17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet

a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet 100. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbiakat rendelem:

Általános rendelkezések

1. §

(1) Napon naptári napot kell érteni, kivéve, ha a jogszabály kifejezetten munkanapot jelöl meg.

(2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt.

(3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel; ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

(4) Ha a határidő utolsó napja vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

2. §

A munkáltató írásbeli határozatában köteles a dolgozót arról is tájékoztatni, hogy az ellen van-e helye kérelemnek és azt hol, meddig lehet benyújtani, valamint hogy a kérelemnek van-e halasztó hatálya.

3. §

Az írásbeli közlés csak akkor hatályos, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A kézbesítés akkor is hatályos, ha az átvételt megtagadják, vagy a kézbesítést szándékosan megakadályozzák. E körülményeket írásban rögzíteni kell.

A munkaviszony

4. §

Munkaviszonyt létesíthet a tizennegyedik életévét betöltött tanuló a nyári szünet alatt, valamint az a tizennegyedik életévét betöltött személy, aki az általános iskolát eredményesen elvégezte és középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, vagy akit az iskola rendszeres látogatása alól felmentettek.

5. §

A kollektív szerződés előírhatja, hogy az alkalmazásnál a munkáltatónál hosszú ideje dolgozók családtagjait - ha egyébként alkalmazást kizáró ok (pl. összeférhetetlenség) nem áll fenn - azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni.

6. §

(1) Az esti és levelező tagozaton tanulásra tanulmányi szerződés a közép- vagy felsőfokú szakképzettség megszerzésére létesíthető.

(2) A munkaköri képesítést nyújtó tanfolyami képzéssel esik egy tekintet alá az is, amikor nem tanfolyami jellegű, egyéni vagy csoportos oktatás során, illetőleg betanítás útján biztosítják a munkakör betöltéséhez szükséges képzettség megszerzését. Tanulmányi szerződés köthető tanulmányútra küldés esetére is. A szakmai továbbképzésre irányuló tanfolyam elvégzésére tanulmányi szerződés csak akkor köthető, ha az egyidejűleg magasabb képesítés elnyerését biztosítja.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti képzettség megszerzésére vagy képesítés elnyerésére irányuló tanulmányi szerződés megkötésénél a sorkatonai szolgálatot teljesített személyeket - azonos feltételek esetén - a leszerelést követő három évig előnyben kell részesíteni.

7. §

(1) A munkáltató a tanulmányi szerződésben támogatásként az iskola vagy a tanfolyam elvégzésével, valamint a tanulmányúttal járó költségek (pl. beiratkozási díj, tandíj, tanfolyam részvételi díja, tanulmányút költségei) megtérítését, illetőleg viselését vállalhatja, ideértve a munkaidő alatt történő képzés miatt kieső időre járó, illetőleg a betanítás idejére biztosított munkabér teljesítménytől független részének megtérítését is.

(2) A tanulmányi szerződés alapján a munkáltató a nappali tagozaton tanuló hallgatók társadalmi ösztöndíjához hasonló támogatást nem nyújthat.

8. §

(1) A tanulmányi szerződés részletes feltételeit az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése és az Mt. V. 11. §-ának keretei között (különösen a támogatás mértéke, rendszere, a munkába állás időpontja, a munkáltatónál töltendő idő tartama tekintetében stb.) a felek határozzák meg. A szerződésben meg kell határozni szerződésszegés esetére a dolgozó által megtérítendő támogatásokat is. A jogszabály alapján kötelezően járó kedvezmények biztosítására tanulmányi szerződés nem köthető.

(2) A dolgozó által szerződésszegés miatt visszafizetendő összegnek a dolgozó részére való megtérítését vagy a dolgozó helyett történő megfizetését más munkáltató nem vállalhatja.

9. §

A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitákat - kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzést - a munkaügyi viták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.

10. §

Ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő, ennél minden munkaviszonyban töltött időt egybe kell számítani, az egyes munkaviszonyok megszűnése módjától és a közöttük levő időkiesések tartamától függetlenül. E rendelkezés nem érinti a fegyelmi elbocsátás esetére az Mt. V. 72. §-ának (4) bekezdésében megállapított következményeket.

11. §

A munkaviszonyban töltött idő tartamába nem számítható be a munkaviszonynak

a) megszakítás nélkül harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság miatti szünetelése, kivéve, ha jogszabály a munkaviszonyban töltött idő számítása szempontjából ennek az időnek figyelembevételét rendelte el,

b) szabadságvesztés-büntetés,

c) javító-nevelő munka, valamint

d) tanulmányi szerződés alapján folytatott iskolai képzés

miatti szünetelése.

12. §

(1) A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként töltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként figyelembe vesznek, úgyszintén az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát is, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt, amennyiben ennek beszámítását jogszabály nem teszi kötelezővé.

(2) Ugyancsak munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni az 1950. január 1. előtti szakmunkás tanulóidőt - tanoncidőt - is. Ezt követően szakmunkás tanulóként töltött idő azonban nem számítható be.

13. §

(1) A sor- (első tényleges), valamint tartalékos (póttartalékos) katonai szolgálat felszabadulás előtti vagy utáni, továbbá a munkaszolgálat, deportálás, illetőleg hadifogság igazolt idejét munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.

(2) Ugyancsak munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni a felszabadulás után a fegyveres erők és a fegyveres testületek, továbbá a rendészeti szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományába lépett személyek igazolt szolgálati idejét is.

(3) A felszabadulás előtt a (2) bekezdésben megjelölt szerveknél eltöltött szolgálati időt a munkaviszony számításánál nem szabad figyelembe venni, kivéve, ha a fegyveres erők stb. tagja a felszabadulás után az említett szerveknél szolgálatát tovább folytatta és az erről szóló külön szabályok szerint a felszabadulás előtti szolgálati idejét a felszabadulás utáni időhöz hozzászámították. A szolgálatnak megszakítás nélküli továbbfolytatása ellenére sem lehet munkaviszonyként figyelembe venni sem a felszabadulás előtti, sem az azt követően hivatásos szolgálatban töltött időt, ha az előbb említett szerveknél a szolgálat azért szűnt meg, mert a fegyveres erők stb. tagját

a) a népbíróság jogerősen elítélte [4180/1945. (VII. 10.) ME];

b) az igazoló eljárás során hozott jogerős határozat igazolás helyett végelbánás alá vonta, vagy állásától megfosztotta [88/1945. (I. 23.) ME, 1080/1945. (V. 2.) ME, 2480/1945. (V. 30.) ME, 1690/1945. (V. 10.) ME, 10 000/1947. (VIII. 13.) Korm. stb.];

c) az 5000/1946. (V. 19.) ME számú rendelet alapján mindennemű ellátási vagy szolgálat alapján támasztható igény kizárásával elbocsátották;

d) lefokozták, rendfokozatát megvonták vagy a honvédségből kicsapták [667/1945. (IV. 19.) ME, 4180/1945. (VII. 10.) ME stb.];

e) az a)-d) pontokban fel nem sorolt esetben szerelték le, de később a rendfokozatát megvonták. E rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik az 1971. évi január hó 1. napját követően szereltek le.

(4) A (3) bekezdés e) pontjában foglaltak nem vonatkoznak a korábban tiszt vagy tiszthelyettesi rendfokozatú olyan személyekre, akiket a felszabadulás után továbbfolytatott belügyi szolgálatból 1963. év július hó 10-e előtt rendfokozat nélkül szereltek le, ha az illetékes belügyi szervektől kapott igazolással bizonyítják, hogy rendfokozatukat nem külön intézkedés vonta meg.

(5) Ha a (3) bekezdés e) pontjában érintett -még 1971. január hó 1. napja előtt leszerelt - személy munkaviszonyban áll, felszabadulás előtti és a felszabadulást követő szolgálati idejét jó munkájára és magatartására tekintettel a munkáltató munkaviszonyban töltött időként figyelembe veheti. Nem számítható be ilyen esetben sem annak a szolgálati ideje, akit leszerelés után az állam, a béke, az emberiség elleni szándékos bűntett vagy háborús és népellenes bűntett miatt jogerősen elítéltek vagy jogerős államigazgatási határozattal közbiztonsági őrizetbe vettek és a közbiztonsági őrizetbe vételt a felülvizsgálat során az illetékes szerv jóváhagyta.

14. §

A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a külföldön - a felszabadulás előtt is - munkaviszonyban töltött és igazolt időt.

15. §

A munkaviszonyban töltött idő számításánál a 12-14. §-ban meghatározott eseteken túlmenően figyelembe kell venni azt a munkaviszonyon kívül töltött időt is, amelyet külön jogszabály alapján munkaviszonyban töltött időként ismertek el.

16. §

(1) A fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél továbbszolgálatot vállaló dolgozónak a bevonulás előtti munkáltatóval fennálló munkaviszonya a továbbszolgálat leteltéig vagy megszűntéig szünetel és azt a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg.

(2) Ha a továbbszolgálat letelt vagy az a továbbszolgáló önhibáján kívül szűnt meg, és a dolgozó újból munkába lép, munkabérét a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozóknál bekövetkezett bérrendezésekre (bérfejlesztésekre) figyelemmel kell megállapítani.

17. §

(1) A Magyar Szocialista Munkáspártnak a munkáltatónál működő pártbizottsági (csúcsvezetőségi) titkára és függetlenített politikai munkatársa munkaviszonyának - e megbízatása és az annak megszűnését követő két éven belül a munkáltató által való - megszüntetéséhez az erre illetékes felsőbb pártszerv előzetes hozzájárulása szükséges.

(2) A munkáltatónál működő függetlenített szakszervezeti tisztségviselőt megbízatásának megszűnése esetén legalább a megbízatásakor betöltött, vagy ha nem lehetséges, azzal egyenértékű munkakörben (munkahelyen) kell tovább foglalkoztatni, és munkabérét e munkakörben bekövetkezett bérrendezésekre (bérfejlesztésekre) figyelemmel kell megállapitani. Ha a tisztségviselő megbízatásának tartama alatt magasabb szakmai képzettséget szerzett, a megbízatásának megszűnésekor az illetékes szakszervezeti szerv javaslatára ennek megfelelő munkakört kell részére biztosítani.

(3) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség valamennyi választott tisztségviselőjét, valamint a Magyar Úttörők Szövetségének csapatvezetőit és raj vezetőit a szakszervezet választott tisztségviselőivel azonos védelem illeti meg.

18. §

A jogutód nélkül megszűnő munkáltató - szükséghez képest felügyeleti (érdekképviseleti) szervének közreműködésével - köteles mindent megtenni a felmondási tilalom vagy korlátozás alatt álló dolgozója elhelyezése érdekében. Megegyezés esetén köteles a dolgozót az általa felkínált új munkahelyre áthelyezni, ennek hiányában a jogutód nélküli megszűnés időpontjától számított felmondási idő lejártával a munkaviszonyt megszűntnek kell tekinteni.

19. §

A kötelező felmentés tartama - ha a kollektív szerződés eltérően nem rendelkezik - egyhónapos felmondási idő esetén tizennyolc nap, kéthónaposnál huszonegy nap, háromhónapos esetén huszonnégy nap, négyhónapos vagy ennél hosszabb felmondási időnél harminc nap.

20. §

Határozott időre szóló munkaszerződés esetén a felmondási idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a munkaviszony a munkaszerződés értelmében felmondás nélkül is megszűnt volna.

21. §

Jogszabály alapján adott, határozott időre szóló vezetői megbízás (kinevezés) a határozott idejű munkaviszony felmondására megállapított szabályok (Mt. 28. §) szerint vonható vissza.

22. §

Ha a dolgozó munkahelyén egymást követő hat munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén, a dolgozó kérelmére a munkaviszonyt helyre kell állítani.

Munkavégzés

23. §

A kollektív szerződés a munkáltató sajátos helyi viszonyaira tekintettel a munkára képes állapotra vonatkozó rendelkezések alkalmazására előírásokat adhat.

Munkaidő és pihenőidő

24. §

A radioaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen legalább napi három órát dolgozó és a fizikai munkát végző vak dolgozó munkaideje heti harminchat óra.

25. §

(1) A kollektív szerződés a munkaidő-beosztás meghatározása során heti negyvennégy órás munkaidő esetén kéthetenként egy szabadnapot írhat elő (egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál átlagosan) a heti pihenőnapon felül.

(2) Folytonos vagy folyamatos üzemelésű munkahelyen, továbbá külön jogszabályban meghatározott esetekben a munkaidő szükséghez képest egybefüggően hat, de legfeljebb tíz munkanapra is beosztható. Ilyenkor a szabadnapok összevontan is kiadhatók úgy, hogy számuk - a heti pihenőnappal együtt - nem haladhatja meg az egybefüggően teljesített munkanapok számának felét (10+5, 8+4, 6+3 munkarend). A miniszter -a munkaügyi miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben - ettől eltérést engedélyezhet.

26. §

Lakáson töltött készenlétet követően, továbbá a készenlétnek (ügyeletnek) a jogszabályban megállapított egyéb eseteiben a dolgozót pihenőidő nem illeti meg.

27. §

(1) Az éjszakai pótlék - ha jogszabály annak fizetését meg nem tiltja, illetve mértékét eltérően nem állapítja meg - tíz százalék. Kollektív szerződés - különösen huzamosabb időn át végzett éjszakai munka esetére - ennél magasabb mértékű éjszakai pótlékot is megállapíthat. Ha a dolgozó rendszeres napi munkaidejének csak egy része esik éjszakára, részére átalány is megállapítható.

(2) A több műszakos munkaidő-beosztásban, valamint a folytonos munkarendben foglalkoztatott dolgozók műszakpótlékáról külön jogszabály rendelkezik.

28. §

(1) A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy a dolgozó a végzett túlmunka ellenértékeként milyen esetekben kap díjazást, illetőleg szabad időt. A fizikai foglalkozásúak esetében csak a dolgozó kérésére lehet a végzett túlmunka ellenértékeként szabad időt adni.

(2) Nem jár a végzett túlmunkáért ellenérték - kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik - a vezető állású dolgozóknak, valamint azoknak, akik munkaidejük beosztását, illetőleg felhasználását maguk határozzák meg. Ez utóbbiak körét a kollektív szerződésben kell meghatározni.

29. §

(1) A túlmunka idejére a dolgozót rendes munkabére és ezen felül - a (2) bekezdés szabályai szerint - pótlék illeti meg. Igazolatlan mulasztás esetén csak az előírt - heti vagy havi, ennek hiányában évi - munkaidőkereten felül végzett munkát lehet túlmunkának elszámolni.

(2) A dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órájára ötven százalékos, az ezt meghaladó időtartamra pedig száz százalékos pótlék illeti meg. Jogszabály ettől eltérhet és a pótlék fizetését meg is tilthatja.

(3) A kollektív szerződés a túlmunka idejére járó munkabért és pótlékot vagy csak a túlmunka pótlékát magában foglaló átalányt állapíthat meg. Jogszabály az átalány fizetését kötelezően előírhatja, illetőleg meghatározhatja annak legmagasabb mértékét.

30. §

(1) Ha a túlmunka ellenértékeként szabad idő jár, a kiadott szabad időnek meg kell egyeznie a túlmunka időtartamával. A szabad időt, amennyiben a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, legkésőbb a túlmunkavégzést követő hónap végéig, idényjellegű munkáltatóknál és munkakörökben pedig holtidényben kell kiadni. Ha a szabad időt a határidő elteltéig nem adták ki, vagy azt azért nem lehet kiadni, mert a dolgozó munkaviszonya megszűnt, illetőleg őt sorkatonai szolgálatra hívták be, a végzett munkáért pénzbeli díjazás jár. A munkaviszonyra vonatkozó szabály előírhat egyéb olyan eseteket, amikor szabad idő helyett a végzett túlmunkáért pénzbeli díjazás jár.

(2) A túlmunka ellenértékeként kiadott szabadidő esetén a dolgozó túlmunkapótlék nélküli munkabérét a túlmunkavégzés vagy a szabad idő kiadásának hónapjában kell elszámolni.

31. §

(1) Munkaviszonyra vonatkozó szabály a túlmunka ellenértékeként évi hat munkanapig terjedő szabadidő-átalányt is előírhat. A fizikai foglalkozásúak részére - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - szabadidő-átalány nem állapítható meg.

(2) A szabadidő-átalány kiadására és pénzben történő megváltásra vonatkozóan a 42. § (2) bekezdésében, 43-44. §-ban, 45. § (1)-(2) bekezdésében és a 46. §-ban foglaltak az irányadók.

32. §

Ha a dolgozó a munkaidejét meghaladóan - a munkáltatóval való külön megállapodás alapján - munkakörébe tartozó munkát végez, a túlmunkára vonatkozó szabályok szerinti díjazás illeti meg, kivéve a túlmunkáért ellenértékre nem jogosultakat. A dolgozó kérésére a munka ellenértékeként szabad idő is adható.

33. §

Ha a dolgozó a munkaidejét meghaladóan - a munkáltatóval való külön megállapodás alapján - munkakörébe nem tartozó munkát végez, a mellékfoglalkozásra, illetőleg a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók.

34. §

(1) Készenlét esetén annak időtartamára díjazásként a dolgozót átlagkeresetének legalább tíz, de legfeljebb ötven százaléka illeti meg. A munkahelyen töltött készenlét idejére magasabb díjazást kell megállapítani, mint a lakáson töltött készenlét időtartamára.

(2) Ha a készenlétben levő dolgozót munkára igénybe veszik, erre az időre a túlmunka ellenértékére vonatkozó szabályok irányadók. Ha a készenlét jellege miatt annak tartama alatt-rövid időtartamú munkák is felmerülnek, a készenléti díjat és a túlmunka díjazását egyaránt magában foglaló ügyeleti díj állapítható meg.

(3) A készenléti (ügyeleti) díj feltételeire és mértékére vonatkozóan jogszabály az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet. A készenléti (ügyeleti) díj feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg.

35. §

A munkaviszonyra vonatkozó szabály készenléti (ügyeleti) díj helyett szabad időt is biztosíthat. Fizikai foglalkozásúak tekintetében azonban szabad idő csak a dolgozó kérésére adható. A szabad idő kiadására és pénzbeli megváltására vonatkozóan a túlmunka ellenértékeként járó szabad idő szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szabad idő mértékét a kollektív szerződés állapítja meg és annak mértéke legfeljebb a készenlét (ügyelet) időtartamáig terjedhet.

36. §

(1) Egy és kétműszakos munkaidőbeosztás esetén a munkaközi szünet - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - csak a munkaidő megszakításával, szombaton pedig a munkaidő végén adható ki.

(2) A munkaközi szünet a munkaidőn belül biztosítható a nem fizikai foglalkozású dolgozóknak -kivéve a termelés közvetlen irányításával, anyagiműszaki ellátásával foglalkozókat -, továbbá azoknak a fizikai foglalkozású dolgozóknak, akiknél ezt a végzett munka jellege a termelési-gazdálkodási érdekek sérelme nélkül lehetővé teszi.

(3) A munkaidő megszakítása nélkül munkaidőn kívül adható ki a munkaközi szünet a (2) bekezdés alá nem tartozó dolgozóknak az olyan termelő munkahelyeken, ahol:

a) a termelőberendezések üzemeltetése a technológia folyamatossága miatt műszakidőn belül nem szakítható meg, vagy a termelés megszakítása jelentős műszaki-gazdasági hátránnyal járna, illetőleg

b) a munkaidő megszakitásával kiadott munkaközi szünet esetén a munkahelyükre naponta közforgalmú közlekedési eszközzel bejáró dolgozók csak egy óránál hosszabb várakozási idő után tudnának lakóhelyükre visszatérni a menetrend szerinti közlekedési eszközzel.

(4) A munkaközi szünet kiadásának részletes szabályait a kollektív szerződés állapítja meg.

37. §

A munkaközi szünetre járó díjazás mértékét a kollektív szerződésben kell meghatározni. A díjazás nem lehet kevesebb - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a fizikai foglalkozásúakra vonatkozó legalacsonyabb bértétel alsó határának felénél.

38. §

(1) Ha a dolgozót heti pihenőnapján munkára igénybevették, helyette elsősorban másik pihenőnapot kell biztosítani. Ha a kollektív szerződés mást nem ír elő, a másik pihenőnapot a munkavégzést követő hónap végéig, idényjellegű munkáltatóknál és munkakörökben pedig a holtidény végéig kell kiadni. A másik pihenőnap időpontját a dolgozóval lehetőleg a munka elrendelésekor közölni kell.

(2) Ha a dolgozónak a munkáltató másik pihenőnapot nem tud biztosítani, illetőleg a másik pihenőnapot a határidő elteltéig nem adta ki, vagy a dolgozó munkaviszonya annak kiadása előtt megszűnt, továbbá, ha a dolgozó sorkatonai szolgálatra vonult be, a dolgozónak a heti pihenőnapon végzett munka idejére járó munkabéren felül százszázalékos pótlék jár.

(3) Nem jár a heti pihenőnapon végzett munkáért ellenérték azoknak, akik erre túlmunkavégzés esetén sem jogosultak.

(4) A heti pihenőnap helyett adott másik pihenőnap esetén is megfelelően alkalmazni kell a túlmunka ellenértékeként járó szabad idő szabályait (30. §).

39. §

(1) Az Mt. 41. § (2) bekezdésében említett díjazást a havidíjas dolgozók munkabére magában foglalja.

(2) Ha a dolgozó a munkaszüneti napon munkát végez, az Mt. 41. § (2) bekezdésében említett díjazáson felül az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti, kivéve ha a túlmunkáért ellenértékre nem jogosult.

(3) Ha a dolgozó a munkaszüneti napra előírt munkaidején felül végez munkát, részére a kollektív szerződés a munkanapokra előírtnál magasabb mértékű túlórapótlékot is meghatározhat.

(4) Ha a dolgozó a túlmunka ellenértékeként csak szabad időre jogosult, a kollektív szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a dolgozó a munkaszüneti napon végzett munkája ellenértékeként is szabad időt kap. A szabad időt a 30. § rendelkezéseinek megfelelően kell kiadni.

40. §

Ha a munkaszüneti nap a dolgozó heti pihenőnapjával vagy szabadnapjával esik egybe és munkára berendelik, a heti pihenőnapon végzett munka ellenértékére vonatkozó szabályok szerinti díjazás vagy szabad idő illeti meg. Ilyen esetekben az Mt. 41. § (2) bekezdése szerinti díjazás nem jár.

41. §

(1) Ha a dolgozó évi szabadsága kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak számít.

(2) A munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékét a 10-15. §-ok szerint meghatározott munkaviszonyban töltött idő alapján kell megállapítani. Ha az összeszámítás során töredékév keletkezik, és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni.

(3) A dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára a következő esetekben illeti meg szabadság :

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára,

b) a szülési szabadság tartamára,

c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély. Ez a kedvezmény az anyát újabb szülés esetén újra megilleti,

d) harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára,

e) a tartalékos katonai szolgálat idejére és

f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre jogszabály átlagkereset fizetését írja elő.

42. §

A kollektív szerződés - az Mt. 42. § (3) bekezdésének, illetve az Mt. V. 52. §-ának keretein belül - a jutalomszabadság adományozására elveket, illetőleg feltételeket írhat elő és meghatározhatja a szabadság mértékét. Nem állapítható meg jutalomszabadság az állami vagy a társadalmi szervek által alapított, illetőleg adományozott kitüntetésekhez.

43. §

A szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanap a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a munkáltató munkaidőbeosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie.

44. §

(1) A szabadság kiadásának időpontját - a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - legkésőbb a kiadás előtt egy hónappal kell közölni. A kiadás időpontját a munkáltató csak a dolgozóval történő megállapodás vagy rendkívüli ok miatt változtathatja meg.

(2) A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a dolgozót előzetesen meg kell hallgatni és kívánságait a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni.

A szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kérésére adható ki, azonban ilyen esetben is egybefüggően kell biztosítani hat munkanap szabadságot.

45. §

(1) Ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt vagy pedig sorkatonai szolgálatra hívták be és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Ha a dolgozót a felmondási idő alatt legalább a kötelező felmentés és a ki nem adott szabadság tartamának megfelelő időre felmentették a munkavégzés alól, a szabadságot - pénzbeli megváltás nélkül - kiadottnak kell tekinteni.

(2) Ha a dolgozó a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre járó átlagkeresetét a munkabéréből le kell vonni, illetőleg tartozását a munkavállalói igazolási lapra fel kell jegyezni. Nem szabad a többletet levonni, ha a dolgozót sorkatonai szolgálat teljesítésére hívták be vagy munkaviszonya nyugdíjazására tekintettel szűnt meg. Ugyancsak nem vonható le a többlet a dolgozó halála esetén.

(3) Ha a dolgozót év közben más munkáltatóhoz helyezik át, szabadságát a két munkáltatótól együttesen kapja meg. Ennek megfelelően a ki nem adott szabadságot a dolgozónak új munkahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell számítani az új munkáltatótól járó szabadságba. A ki nem adott, illetőleg a többletszabadság mértékét a "munkavállalói igazolási lap"-ra fel kell jegyezni.

46. §

A munkáltató - kivételesen fontos érdekből -a dolgozó már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Az így felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a munkáltató köteles megtéríteni. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és visszautazással, valamint az időközben munkával töltött idő nem számít be a szabadságba.

47. §

(1) A 43-44. és 46. §-ok szabályait a dolgozó évi rendes szabadságán túlmenően járó szabadság kiadásánál is alkalmazni kell.

(2) A 43. § rendelkezéseit a rendes szabadságra, a jutalomszabadságra, a tanulmányi szabadságra és a rendkívüli szabadságok különböző jogcímeire nézve külön-külön kell alkalmazni.

(3) A jutalomszabadságot a 45. § (1) és (3) bekezdésének megfelelően kell kiadni azzal az eltéréssel, hogy a 45. § (1) bekezdésében említett esetben az igénybe nem vett teljes szabadságot kell megváltani.

(4) Ha a dolgozó munkaviszonyának év közben történő megszűnéséig vagy pedig sorkatonai szolgálatra történő behívásáig a munkáltató a rendkívüli szabadságot nem adta ki, a ki nem adott rész - a kötelezően biztosítandó rendkívüli szabadság kivételével - nem igényelhető. Ilyen esetben a tanulmányi szabadságot - külön jogszabály szerint - a dolgozó az őt az év közben alkalmazó munkáltatóktól együttesen kaphatja meg.

48. §

(1) A Magyar Honvédelmi Szövetség sporttevékenységében résztvevők rendkívüli szabadságának engedélyezésére a sporttevékenységet folytató dolgozók kedvezményeiről szóló rendelkezésekben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A Magyar Honvédelmi Szövetség kiképző tevékenységében résztvevők munkaidő-kedvezményéről külön jogszabály rendelkezik; ugyanazt kell alkalmazni a kiképzés oktatóira is.

(2) A sorkatonai szolgálat teljesítése után a bevonulás előtti munkahelyen tovább foglalkoztatott dolgozót - a leszerelést követő egy éven belül - az illetékes katonai szerv által kiállított, az adományozáshoz szükséges feltételt bizonyító igazolás, okirat (katonakönyv) alapján:

a) a sorkatonai szolgálat alatt a kiváló szint vagy tiszthelyettesi rendfokozat (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester), illetőleg zászlós, vagy tartalékos tiszti rendfokozat elérése esetén hattól tizenkét munkanapig,

b) élenjáró, osztályos szint vagy tisztes rendfokozat (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) elérése esetén hat munkanapig

terjedő rendkívüli szabadságban kell részesíteni.

(3) A sorkatonai szolgálatot teljesített dolgozónak kérelmére - a leszerelést követő két éven belül - munkakörének ellátásához vagy magasabb munkaköri besorolásához szükséges szakmai vizsgáinak megkönnyítése érdekében, az egyébként járó kedvezményeken túlmenően harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadságot kell biztosítani.

49. §

A szoptatási időkedvezmény a gyermekét mesterségesen tápláló anyát, valamint az örökbefogadó anyát is megilleti. Nem jár azonban a szoptatási időkedvezmény annak az anyának, aki gyermekét állami gondozásba adja, kivéve ha az intézetbe szoptatás végett bejár.

50. §

(1) A dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként - az Mt. V. 56. §-ában meghatározott fizetés nélküli szabad napon túlmenően -a tizennégy évesnél fiatalabb:

- egy gyermeke után kettő,

- két gyermeke után öt,

- három és ennél több gyermeke után kilenc

fizetett szabad nap illeti meg.

(2) A szabad napokra való jogosultság szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a tizennegyedik életévét betölti. A szabad napok számításánál a 41. § (1) bekezdésében meghatározott szabályt kell alkalmazni.

(3) A szabad napokat a dolgozó kívánságának figyelembevételével egyben vagy részletekben kell kiadni. A munkaviszony megszűnése esetén az igénybe nem vett szabad nap kiadása tekintetében a 45. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

A munka díjazása

51. §

(1) Ha a dolgozó munkakörének ellátása helyett átmenetileg munkakörébe nem tartozó munkát végez, az általa ténylegesen betöltött munkakörre előirt munkabér (személyi alapbér vagy teljesítménybér) illeti meg. Ez azonban nem lehet kevesebb a munkaszerződésben meghatározott munkakörben elért átlagkereseténél.

(2) Ha a dolgozó munkakörének ellátása mellett távollevő dolgozót átmenetileg helyettesít, s ez idő alatt az eredeti munkaköre ellátásán felül jelentős többletmunkát végez - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - helyettesítési díj is megilleti.

(3) Az időbéres (havidíjas) dolgozónak helyettesítési díj akkor jár, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. A helyettesi munkakörben alkalmazott dolgozót csak a helyettesítés negyedik hónapjától kezdődően illeti meg a helyettesítési díj.

(4) A helyettesítési díj összege legfeljebb a távollevő dolgozónak megállapított (megállapítható) időarányos alapbér fele, teljesítménybérezés esetén a teljesítmény alapján járó bér összege.

(5) Munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a felek megállapodása előírhatja, hogy a helyettesítőt megilleti a helyettesített dolgozó részére egyébként járó prémium és év végi részesedés arányos része is.

52. §

(1) Az Mt. V. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása eseten a munkáltató szerv vezetője havi hétezer forintig terjedően állapíthat meg személyi fizetést. Ha ezt a dolgozó munkakörére előirt bértétel felső határának harminc százalékkal megnövelt összege meghaladja, ennek erejéig állapítható meg személyi fizetés. Ez utóbbi esetben sem lehet a személyi fizetés havi kilencezer forintnál magasabb összegű.

(2) Az (1) bekezdés alapján a személyi fizetésben részesített fizikai és nem fizikai dolgozók száma nem haladhatja meg a nem fizikai foglalkozású dolgozók előző év december 31-i munkajogi létszámának tíz százalékát.

(3) A miniszter havi tizenegyezer forintig, egyéb felügyeleti szerv pedig havi kilencezer forintig terjedő összegű személyi fizetést állapíthat meg, az általa kinevezett dolgozók, valamint - a munkáltató szerv vezetőjének javaslata alapján - a felügyelete alá tartozó munkáltató egyéb dolgozói részére. A minisztert megillető hatáskörben állapíthat meg személyi fizetést az országos hatáskörű szerv vezetője, továbbá a kiemelt kategóriába sorolt tanácsi vállalatok dolgozói részére a fővárosi, megyei tanács elnöke. Az így megállapított személyi fizetés a munkáltató bérköltségét terheli.

(4) A személyi fizetést minden olyan esetben, amikor a jogszabály alapbért említ - eltérő rendelkezés hiányában - alapbérként kell figyelembe venni. A költségvetési szerveknél és a kutató intézeteknél érvényes alapbér rendszerekben előírt háromévenkénti kötelező alapbéremelés a személyi fizetésekre nem vonatkozik.

53. §

(1) A személyi fizetés mind határozott, mind pedig határozatlan időre megállapítható és azt az engedélyező bármikor visszavonhatja.

(2) Ha a személyi fizetést visszavonják, a dolgozót a ténylegesen ellátott munkakörére érvényes szabályok szerint kell besorolni. Amennyiben a munkakör nem változott, részére legalább a személyi fizetés megállapítása előtti - a háromévenkénti kötelező alapbéremeléssel érintett területeken az eltelt időszak alatt esedékessé vált összeggel növelt - alapbért kell folyósítani.

54. §

A dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és azt követő egyéves időtartam alatt nem érheti el a vele azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók átlagos személyi alapbérét. E rendelkezés nem vonatkozik az áthelyezett dolgozóra.

55. §

(1) A dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egyéves időtartam alatt nem haladhatja meg a munkakörére (bércsoportjára) jogszabályban kötelezően előírt alapbértétel alsó határát, ha

a) az alkalmazását megelőző egy éven belül legalább harmadik esetben létesít munkaviszonyt és ezen időben fennállott korábbi munkaviszonyait felmondással szüntette meg, vagy

b) "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet; e jogkövetkezményt az előírt egyéves időtartam elteltéig alkalmazni kell akkor is, ha közben a dolgozó új munkaviszonyt létesít. Ha ugyanazon munkakörre (bércsoportra) meghatározott ideig két alapbértétel irányadó, ezek közül az alacsonyabbat kell figyelembe venni; ilyenkor - különösen indokolt esetben - az alacsonyabb alapbértétel alsó határának húsz százalékkal emelt összegéig is megállapítható a dolgozó személyi alapbére, ha az új munkáltatónál az azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók többségének személyi alapbére a bértétel felső határát megközelíti.

(2) Ha a dolgozó munkabérét teljesítménykövetelmények (darabbér, személyi alapbéren alapuló teljesítménybér, prémiumos időbér stb.) figyelembevételével állapítják meg, részére a tényleges teljesítésnek megfelelő teljesítménybér jár. Csoportos (brigád) teljesítmény elszámolás esetén a dolgozó a csoport (brigád) keresetéből legfeljebb a ledolgozott idő és a személyi alapórabére (alapbére) alapján részesülhet.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt dolgozónak egy évig jutalom nem adható, és részére prémium is csak a (2) bekezdésben meghatározott esetben fizethető. Év végi részesedésre a dolgozó - kivéve, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály további feltételt állapít meg - akkor jogosult, ha a munkáltatónál legalább fél éve áll alkalmazásban.

(4) A dolgozó az előző bekezdésekben meghatározott munkabéren, illetve jogszabályi rendelkezésen alapuló bérkiegészítő fizetésén felül csak olyan bérpótlékra jogosult, amelynek fizetését jogszabály kötelezően írja elő, feltéve, hogy ezt a dolgozó besorolásánál, munkabére feltételeinek megállapításánál, illetőleg a reá vonatkozó teljesítménykövetelmények meghatározásánál nem vették figyelembe.

56. §

(1) A sorkatonai szolgálat teljesítése után a bevonulás előtti munkahelyén tovább foglalkoztatott dolgozó munkabérét a vele azonos vagy hasonló munkakörben bekövetkezett bérrendezésekre (bérfejlesztésekre) figyelemmel kell megállapítani.

(2) A sorkatonai szolgálatot követően munkaviszonyba lépő dolgozó munkabérének megállapításánál a katonai szolgálat során szerzett - munkakörének megfelelő - szakképzettséget, illetőleg munkájának elvégzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot figyelembe kell venni.

(3) Ha a gyermekgondozási szabadságról visszatért anya bérezése - képessége és teljesítménye alapján - nem felel meg az ugyanilyen munkakörben vagy teljesítmény mellett dolgozók keresetének, törekedni kell az elmaradás mielőbbi felszámolására.

57. §

A bérpótlékok összegének alapja a dolgozók személyi alapbére, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik.

58. §

(1) A munkabért a jogszabály által megállapított körben és mértékben lehet természetben megállapítani.

(2) A természetbeni munkabért csak olyan árucikkben vagy szolgáltatásban szabad megállapítani, amely a dolgozó és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá. Nem adható természetbeni munkabérként szeszesital vagy más hasonló jellegű termék.

(3) A természetbeni munkabért az átlagkereset kiszámításánál legfeljebb fogyasztói, illetőleg a jogszabály által megállapított esetekben hatósági áron szabad számításba venni.

(4) A természetbeni juttatás feltételeit és mértékét is az (1)-(3) bekezdés keretei között a kollektív szerződésben kell meghatározni.

59. §

A dolgozót a kollektív szerződésben meghatározott mértékű térítés illeti meg, ha a munkáltató oldaláról felmerült okból nem tud munkát végezni (állásidő), kivéve, ha munkabérét ilyen esetben egyébként is megkapja (pl. időbéres dolgozó az időbérét). A térítés nem lehet kevesebb, mint a dolgozó bércsoportjára meghatározott alsó bérhatár.

60. §

(1) A dolgozó részére átlagkereset jár

a) szavazás, hatósági, bírósági, munkaügyi döntőbizottsági idézésre tanúként való megjelenés, tanácstagként való eljárás, kötelező orvosi és rendőrorvosi vizsgálat, hadkötelesként való sorozás és katonai nyilvántartásba vétel, valamint az önkéntes tűzoltói igénybevétel esetén a teljes mulasztott munkaidőre; a kötelező orvosi vizsgálattal esik egy tekintet alá a terhes nőnek a terhesség ideje alatt terhességi orvosi vizsgálaton való négyszeri részvétele is.

b) a házastársa (élettársa), gyermeke vagy saját szülője halála esetén egy munkanapra,

c) a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott munkaidőre, nem rendkívüli berendelés esetében pedig legfeljebb négy munkaórára akkor is, ha a vizsgálat eredménye miatt tőle vért nem vettek.

d) az a)-c) pontban nem említett esetekben, ha jogszabály elrendeli.

(2) Ha a dolgozót bíróság, munkaügyi döntőbizottság, illetőleg hatóság terheltként, sértettként, ügyfélként (felperesként vagy alperesként) idézi be, részére a mulasztott időre díjazás nem jár.

(3) A munkáltató működési körén kívül felmerült okból kiesett munkaidőre a dolgozónak munkabér csak jogszabályban meghatározott esetben jár.

61. §

(1) A munkáltató munkaviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján teljesített munkáért a dolgozónak munkabért és más díjazást - a magasabb vezető állású dolgozókra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott kivétellel - csak a bérköltség és a részesedési alap, költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében pedig a béralap és a jutalmazási, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére fizethet.

(2) A munkáltatóval munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem álló személy vagy más munkáltató részére a bérköltség és a részesedési alap terhére semmiféle címen (pl. célprémium, jutalom, költségtérítés stb.) sem szabad kifizetést teljesíteni kivéve, ha ezt meghatározott célra jogszabály kifejezetten megengedi.

(3) A részesedési alap terhére a munkáltatóval munkaviszonyban nem állóknak is fizethető újítási díj, illetőleg az újítás elismeréseként adott egyéb anyagi juttatás.

(4) Kirendelés esetén a dolgozónak járó munkabért - eltérő megállapodás hiányában - az a munkáltató fizeti, ahová a dolgozót kirendelték, illetőleg megtéríti a kirendelő munkáltatónak.

62. §

(1) A munkabért a bérfizetési napokon a dolgozónak kell kifizetni, hacsak mást fel nem hatalmaz annak felvételére, illetőleg bírósági vagy hatósági határozat ebben nem korlátozza. Ha a bérfizetési nap a dolgozó heti pihenőnapjára, szabad napjára, szombatra vagy munkaszüneti napra esik. a munkabért a megelőző munkanapon kell kifizetni.

(2) A munkabért a dolgozó munkahelyért, illetőleg a munkáltató telephelyén kell kifizetni. Italboltban és más szórakozóhelyen munkabér csak az ott alkalmazottaknak fizethető ki.

(3) Ha a dolgozó a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkáltató telephelyén (kiküldetés, szabadság vagy más igazolt távollét miatt), akkor kérésére a munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni, vagy postán a tartózkodási helyére megküldeni. Az elküldés költségei a munkáltatót terhelik.

(4) Ha a megszakítás nélkül igénybe vett szabadság időtartama a tizenkét munkanapot eléri, a dolgozó kérésére a munkáltató köteles a szabadság megkezdése előtt két munkanappal kifizetni

a) a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes munkabért, valamint

b) a rendes szabadság idejére járó munkabért.

63. §

(1) Ha a munkabér vagy más díjazás elszámolásának alapjául szolgáló eredmény a munkaviszony megszűnése napján, illetőleg az utolsó munkában töltött napon még nem állapítható meg, a munkabért vagy a díjazást esedékessége napján a munkáltató köteles a dolgozó által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a munkáltatót terhelik.

(2) Nem köteles a munkáltató a munkabérnek és más díjazásnak a bérfizetési nap előtti kifizetésére akkor, ha a dolgozó a munkaviszonyát jogszabálynak nem megfelelő módon szüntette meg.

64. §

A sorkatonai szolgálat teljesítését követően harminc napon belül munkaviszonyba lépő vagy a leszerelést követő tizennégy napon belül fennálló munkaviszonyában tovább foglalkoztatott dolgozó részére két hétre járó személyi alapbérét egy alkalommal - kérésére - előre ki kell fizetni. Az így kifizetett bért általában a kifizetés hónapját követő két hónapon belül két részletben, a dolgozó kérésére azonban több részletben, de legkésőbb a kifizetés hónapját követő hat hónapon belül kell a fizetésből levonni. Ha a dolgozó munkaviszonya előbb szűnik meg, munkabéréből a vissza nem térített bér teljes összegét le kell vonni.

65. §

A pénzben meghatározott munkabért vagy más díjazást csak a törvényes pénznemben szabad kifizetni, azt utalvány vagy a törvényes pénznem helyettesítésére hivatott bármilyen más formában fizetni tilos.

66. §

(1) A dolgozó munkabéréről és más díjazásairól adott elszámolásnak olyannak kell lenni, hogy a dolgozó a kiszámítás helyességét, valamint az abból történő levonások jogcímét és összeget ellenőrizni tudja.

(2) A dolgozókat írásban kifüggesztett, vagy más alkalmas módon tájékoztatni kell arról, hogy a munkabérből és más díjazásból történő levonás szabályait üzemen belül melyik szervnél és milyen időpontban tudják tanulmányozni.

67. §

(1) Ez a rendelet 1980. január 1. napján lép hatályba.

(2) Azokon a területeken, ahol 1980. január 1. előtt - jogszabály, illetőleg külön engedély alapján - ötnapos munkahetet vezettek be, a kollektív szerződés továbbra is hetenként egy szabadnapot biztosíthat.

(3) Hatályát veszti

a) e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg: a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló

5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet,

a munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló

6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet - az 1/C § kivételével-,

a munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló

7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet - a 7-10. és a 32. §-ok kivételével - valamint,

az ezeket kiegészítő és módosító

2/1969. (II. 12.) MüM számú rendelet,

9/1969. (XII. 20.) MüM számú rendelet még hatályos 3., 5. és 14. §-a,

11/1969. (XII. 28.) MüM számú rendelet,

8/1970. (X. 6.) MüM számú rendelet - a 4. § (1)-(2) bekezdése és a 9. § kivételével -,

11/1971. (IV. 29.) MüM számú rendelet az 5. § (2) bekezdése, a 6. és 7. §-ok kivételével -,

18/1971. (IX. 19.) MüM számú rendelet,

3/1973. (II. 3.) MüM számú rendelet,

9/1973. (VIII. 28.) MüM számú rendelet - a 4. és 5. §-ok kivételével,

12/1973. (XII. 23.) MüM számú rendelet,

5/1974. (II. 28.) MüM számú rendelet,

3/1975. (II. 21.) MüM számú rendelet,

4/1975. (III. 18.) MüM számú rendelet,

10/1976. (VI. 24.) MüM számú rendelet - a 2-3. §-ok kivételével -,

19/1976. (XII. 28.) MüM számú rendelet - a 6. és 9. §-ok kivételével -,

3/1978. (I. 18.) MüM számú rendelet - az 1-2., 6. és 7. §-ok kivételével -,

6/1978. (III. 18.) MüM számú rendelet, továbbá a tankötelezettségről szóló 1962. évi 13. számú törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 7/1963. (XII. 11.) MM számú rendelet 15. §-ának (1) bekezdése,

az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet végrehajtására kiadott 14/1973. (XII. 27.) MüM számú rendelet 9. §-a, 15. §-a - az (1) bekezdés, első mondata kivételével -,

b) 1982. január 1. napjával a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet - 18/1974. (VII. 25.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított - 1/C §-a.

(4) A munkaerő közvetítéséről, szervezetten történő elhelyezéséről és toborzásáról szóló 7/1976. (IV. 10.) MüM számú rendelet 12. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha a felszabaduló munkaerő létszáma tíz főt meghalad, annak véglegesen vagy ideiglenesen történő szervezett elhelyezése elsősorban a munkáltatók, szükség esetén a felügyeleti, illetőleg irányító szervek által, a területileg illetékes szervvel együttműködve történhet."

Dr. Trethon Ferenc s. k.,

munkaügyi miniszter