36/1996. (IX. 4.) AB határozat

a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1993. évi XC. törvény alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítványa tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványa alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1993. évi XC. törvény alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész indítványozta az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1993. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) alkotmányossági vizsgálatát, az alkotmányellenesség megállapítását és a Tv. megsemmisítését. Álláspontjuk szerint a Tv. 1. §-a a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt nemzetközi egyezményekbe ütközik, illetve ellentétes a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, s ezért az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésével is. A Tv. ugyanis a genfi egyezmények különböző személyi és tárgyi körre vonatkozó rendelkezéseit egymásra vonatkoztatja és az egyezményekben nem szereplő összefüggést létesít közöttük; ezáltal megváltoztatja a genfi egyezmények tartalmát, sérti a nemzetközi jog és a belső jog összhangját, illetve akadályozza a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak alkalmazását.

2. Az Országgyűlés 1993. február 16-án törvényt fogadott el az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról. A törvény 1. és 2. §-ának szövege a következő volt:

"1. § (1) A népbíráskodásról szóló, az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) ME rendeletnek az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelet 8. §-ával megállapított 13. §-a 7. pontjában [Hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása - BHÖ - 84. pontjának g) alpontja] meghatározott, az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett bűncselekmények büntethetőségének elévülésével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény büntetési tétele a Btk. 2. §-ára figyelemmel - 81/1945. (II. 5.) ME rendeletnek az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelet 9. §-ával módosított 14. §-ára (BHÖ 85. pontja) tekintettel - öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés.

2. § (1) A háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt, az 1954. évi 32. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmények közül

a) a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt Egyezmény 3. cikkének 1. pontja alapján az Egyezmény 130. cikkében,

b) a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt Egyezmény 3. cikkének 1. pontja alapján az Egyezmény 147. cikkében súlyos jogsértésként meghatározott, az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett bűncselekmények büntethetőségének elévülésével kapcsolatban - a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által New Yorkban, 1968. november 26-án elfogadott, az 1971. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi Egyezmény 1. cikke a) pontjára is figyelemmel - a Btk. 33. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni."

A köztársasági elnök a törvényt nem hirdette ki, hanem annak előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozatában (ABH 1993, 323) megállapította azokat az alkotmányossági követelményeket, amelyeket a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (2) bekezdésének a nemzetközi jogban meghatározott bűncselekményekre való alkalmazása kapcsán be kell tartani. Ezek a következők:

"1. A (Btk.) 33. § (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. § (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre:

- a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett "súlyos jogsértésekre";

- a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre."

Az idézett alkotmányos követelmények alapján az Alkotmánybíróság megállapította a ki nem hirdetett törvény 1. §-ának alkotmányellenességét, mivel az abban meghatározott bűncselekmény nem minősül a nemzetközi jog értelmében háborús bűncselekménynek, s így az 1. § alkotmányellenesen rendeli a Btk. 33. § (2) bekezdésének alkalmazását.

A ki nem hirdetett törvény 2. §-a tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a genfi egyezmények különböző személyi és tárgyi alkalmazási körre szóló rendelkezéseit egymásra vonatkoztatja, és az egyezményekben nem szereplő összefüggést létesít közöttük. Megállapította az Alkotmánybíróság azt is, hogy a 2. § az 1968. évi New York-i Egyezmény I. cikk a) pontjára is - amelyre "figyelemmel" a törvény a Btk. 33. §-ának alkalmazását előírta - tévesen hivatkozik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 2. § jelenlegi szövegével kapcsolatban joggal merülnek fel alkotmányossági aggályok (ABH 1993, 337). Ezért az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részében megállapította: "A törvény 2. §-ának alkalmazása azon keretek között alkotmányos, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatának 2. pontja kijelölt."

II.

1. Az Országgyűlés az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1993. évi XC. törvény megalkotása során az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak csak annyiban tett eleget, hogy a ki nem hirdetett törvény 1. §-át elhagyta a törvény szövegéből. A 2., 3. és 4. §-okat viszont változatlan szövegezéssel átvette azzal, hogy az egyes rendelkezések számozását az 1. § elhagyásából adódó változáshoz igazította.

Mindazok az alkotmányossági kifogások, amelyeket a ki nem hirdetett törvény 2. §-ával kapcsolatban az Alkotmánybíróság az 53/1993. (X. 13.) AB határozatban megállapított, a Tv. azonos szövegű 1. §-ával kapcsolatban változatlanul fennállnak, s azt alkotmányellenessé teszik.

Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy a genfi egyezményekben meghatározott "súlyos jogsértések" nem a 3. cikkre vonatkoznak, ahogy pedig azt a Tv. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontja tartalmazza, hanem a genfi egyezmények közös 2. cikkében meghatározott nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésekre, és ezen belül is kizárólag az egyezményekben tüzetesen meghatározott védett személyek sérelmére követhetők el. A közös 3. cikkek a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésekre vonatkoznak, s megállapítják az ebben az esetben tiltott - a "súlyos jogsértésekkel" csak részben azonos - magatartásokat. A közös 3. cikk rendelkezései továbbá azokra a személyekre, "akik az ellenségeskedésben nem vesznek közvetlenül részt", "mindenkor és mindenütt" érvényesek.

A Tv. az 1. §-ban - a fentiek szerint a genfi egyezményekkel ellentétesen - meghatározott bűncselekményekre a Btk. 33. § (2) bekezdésének el nem évülési szabályát a háborús és emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló 1968. évi New York-i egyezmény 1. cikke a) pontjára "figyelemmel" rendeli alkalmazni. A 3. cikkben meghatározott bűncselekményekre azonban nem a New York-i egyezmény 1. cikkének a) pontja vonatkozik, hanem a b) pont.

A Tv. 1. §-a tehát a genfi egyezmények különböző személyi és tárgyi alkalmazási körre szóló rendelkezéseit egymásra vonatkoztatja, és az egyezményekben nem szereplő összefüggést létesít közöttük. Tévesen jelöli meg a bűncselekmények el nem évülésének jogalapját is. Mivel így a magyar jogrendszer nem biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, a Tv. 1. §-a ellentétes az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésével. Az alkotmányellenes rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A Tv. 2. §-a az 1. §-ban felsorolt bűncselekmények nyomozására és a bírósági eljárásra kizárólag illetékes hatóságokról, a 3. § pedig a Tv. hatálybalépésének időpontjáról rendelkezik. Ezek a rendelkezések önmagukban ugyan nem ellentétesek az Alkotmánnyal, de az alkotmányellenes 1. §-sal olyan szorosan összefüggenek, hogy az Alkotmánybíróság - az indítványnak megfelelően - a Tv. egészét megsemmisítette.

2. Az indítványozók szerint a nemzetközi szerződéssel összhangban nem álló Tv. értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan volt. Az Tv. megsemmisítésével elhárult az akadály annak útjából, hogy a magyar hatóságok a nemzetközi jog szerinti háborús és emberiség elleni bűncselekményeket üldözzék és megbüntessék. Az Alkotmánybíróság már az 53/1993. (X. 13.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog szerinti bizonyos bűncselekmények vonatkozásában a Btk. 33. § (2) bekezdése az akkor vizsgált, ki nem hirdetett törvénytől függetlenül is alkalmazható (ABH 1993, 339), s nem csupán a törvényhozó, de kifejezetten a jogalkalmazás számára is meghatározta ennek alkotmányossági követelményeit a rendelkező rész 1. és 2. pontjában.

Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozat rendelkező részében a Btk. 33. §-a (2) bekezdésében foglalt el nem évülési szabályok alkalmazásának alkotmányossági követelményeit állapította meg; ezen túlmenő rendelkezésre a vizsgált törvény tárgykörében nem volt szükség, mivel a háborús és emberiség elleni bűncselekmények túlnyomó többsége az 1956-ban hatályos magyar büntetőjog szerint is büntetendő volt. Az Alkotmánybíróság azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi jog maga határozza meg a nemzetközi jog szerint üldözendő és büntetendő bűncselekményeket és büntethetőségük összes feltételét.

Mindezeknek a tényálláselemeknek és feltételeknek fenn kell állniuk tehát ahhoz, hogy a hazai jog valamely bűncselekménye a nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek minősüljön.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1239/C/1995/3.