BH 2018.10.287 A külföldi hatóság megkeresésének szükségessége nem vonható kétségbe a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségre és a szabad bizonyítás elvére figyelemmel, amennyiben ezzel kapcsolatban visszaélésszerű joggyakorlás az alperes terhére nem állapítható meg [2003. évi XCII. tv. (Art.) 92. § (10) bek., 93. § (3) bek., 100. § (3) bek., 104. §, 164. § (10) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság személyi jövedelemadó adónemben 2003-2007 adóévek vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. §-ára alapítottan becslést alkalmazott, 5 727 750 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. december 9. napján kelt határozatával a határozatot megváltoztatta. A 2004. évre megállapított adókülönbözetet elévülés okán törölte, míg 2005-2007 évekre tett megállapításokat fenntartva 5 180 307 Ft fizetési kötelezettséget állapított meg. Nem találta megalapozottnak a külföldi megkereséssel kapcsolatos felperesi érvelést és kifejtette, hogy az értesítés postára adásától a külföldi adóhatóságtól érkező válasz megérkezéséig, vagyis 2010. május 31-től 2011. március 3-ig, valamint 2011. április 4. - 2013. június 4. napjáig nyugodott az elévülés. Rögzítette, hogy a jogszabály nem zárja ki a külföldi adóhatóság ismételt megkeresését és éppen ennek eredményeként került sor a felperes számára kedvezőbb 15 millió forint kölcsön elfogadására.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében egyrészről a G. R.-nek nyújtott kölcsön vonatkozásában, másrészről a második nemzetközi megkeresés, valamint a kiegészítő ellenőrzés lefolytatásának jogszerűtlenségére hivatkozással támadta az alperesi határozatot.

[4] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, majd a felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.495/2015/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem, illetve nem teljeskörűen bírálta el a felperes eljárási jogszabálysértésekre alapított keresetét. Az ítéletben a tényállást e körben nem vagy pontatlanul, illetve hiányosan állapította meg és nem foglalt állást azokban az eljárási jogkérdésekben, amelyeket a felperes felülvizsgálati kérelme a kereseti kérelemmel egyezően tartalmazott. Rögzítette, hogy a becslés jogalapja, módszere vonatkozásában felülvizsgálati kérelem nem került előterjesztésre, így az új eljárásban ezek eltérő megítélésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú bíróság olyan lényeges eljárási jogszabálysértést állapítana meg, mely álláspontja szerint részben vagy egészben kihat az ügy érdemi eldöntésére. Ez abban az esetben következhet be, ha az elsőfokú bíróság alaposnak találná a felperes Art. 92. § (10) bekezdés, 93. § (3) bekezdésével, 100. § (3) bekezdésével, 104. § (4) bekezdésével, (4a) bekezdésével, 164. § (10) bekezdésével kapcsolatos érvelését. Előírta, hogy az új eljárásban az iratok tartalma alapján kell rögzíteni, hogy a kiegészítő ellenőrzésre mely tények és törvényhelyek alapján került sor és az ezzel kapcsolatos felperesi érvelésre választ kell adni.

[6] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban a felperes keresetét ismét alaptalannak találta. Hangsúlyozta, hogy az új eljárás 2009. október 13. napján kezdődött a megbízólevél átvételével, a külföldi megkeresés szükségessége fennállt, hiszen a megkeresés eredményeként tisztázódott a kölcsönadó személye, a kölcsönadás mértéke. Így az adóhatóság eljárása 2010. május 31-től 2011. március 3. napjáig 277 napon keresztül, 2011. április 4-től 2013. június 4. napjáig 793 napon keresztül, összesen 1070 napig nyugodott. A külföldi megkeresésére érkezett válasz időpontjára vonatkozó felperesi okfejtést is tévesnek ítélte. E körben teljes mértékben osztotta az alperes megismételt eljárásban előadott érveit és hangsúlyozta, hogy a szlovák adóhatóság válasza nem volt elegendő a tényállás megállapításához, így jogszerűen került sor a második megkeresés kiadására, amelynek postára adásának dátuma 2011. április 4. volt. Ennek megérkezéséig az eljárás nyugodott és csak a 2013. május 27-i válasz birtokában tudott az adóhatóság E. W. magánszemély kölcsönéről dönteni. Az elévülés tekintetében a felperesi hivatkozás megalapozatlan, miután az Art. 184. § (2) bekezdésének értelmében az Art. 164. § (10) bekezdésének hatályon kívül helyezése csak a 2010. december 31. napját követően indult eljárásokat érinti. Miután az ügy 2010. december 31. előtt indult, így az elévülés nem következett be.

[7] Nem találta megalapozottnak a kiegészítő ellenőrzés lefolytatásának jogszerűtlenségére vonatkozó felperesi hivatkozást sem, miután az Art. 104. § (4) bekezdése szerinti kiegészítő ellenőrzésre azért nem kerülhetett sor, mert az ellenőrzés 2013. június 14-én befejeződött, a felperesi észrevétel ehhez képest 2013. augusztus 12-én került megküldésre, így az adóhatóságnak csak az Art. 104. § (4a) bekezdése szerinti hatósági eljárás során végzett kiegészítő ellenőrzés lefolytatására volt lehetősége.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése érdekében. Nézete szerint az ítélet hiányos, kirívóan okszerűtlen mérlegelést tartalmaz. Változatlanul fenntartotta a kiegészítő ellenőrzés lefolytatásának jogszerűtlenségével kapcsolatban előterjesztett érveit és hangsúlyozta azt is, hogy a kiegészítő ellenőrzésben olyan hatósági ügyintéző vett részt, aki a megbízólevélen nem került feltüntetésre.

[9] A nemzetközi megkeresés és elévülés kapcsolatával összefüggésben arra mutatott rá, hogy nem vitatja az Art. 164. § (10) bekezdésének időbeli alkalmazhatóságát, csupán az alperes által megjelölt időtartamát. Hangsúlyozta, hogy a második nemzetközi megkeresés jogellenes volt, az sérti az Art. 164. § (10) bekezdését, mely azt írja elő, hogy az adóhatóság az adóellenőrzés során az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében indíthat nemzetközi megkeresést. Miután a szlovák adóhatóság 2011. március 3-án érkezett válaszában megerősítette, hogy E. W. magánszemélyként kölcsönt nyújtott a felperesnek, és ehhez kellő anyagi fedezettel rendelkezett, nem volt szükség további információ gyűjtésre. Hangsúlyozta azt is, hogy a jegyzőkönyvhöz mellékelt nemzetközi megkeresésekre adott válaszok nem tartalmazták a szlovák adóhatóságtól érkezett válaszok közül a 2013. május 27-én érkezett választ, mely azt bizonyítja, hogy az alperes olyan tény érdekében indított nemzetközi megkeresést, amelyre a tényállás megállapításához nem volt szükség.