BH 1983.11.465 Havidíjas dolgozót a munkaszüneti napon végzett munkáért - a munkaszüneti napokra járó munkabért is magában foglaló havi munkabérén felül - csak az aznapi munkájáért járó díjazás illeti meg [Mt. 41. § (2) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 39. § (1)-(2) bek.].

Az alperes biztonsági őr beosztásban dolgozik a felperesnél. Munkaidőbeosztása három műszakos, hét egymást követő munkanap után egy szabadnapja és egy pihenőnapja van. A munkavégzési ciklus az alperes esetében tehát kilenc nap.

Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadta, hogy munkaidőbeosztása szerint 1982. április 4-én és május 1-én munkát kellett végeznie, és e napokra csupán 125-125 forint munkabért kapott, ezen túlmenően a munkáltató nem fizette meg a részére az őt megillető napi átlagkeresetet. Utalt a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 39. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint a munkaszüneti napra eső átlagkeresetre és a munkaszüneti napon végzett munkáért járó díjazásra egyaránt, jogot szerzett.

A döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest, hogy az 1982. április 4-én és május 1-én végzett munkáért járó munkabért fizesse ki.

A döntőbizottság határozatát a munkáltató támadta meg keresettel a munkaügyi bíróságnál, amely jogerős ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a munkaszüneti napokon végzett munka alapján járó díjazás megfizetésének kötelezettsége alól.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Egyértelmű peradat, hogy az alperesnek 1982. április 4-én, vasárnap és május 1-én, szombaton a munkaidőbeosztása szerint kellett munkát végeznie. Az említett munkaszüneti napok nem estek egybe a saját szabadnapjával, illetőleg heti pihenőnapjával. Előadása szerint az e napokon végzett munkájáért járó munkabért megkapta, csak azt sérelmezte, hogy az Mt. 41. §-a (2) bekezdésében meghatározott átlagkeresetét a munkáltató nem fizette meg a részére.