BH 2021.5.135 A régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A bíróságok elrendelték két kft. felszámolását. Ezt követően az alperes helyi bírósága, majd az alperes mint másodfokú bíróság a kft.-kel kapcsolatos magatartásai miatt a felperest bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes a büntetőeljárás során vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, állította, hogy jogellenesen rendelték el a felszámolást. Az alperes a büntetőítéletben rámutatott arra, hogy a felperes által elkövetett cselekmények akkor büntetendők, ha megindították a felszámolási eljárást, erre pedig mindkét kft. esetén sor került.

[2] A felperes pert indított az alperes ellen a felszámolás jogellenes elrendelése miatt. A bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes nem rendelkezik anyagi jogosultsággal a kártérítés iránti kereset előterjesztésére, mert a felszámolási eljárás alanya nem a felperes, hanem a kft. volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) ítéletével megállapította az egyezménysértést, és az államot nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felszámolást vitatható módon és tévesen rendelték el; észszerűtlen a felszámolótól annak elvárása, hogy a társaság nevében beperelje azokat a bíróságokat, amelyek elrendelték a felszámolást és őt felszámolónak kijelölték.

[3] A felperes a büntetőbíróság ítéletével szemben perújítási kérelmeket terjesztett elő, de azokat a bíróságok elutasították. Indokolásuk szerint az EJEB felszámolási eljárással kapcsolatos indokolása jogkérdésre vonatkozott, abban a bíróságok az alapeljárás során állást foglaltak, a felperes új tényt nem adott elő, a más ügyben meghozott határozatok pedig nem kötik a büntetőbíróságot.

A kereset és az alperes védekezése

[4] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szabadsághoz, önbecsüléshez, vállalkozáshoz fűződő jogait, jóhírnevét, szabad munkához, emberi méltósághoz, tulajdonhoz, szólásszabadsághoz való jogát. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy országos napilapban jelentesse meg, a felperessel szemben törvénysértő módon, törvényi feltétel hiánya ellenére folytatták le a csődbűncselekményekkel kapcsolatos eljárást, törvénysértő módon ítélték el. Kérte a jogsértő állapot megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

[5] Indokolása szerint nem álltak fenn a büntetőeljárás lefolytatásának törvényi feltételei. Az EJEB ítélete alapján a kft.-k nem voltak fizetésképtelen állapotban, amit a büntetőbíróságnak vizsgálnia kellett volna. Az alperes joggal való visszaélést valósított meg akkor, amikor a beadványait figyelmen kívül hagyta, és a törvényi feltételek hiányában folytatta le a büntetőeljárást. Álláspontja szerint a személyiségi jogsértés mindaddig fennáll, amíg a büntetőítéletek joghatályát nem szüntetik meg vele szemben.

[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[7] Indokolása szerint a felperes keresetében előadottak fellebbezésre vagy felülvizsgálati kérelemre tartozó kérdések, amelyek a büntetőeljárásra vonatkoznak, azokat nem lehet polgári peres eljárásban érvényesíteni. Fogalmilag nem lehetséges személyhez fűződő jogsértésből eredő igényt alapítani a büntetőbíróság határozata vagy eljárási cselekménye tartalmára. A polgári perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül a büntetőeljárási cselekményeket, azokról nem alkothat véleményt. A személyiségi jogi per bírósága nem jogosult a más bíróság által más eljárásban meghozott határozatot és az egyes eljárási cselekményeket szakmailag felülbírálni, ami különösen igaz a büntetőeljárásban meghozott ítéletre. Az esetleges eljárási szabálysértés önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet, csak akkor, ha azt a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követték el, de ez a feltétel a jelen esetben nem áll fenn.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[9] Indokolása szerint a személyiségi jog megsértésére alapított per nem szolgálhat egy már jogerősen befejezett eljárásban meghozott érdemi döntés véleményezésére, felülbírálatára, joghatályának megszüntetésére. A személyiségi jogi per nem szolgálhat általános vagy különös jogorvoslati fórumként, mert az a jogrendszer megkettőződéséhez vezetne. Az esetleges eljárási szabálysértés vagy téves jogszabály értelmezés önmagában nem ad alapot a személyiségi jogsértés megállapítására. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése alapján hangsúlyozta, hogy a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek. A keresettel érintett ítéleti döntések nem támadhatóak további jogorvoslattal, ítélt dolognak minősülnek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozva hangsúlyozta, e jogszabályi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy a felperes személyiségi jogsértésre hivatkozva egy jogerős bírósági határozat megsemmisítését kérje, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. A perújítási kérelmet elbíráló bírósági határozatok alapján kiemelte, hogy a felperes a büntetőeljárás minden szakaszában vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, így ezzel a kérdéssel valamennyi eljárt bíróság részletesen foglalkozott, ezzel kapcsolatban pedig a felperes nem csatolt új bizonyítékot; a csődbűntett a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtt is elkövethető, ha az adós ténylegesen fizetésképtelen volt.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyta.

[11] Indokolása szerint a felperes cselekményének büntetőjogi minősítése, a büntetőügyben meghozott ítélet anyagi jogereje más perben nem kérdőjelezhető meg, polgári perben nem vizsgálható felül a büntetőjogi felelősség tárgyában meghozott jogerős ítélet. A személyiségi jogi per bíróságának nincs jogi lehetősége állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény a büntetőügyben meghozott ítélet szerint vagy attól eltérően minősül. A polgári perben arra sem vonható le következtetés, hogy a felperes elítélése jogellenes volt, valójában felmentésnek lett volna helye, mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésében nem helyezkedhet eltérő álláspontra a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (2) bekezdése alapján. A keresettel érintett büntetőítélet abból a szempontból nem érinthető, hogy a felperes a terhére rótt cselekményt elkövette-e. A bűnösséget kimondó döntésben foglalt jogkövetkezmények megsemmisítésére a régi Ptk. személyiségi jogi sérelem orvoslására irányadó rendelkezései sem adnak felhatalmazást. Mivel a felperes keresete tartalma szerint kifejezetten erre irányult, az álláspontja szerinti téves elítélésen túlmutató, emberi méltóságának sérelmével járó jogalkalmazói magatartásra nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet.