EH 2006.1522 A tag kizárására irányuló perben a bíróság jogszerűen vizsgálhatja, hogy a per folyamatban léte alatt az alperes tagsági viszonya megszűnt-e [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 50. § (2), (3) és (4) bek.; Pp. 215. §].
A felperes társaság a 2004. augusztus 12-én kelt taggyűlési határozat alapján 2004. augusztus 26-án nyújtotta be az alperesek társaságból történő kizárása iránti keresetét. A peres eljárás során 2005. április 13-án kelt végzésével az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az alperesek tagsági jogainak gyakorlását a per jogerős befejezéséig felfüggesztette. 2005. április 30-án kelt ajándékozási szerződéssel az alperesek a felperes társaságban levő üzletrészüket elajándékozták fiúknak, T. Sz.-nak.
A megyei bíróság ítéletével az alpereseket a felperes társaságból kizárta, rendelkezett az elsőfokú perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság egyebek mellett rámutatott, a cégbíróság T. Sz. megajándékozottat a cégjegyzékbe, mint a felperes társaság tagját még nem jegyezte be, így az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala idején a társaság tagjainak tekintendők.
Az ítélőtábla ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Rendelkezett az első- és másodfokú perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy T. Sz. 2005. május 5-én a felperes társaság ügyvezetőjéhez intézett levélben bejelentette, hogy az alperesek üzletrészét 2005. április 30-án kelt ajándékozási szerződéssel megszerezte. T. Sz. 2005. június elsején a felpereshez intézett levélben kijelentette, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit ismeri, azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. A tagváltozás bejegyzése iránti kérelmet azonban a felperes a másodfokú tárgyalás időpontjáig nem nyújtotta be. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe, hogy az elsőfokú eljárás ideje alatt az alperesek a felperes társaságban levő üzletrészüket átruházták. Álláspontja szerint az alperesek tagsági jogai gyakorlásának felfüggesztése nem jelenti azt, hogy nem gyakorolhatnák a Ptk. 112. § (1) bekezdésében szabályozott, a tulajdonost megillető, a tulajdonnal való rendelkezés jogát, mely jog nem a Gt.-ben szabályozott tagsági jog, hanem a Ptk. rendelkezésein alapuló jogosultság. A Legfelsőbb Bíróság 1145/2004. számú elvi bírósági határozatában kifejtettekre hivatkozva a másodfokú ítélet rögzítette, a társasággal szemben a tagváltozás akkortól hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzés tényét a társaságnak a Gt. szerinti szabályok betartásával bejelenti. Az 1381/2003. számú elvi határozatban foglaltak szerint a kizárási per megindításának az üzletrészt átruházó taggal szemben addig van helye, amíg az üzletrész társasággal szemben hatályos átruházása nem történik meg, melyre 2005. június 1-jén került sor. Hangsúlyozta, nincs jelentősége, hogy a bejelentés és a nyilatkozat nem egy okiratban történt, továbbá megállapította, hogy a nyilatkozatot teljes bizonyító erejű magánokirati formában tette meg az üzletrész megszerzője, figyelemmel a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontjában írtakra. Annak, hogy a T. Sz. által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás még jogerősen nem fejeződött be, jelen eljárásra nincs kihatása. A felperes jelen perben az alperesek és T. Sz. közti szerződés színleltségére eredményesen nem hivatkozhat, azt a bíróság nem vizsgálhatja.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, a Gt. 50. § (2) bekezdése értelmében a felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át. Ezt a jogszabályi rendelkezést a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta és a perindítást követően 8 hónap múlva létrejött, hiányos okirattal alátámasztott ajándékozási jogügyletre alapítva megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Döntése a Gt. 50. § (2) bekezdésébe, illetve a Pp. 215. §-ába ütközik. Hangsúlyozta, az ítélet meghozatala időpontjában az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt már per volt folyamatban. Hivatkozott továbbá arra, hogy a megyei bíróság 2005. szeptember 12-én kelt végzésével elutasította az alperesek kérelmét, amelyet tagsági jogaik felfüggesztésének megszüntetése iránt terjesztettek elő. Ezt a végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta. A felperes előadta továbbá, már a másodfokú eljárás során is észrevételezte, hogy az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésüket a Gt. 50. §-ának (6) bekezdésében meghatározott határidőn túl terjesztették elő.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy figyelemmel a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, a felülvizsgálni kért ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból [Gt. 50. § (2) bek., Ptk. 215. §] - nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor vizsgálta, hogy az alperesek a felperes társaság tagjainak tekinthetők-e. A kizárás iránti perben a kizárandó tag tagsági viszonyának fennállta, illetve esetleges megszűnése alapkérdés, hiszen a bíróság csak olyan személyt zárhat ki egy gazdasági társaságból, aki a társaságnak tagja. E kérdésben az elsőfokú bíróság is állást foglalt és úgy ítélte meg, hogy miután az alperesek a cégjegyzék adatai szerint a felperes társaságnak tagjai, ebből következően minden további vizsgálat nélkül az alperesek a felperes társaság tagjainak tekintendők. Ezt a jogi álláspontot a másodfokú bíróság nem fogadta el, többek között legfelsőbb bírósági határozatokra hivatkozva. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának megfelelően foglalt állást a másodfokú bíróság a tekintetben, hogy önmagában az a tény, mely szerint az alperesek a cégjegyzékben, mint a kft. tagjai szerepelnek, nem jelenti azt, hogy az alperesek a társaság viszonylatában a felperes társaság tagjainak tekintendők. A Gt. 50. § (2) bekezdésének a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezése, mely szerint "a felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át" a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen ügyben nem sérült. Az adott tényállás mellett az alperesek tagsági viszonyának megszűnésére nem a felperes, hanem az alperesek hivatkoztak és értelemszerűen nem mint a kizárásukat megalapozó új ténybeli indokra. Úgyszintén nem sérült a keresethez kötöttség Ptk. 215. §-ában meghatározott elve, mely nem azt jelenti, hogy az alperesek nem hivatkozhatnának a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kizáró - megítélésük szerint - időközben jogszerűen bekövetkezett tényre, és azt a perben eljáró bíróságoknak nem lenne kötelességük vizsgálni. A felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott arra, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelen voltának megállapítása iránt per van folyamatban. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak helytállónak találta a másodfokú bíróság álláspontját. A folyamatban lévő per, illetve a Gt. 50. §-ának (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a tagkizárás iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, kizárta, hogy ebben az eljárásban az ajándékozási szerződés jogszabályba ütközése, színleltsége vizsgálható legyen. A hivatkozott folyamatban levő per jogerős elbírálásáig sem lehetett jelen eljárást felfüggeszteni, figyelemmel a Gt. 50. §-ának (3) bekezdésében írtakra. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az ítélőtábla 2005. november 18-ai végzése az ítéletben kifejtett állásponttal nem ellentétes, egyébként is a végzésben foglaltakhoz a Gt. 50. § (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a bíróság nem volt kötve.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében érdemben nem indokolta, hogy T. Sz. nyilatkozatát, melyben a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerte el, miért tartja "nem megfelelőnek", illetve "hiányosnak", miért vitatja a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos okfejtését. Így a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletében e vonatkozásban kifejtetteket érdemben felülvizsgálni nem tudta.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesek fellebbezésének elkésett voltával kapcsolatos felperesi érvelés tekintetében rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság ítélete tévesen - a Gt. 50. § (6) bekezdésében meghatározott 8 napos határidőtől eltérően - 15 napos határidőt biztosított a fellebbezés előterjesztésére. E határidőn belül az alperesek fellebbezésüket postára adták. A jogorvoslati határidőre vonatkozó téves tájékoztatás a fél terhére nem értékelhető, így a fellebbezés elkésettség miatt nem volt elutasítható. Nem vitásan a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatosan álláspontját a jogerős ítéletben nem fejtette ki, de ez az ügy érdemére kihatóan a másodfokú bíróság ítéletét nem teszi jogszabálysértővé.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.