A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37432/2008/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §] Bírók: Fekete Ildikó, Kozma György, Patyi András

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.35286/2006/11., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27509/2007/7., *Kúria Kfv.37432/2008/9.* (BH 2010.2.50)

***********

Kfv.IV.37.432/2008/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az S.B.G.K. Ügyvédi Iroda /1062 Budapest, Andrássy út 113./ által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal /1054 Budapest, Alkotmány u. 5./ alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.509/2007/7. számú, 2008. május 21. napján kelt jogerős ítélete ellen az alperes által 19., és a felperes által 20. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.509/2007/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az alperesi felülvizsgálati kérelem illetéke az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperesi versenyhatóság 2006 áprilisában annak vizsgálatára indított verseny-felügyeleti eljárást, hogy a felperes a mosópor reklámozásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Tpvt./ III. fejezetének és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény /a továbbiakban: Grtv./ 7/A. §-ának rendelkezéseit.

A vizsgálat eredményeként az alperes 2006. szeptember 21. napján kelt Vj-54/2006/37. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8. §-ának /2/ bekezdés a/ pontjába ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a mosópor 2005. augusztus 22-től 2005 novemberéig tartó televíziós reklámozása, illetve a fogyasztók számára egyes áruházakban 2005 szeptemberében és októberében hoszteszek útján megvalósított tájékoztatása során, mely utóbbival megsértette a Grtv. 7/A. § /2/ bekezdés a/ pontját; ezért a felperest a Tpvt. 78. §-a alapján 315 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.

A vizsgálat alá vont időszakban a több, különböző változatban sugárzott felperesi reklámfilmek állítása az volt, hogy "tisztítóereje egészen rendkívüli", és "kiállja a próbát a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokhoz" viszonyítottan.

A reklámfilmek végén a felperes a Ft/kg megjelölést tüntette fel azzal a szöveggel, hogy azokat a 2004 és 2005 júniusa közötti adatok alapján számolta. Ezen közlésével az alperesi határozat szerint a felperes a mosópor vásárlására ösztönözte a fogyasztókat, azáltal, hogy a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokat felülmúló előnyeire helyezte a hangsúlyt.

A felperes részéről használt - a termékek beazonosíthatóságát szolgáló - megfogalmazások azonban nem tették lehetővé, hogy az átlagfogyasztó a reklámokban elhangzottak, illetve megjelentetett információ-együttes (ár és árufajta) alapján, akárcsak közvetve is felismerje a versenytársak termékét. Így annak ellenére, hogy bár a felperes az azonosíthatóság érdekében alkalmazta - a hivatkozása szerint objektív, egzakt kategóriaként a hipermarketekben kapható hasonló áru-megjelölést - az mégsem elégítette ki az összehasonlító reklám fogalmi kritériumait. Ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült igazolnia a szubjektív elemeket is magában foglaló, egyedi jellegű értelmezésével sem.

Az alperes a mosópor pezsgőformuláját népszerűsítő hosztesz promóciót érintve - szemben a televíziós reklámokkal - azt állapította meg, hogy az alperesi terméket másik konkrét mosóporral összevető, összehasonlító reklámnak minősült, de a Grtv-ben előírt feltételeknek nem felelt meg.

Az alperes a reklámfilmek, és a felperes által készített - a hosztesz-promóció kereteit biztosító - tréningkönyv alapján a felperesi tájékoztatások tartalmát vizsgálta. Ezeket a verseny-felügyeleti eljárás során tett felperesi nyilatkozatokkal és egyéb bizonyítékokkal (vizsgálati eredményekkel) ütköztette, és a szükséges körben az érintett termékpiacon lévő hasonló termékek árával összevetve értékelte a fogyasztói szokásokat is. A feltárt tények és körülmények tisztázásával hozta meg az alperes a döntését, megállapítva, hogy a reklámokban és a hosztesz általi promócióban állítottakat igazoló vizsgálati eredményekkel a felperes nem rendelkezett; így nem teljesült azon követelmény, hogy a fogyasztók tájékoztatása pontos, valóságos, vagyis megfelelő adatokkal alátámasztott módon igaz legyen.

Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - annak jogszabálysértő volta miatt - helyezze hatályon kívül, mert az szerinte ellentétes a Tpvt. 69. §-ának előírásaival. Emellett állította a felperes, hogy reklámozási tevékenysége során sem a Tpvt. III. fejezetének, sem pedig a Grtv. 7/A. §-ának előírásait nem sértette meg, mert szerinte e törvények nem tiltják a több termék összehasonlítása útján történő reklámozást, valamint termék (adott esetben a mosópor) ajánlhat egy másik terméket.

Megítélése szerint a reklámokban használt "egészen rendkívüli" kifejezés nem felsőfokú jelző, a vizsgálati eredmények alapján ez nem eltúlzott, hanem megalapozott. Állítása szerint a két marketing kommunikációt, vagyis a filmbeli reklámozást és a hoszteszek útján történő népszerűsítést egymástól elkülönítetten végezte, azok alperesi összekapcsolása jogszabálysértő volt.

A Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember 21-én kelt 2.K.35.286/2006/11. számú ítéletével a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a hoszteszek útján történő népszerűsítés összehasonlító reklámnak minősült, de nem felelt meg a Grtv. 7/A. § /2/ bekezdés a/ pontja előírásainak. A reklámfilmek útján történő reklámozást a bíróság nem találta összehasonlító reklámnak, azonban megállapította róla, hogy az a Tpvt. III. fejezetébe ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt.

A bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben állította, hogy az alperesi határozatban megállapított versenyjogi jogsértést nem követte el.

Jogszabálysértőnek tartotta a két reklámozás összekapcsolását, valamint - állítása szerint - sem megjelenésében, sem tartalmában a reklámfilmekben foglaltak nem voltak megtévesztőek.

Fellebbezésében vitatta az összehasonlító reklám, az árkategória-meghatározás, az akciós hatás és a "rendkívüli" jelző téves értelmezését, valamint a tesztlaboratórium feltüntetésének helytelen értelmezését.

Rámutatott, hogy a Pp. 339/B. §-ával ellentétben az alperes határozatának indokolásából a mérlegelés szempontjai, és annak jogszerűsége nem megállapítható. Megítélése szerint az alperes túl nagy összegű bírságot szabott ki, amikor 315 millió Ft-ban állapította meg a Tpvt. 78. § /3/ bekezdése alapján a bírságot.