A Fővárosi Törvényszék Pf.633945/2018/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 213. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 10. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Béres Balázs, Fodor Judit, Szabó Gábor

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf..../2018/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr. képviselő (képviselő címe) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. rendű,

II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe) II. rendű felperesnek

a dr. Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd (fél címe1) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2018. évi február hó 23. napján 15.P..../2015/55 szám alatt hozott ítélet ellen a felperes által 56. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 12.50012.500 (tizenkétezer-ötszáz - tizenkétezer-ötszáz) forint perköltséget.

A le nem rótt 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Felperesek a gyermekeik által külföldön 2012. július 27-én elszenvedett halálos kimenetelű idegenhibás közúti közlekedési balesetből eredő kártérítési igényüket érvényesítették az alperessel szemben, mint a kárt okozó gépjármű felelősségbiztosítójával szemben. Keresetükben nem vagyoni kártérítés címén I. rendű felperes 500.000 forint, II. rendű felperes 501.000 forint és ezen összegek után 2012. július hó 27. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 25.000-25.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 60.000 forint kereseti illetéket és az állam által előlegezett 112.059 forint költséget az állam viseli.

A tényállást a felek nyilatkozatai és az általuk csatolt iratok alapján állapította meg.

Tényként rögzítette, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (a továbbiakban Brüsszel I. rendelet) 9. cikk (1) bekezdés b) pontjának és 11. cikk (2) bekezdésének együttes értelmezése alapján megállapíthatóan a jelen perben a magyar bíróság joghatósága fennáll, figyelemmel arra, hogy valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető a felperes lakóhelyének bírósága előtt. Ezen rendelkezést kell alkalmazni a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre.

Utalt arra, hogy a felperesek közeli hozzátartozóik halála folytán nem vagyoni káruk megtérítését kérték személyhez fűződő joguk sérelme folytán.

Ezt követően azt vizsgálta, hogy a perbéli esetben melyik állam joga az irányadó, a külföldi vagy a magyar jogot kell-e alkalmazni. Ennek kapcsán azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a felperes igénye az Európai Parlament és Tanács 864/2007/EK rendelet (Római II.) általános alkalmazhatósága alól kivételt képező személyiségi jogsérelmek közé tartozik-e. Ennek eldöntése során figyelemmel volt arra, hogy egy másik tagállami bíróság - (másik EU-s) bíróság - az előtte folyamatban lévő, a jelen perbéli tényálláshoz hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyben előzetes döntés iránti kérelemmel fordult az EU Bíróságához, mely eljárás keretében hozott .../14. számú ítéletben az EU Bíróság - a Római II. rendelet értelmezése kapcsán - többek között abban, a jelen per tárgyát érintő kérdésben is állást foglalt, hogy miként kell értelmezni azokat a nem vagyoni károkat, amelyek valamely tagállamban közlekedési balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit érték.

Rámutatott, hogy amennyiben a közeli hozzátartozókat ért nem vagyoni károk - az uniós törvényhozó döntése nyomán - nem tartoznának a Római II. rendelet hatálya alá, a fenti számú előzetes döntéshozatali eljárásban (másik EU-s) bíróság által feltett kérdések közül a közeli hozzátartozókat ért nem vagyoni károkra vonatkozókat nem is vizsgálta volna meg az EU Bíróság.

Kiemelte, hogy a felperesek által hivatkozott magyar szakcikk és a 2007-es EU bizottsági anyag alátámasztja azt az alperesi állítást, hogy a jogszabályhely kodifikációs történetéből az állapítható meg, miszerint a kivételt elsődlegesen az indokolta, hogy a sajtó és média útján elkövetett személyiségi jogsértéseket az uniós törvényhozó nem kívánta a rendelet hatálya alá vonni.

Utalt arra, hogy az EU Bíróság hivatkozott ítéletében foglaltak szerint a Római II. rendelet 4. cikk

(1) bekezdését a közúti balesetből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog meghatározása céljából úgy kell értelmezni, hogy az alapján valamely tagállamban közlekedési balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit ért, az elhunyt halálához kapcsolódó - vagyoni és nem vagyoni - károk, a baleset közvetett következményeinek tekintendők. Amennyiben azonosítható a közvetlen kár - ahogy ez a közúti balesetek esetében rendszerint jellemző - a baleset közvetett következményeitől függetlenül e közvetlen kár bekövetkezésének helye képezi az alkalmazandó jogot.

Fentiekre figyelemmel megállapította, hogy jelen perben alkalmazandó jog a kár bekövetkezésének helye szerinti külföldi jog.

A külföldi jogról való tájékoztatásról szóló ... Egyezmény alapján történő megkeresés nyomán a ... hatóság tájékoztatása értelmében a külföldi jog szerint nem kérhető gyászeseti kártérítés, ha az elhunyt gyermek 18 éves vagy annál idősebb volt.

Fentiekre figyelemmel a jogalap hiánya folytán az összegszerűség vizsgálatának mellőzésével a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletben az alperes helytállási kötelezettségének megállapítását kérték a perbéli baleset vonatkozásában előterjesztett nem vagyoni kártérítési igények vonatkozásában. Másodlagosan, amennyiben a másodfokú bíróság közbenső ítélet hozatalára nem lát lehetőséget, és úgy ítéli meg, hogy további nagy terjedelmű bizonyítás szükséges, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára kérték utasítani. A perköltség tekintetében a Pp. 81. § (2) bekezdésének és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendeletnek az alkalmazását kérték.

Tényként rögzítették, miszerint a felek között nem volt vitás, és az elsőfokú bíróság maga is helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperesek igényének jogalapja személyiségi jogsértés.

Az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, a szerződésen kívüli kötelmeket szabályozó "Római II." rendelet 1. Cikke az alábbiak szerint fogalmaz: