62011CJ0645[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. április 11. Land Berlin kontra Ellen Mirjam Sapir és társai. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. 44/2001/EK rendelet - Az 1. cikk (1) bekezdése és a 6. cikk 1. pontja - A »polgári és kereskedelmi ügy« fogalma - Állami szerv által jogalap nélkül teljesített kifizetés - E kifizetés bírósági eljárásban történő visszakövetelése - A joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása összefüggő ügyekben - A keresetek közötti szoros kapcsolat - Harmadik országban lakóhellyel rendelkező alperes. C-645/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. április 11. ( *1 )

"44/2001/EK rendelet - Az 1. cikk (1) bekezdése és a 6. cikk 1. pontja - A »polgári és kereskedelmi ügy« fogalma - Állami szerv által jogalap nélkül teljesített kifizetés - E kifizetés bírósági eljárásban történő visszakövetelése - A joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása összefüggő ügyekben - A keresetek közötti szoros kapcsolat - Harmadik országban lakóhellyel rendelkező alperes"

A C-645/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2011. december 16-án érkezett, 2011. november 18-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Land Berlin

és

Ellen Mirjam Sapir,

Michael J. Busse,

Mirjam M. Birgansky,

Gideon Rumney,

Benjamin Ben-Zadok,

Hedda Brown között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, E. Jarašiūnas, A. Ó Caoimh, C. Toader (előadó) és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a német kormány képviseletében K. Petersen, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és S. Nunes de Almeida, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. november 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2011. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 1. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke 1. pontjának értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Land Berlin, valamint E. M. Sapir, M. J. Busse, M. M. Birgansky, G. Rumney, B. Ben-Zadok, H. Brown és öt másik személy között, egy ingatlan vagyontárgy tulajdonjogának a náci rezsim uralma alatti üldöztetések során történt elvesztése miatti kárpótlással kapcsolatos közigazgatási eljárást követően tévedésből történt túlfizetés tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 44/2001 rendelet

3 A 44/2001 rendelet (7)-(9) és (11) preambulumbekezdésének szövege a következő: [...]

"(7) E rendelet hatályának - egyes, pontosan meghatározott ügyektől eltekintve - ki kell terjednie valamennyi jelentős polgári és kereskedelmi ügytípusra.

(8) Az e rendelet hatálya alá tartozó eljárások és az e rendelet által kötelezett tagállam területe között kapcsolatnak kell fennállnia. Ennek megfelelően általában közös joghatósági szabályokat kell alkalmazni, ha az alperes az említett tagállamok egyikében lakóhellyel rendelkezik.

(9) Valamely tagállamban lakóhellyel nem rendelkező alperes általában az ügyben eljáró bíróság tagállamában hatályos nemzeti joghatósági szabályok hatálya alá tartozik, az e rendelet hatálya alá nem tartozó tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes pedig továbbra is [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.), a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény] hatálya alá tartozik.

(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni."

4 A 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a rendelet tárgyi hatályát:

"E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre".

5 Az Európai Unió területén lakóhellyel rendelkező személyek ellen indított keresetek tekintetében az általános joghatósági szabályokat a rendelet 2. és 3. cikke határozza meg, amely annak II. fejezete "Általános rendelkezések" című 1. szakaszának képezi részét.

6 Így az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."

7 Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2-7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető."

8 A valamely harmadik országban lakóhellyel rendelkező személy ellen indított kereseteket illetően, a 44/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, amely szintén a rendelet II. fejezetének 1. szakaszában szerepel, a következőképpen rendelkezik:

"Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát a 22. és 23. cikk alapján az adott tagállam joga határozza meg".

9 A 44/2001 rendelet II. fejezetének "Különös joghatóság" című 2. szakaszában szereplő 5. cikk és 6. cikk 1. pontjának szövege a következő: "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: [...] Ugyanezen személy perelhető továbbá:

1. amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve, hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni."

A német jog

10 Az alapeljárásban a rendezetlen vagyoni kérdések rendezéséről szóló törvény (Gesetz zur Regelung offener Vermögensfragen, Vermögensgesetz, a továbbiakban: Vermögensgesetz) és a befektetések által a vagyontörvény szerinti visszaszolgáltatási igények felmerülése esetén élvezett elsőbbségről szóló törvény (Gesetz über den Vorrang für Investitionen bei Rückübertragungsansprüchen nach dem Vermögensgesetz Investitionsvorranggesetz, a továbbiakban: Investitionsvorranggesetz) rendelkezései alkalmazandók.

11 A Vermögensgesetz tárgyi hatályát annak 1. §-ának (1) és (6) bekezdése határozza meg, amely előírja:

"E törvény [...] a kártalanítás nélkül kisajátított és állami tulajdonba került vagyonnal kapcsolatos vagyonjogi igényeket [...] szabályozza. [...]

"E törvény megfelelően alkalmazandó azon polgárok és egyesületek vagyonjogi igényeire, akiket, illetve amelyeket az 1933. január 30-tól1945. május 8-ig terjedő időszakban faji, politikai, vallási vagy világnézeti okokból üldöztek, és ezért vagyonukat kényszereladás, kisajátítás folytán vagy más módon elvesztették. [...]"

12 A Vermögensgesetz 3. §-ának (1) bekezdése a vagyontárgyak visszaszolgáltatását illetően a következőképpen rendelkezik:

"Az 1. § értelmében vett intézkedések hatálya alá tartozó és állami tulajdonba került vagy harmadik személyek részére értékesített vagyontárgyakat kérelemre vissza kell szolgáltatni a jogosultaknak, feltéve hogy ez [...] nem kizárt. [...]"

13 Annak elkerülése érdekében, hogy e vagyoni igényeket ne lehessen érvényesíteni olyan esetekben, amikor az érintett vagyontárgyat jóhiszeműen és tehermentesen szerezték, a Vermögensgesetz 3. §-ának (3) bekezdése tilalmat rendelt el az e törvény alapján visszaszolgáltatási kérelem tárgyát képező ingatlanok elidegenítésére vonatkozóan.

14 Az Investitionsvorranggesetz ezen elvek alól kivételt állapít meg, azért, hogy a szükséges befektetéseket az új Landokban ne tegye lehetetlenné az a tény, hogy a Vermögensgesetz alapján nyilvántartásba vett visszaszolgáltatási kérelmek tárgyát képező ingatlanokat nem lehet befektetők részére eladni.

15 Ennek megfelelően az Investitionsvorranggesetz 1. §-a a következőképpen rendelkezik:

"Azok a földterületek [...], amelyek a Vermögensgesetz szerinti visszaszolgáltatási igények tárgyát képezik vagy képezhetik, az alábbi rendelkezésekkel összhangban egészben vagy részben különleges befektetési célokra használhatók fel. A jogosult ebben az esetben e törvénnyel összhangban kárpótlásban részesül."

16 Az Investitionsvorranggesetz 16. §-ának (1) bekezdése szerint "[h]a a vagyontárgy nem szolgáltatható vissza [...], jogosultságának megállapítását vagy bizonyítását követően valamennyi jogosult az őt megillető vagyontárgyakra vonatkozó szerződésből eredő pénzszolgáltatások egészének megfelelő pénzösszeg megfizetését követelheti [...]. Ezen igényről [...] a rendezetlen vagyoni kérdések rendezéséért felelős hivatal vagy tartományi hivatal határozatával kell dönteni. Vételár hiányában, [vagy] ha ez nem éri el azt a forgalmi értéket, amellyel a vagyontárgy a befektetés által élvezett elsőbbségről szóló határozat végrehajthatóvá válásának időpontjában rendelkezik, [...] a jogosult egy éven belül [...] bírósági úton követelheti a forgalmi érték megfizetését [...]."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 Julius Busse egy korábban Kelet-Berlinhez csatolt telekingatlan tulajdonosa volt. A nemzetiszocialista rendszer idején a rezsim üldözte őt, majd 1938-ban arra kényszerítették, hogy telkét egy harmadik személy részére engedje át. A telket később a Német Demokratikus Köztársaság sajátította ki, és az említett állam tulajdonába tartozó más telkekkel vonták össze egy telekparcellázási művelet keretében. A német újraegyesítést követően az így létrejött ingatlan részben a Land Berlin, részben a Német Szövetségi Köztársaság tulajdonába került.

18 1990. szeptember 5-én az alapeljárás 1-10-edrendű alperesei - köztük E. M. Sapir és M. M. Birgansky, valamint G. Rumney és B. Ben-Zadok, akik Izraelben, M. J. Busse, aki az Egyesült Királyságban, és H. Brown, aki Spanyolországban rendelkezett lakóhellyel -, mint az eredeti tulajdonos jogutódjai, a Vermögensgesetz alapján kérték ezen ingatlanvagyontárgy őket megillető részének visszaszolgáltatását.

19 1997-ben a Land Berlin és a Németországi Szövetségi Köztársaság az Investitionsvorranggesetz 1. §-a rendelkezéseinek alkalmazásával eladta a korábban említett telekparcellázási műveletet követően létrejött telekingatlan egészét egy befektetőnek.

20 Az adásvételt követően az illetékes hatóság megállapította, hogy a nemzeti jog értelmében az alapeljárás 1-10-edrendű alperesei nem kérhetik a telek visszaszolgáltatását, azonban joguk van arra, hogy részükre kifizessék az ingatlan adásvételi szerződésében szereplő vételár, pontosabban az ingatlan forgalmi értékének őket illető részét. Ugyanez a hatóság utasította a Land Berlint, az alapeljárás felperesét, hogy Julius Busse telkének az összterülethez viszonyított arányában fizesse ki az alapeljárás 1-10-edrendű alpereseinek az adásvételből származó vételár megfelelő részét.

21 Az említett kifizetés teljesítése során viszont az egyúttal a Németországi Szövetségi Köztársaság nevében is eljáró Land Berlin hibát vétett. Az alapeljárás 1-10-edrendű alpereseinek képviseletével megbízott ügyvédnek ugyanis tévedésből a teljes vételárat átutalta, amelyet az ügyvéd aztán felosztott az 1-10-edrendű alperesek között.

22 A Land Berlin az alapeljárásban az alperesektől az általa 2,5 millió euróban meghatározott többlet visszafizetését követeli. A Land Berlin az 1-10edrendű alperesek ellen jogalap nélküli gazdagodás miatt, a képviseletük ellátásával megbízott ügyvéd - aki egyben az alapeljárás 11-edrendű alperese is - ellen pedig jogellenes károkozás miatt keresetet indított a Landgericht Berlin előtt.

23 Az alapeljárás említett alperesei e keresettel szemben kifogást terjesztettek elő arra való hivatkozással, hogy a Landgericht Berlin az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, illetve Izraelben lakóhellyel rendelkező alperesek, azaz E. M. Sapir, M. J. Busse, M. M. Birgansky, G. Rumney és B. Ben-Zadok, valamint H. Brown tekintetében nem rendelkezik joghatósággal.

24 Ezenfelül azt állítják, hogy ők az adásvételből származó vételár rájuk eső részénél magasabb összeg kifizetését követelhetik, hiszen az előbbi nem éri el a valaha Julius Busse tulajdonát képező telek forgalmi értékét. Ennélfogva úgy vélik, hogy az ellenük indított kereset teljes egészében megalapozatlan.

25 A Landgericht Berlin a keresetet részítélet útján az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Izraelben lakóhellyel rendelkező alperesekkel szemben mint elfogadhatatlant elutasította. A Land Berlin jogorvoslati kérelmét szintén elutasították.

26 E tekintetben a fellebbviteli bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az E. M. Sapir, M. J. Busse, M. M. Birgansky, G. Rumney és B. Ben-Zadok, valamint H. Brown ellen indított keresetek elbírálására. Az említett bíróság szerint a jogvita nem a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésre értelmében vett polgári jogi, hanem olyan közjogi jogvita, amelyre az említett rendelet nem alkalmazható.

27 Felülvizsgálati kérelmével a felperes azt szeretné elérni, hogy a Landgericht Berlin az alapeljárás ezen alpereseivel szemben is hozzon érdemi határozatot követelései tárgyában.

28 E körülmények között a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A jogalap nélkül teljesített kifizetés visszakövetelése akkor is a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett polgári ügynek minősül-e, ha valamely hatóság a szövetségi tartományok egyikét arra utasítja, hogy kárpótlás céljából fizesse ki a károsultaknak az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződésből származó vételár egy részét, a tartomány azonban ehelyett tévedésből a teljes vételárat átutalja a károsultaknak?

2) Akkor is fennáll-e a keresetek között a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja szerint szükséges szoros kapcsolat, ha az alperesek további kárpótlási igényekre hivatkoznak, amelyek tárgyában csak egységes határozat hozható?

3) Azokra az alperesekre is alkalmazható-e a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja, akiknek lakóhelye nem az Európai Unióban van? Ha igen: akkor is így van-e ez, ha az ítélet elismerése az alperes lakóhelye szerinti államban a kibocsátó állammal kötött kétoldalú egyezmények alapján joghatóság hiánya miatt megtagadható?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

29 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegben arra szeretne választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a "polgári és kereskedelmi ügy" fogalma kiterjed a jogalap nélkül teljesített kifizetések visszakövetelése iránti keresetekre is, ha valamely önkényuralmi rendszer általi üldöztetések miatti kárpótlásról szóló törvény által létrehozott hatóság egy állami szervet arra utasít, hogy kárpótlás céljából fizesse ki a károsultnak a valamely ingatlan adásvételéből származó vételár egy részét, a szerv azonban ehelyett tévedésből a teljes vételárat átutalja a károsultnak, majd ezt követően bírósági úton követeli vissza a jogalap nélküli gazdagodást.

30 A Bundesgerichtshof az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejti, hogy az ezt illetően felmerült kétségei több tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt, e bíróság szerint egy olyan pénzösszeg visszatérítéséről van szó, amelyet a Land Berlin tévedésből utalt ált az alapeljárás alpereseinek, és e visszatérítésre a német polgári törvénykönyv 812. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodásnak minősülő többlet visszakövetelésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásával került sor, amelynek értelmében a jogosulatlanul kapott teljesítést az abban részesülő fél köteles visszatéríteni. Másrészt, a kifizetés jogalapját nem a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyként eljáró Land Berlin valamely jogi aktusa képezte, hanem egy közigazgatási eljárás.

31 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 44/2001 rendelet immár felváltotta a tagállamok közötti kapcsolatokban a Brüsszeli Egyezményt, a Bíróságnak ezen egyezményre vonatkozó értelmezése az említett rendeletre is vonatkozik, amennyiben ezen rendelet és a Brüsszeli Egyezmény rendelkezései egyenértékűnek minősíthetők (lásd többek között a C-406/09. sz. Realchemie Nederland ügyben 2011. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9773. o.] 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32 E tekintetben megjegyzendő, hogy a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya, akárcsak a Brüsszeli Egyezményé, a "polgári és kereskedelmi ügyekre" korlátozódik. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint e tárgyi hatály alapvetően olyan tényezők miatt korlátozott, amelyek a peres felek közötti jogviszony jellegére, vagy a jogvita tárgyára vezethetők vissza (lásd többek között a C-292/05. sz., Lechouritou és társai ügyben 2007. február 15-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-1519. o.] 30. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33 A Bíróság így azt is kimondta, hogy bár egyes olyan jogviták, amelyekben valamely hatóság áll szemben egy magánszeméllyel, a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alá tartozhatnak, ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a hatóság közhatalmat gyakorol (lásd ebben az értelemben többek között a C-420/07. sz. Apostolides-ügyben 2009. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3571. o.] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-154/11. sz. Mahamdia-ügyben 2012. július 19-én hozott ítélet 56. pontját).

34 Annak eldöntéséhez, hogy ez az eset áll-e fenn az olyan jogvita esetében is, mint az alapeljárásbeli, meg kell vizsgálni az előterjesztett kereset alapját és az annak megindítására vonatkozó szabályokat (lásd ebben az értelemben a C-271/00. sz. Baten-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10489. o.] 31. pontját és a C-266/01. sz. Préservatrice foncière TIARD ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4867. o.] 23. pontját).

35 E tekintetben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, megállapítható, hogy az előterjesztett kereset alapját képező kárpótláshoz való jog a nemzeti jogszabályok, a jelen esetben a nemzetiszocialista rendszer áldozatainak kárpótlására vonatkozó Vermögensgesetz és Investitionsvorranggesetz rendelkezésein alapulnak, és e szabályok valamennyi kárpótlási igénnyel terhelt ingatlan tulajdonosára azonos módon vonatkoznak. E szabályok ugyanis azonos kárpótlási kötelezettséget írnak elő, függetlenül attól, hogy a kárpótlási igénnyel érintett ingatlan tulajdonosa magánszemély, vagy pedig állami szerv.

36 Ehhez hasonlóan, miként az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, az áldozatok kárpótlási igényeivel kapcsolatos közigazgatási eljárás - az érintett tulajdonos személyétől függetlenül - azonos. Egyébiránt, ezen eljárásban az említett tulajdonos - akár magánszemély, akár közjogi személy - nem rendelkezik semmiféle döntésre vonatkozó előjoggal a károsult által visszakövetelt jogok meghatározását illetően.

37 Egyébként, hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárásban benyújtott kereset a károsultaknak járó kifizetés teljesítése során a Land Berlin által tévesen átutalt többlet visszakövetelésére irányul. Márpedig egyrészt e többlet visszatérítése nem képezi részét a Vermögensgesetz és az Investitionsvorranggesetz által meghatározott közigazgatási eljárásnak. Másrészt, a többlet visszatérítése szempontjából a tulajdonosnak, legyen szó akár közjogi, akár magánszemélyről, a károsultakkal szemben a polgári bíróságok előtt kell keresetet indítania. Ehhez hasonlóan, az említett visszatérítés jogi alapját a német polgári törvénykönyv 812. §-ának (1) bekezdése határozza meg, amely a jogalap nélküli gazdagodásnak minősülő jogosulatlan kifizetés visszakövetelésére vonatkozik.

38 Az előbbi megfontolások egészére való tekintettel, az első kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "polgári és kereskedelmi ügy" fogalma kiterjed a jogalap nélkül teljesített kifizetések visszakövetelése iránti keresetekre is, ha valamely önkényuralmi rendszer általi üldöztetések miatti kárpótlásról szóló törvény által létrehozott hatóság egy állami szervet arra utasít, hogy kárpótlás céljából fizesse ki a károsultnak a valamely ingatlan adásvételéből származó vételár egy részét, a szerv azonban ehelyett tévedésből a teljes vételárat átutalja a károsultnak, majd ezt követően bírósági úton követeli vissza a jogalap nélküli gazdagodást.

A második kérdés

39 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett szoros kapcsolat akkor is fennáll a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező alperesek ellen indított keresetek között, ha az alperesek az alapeljárás körülményeire tekintettel további kárpótlási igényekre hivatkoznak, amelyek tárgyában csak egységes határozat hozható.

40 A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjában foglalt joghatósági szabály értelmében amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt perelhető, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni, és róluk együtt határozni (lásd a C-145/10. sz. Painer-ügyben 2011. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-12533. o.] 73. pontját).

41 Ezt a különös szabályt, mivel eltérést enged az alperes lakóhelyének tagállama szerinti bíróság joghatóságát kimondó, az említett rendelet 2. cikkében foglalt elvtől, megszorítóan kell értelmezni, és nem teszi lehetővé az ugyanezen rendelet által kifejezetten szabályozott eseteken túlmenő értelmezést (lásd a fent hivatkozott Painer-ügyben hozott ítélet 74. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

42 A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjának alkalmazását illetően meg kell vizsgálni, létezik-e ugyanazon felperes által több alperes ellen benyújtott kérelmek között olyan összefüggés, amely alapján célszerű róluk együtt határozni az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében (lásd a C-98/06: sz. Freeport-ügyben 2007. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8319. o.] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43 A Bíróság az említett összefüggés illetően kimondta, hogy ahhoz, hogy a határozatokat egymásnak ellentmondónak lehessen tekinteni, nem elegendő az, hogy eltérés van közöttük a jogvita megoldását illetően, ezenfelül az is szükséges, hogy ez az eltérés ugyanazon ténybeli és jogi helyzetben álljon fenn (lásd a fent hivatkozott Freeport-ügyben hozott ítélet 40. pontját és a fent hivatkozott Painer-ügyben hozott ítélet 79. pontját).

44 E tekintetben pontosítani kell, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának megfogalmazásából nem következik, hogy több személy együttes perlése esetén a jogalapok azonossága e rendelkezés alkalmazásának feltétele volna. Az ilyen azonosság csupán egyike a releváns tényezőknek (lásd a fent hivatkozott Painer-ügyben hozott ítélet 76. és 80. pontját).

45 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy mind az alapeljárásbeli keresetek, amelyek alapját jogalap nélküli gazdagodás címén támasztott igény, illetve a 11-edrendű alperes esetében jogellenes károkozásból fakadó igény képezi, mind az azokkal szemben hivatkozott további kárpótlási igények alapjául ugyanaz a ténybeli és jogi helyzet szolgál, nevezetesen a Vermögensgesetz és az Investitionsvorranggesetz értelmében az alapeljárás 1-10edrendű alperesei részére elismert kárpótlási jog, illetve a részükre a Land Berlin által tévesen átutalt, jogvita tárgyát képező összeg.

46 Egyébként, miként azt a német kormány hangsúlyozta, a fizetés olyan jogalapjaként, amelyre az alperesek hivatkozni tudnak, kizárólag a Vermögensgesetz és az Investitionsvorranggesetz szerinti igény jöhet szóba, ami valamennyi alperes vonatkozásában azonos ténybeli és jogi helyzet alapján ítélendő meg. Másfelől, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy mivel a védelemnek a további kárpótlási igények tárgyát képező jogalapjai megalapozottságának értékelése az alapeljárásbeli keresetek előzetes kérdése, abban az értelemben, hogy ez utóbbiak megalapozottsága az említett kárpótláshoz való jogok fennállásától függ.

47 Ez az egységesség akkor is fennáll, ha 11-edrendű alperessel szembeni kereset alátámasztásaként hivatkozott jogalap eltér az 1-10-edrendű alperesekkel szemben indított kereset alapját képezőtől. Ugyanis, miként azt a főtanácsnok indítványának 99. pontjában kiemelte, a különböző keresetek tárgyát képező igények az alapügyben ugyanazon érdekre, mégpedig a tévesen kiutalt többlet összegének visszafizetésére irányulnak.

48 Az előbbi megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett szoros kapcsolat akkor is fennáll a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező alperesek ellen indított keresetek között, ha az alperesek az alapeljárás körülményeire tekintettel további kárpótlási igényekre hivatkoznak, amelyek tárgyában csak egységes határozat hozható.

A harmadik kérdés

49 A harmadik kérdés első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az azokra az alperesekre is alkalmazható, akiknek lakóhelye nem az Európai Unióban van, amennyiben őket olyan kereset alapján indult eljárásban idézik, amelyet több alperes ellen indítottak, és közülük több alperes lakóhelye az Unióban található.

50 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy e harmadik kérdés E. M. Sapirt és M. M. Birganskyt, valamint G. Rumney-t és B. Ben-Zadokot érinti, akiknek a lakóhelye Izraelben található.

51 E kérdés megválaszolásához tehát azt kell megvizsgálni, hogy az alperesi pertárs valamely más tagállambeli lakóhelyének megléte szükséges feltétele-e a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja alkalmazásának.

52 E tekintetben először is megjegyzendő, hogy azon személyeket illetően, akikre az vonatkozik, a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjából az derül ki, hogy azt az említett rendelet 5. cikkével együtt kell értelmezni, amely kifejezetten az Unió területén lakóhellyel rendelkező alperesekre utal.

53 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja olyan különös szabályt tartalmaz, amelyet megszorítóan kell értelmezni, abban az értelemben, hogy az nem teszi lehetővé az ugyanezen rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Freeport-ügyben hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

54 Harmadszor, rá kell mutatni arra, hogy a 44/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmaz, amely kimerítő jelleggel rendezi azon személyek kérdését, akik az Unió területén kívül rendelkeznek lakóhellyel, és őket illetően a rendelet (9) preambulumbekezdésének megfelelően úgy rendelkezik, hogy a joghatóságot az említett rendelet 22. és 23. cikke alapján mindig az adott tagállam joga határozza meg. Márpedig, nem vitás, hogy e két rendelkezés - amelyek közül az egyik egyes, kimerítően felsorolt ügyekben szabályozza a kizárólagos joghatóságot, a másik pedig a felek közötti megállapodásokban kikötött joghatóságra vonatkozik - egyike sem alkalmazandó az alapeljárásbeli ügyben.

55 Ebből eredően valamely alperesi pertársnak a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja alapján valamely tagállami bíróság elé történő idézéséhez az szükséges, hogy a lakóhelye valamely másik tagállam területén legyen.

56 E körülményekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az azokra az alperesekre nem alkalmazható, akiknek lakóhelye nem valamely tagállamban van, amennyiben őket olyan kereset alapján indult eljárásban idézik, amelyet több alperes ellen indítottak, és közülük több alperes lakóhelye az Unióban található.

57 Tekintettel a harmadik kérdés első részére adott nemleges válaszra, e kérdés második részére nem szükséges választ adni, mivel amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, azt csak arra az esetre tették fel, ha a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának a nem az Unió területén lakóhellyel rendelkező alperesekre történő alkalmazhatóságára vonatkozó kérdésre igenlő válasz született volna.

A költségekről

58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "polgári és kereskedelmi ügy" fogalma kiterjed a jogalap nélkül teljesített kifizetések visszakövetelése iránti keresetekre is, ha valamely önkényuralmi rendszer általi üldöztetések miatti kárpótlásról szóló törvény által létrehozott hatóság egy állami szervet arra utasít, hogy kárpótlás céljából fizesse ki a károsultnak a valamely ingatlan adásvételéből származó vételár egy részét, a szerv azonban ehelyett tévedésből a teljes vételárat átutalja a károsultnak, majd ezt követően bírósági úton követeli vissza a jogalap nélküli gazdagodást.

2) A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett szoros kapcsolat akkor is fennáll a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező alperesek ellen indított keresetek között, ha az alperesek az alapeljárás körülményeire tekintettel további kárpótlási igényekre hivatkoznak, amelyek tárgyában csak egységes határozat hozható.

3) A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az azokra az alperesekre nem alkalmazható, akiknek lakóhelye nem valamely tagállamban van, amennyiben őket olyan kereset alapján indult eljárásban idézik, amelyet több alperes ellen indítottak, és közülük több alperes lakóhelye az Európai Unióban található.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.