BH 2008.7.183 A villamos vezetéket tartó oszlop kidőlése miatt keletkezett balesetből eredő kárigény elbírálására a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatására irányadó felelősségi szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 345. §].

Az I. r. felperes férje, a II-III. r. felperesek édesapja - M. E. - villanyszerelőként dolgozott az alperesnél. Ismerősének kérésére, annak családi házában 2003. május 19-én villanyszerelési munkákat végzett, és eközben baleset érte, amikor az alperes tulajdonában álló faoszlop - amelyre villanyszerelés céljából felmászott - kidőlt. M. E. a magasból lezuhanva a hátára esett és súlyos sérülései következtében a helyszínen meghalt.

A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála folytán őket ért vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, mert az volt az álláspontja, hogy a baleset nem a villamos hálózat veszélyes üzemi jellegével, hanem a vezetéket tartó oszlop állékonyságával okozati összefüggésben keletkezett, és így az alperes ezzel kapcsolatos bármilyen magatartása a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. Az alperes kártérítési felelősségét ezért az általános felelősségi szabályok (Ptk. 339. §) alapján vizsgálta. Megállapította, hogy a felperesek kára az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, de mert az alperes a kártérítési felelősség alól kimentette magát, a felperesek kártérítésre nem tarthatnak igényt.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felpereseknek néhai M. E. halálával összefüggésben bekövetkezett káráért. A kártérítés összegének meghatározása tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az egységes villamos mű üzembentartója az alperes. Az erőmű, az átviteli és elosztó hálózat, valamint a csatlakozó berendezés üzemben tartása együttesen és egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, e tekintetben a vezetékrendszer, annak tartószerkezete nem bontható külön. Az alperes fokozott felelőssége abban áll, hogy a villamos vezeték tartószerkezeteit, tartóoszlopait is olyan állapotban kellett tartania, hogy azok kidőlése ne fordulhasson elő. A tartószerkezet nemcsak az oszlop által okozott fizikai sérülés, hanem egyben az áramütés veszélyét is magában rejti. Az alperes kártérítési felelősségének a megítélésénél ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti felelősségi szabályokat kell alkalmazni annak ellenére, hogy a halálesetet nem áramütés, hanem az oszlop kidőlése miatti sérülés eredményezte. Az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet, mert a kárt a teljes egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősülő villamos mű részét képező hibás tartóoszlop kidőlése okozta. Nem alkalmazható a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály sem, mert az oszlop nem néhai M. E. felróható magatartása miatt dőlt ki. A szakértő véleménye szerint az oszlop kidőlését annak rossz állapota okozta, megfelelő állapotú oszlop ugyanis az arra felmászó ember súlyától, illetőleg az oszlopon való tevékenységtől nem dőlhetett volna ki. A Ptk. 345. §-ának alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a néhai engedéllyel vagy anélkül végzett villanyszerelési tevékenységet, és annak sem, hogy a baráti szívességből végzett villanyszerelési munkához szükséges-e a villamos ­mű üzemeltetőjének hozzájárulása, és azzal a néhai rendelkezett-e, ugyanis az oszlop kidőlése és az engedély hiánya között összefüggés nincs.

A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a néhai halálát a rossz állapotú vezetéktartó oszlop kidőlése okozta. Azt nem vitatta, hogy a néhai valóban villanyszerelés céljából mászott fel az alperes tulajdonában álló tartószerkezetre, de állította, hogy ott szakszerűtlenül bontott fogyasztói vezetéket, miközben az egyébként nem kielégítő állékonyságú oszlop kiegyenlített stabilitása a vezetékek erőhatásának megváltoztatásával és a munkát végző fizikai tömegével meg­bomlott és ez vezetett az oszlop dőléséhez. Megítélése szerint a másodfokú bíróság felcserélte az eseménysor ok-okozati összefüggéseit és jogszabálysértő határozatot hozott. Indokolásával szemben az állapítható meg, hogy nem a villamos mű tartószerkezete, az oszlop dőlt ki és sújtotta a balesetet szenvedettet, s okozhatott volna áramütést is, hanem azért dőlt ki az oszlop, mert a néhai a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére mászott fel és végzett ott engedély nélküli munkát. Magatartása súlyosan felróható, elháríthatatlan külső ok, amely legfeljebb közvetve esik az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységi körébe.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték.