BH 2012.5.112 I. Pénzmellékbüntetés alkalmazása (2010. május 1-jétől pénzbüntetés kiszabása) szempontjából nem tekinthető "megfelelő keresetnek (jövedelemnek) vagy vagyonnak" a havi 80 000 forint, különösen akkor nem, ha a vádlottat két kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége terheli és a felesége GYED-en van.

II. Továbbra is figyelembe vehető az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a kereset, jövedelem akkor tekinthető megfelelőnek, ha az elkövető a büntetést - saját, illetve eltartottjai létfenntartásának veszélyeztetése nélkül - akár részletekben is képes megfizetni. [Btk. 51. § (1), (2) bek.; 2010. május 1-jéig Btk. 64. § (1) bek.]

A megyei bíróság a 2011. január 21-én meghozott ítéletével a II. rendű vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 253. § (1) és (2) bekezdés], továbbá folytatólagosan elkövetett csempészet bűntette [Btk. 312. § (1) bekezdés és (4) bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, egyben - a III. rendű vádlottal egyetemlegesen - kötelezte 336 000 forint bűnügyi költség megfizetésére is.

A védelmi fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. június 27-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindössze annyiban változtatta meg, hogy a II. rendű terheltet a vesztegetés bűntettének vádja alól felmentette, a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 3 évre enyhítette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - a felmentő rendelkezést sérelmezve - a II. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a II. rendű vádlott és védője pedig enyhítés érdekében terjesztett elő rendes jogorvoslati kérelmet.

A fellebbviteli főügyészség a Be. 389. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezést visszavonta.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész is - a pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzését, egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 391. §-ának (2) bekezdése szerint nyilvános ülést tartott, amelyen az ügyész a másodfokú ítéletnek az átiratában foglaltak értelmében történő megváltoztatását, a II. rendű vádlott és védője a jelentős időmúlásra, továbbá a II. rendű vádlott megnehezült családi körülményeire figyelemmel a büntetés enyhítését indítványozta.

A fellebbezések részben, az alább kifejtettek szerint alaposak.