32000L0018[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/18/EK irányelve (2000. április 17.) a veszélyes áruk közúti, vasúti vagy belvízi szállításánál alkalmazandó biztonsági tanácsadók vizsgájának minimumkövetelményeiről

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/18/EK irányelve

(2000. április 17.)

a veszélyes áruk közúti, vasúti vagy belvízi szállításánál alkalmazandó biztonsági tanácsadók vizsgájának minimumkövetelményeiről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikke (1) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Régiók Bizottságával történt konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak [3] megfelelően,

1) Mivel fontos kérdés a szállítás biztonságának javítása és a környezet védelme, különösen a veszélyes áruk közúti, vasúti és belvízi szállítása terén, csakúgy mint az ilyen közlekedési módok biztonságos működésében az emberi tényező.

2) Mivel a veszélyes áruk közúti, vasúti és belvízi szállításánál alkalmazandó biztonsági tanácsadó kinevezéséről és szakmai képesítéséről szóló 1996. június 3-i 96/35/EK tanácsi irányelv [4] értelmében minden olyan vállalkozás, amelynek tevékenysége magában foglalja veszélyes áruk szállítását, valamint az ilyen szállításhoz kapcsolódó be- és kirakodást, köteles egy vagy több biztonsági tanácsadót kinevezni. Az említett irányelv nem tartalmaz részletes rendelkezéseket sem a biztonsági tanácsadók vizsgakövetelményeinek összehangolására, sem a vizsgáztató szervezetekre vonatkozóan.

3) Mivel a megfelelő minőség biztosításához, illetve az EK oktatási bizonyítványok kölcsönös elismerésének megkönnyítése céljából a tagállamoknak ki kell dolgozniuk a biztonsági tanácsadók vizsgájának minimumkövetelményeit és a vizsgáztató szervezetekre vonatkozó követelményeket.

4) Mivel a biztonsági tanácsadók vizsgájának legalább a 96/35/EK irányelv II. mellékletében felsorolt témákra vonatkozó kérdéseket tartalmazó írásbeli tesztből és egy esettanulmányból kell állnia, amellyel a jelöltek bizonyíthatják, hogy alkalmasak a biztonsági tanácsadói feladatok ellátására.

5) Mivel a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azok a jelöltek, akik olyan vállalkozásoknál szándékoznak dolgozni, amelyeknek a tevékenysége csak bizonyos veszélyes árukra szorítkozik, csak az e tevékenységhez kapcsolódó témákból vizsgázzanak. Ebben az esetben az EK oktatási bizonyítványban egyértelműen fel kell tüntetni az érvényesség korlátozását.

6) Mivel a vizsgáztató szervezetek által szervezett vizsgákat a tagállamok illetékes hatóságainak jóvá kell hagyniuk. A tagállamoknak a magas színvonalú működés megőrzése céljából meg kell határozniuk a vizsgáztató szervezetekre vonatkozó követelményeket. A vizsgáztató szervezeteknek szakmailag hozzáértőnek, megbízhatónak és függetlennek kell lenniük.

7) Mivel a tagállamoknak kölcsönösen segíteniük kell egymást ennek az irányelvnek a végrehajtásában,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

Hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

(1) Ez az irányelv a 96/35/EK irányelvben előírt, veszélyesáru-szállítási biztonsági tanácsadók EK oktatási bizonyítványának megszerzéséhez szükséges vizsga minimumkövetelményeit rögzíti.

(2) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a veszélyesáru-szállítási biztonsági tanácsadók vizsgáztatása megfeleljen e minimumkövetelményeknek.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) a "veszélyesáru-szállítási biztonsági tanácsadó", a továbbiakban: "tanácsadó" a 96/35/EK irányelv 2. cikke b) pontjában meghatározott személy;

b) a "veszélyes áruk" a 94/55/EK irányelv [5] 2. cikkében és a 96/49/EK irányelv [6] 2. cikkében meghatározott áruk;

c) a "vállalkozás" a 96/35/EK irányelv 2. cikke a) pontjában meghatározott vállalkozás;

d) a "vizsga" a 96/35/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésében meghatározott vizsga;

e) a "vizsgáztató szervezet" a tagállamok illetékes hatóságai által a vizsga lebonyolítására kijelölt szervezet;

f) az "EK bizonyítvány" a 96/35/EK irányelv III. mellékletében szereplő mintának megfelelően kiállított bizonyítvány.

II. FEJEZET

Vizsga

3. cikk

(1) Az illetékes hatóság vagy a vizsgáztató szervezet kötelező írásbeli vizsgát szervez, amelyet szóbeli vizsgával egészíthet ki annak ellenőrzésére, hogy a jelölt az EK bizonyítvány megszerzése céljából rendelkezik-e a tanácsadói feladatok ellátásához szükséges szintű tudással.

(2) A kötelező vizsga az arra a közlekedési módra (vagy közlekedési módokra) összeállított írásbeli tesztből áll, amelyre (vagy amelyekre) az EK bizonyítványt kiadják.

(3) a) A jelölt kap egy kérdőívet. Ez legalább 20 olyan kiegészítendő kérdést tartalmaz, amelyek a 96/35/EK irányelv 5. cikke (4) bekezdésének megfelelően legalább az említett irányelv II. mellékletében felsorolt témákra terjednek ki. Mindemellett feleletválasztós kérdések is feltehetők. Ebben az esetben két feleletválasztós kérdés egyenértékű egy kiegészítendő kérdéssel.

A témák között az érintett közlekedési mód kellő figyelembevételével a következő tárgykörökre kell különös figyelmet fordítani:

- általános megelőzési és biztonsági intézkedések,

- a veszélyes áruk osztályozása (besorolása),

- általános csomagolási követelmények, beleértve a tartányokra, a tankkonténerekre és a vasúti tartálykocsikra vonatkozó követelményeket,

- a veszély jelölése és a veszélyességi bárcák,

- a fuvarokmányban szereplő bejegyzések,

- árukezelés és rakodás,

- a személyzet szakképzése,

- a járműokmányok és bizonyítványok,

- írásbeli (biztonsági) utasítások,

- a szállítóeszközökre és felszerelésükre vonatkozó követelmények.

b) A jelöltek a 96/35/EK irányelv I. mellékletében foglaltakra vonatkozó esettanulmányt készítenek annak bizonyítására, hogy alkalmasak a tanácsadói feladatok ellátására.

c) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azok a jelöltek, akik olyan vállalkozásoknál szándékoznak dolgozni, amelyeknek a tevékenysége csak bizonyos veszélyes áruk szállítására szorítkozik, csak a 96/35/EK irányelv II. melléklete szerinti, e tevékenységgel kapcsolatos témákból vizsgázzanak.

Ezek az árufajták a következők:

- 1. osztály anyagai (robbanóanyagok és -tárgyak),

- 2. osztály anyagai (gázok),

- 7. osztály anyagai (radioaktív anyagok),

- a 3., a 4.1., a 4.2., a 4.3., az 5.1., az 5.2., a 6.1., a 6.2., a 8. és a 9. osztály anyagai (szilárd és folyékony anyagok),

- az 1202, az 1203 és az 1223 azonosító számú (UN számú) anyagok (ásványolajtermékek).

Az EK bizonyítvány rovataiban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a bizonyítvány csak azokra az e bekezdésben hivatkozott veszélyes árufajtákra érvényes, amelyekre vonatkozóan a tanácsadó az a) és b) pont szerinti követelményeknek megfelelően vizsgát tett.

(4) Az illetékes hatóság vagy a vizsgáztató szervezet fokozatosan állítja össze a vizsgakérdések gyűjteményét.

III. FEJEZET

A vizsgáztató szervezetekre vonatkozó követelmények

4. cikk

(1) Amennyiben a tagállamok nem közvetlenül gondoskodnak a vizsga megszervezéséről, vizsgáztató szervezeteket jelölnek ki a következő követelmények alapján:

a) a vizsgáztató szervezet szakmai alkalmassága;

b) a vizsga lebonyolításának a vizsgáztató szervezet által javasolt részletes leírása;

c) a vizsgáztatás pártatlanságának biztosítására tett intézkedések;

d) a szervezet függetlensége a tanácsadót alkalmazó természetes vagy jogi személyektől.

(2) A jóváhagyott vizsgáztató szervezet kinevezése írásban történik. A kinevezés korlátozott időtartamra is szólhat.

5. cikk

A tagállamok kölcsönösen segítik egymást ennek az irányelvnek a végrehajtásában.

A tagállamok rendszeresen átadják a Bizottságnak a 3. cikk (4) bekezdésében említett kérdésgyűjteményt. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

IV. FEJEZET

Záró rendelkezések

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított három hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával kell ilyen hivatkozást fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

7. cikk

Ez az irányelv az Európai KözösségekHivatalos Lapjában történő kihirdetésének napján lép hatályba.

8. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 2000. április 17-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

N. Fontaine

a Tanács részéről

az elnök

L. Capoulas Santos

[1] HL C 148., 1998.5.14., 21. o. és HL C 52., 1999.2.23., 16. o.

[2] HL C 407., 1998.12.28., 118. o.

[3] Az Európai Parlament 1998. október 20-i, 1999. szeptember 16-án megerősített véleménye (HL C 341., 1998.11.9., 29. o.), a Tanács 1999. március 29-i közös álláspontja (HL C 36., 2000.2.8., 1. o.) és az Európai Parlament 2000. január 18-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2000. március 28-i határozata.

[4] HL L 145., 1996.6.19., 10. o.

[5] A tagállamok veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 1994. november 21-i 94/55/EK tanácsi irányelv (HL L 319., 1994.12.12., 7. o.). A Bizottság 96/86/EK irányelvével módosított irányelv (HL L 335., 1996.12.24., 43. o. és HL L 251., 1997.9.15., 1. o.).

[6] A tagállamok veszélyes áruk vasúti szállítására vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 1996. július 23-i 96/49/EK tanácsi irányelv (HL L 235., 1996.9.17., 25. o.). A Bizottság 96/87/EK irányelvével módosított irányelv (HL L 335., 1996.12.24., 45. o.).

--------------------------------------------------