BH 2010.2.50 Nem ellentétes a Tpvt. 78. § (3) bekezdésével, ha a versenytanács a bírság megállapítása során a korábbi jogsértések számát, mint szorzót alkalmazza, bíróság azonban ezt a szorzást felülmérlegelheti, ha a bírság összege ezáltal eltúlzott [1996. évi LVII. tv. 78. §, 1952. évi III. tv. 221. §, 339/B. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.35286/2006/11., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27509/2007/7., Kúria Kfv.37432/2008/9. (*BH 2010.2.50*)

***********

Az alperesi versenyhatóság 2006 áprilisában annak vizsgálatára indított verseny-felügyeleti eljárást, hogy a felperes a "B" mosópor reklámozásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) III. fejezetének és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.) 7/A. §-ának rendelkezéseit.

A vizsgálat eredményeként az alperes 2006. szeptember 21. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a "B." mosópor 2005. augusztus 22-étől 2005 novemberéig tartó televíziós reklámozása, illetve a fogyasztók számára egyes áruházakban 2005 szeptemberében és októberében hoszteszek útján megvalósított tájékoztatása során, mely utóbbival megsértette a Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pontját; ezért a felperest a Tpvt. 78. §-a alapján 315 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.

A vizsgálat alá vont időszakban a több, különböző változatban sugárzott felperesi reklámfilmek állítása az volt, hogy "a B. tisztítóereje egészen rendkívüli", és "kiállja a próbát a hipermarketekben kapható hasonló árú mosópo­rokhoz" viszonyítottan.

A reklámfilmek végén a felperes a Ft/kg megjelölést tüntette fel azzal a szöveggel, hogy azokat a 2004 és 2005 júniusa közötti AC Nielsen adatok alapján számolta. Ezen közlésével az alperesi határozat szerint a felperes a "B" mosópor vásárlására ösztönözte a fogyasztókat, azáltal, hogy a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokat felülmúló előnyeire helyezte a hangsúlyt.

A felperes részéről használt - a termékek beazonosíthatóságát szolgáló - megfogalmazások azonban nem tették lehetővé, hogy az átlagfogyasztó a reklámokban elhangzottak, illetve megjelentetett információ-együttes (ár és árufajta) alapján, akárcsak közvetve is felismerje a versenytársak termékét. Így annak ellenére, hogy bár a felperes az azonosíthatóság érdekében alkalmazta - a hivatkozása szerint objektív, egzakt kategóriaként a hipermarketekben kapható hasonló áru-megjelölést - az mégsem elégítette ki az összehasonlító reklám fogalmi kritériumait. Ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült igazolnia a szubjektív elemeket is magában foglaló, egyedi jellegű értelmezésével sem.

Az alperes a "B" pezsgőformuláját népszerűsítő hosztesz promóciót érintve - szemben a televíziós reklámokkal - azt állapította meg, hogy az alperesi terméket másik konkrét mosóporral összevető, összehasonlító reklámnak minősült, de a Grtv.-ben előírt feltételeknek nem felelt meg.

Az alperes a reklámfilmek, és a felperes által készített - a hosztesz-promóció kereteit biztosító - tréningkönyv alapján a felperesi tájékoztatások tartalmát vizsgálta. Ezeket a verseny-felügyeleti eljárás során tett felperesi nyilatkozatokkal és egyéb bizonyítékokkal (vizsgálati eredményekkel) ütköztette, és a szükséges körben az érintett termékpiacon lévő hasonló termékek árával összevetve értékelte a fogyasztói szokásokat is. A feltárt tények és körülmények tisztázásával hozta meg az alperes a döntését, megállapítva, hogy a reklámokban és a hosztesz általi promócióban állítottakat igazoló vizsgálati eredményekkel a felperes nem rendelkezett; így nem teljesült azon követelmény, hogy a fogyasztók tájékoztatása pontos, valóságos, vagyis megfelelő adatokkal alátámasztott módon igaz legyen.

Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - annak jogszabálysértő volta miatt - helyezze hatályon kívül, mert az szerinte ellentétes a Tpvt. 69. §-ának előírásaival. Emellett állította a felperes, hogy reklámozási tevékenysége során sem a Tpvt. III. fejezetének, sem pedig a Grtv. 7/A. §-ának előírásait nem sértette meg, mert szerinte e törvények nem tiltják a több termék összehasonlítása útján történő reklámozást, valamint termék (adott esetben az "A" mosópor) ajánlhat egy másik terméket ("B").

Megítélése szerint a reklámokban használt "egészen rendkívüli" kifejezés nem felsőfokú jelző, a vizsgálati eredmények alapján ez nem eltúlzott, hanem megalapozott. Állítása szerint a két marketing kommunikációt, vagyis a filmbeli reklámozást és a hoszteszek útján történő népszerűsítést egymástól elkülönítetten végezte, azok alperesi összekapcsolása jogszabálysértő volt.

A Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember 21-én kelt ítéletével a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a hoszteszek útján történő népszerűsítés összehasonlító reklámnak minősült, de nem felelt meg a Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pontja előírásainak. A reklámfilmek útján történő reklámozást a bíróság nem találta összehasonlító reklámnak, azonban megállapította róla, hogy az a Tpvt. III. fejezetébe ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt.

A bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben állította, hogy az alperesi határozatban megállapított versenyjogi jogsértést nem követte el.

Jogszabálysértőnek tartotta a két reklámozás összekapcsolását, valamint - állítása szerint - sem megjelenésében, sem tartalmában a reklámfilmekben foglaltak nem voltak megtévesztőek.

Fellebbezésében vitatta az összehasonlító reklám, az árkategória-meghatározás, az akciós hatás és a "rendkívüli" jelző téves értelmezését, valamint az "A" tesztlaboratórium feltüntetésének helytelen értelmezését.

Rámutatott, hogy a Pp. 339/B. §-ával ellentétben az alperes határozatának indokolásából a mérlegelés szempontjai, és annak jogszerűsége nem megállapítható. Megítélése szerint az alperes túl nagy összegű bírságot szabott ki, amikor 315 millió Ft-ban állapította meg a Tpvt. 78. § (3) bekezdése alapján a bírságot.

A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes határozatát úgy változtatta meg, hogy a felperest terhelő bírság összegét 105 millió Ft-ra mérsékelte; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélőtábla ítéletének indokolása szerint a felperes fellebbezése a bírság megállapítása tekintetében alapos volt.

Megállapította, hogy a Tpvt. 78. § (1) bekezdése - amely a bírság jogi alapját és a bírság kiszabásának a fő keretét határozza meg -, és a 78. § (3) bekezdése - mely példálózó jelleggel felsorolja a bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vehető egyéb szempontokat - alapján a megállapított bírság mértéke eltúlzott volt.

Az ítélőtábla szerint az alperes a Tpvt. 78. §-a szerinti körülményeket számba vette, így értékelte a jogsértés súlyát, a jogsértés több hónapot felölelő időtartamát, az elért előnyt, a felperes és a reklámozott termékek piaci helyzetét, a jogsértő reklámok sugárzásának számát, az elért széles fogyasztói kört; majd ezen tényezők értékelésével a reklámköltségek alapján kalkulált bírságösszeget 105 millió Ft-ban állapította meg. Ezt követően a felperes által korábban elkövetett jogsértések számára tekintettel a versenyhatóság a kalkulált és módosított 105 millió Ft háromszorosában, azaz 315 millió Ft-ban határozta meg a bírság végső összegét.