább foglalkoztatta. Nem volt igazolható, hogy a munkaviszony megszüntetésre irányuló alperesi szándék sikertelensége eredményezte a felperes későbbi rendes felmondását.

Nem volt megalapozott a felperes azon állítása sem, amely szerint munkaviszonyának valódi oka a munkahelyi vezetőjével, 1. személyval fennálló konfliktus volt. A felperes által e körben csatolt elektronikus levelezés pusztán szakmai jellege a felperesi álláspontot nem támasztotta alá.

A költségcsökkentés érdekében 2011. november 21-én hozott igazgatósági döntés nyomán 3. személy divízió igazgató és 1. személy portfólió igazgató 4. személy HR igazgatóval együttesen azt a javaslatot tették, hogy az alperes a szüntesse meg a főszerkesztői munkakört a ....., a .... és a ...... lapok tekintetében, a javaslatot az igazgatóság hagyta jóvá. A tanúvallomások egybehangzóak voltak a tekintetben, hogy az átszervezés ténylegesen nem a felperes személye ellen, hanem a munkakör megszüntetésére irányult.

A felperes életkorára mint védett tulajdonságra hivatkozva sérelmezte, hogy az alperes megszegte a rendes felmondás kiadásával az egyenlő bánásmód elvét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta valószínűsíteni, hogy az életkora miatt érte hátrány, e körben nem volt elegendő pusztán arra hivatkozni, hogy az alperes a nála fiatalabb főszerkesztőknek munkaviszonyuk megszüntetése után más pozíciót ajánlott fel. Alaptalan volt az a felperesi állítás is, hogy a főszerkesztői munkakört a felperesnél fiatalabb 2. személysal töltötte be az alperes. A felperes előadta, hogy 2012. november 29-én érte volna el azt az életkort, amely öt évvel megelőzte volna a nyugdíjjogosultság szempontjából irányadó életkort, és az alperes ezt elkerülve szüntette meg a munkaviszonyát. Önmagában az a tény, hogy az alperes egy évvel a "védett kor" előtt döntött a felperes munkaköre megszüntetéséről, szintén nem szolgálhat alapul a hátrányos megkülönböztetés megállapítására.

Az elsőfokú bíróság indokát adta ítéletben annak is, hogy miért nem tartotta megalapozottnak a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére és ezzel összefüggésben az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát.

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes kérte elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, annak megállapítását, hogy az alperes jog- és rendeltetésellenesen szüntette meg mindkét felperesi munkaviszonyt, vagy a szerkesztő-újságírói munkaviszonyt szüntette meg rendeltetésellenesen, hiszen az nem jár törvényszerűen együtt a főszerkesztő munkakör megszűnésével, illetőleg azért, mert az alperesi intézkedés valójában nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától, hanem a portfólió igazgatótól származott, aki a véleménynyilvánítása miatt távolíttatta el a szervezetből. Másodlagosan és harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagos kérelme azon alapult, hogy az eljárás során valószínűsítette védett tulajdonságát, ezért az eljárás megismétlését az őt ért hátrányos megkülönböztetés vizsgálata tekintetében kérte. A harmadlagos kérelem a tényállás teljes feltárására irányult, indoka a bizonyítékok téves értékelése, a tényállás feltárásnak elmulasztása és a kereseti kérelmek teljes körű elbírálásának hiánya volt. Kérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását is.