A Győri Törvényszék Pf.20240/2017/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 7. §, 13. §, 15. §, 16. §, 17. §, 18. §, 19. §, 77. §, 134. §, 135. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Győri Járásbíróság P.22559/2014/55., *Győri Törvényszék Pf.20240/2017/11.*, Kúria Pfv.22569/2017/7. (BH 2019.5.135)

***********

Győri Törvényszék

2.Pf.20.240/2017/11. szám

A Győri Törvényszék felperes neve (...) felperesnek

dr. Lakos Júlia ügyvéd (...) által képviselt alperes neve (...) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Győri Járásbíróság előtt folyamatba tett perében - mely perbe alperes pernyertessége érdekében Dr. Nagy Péter Ügyvédi Iroda (...) által képviselt beavatkozó (...) beavatkozott - a Győrött, 2017. évi február hó 3. napján P.22.559/2014/55. sorszám alatt meghozott ítélet ellen alperes részéről 56. sorszám alatt és felperes részéről 57. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet elutasítja.

A feljegyzett 325.800 (háromszázhuszonötezer-nyolcszáz) forint kereseti, valamint 131.280 (százharmincegyezer-kétszáznyolcvan) forint + áfa és 8.026 (nyolcezer-huszonhat) forint szakértői díjat, valamint a feljegyzett 474.400 (négyszázhetvennégyezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesi beavatkozónak 80.000 (nyolcvanezer) forint elsőfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A járásbíróság ítéletével kötelezte alperest 500.000 Ft, valamint ezen összeg kamatai, 25.000 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, felperest alperes javára 150.000 Ft, alperesi beavatkozó javára 80.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Ítéletében - a Ptk. 339. § (1) bekezdése és az 1997. évi CLIV. tv. 13. §, 15. §, 134. § és 135. § körében - megállapította, hogy két eltérő tartamú műtéti beleegyező nyilatkozat áll rendelkezésre. A két nyilatkozat a szövődmények tekintetében eltérést mutat, felperesnél lévő nyilatkozaton nem szerepel a "mozgáskiesés" szó, alperes által csatolt iraton pedig ez szerepel. Utalt Tanú-1. vallomására, mely szerint a nyilatkozatot ő töltötte ki, a "mozgáskiesés" szót utólag írta rá. Egyező volt mind a felperes, mind a műtétet végző orvos nyilatkozata, hogy a műtétről a tájékoztatást az orvos magánrendelésén adta meg. Megállapítható volt, hogy az első 2004-ben végzett bal oldali nyaki borda műtétet megelőzően Tanú-1. részletesen lerajzolta a műtétet, az eljárás menetét, részletesen elmagyarázta, hogy mi fog történni. A 2013-as jobb oldali nyaki bordaműtétet megelőzően már nem rajzolta le a betegnek az eljárás menetét, mert úgy gondolta, a beteg tisztában van az eljárással. A felperes nem érezte szükségét, hogy részletesebb tájékoztatást kérjen. Hivatkozott a bíróság arra, hogy az Eütv. 13. §-a egyértelműen meghatározza, hogy a műtétet megelőzően a betegnek milyen tájékoztatást kell kapnia.

Jelen perben nem volt vitatott, és a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy felperes nem kapott teljes körű, részletes tájékoztatást a műtét menetéről, a műtét kockázatáról, mindegyik szövődményről. A tájékoztatási kötelezettségnek egyedinek kell lenni, minden műtét előtt meg kell történnie, nem elegendő az, ha valamikor egyszer már évekkel korábban tájékoztatták a beteget. Nem elegendő, hogy utalnak rá, hogy ez is olyan műtét lesz, mint a korábbi. Az orvosnak kötelessége, hogy a beteget részletesen tájékoztassa.

A bíróság megállapította, ho gy felperes állapota egy műtéti kockázat eredménye, a műtétet végző orvos a szakmai szabályok betartásával végzete el a műtétet, legalábbis az orvos részéről szakmai mulasztás nem állapítható meg. Ha felperes megfelelő tájékoztatást kapott volna a műtét lehetséges kockázatiról, akkor is előfordulhatott volna ez a műtéti szövődmény, tehát nem a tájékoztatási kötelezettség elmaradása az oka annak, hogy felperes a műtétet követően ilyen állapotba került. A 2004-ben történt műtétnek nem lett semmilyen következménye, így nem valószínű, hogy ha részletesebb tájékoztatást kapott volna felperes 2013-ban, akkor elállt volna a műtéttől, hiszen ekkor is azt az eredmény várta a műtéttől, mint ami 2004-ben történt. Felperesnek 2013-ban fájdalmai voltak, ezért kereste fel a főorvost, így mindenképpen, hogy fájdalmai megszűnjenek, vállalta ezt a beavatkozást. Minderre figyelemmel a bíróság kizárólag a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt tudta megállapítani alperes felelősségét és mérlegelve a felperes által kért nem vagyoni kártérítés összegét, azt 500.000 Ft-ban határozta meg.

Megjegyezte a bíróság, hogy felperes ugyan vitatta a szakértői véleményt, azonban a jelenlegi állapotát rögzítő megállapításokat elfogadta, melyek nem ellentétesek a per adataival. A bíróság nem fogadta el a szakvélemény azon megállapításait, ami a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozott, hiszen az ellentétben áll a perben beszerezett iratokkal, nyilatkozatokkal.

Felperes részleges pervesztességére figyelemmel kötelezte az elsőfokú bíróság felperest perköltség megfizetésére.

Az ítélet ellen felperes és alperes fellebbezéssel élt.

Felperes fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatását, keresetének történő helyt adást. Utalt arra, hogy mindvégig arra hivatkozott, hogy az utókezelés nem kellő időben kezdődött meg és nem volt megfelelő. Ezen állítását alátámasztotta Szakértő-1. szakértői véleménye, s erre figyelemmel kérte felperes újabb szakértő kirendelését, tekintettel a két szakértői vélemény közti ellentmondásra. Álláspontja szerint megfelelő időben elkezdett utókezelés (a műtét után azonnal) esetén semmiképpen nem következett volna be az izomsorvadás. A kezelést átvevő AAA doktor sem írta fel a gyógytornász általi gyógytornát. Véleménye szerint a nem megfelelő időben elkezdett utókezelés helyrehozhatatlanul egészségkárosodást okozott felperesnek.

Sérelmezte alperes és alperesi beavatkozó javára megállapított ügyvédi munkadíj összegét is. E körben előadta, hogy mindösszesen hat tárgyalás került megtartására, az alperesi jogi képviselőnek és az alperesi beavatkozó jogi képviselőjének minimális mértékben volt szükséges beadványt készítenie az ügyben, valamint nyilatkozatot tennie a tárgyalásokon. Alperesi beavatkozó mindösszesen kettő tárgyaláson jelent meg, érdemi nyilatkozattétel alig történt a részéről. Hivatkozott a 32/2003.(VIII.22.) IM r. 3. § (6) bekezdésében foglaltakra, s erre tekintettel kérte az ügyvédi munkadíj mérséklését.

Alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a járásbíróság teljes körű bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékokat helyesen értékelte, téves következtetéseket vont le azonban akkor, amikor kártérítés megfizetésére kötelezte alperest. Hivatkozott Szakértő-2. és Szakértő-3. orvos-szakértői megállapításaira, s egyetértett a szakvélemény azon megállapításával is, mely szerint a beleegyező nyilatkozat aláírásának nem az időpontja fontos, az bármikor a műtét előtt megtörténhet, a lényeg az, hogy a beteg tisztában legyen a műtét menetével, lehetséges kockázatokkal, szövődményekkel, a műtét elmaradásával járó hátrányokkal. A perben becsatolt beleegyező nyilatkozat tartalmazta az idegkárosodás lehetőségét a szövődmények között. Iratellenesnek tartotta az ítélet azon megállapítását, hogy a szövődmények vonatkozásában nem volt teljes körű a felperes tájékoztatása. A felek egyező előadása alapján állapította meg a járásbíróság azt, hogy a műtértől a (szóbeli) tájékoztatást a műtétet végző Tanú-1. adta meg felperesnek. 2013. évben a jobb oldali borda műtét előtt Tanú-1. valóban nem rajzolta le a műtét menetét, mert úgy gondolta, hogy felperes tisztába van az eljárással és a műtéttel. Az eljáró orvos a jogszabályokban előírt követelményeknek megfelelően járt el. Hivatkozott a 2015. január 1. napi jegyzőkönyvbe foglalt felperesi előadásra, miszerint felperes 2004-ben részletes tájékoztatást kapott a nyaki borda eltávolító műtétről, s felperes úgy gondolta, hogy ez a 2013-as műtét ugyanolyan műtét lesz, mint 2004-ben. A felperes tehát tisztában volt azzal, hogy pontosan milyen műtétre vállalkozik.