EH 2009.1938 I. Jogos védelem miatt nem büntethető az, aki a számbeli fölényben levő támadók testi épség elleni támadását súlyos, illetőleg maradandó fogyatékosságot okozó testi sértést eredményezve hárítja el.
A jogos védelem megállapítását nem zárja ki, hogy - éppen a védekezés sikeressége miatt - a terheltet a támadók ütéseinek csupán egyike érte el, s ő maga sérülést nem szenvedett.
II. Jogos védelmi helyzetben - a személy ellen intézett támadás elhárítása érdekében - kifejtett erőszakos magatartás nélkülözi a kihívó közösségellenességet, ezért garázdaságot nem valósít meg [Btk. 23. §, 271. §].
A városi bíróság a 2007. november 9. napján hozott ítéletével T. A. I. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt - halmazati büntetésül - 10 hónapi börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte az I. r. terhelttel szemben a városi bíróság korábbi ítéletével kiszabott 10 hónapi börtönbüntetés végrehajtását.
A megyei bíróság a 2008. október 27. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
Az elsőfokú ítéletben megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás lényege a következő.
Az I. r. terheltet a városi bíróság 2004. október 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt 10 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
I. tényállás
B. I. II. r., ifj. B. Gy. III. r., T. T. IV. r. és id. B. Gy. V. r. terheltek 2004. december 15. napján az esti órákban nagyobb társaság körében a v.-i M. presszóban szórakoztak. Ennek során a IV. r. terhelt előzetes szóváltásba keveredett ifj. B. Gy.-né-val, aki T. T. IV. r. terheltet a presszó kijáratához kísérte, ahol egy alkalommal, tenyérrel kis erővel arcon ütötte. Ezt követően a IV. r. terhelt a helyszínt elhagyta.
Az I. r. terheltet testvére, a IV. r. terhelt felkereste a lakásán és azt közölte vele, hogy őt ifj. B. Gy. III. r. terhelt ütötte meg. Pontosan meg nem határozható okok miatt a IV. r. terhelt szája és orra vérzett. Az I. r., a IV. r. terheltek és T. S. tanú a rendőrségre mentek feljelentést tenni. Ekkor az I. r. terhelt testvéreit hátrahagyva a presszóba ment azzal a céllal, hogy ifj. B. Gy. III. r. terheltet a történtekkel kapcsolatban kérdőre vonja.
Az I. r. terhelt a presszóban a III. r. terhelttel és a II. r. terhelttel előzetes szóváltásba keveredett, majd mindhárom személy kölcsönösen dulakodni kezdett, egymást rángatták, eközben az I. r. terhelt a földre esett, magával rántva a III. r. terheltet is, aki ráesett. Ekkor a dulakodásba bekapcsolódott az V. r. terhelt is oly módon, hogy a földön fekvő személyekre vetette magát.
A dulakodásnak a helyszínen dolgozó pultos azon felszólítása vetett véget, hogy értesíti a rendőrséget. Ezt követően T. S. és az I. r. I. r. terhelt a presszót elhagyta.
Az I. r. terhelt után indult ifj. B. Gy.-né, aki az utcán utolérve T. A.-t kérdőre vonta a történtek miatt. A helyszínre érkező T. T. IV. r. terhelt ifj. B. Gy.-nét szidalmazni kezdte, majd egy alkalommal a combtájékon belerúgott, mely rúgás a kezét is érte.
A II. r. és az I. r. terheltek sérülést e cselekmény során nem szenvedtek.
Ennél a cselekménynél a III. r. terheltnek sem keletkezett orvosilag igazolható sérülése.
A terheltek kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
II. tényállás
Másnap, 2004. december 16. napján 9 óra 20 perc körüli időben I. r. terhelt V.-en, a H. utcán gyalogosan közlekedett, amikor személygépkocsival arra haladt a III. r. terhelt három utasával, a II. r. terhelttel, V. E., valamint B. S. tanúkkal.
Az I. r. terhelt mellett a személygépkocsival megálltak, majd a kiszálló II. r. és III. r. terheltek az I. r. terhelttel szóváltásba keveredtek.
A szóváltás során a terheltek dulakodni kezdtek a II. r., valamint a III. r. terheltek többször, ököllel megkísérelték megütni az I. r. terheltet, az ütésekből csupán a III. r. terhelt egyetlen ütése talált, amely az I. r. terheltet a bal vállán érte. Ekkor az I. r. terhelt többször ököllel megütötte a III. r., valamint a II. r. terhelteket, illetve egy alkalommal a II. r. terhelt arcába fejelt. Ezt követően a dulakodó terheltek az út mellett futó árokba zuhantak és egymásra estek. Ekkor őket a gépkocsival a helyszínre érkező V. E. és B. S. tanúk szétválasztották.
Ezen cselekmény során a II. r. terhelt az orrterület zúzódását, a felső ajak nyálkahártyájának zúzott sebzését, a bal felső I., II. fog kitörését, valamint a jobb felső I. és II. fog meglazulását szenvedte el, a sérülések gyógytartama 8 napon belüli. A sérülések súlyos egészségromlást, életveszélyes állapotot nem idéztek elő. A fogak kitörése esztétikai jellegű, maradandó testi fogyatékosságként értékelhető.
Az I. r. terhelt a bántalmazástól a bal bokaízület zúzódását szenvedte el, amely sérülés gyógytartama 8 napon belüli.
A III. r. terhelt e cselekmény során a homlok bal oldalának zúzódását, a nyak bal oldalának hámhorzsolását, az arc bal oldalának hámhorzsolását, a jobb könyök terület zúzódását, a hátsó hasfal terület, valamint a jobboldali vesetájék zúzódását szenvedte el, a sérülések gyógytartama 8 napon belüli.
Az I. r. terhelt szándéka a III. r. terhelt bántalmazása során különösen a sérült testtájékokra, valamint a bántalmazás módjára figyelemmel, súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult.
Az I. r. terhelt, a II. r. és a III. r. terheltekkel szemben könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A terheltek kihívóan közösségellenes erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy az észlelőkben megbotránkozást, riadalmat keltsen.
A II. pontban írt tényállással kapcsolatban a másodfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy az I. r. terhelt javára jogos védelem "annak ellenére nem állapítható meg, hogy valóban nem ő kezdte a dulakodást, a három személy volt az, aki a szóváltást kezdte, amelyből dulakodás alakult ki. A tényállásból azonban az állapítható meg, hogy a III. r. terhelt ütése találta el egyedül az I. r. terheltet a bal vállán. De ez nyilván kiserejű volt, mert ennek következtében a vállán sérülése nem keletkezett. Ezt követően az I. r. terhelt többször ököllel ütötte meg a III. r., és a II. r. terhelteket, illetőleg még a II. r. terhelt arcába is belefejelt. Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás - figyelemmel II. r. és a III. r. terhelt tényállásban rögzített sérüléseire is - aránytalan volt azzal az egy, a III. r. terhelt által az I. r. terhelt vállára mért ütéssel, amely sérülést nem is okozott."
A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a tényállás II./ pontjában írt cselekményben bűnösségének megállapítását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy ellene intéztek jogtalan támadást, három személlyel került szóváltásba, közülük az egyik meg is ütötte, fenyegető fellépésük miatt alappal tarthatott attól, hogy a támadásba a többiek is bekapcsolódnak. Védekezése arányos volt, mert nem idézett elő aránytalan, nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna.
Emellett kifogásolta a testi sértés maradandó fogyatékosságot okozó minősített esetének megállapítását is.
A Legfőbb Ügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. Érvei szerint a terheltek között kölcsönös szidalmazás után verekedésre, kölcsönös tettlegességre került sor, mindegyikőjük szándéka jogtalan támadó jellegű volt, ez okból jogos védelem fennállására egyikőjük sem hivatkozhat.
A maradandó fogyatékosság megállapításánál a testi sértési cselekmény közvetlen kihatásának van meghatározó jelentősége, ennek megítélésénél a sértettnek a bűncselekmény előtt, illetőleg az azután fennálló állapotát kell figyelembe venni. Közömbös az, hogy a fogyatékosság későbbiekben esetleg orvosilag megszüntethető. Így a bal felső I. és II. fog kitörése, valamint a jobb felső I. és II. fog meglazulása maradandó testi fogyatékosságként értékelhető, ezért a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
A felülvizsgálat során a Be. 423. §-a értelmében a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések is kizárólag a tényállásban rögzített tények alapján vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényálláshoz képest anyagi jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok, amikor az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a tényállás II./ pontjában írt cselekményekben megállapították.
Az elsőfokú bíróság e tényállásrésszel kapcsolatban az I. r. terhelt jogos védelemre alapozott védekezését nem is vizsgálta, iratellenesen arra hivatkozva, hogy a terhelt e cselekményre vonatkozóan bűnösségére kiterjedő beismerő vallomást tett.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor aránytalanságra hivatkozva a jogos védelmi helyzetet nem állapította meg.
A Btk. 29. § (1) bekezdése értelmében nem büntethető az, akinek cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai, vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető, jogtalan támadás elhárításához szükséges.
A jogos védelmi helyzet a konkrét cselekménysor egészének összefüggő elemző vizsgálata alapján ítélhető meg. Egyaránt figyelembe kell venni a szembenálló személyek számát, fizikai erejét, a támadás és védekezés eszközét, módját, az elhárítás mértékét és eredményét.
Az irányadó tényállás szerint a reggeli órákban az utcán egyedül, gyalogosan közlekedő I. r. terhelt mellett gépkocsival megállt a III. r. terhelt három utasával. A gépkocsiból kiszálló II. és a III. r. terheltek szóváltást, majd dulakodást kezdeményeztek, amelynek során az I. r. terheltre támadtak oly módon, hogy ököllel többször megkísérelték megütni, a III. r. terhelt ütése el is találta. A II. és a III. r. terheltek támadó fellépését megelőzően az I. r. terhelt magatartásában semmi nem utalt arra, hogy verekedni akart volna.
Ilyen körülmények mellett a II. és a III. r. terhelt által együttesen az I. r. terhelt személye ellen indított támadás jogtalan volt. Azzal szemben - a támadókkal együtt érkező, további két személy esetleges beavatkozásától is tartó - I. r. terhelt jogosan védekezett, amikor ököllel a II. és a III. r. terhelteket többször megütötte és a II. r. terhelt arcába fejelt.
Egységes és következetes az ítélkezési gyakorlat atekintetben, hogy a kölcsönös, és egyidejű támadás, a kihívás elfogadása, a kölcsönös tettlegességbe bocsátkozás a jogos védelem megállapítását valóban kizárja. Az irányadó tényállás azonban ilyen következtetés levonására nem ad alapot.
Jelen esetben a terheltek között az ütéseket követően folytatódó dulakodás során sem szűnt meg a jogos védelem szükségessége, ugyanis a II. és a III. r. terhelt a további tettlegességgel nem hagyott fel, a dulakodást nem fejezte be, távozási szándékot egyikőjük sem mutatott. Így az I. r. terhelt elleni támadás és annak közvetlen veszélye továbbra is fennállt. A II. és a III. r. terhelt által kezdeményezett jogtalan támadás miatt kialakult dulakodásban az I. r. terhelt nem lépett a jogtalanság talajára.
A terhelt védekezése során nem vétett az arányosság követelménye ellen sem. A jogtalan támadás és az elhárítás arányosságának vizsgálatánál a támadás és védekezés szándékolt következményeit kell összevetni. Az elhárítás módja és következménye tekintetében pedig a kockázatot a jogtalanul támadónak kell viselnie. A II. és a III. r. terhelteknek a testi sértés okozására irányuló, puszta kézzel történt támadását az I. r. terhelt ugyancsak eszközhasználat nélkül, testi sértés okozásával hárította el. Az elhárító cselekmény a létszámfölényre és erőviszonyokra tekintettel szükséges és arányos volt.
A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a jogos védelem megállapítását nem zárja ki, hogy a jogtalanul támadók közül csupán az egyik kiserejű, sérülést nem okozó ütés találta el az I. r. terheltet, és az sem, hogy az I. r. terhelt jogszerű védekezése során többszörösen bántalmazta a támadókat. Az I. r. terhelt elhárító tevékenysége a támadók magatartásához képest nem volt feltűnően aránytalan, és nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amely őt a II. és a III. r. terheltek részéről fenyegette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. § alapján a megtámadott határozatokat megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében az I. r. terheltet a Btk. 22. §-ának f) pontjában és a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Be. 331. § (1) bekezdése és a Be. 6. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette és a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette.
Minthogy a jogos védelem megállapítása esetén a terhelt magatartása nélkülözi a kihívó közösségellenességet, így a tényállásba foglalt magatartása garázdaság bűntettét nem valósította meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a garázdaság bűntette tekintetében a folytatólagos elkövetés megállapítását mellőzte.
Az eljáró bíróságok saját álláspontjukhoz képest is tévesen állapították meg a minősített garázdaságot halmazatban a súlyosabban minősülő, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettével. A Btk. 271. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntette három évig, a Btk. 170. § (4) bekezdés I. fordulata szerinti maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezért a maradandó testi fogyatékosságot okozó testi sértéssel halmazatban a csoportosan elkövetett garázdaság nem állapítható meg, függetlenül attól, hogy további háromévi szabadságvesztéssel büntetendő súlyos testi sértés is megvalósult (34/2007. BK vélemény).
A bűnösség körének a büntetési tételkeretet is érintő jelentős változása enyhébb büntetés kiszabását indokolta.
A jogerős határozat szerinti büntetéskiszabási tényezők mellett, az I. r. terhelt háromgyermekes, családos állapotára, a cselekmény elkövetésétől eltelt hosszabb időre tekintettel a Btk. 87. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásával a szociális és vagyoni viszonyainak figyelembevételével, az ítélet belső arányosságát is szem előtt tartva az I. r. terheltet a terhére fennmaradó garázdaság bűntette miatt 200 napi tétel, napi tételenként 200 forint pénzbüntetésre ítélte.
A büntetési nem megváltoztatása folytán a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt vonatkozásában a korábbi ítélettel kiszabott 10 hónapi börtönbüntetés utólagos végrehajtását mellőzte.