3379/2019. (XII. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.269/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Kerekes András (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Béres Norbert) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó - a jelen ügy előzményét képező egyedi ügy felperese - 2013. szeptember 25-én határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötött az egyedi ügy két alperesével, melynek értelmében a tulajdonát képező társasházi lakásingatlant bérbe adta az alperesek részére. Az alperesek 2014 júniusában július 30-ára felmondták a szerződést. Az indítványozó 2014. július 16-án azonnali felmondással élt, mert észlelte, hogy az ingatlanban és berendezési tárgyaiban jelentős kár keletkezett. Az ingatlan állapotát még aznap birtokbavisszaadási jegyzőkönyvben rögzítette. Az indítványozó keresetében mindösszesen 310 016 Ft kártérítés megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Az alperesek viszontkeresetükben 86 500 Ft - a 2014. júliusi bérletidíj-tartozás felének állítólagosan kifizetett összegével csökkentett kaució - megfizetésére kérték kötelezni az indítványozót, továbbá 43 500 Ft - a bérleti díj ki nem fizetett része - erejéig beszámítási kifogással éltek.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság az indítványozó keresetét elutasította, az alperesek viszontkeresetének helyt adott. Ítéletének indokolása szerint az indítványozó rendszeresen találkozott az alperesekkel, gyakran a bérleményben, mert a bérleti díj kifizetésére személyesen került sor, a becsatolt iratokból azonban nem tűnt ki, hogy kifogást támasztott volna az ingatlan állapotával kapcsolatban. Az indítványozó rendkívüli felmondásának nem volt jelentősége, mert azt már az alperesek korábbi felmondását és annak elfogadását követően jelentette be. 2014. július 16-án - az aznap készült rendőrségi jelentés szerint - már felújítási munkálatok folytak a lakásban. Az indítványozó által elkészített jegyzőkönyv valójában egyoldalú nyilatkozat, a benne foglaltakat a tanúk nem tudták igazolni, mert nem voltak jelen az ingatlan megtekintésekor, ezért a jegyzőkönyv nem bizonyító erejű az ingatlant ért károk tekintetében. A felújítási munkálatok megkezdése miatt az indítványozó elzárta magát a kár hitelt érdemlő módon történő rögzítésének lehetőségétől. Egyes hibák pedig már az alperesek beköltözésekor fennálltak. A bíróság az alperesek viszontkeresetét arra tekintettel találta alaposnak, hogy az indítványozó visszatartotta a kaució összegét, ám mivel a kárösszeg, amelynek fedezésére szolgált volna, nem lett bebizonyítva, ezért a viszontkeresetnek megfelelően marasztalta az indítványozót.
[4] Az indítványozó fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és mérsékelte az indítványozó által az alperesek részére fizetendő összeget, és levonta belőle a takarítási költséget, illetve a fennmaradó gáztartozást. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mindössze annak indokolását módosította. A módosítás szerint az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérően azért nem bizonyító erejű a jegyzőkönyv, mert az nem készülhetett a benne megjelölt dátumon: a jegyzőkönyvben feltüntetett gázóraállás ugyanis magasabb összeget mutatott, mint az alperesek által a gázóra állásáról később készített fényképfelvétel.
[5] Az indítványozó kezdeményezte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet végzésben, hivatalból utasította el, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdése alapján. A felhívott rendelkezés értelmében nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyben a vitatott érték a hárommillió forintot nem haladja meg. A kizárás nem vonatkozik - egyebek között - azokra az ügyekre, amelyek ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek. A Kúria 1/2016. (II. 15.) PK véleményének 2. pontjában oly módon értelmezte ezt a kivételt, hogy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő ügy alatt az olyan jogvitát kell érteni, amelyben a fél az ingatlanra vonatkozó olyan egyéb kötelmi jogi igényt érvényesít, amely eredményessége esetén az ingatlan jogi helyzetében változást eredményez. A konkrét jogvitában felmerült kérdés nem ilyen, ezért felülvizsgálatnak nincs helye.
[6] 2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal támadta a Kúria végzését - a Fővárosi Törvényszék és a Pesti központi kerületi Bíróság ítéleteire kiterjedően -, és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése, valamint 28. cikke alapján kérte annak megsemmisítését. Az indítványozó panaszát részben a Pp. 271. § (2) bekezdésének álláspontja szerint téves és alaptörvény-ellenes alkalmazására alapította, részben pedig arra, hogy az eljáró bíróságok tisztességtelenül jártak el az ügyében és részrehajlóan értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Érvelése szerint minden olyan jogvitának kivételt kell képeznie a hárommillió forintos korlát alól, amely bármilyen módon, de kapcsolódik egy ingatlanhoz. Ezt az értelmezést a bírói gyakorlat és a Kúria illegitim módon leszűkítette azáltal, hogy csak az ingatlan jogi helyzetét befolyásoló kötelmi igényeket vonta a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazási körébe. Ez az eljárás bírói jogalkotás, amely ellentétes a jogállamisággal, továbbá visszaható hatályú jogalkalmazásnak minősül, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik. Mindemellett az indítványozó követelése megfelel a Pp. 271. § (2) bekezdése által megállapított kivételnek, mert - a rendelkezés helyes értelmezését szem előtt tartva - ingatlanra vonatkozó jogviszonyból származik, egy bérleti szerződésből, amelynek tárgya egy ingatlan bérbeadása. A Kúria e contra legem jogalkalmazása ellentétes az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, továbbá eljárása révén sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése is, mert a Kúria nem indokolta meg, miért nem alkalmazta az indítványozó ügyében nyilvánvalóan irányadó törvényhelyet.
[7] Az indítványozó a panasz második felében részletekbe menően taglalta, hogy az első, illetve másodfokon eljáró bíróságok nem vették figyelembe az általa előterjesztett bizonyítékokat, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékokból téves következtetéseket vontak le. Álláspontja szerint tanúvallomások és fényképfelvételek bizonyítják, hogy az ingatlan a bérbeadás időpontjában kifogástalan állapotban volt, ehhez képest a visszaadáskor jelentős károsodás érte. Az alperesek nem vitatták a kár összegszerűségét. A jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben bizonyítaniuk kellett volna azt, hogy a lakásban nem történt károkozás, és az a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban volt, ezt azonban nem tették meg. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul és jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül az indítványozó által meghallgatni kért tanúk vallomását, illetve minősítette azokat ellentmondásosnak. Az elsőfokú bíróság kiforgatta a tanúk vallomásait azért, hogy az ítélet jogalapját alátámaszthassa. Téves továbbá a bíróságnak az az álláspontja, hogy a felújítások megkezdése miatt nem állapítható meg hitelt érdemlően az ingatlan állapota a visszavételkor. Összességében - ha a Kúria nem utasította volna el jogszabálysértő módon a felülvizsgálati kérelmet - a felülvizsgálat által, a bizonyítékok helyes mérlegelésével jogszerű döntés születhetett volna az ügyben.
[8] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az indítvány megfelel-e a törvényben foglalt befogadási feltételeknek, és így alkalmas-e az érdemi elbírálásra. E vizsgálat során az alábbi következtetésekre jutott.
[9] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítvány az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozik a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmára, azonban nem fejti ki, hogy e tilalmat hogyan sértették meg az eljáró bíróságok, azaz hogyan valósult meg visszaható hatályú jogalkalmazás az ügyben alkalmazott törvényi rendelkezésekkel összefüggésben. A panasz ezért e vonatkozásban nem teljesíti a határozott kérelem követelményét.
[10] Az Abtv. 27. § a) pontja szerint az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha a döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait sérti. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményére az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, valamint a visszaható hatály tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]). A panaszban a B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben előadottak részben a jogbiztonság követelményére vonatkoznak, erre azonban alkotmányjogi panasz nem alapítható. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, ez az előírás azonban Alaptörvényben biztosított, és így alkotmányjogi panasz által érvényesíthető jogot nem fogalmaz meg. Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az mindenekelőtt az igazságszolgáltatás függetlenségének legfőbb garanciája (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [31]), amely egyes elemeiben a bírói tisztséget viselő személy Alaptörvényben biztosított joga és kötelezettsége (4/2014. (I. 30.) AB határozat, Indokolás [43]), vagyis a bírók vonatkozásában megfogalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírói függetlenség az Alaptörvény 26. cikke alapján a peres eljárásban résztvevő felek alapvető joga is lenne (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [32]). Végül az Alaptörvény 28. cikkét illetően az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy az nem Alaptörvényben biztosított jog. Mindeme rendelkezések vonatkozásában ezért nem teljesült a panasz befogadásának az Abtv. 27. § a) pontja szerinti feltétele.
[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[12] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy a tényállás megállapítása és a jogszabályok értelmezése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól. Az eljáró bíróságok reagáltak az indítványozó által előadott jogi érvekre, és értelmezték a hivatkozott jogforrásokat, a jelen esetben pedig az indítvány nem mutat rá olyan alkotmányjogilag értékelhető körülményre, amely a hivatkozott alapvető jogok sérelmét valószínűsítené. Az a tény, hogy az indítványozóra nézve kedvezőtlen eredmény született, önmagában nem vet fel szükségszerűen alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
[13] A jelen ügyben az indítvány mindkét gondolati egységében az eljáró bíróságok ténymegállapítását és jogértelmezését, továbbá a kúriának az ügyben irányadó gyakorlatát kifogásolja. Az esetleges eljárási szabálysértéseknek kivételesen lehet alapjogi vetülete, az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését értelmező gyakorlata pedig megállapítja, melyek azok az alkotmányos követelmények, amelyeknek a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összeegyeztethető bírói döntésnek meg kell felelnie: eszerint a bíróság "az eljárási törvényeknek megfelelően" köteles számot adni döntésének indokairól, az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit pedig kellő alapossággal meg kell vizsgálnia, és ennek értékeléséről határozatában számot kell adnia (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]). Az ennek az alkotmányos minimumnak nem megfelelő bírói döntés alaptörvény-ellenes (vö. például: 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat, Indokolás [33], [41], [47]-[53]). A jelen indítvány nem mutat rá olyan körülményre, amely azt bizonyítaná, hogy az eljáró bíróságok nem adtak számot kellő alapossággal a tény- és jogkérdések kapcsán kialakított álláspontjukról.
[14] Az első- és másodfokú ítéletek indokolásában a bíróságok kifejtették, mely bizonyítékokat milyen okból tartották hitelt érdemlőnek, továbbá hogy miért nem ítélték a kereseti követelés megalapozására alkalmasnak az indítványozó által előadott érveket. A panasz részletesen bemutatja a bíróságok által - az indítványozó megítélése szerint - elkövetett tévedéseket, azonban az, hogy a bíróságok és az indítványozó eltérő jelentőséget tulajdonítanak egyes körülményeknek, bizonyítékoknak nem olyan kérdés, amelyben az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésében foglalt alkotmányos rendeltetése fényében állást foglalhat. Hasonlóképp nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az 1/2016. (II. 15.) Pk vélemény 2. pontjában kifejtett jogértelmezés, illetve annak követése. Nem alkotmányos, hanem eljárásjogi dogmatikai kérdés az, hogy a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazási köre milyen ügytípusokra terjed ki. Az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vet fel az indítványozó által tévesnek ítélt értelmezéssel kapcsolatban. Mindezek miatt a panasz az Abtv. 29. §-a vonatkozásában nem fogadható be az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított részében.
[15] Az Alkotmánybíróság végül utal arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot tartalmazza, ennek értelmében a tisztességes eljárás követelményeinek a hatósági eljárásban is meg kell jelennie (3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [28]-[29]), ez az alapjog azonban különbözik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogtól, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmaz. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a jelen panasz vonatkozásában nem alkalmazható, mert az alapper bíróságok előtt folyt.
[16] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány részben nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, részben pedig nem felelt meg az egyéb törvényi feltételeknek, azt az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2019. december 10.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1201/2019.