BH+ 2014.8.352 A gyermek érdekének vizsgálatánál irányadó szempontok az ún. megállapodáson alapuló joghatóság körében [2201/2003. évi EK rendelet 12. Cikk. (3) bek.].

A jogerős végzés alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek magyar állampolgárok. 2008 márciusában az alperes munkavállalás céljából Írországba költözött, ahova júliusban a felperes követte őt. Kiköltözésüket követően a peres felek közös háztartásban, élettársakként éltek közös bérleményükben.

A felek élettársi kapcsolatából 2011. március 11-én Írországban született B. utónevű gyermekük, aki ugyancsak magyar állampolgár. Ebben az időszakban a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők írországi tartózkodásukat véglegesnek tekintették, közösen döntöttek arról, hogy kiskorú gyermekük élettere, illetve a családi élet központja Írország lesz.

A gyermek hét hónapos korában a felperes visszament a munkahelyére dolgozni, ahol értékesítési asszisztensként hat órás munkaidőben foglalkoztatták. Erre tekintettel ezt követően a gyermek teljes körű ellátását, felügyeletét az alperes biztosította, aki ebben az időszakban regisztrált álláskereső volt.

A felek kiskorú gyermekükkel 2012. szeptember 8-án hazalátogattak. Ekkor a kapcsolatuk már konfliktusos volt. Magyarországra érkezésük napján az alperes szüleinek lakásában vita alakult ki közöttük. Az alperes kijelentette, hogy nem tér vissza Írországba, Magyarországon kíván élni és itt kívánja a közös kiskorú gyermeket felnevelni. A felperes célja ugyanakkor továbbra is az írországi letelepedés maradt.

A vitát követően az alperesi család kívánságára a felperes az alperesi lakást elhagyta. A gyermeket nem vihette magával, B. átmenetileg az alperes gondozásába került, a felperes a gyermeket csak az alperes, illetve családja hozzájárulásával látogathatta. Nem járultak hozzá, hogy a felperes a gyermeket magával vigye, tartva attól, hogy a gyermekkel visszaköltözik Írországba. Az apánál tartózkodás ideje alatt a gyermek két alkalommal kórházba került. Erről a család az anyát nem értesítette, illetve kérésére sem tájékoztatták arról, hogy melyik kórházban kezelik a kisfiút.

A felperes 2012. szeptember 12-én kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben, amelyben kérte, hogy a bíróság a B. utónevű gyermeket nála helyezze el. Kérte az alperes kötelezését a mindenkori fizetése 20%-át kitevő, de legalább havi 15 000 forint összegű gyermektartásdíj megfizetésére. Ideiglenes intézkedéssel kérte továbbá a gyermek nála történő elhelyezését, illetve az alperes kötelezését a gyermek útlevelének kiadására.

Az alperes 2012. szeptember 13-án terjesztett elő keresetet a gyermek nála történő elhelyezése iránt. Ideiglenes intézkedéssel kérte B. nála történő elhelyezését. A kapcsolattartás biztosítását vállalta, azzal, hogy a felperes a gyermeket nem vihetné külföldre. Kérte továbbá, hogy a bíróság a gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében hozzon döntést, figyelemmel arra, hogy a felperes a közös kiskorú gyermeket tartósan, egy évet meghaladóan külföldön kívánja elhelyezni.

A bíróság az alperes által indított pert a felperes által egy nappal korábban kezdeményezett perhez egyesítette.

A perek egyesítését követően a felperes kérte, hogy a bíróság a tartózkodási hely kijelölésére vonatkozó alperesi kérelmet utasítsa el. Abban az esetben, ha a bíróság ezt mégis szükségesnek látja, úgy kérte, hogy a felperes szüleinek ingatlanában jelölje ki a gyermek tartózkodási helyét. Ezzel összefüggésben a gyermek érdekében a jogerős ítélet meghozataláig vállalta, hogy nem költözik vissza Írországba.

Az elsőfokú bíróság 2012. október 19-én kelt, 2012. december 5-én jogerőre emelkedett 10. sorszámú végzésével ideiglenes intézkedést hozott. Ebben a B. utónevű gyermeket a felperesi anyánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül adja ki a gyermeket az útlevelével és az egészségbiztosításával kapcsolatos okiratokkal együtt a felperesnek. A gyermek tartózkodási helyéül a Sz., K. u. 10. szám alatti felperesi szülői ingatlant jelölte ki. Az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy az alperest naponta délután 17 órától 20 óráig a Sz., K. u. 10. szám alatti lakóingatlanban gyakorolható folyamatos kapcsolattartásra jogosította fel, míg az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. A végzés alapján az alperes a B. utónevű gyermeket és annak útlevelét, továbbá az egészségbiztosítással kapcsolatos okmányait átadta a felperesnek.

A felperes 2012. november 29-én érkezett újabb beadványában kérte az ideiglenes intézkedést tartalmazó 10. sorszámú jogerős végzés részbeni megváltoztatását, ennek keretében a gyermek tartózkodási helye kijelölésére vonatkozó rendelkezés mellőzését és annak engedélyezését, hogy a gyermekkel a korábbi írországi lakóhelyére és egyben a gyermek szokásos tartózkodási helyére visszatérhessen. Ennek megfelelően kérte a kapcsolattartás újraszabályozását is.

Az alperes az ideiglenes intézkedés megváltoztatása és a kapcsolattartás újraszabályozása iránti felperesi kérelem elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes ideiglenes intézkedés megváltoztatása iránti kérelmét elutasította. Megállapította joghatóságának hiányát és a pert megszüntette.

Az elsőfokú bíróság a végzésének indokolásában megállapította, hogy a B. utónevű gyermek születése óta Írországban tartózkodott, Magyarországra hozatalát megelőzően ott volt a szokásos tartózkodási helye. Ez nem változott meg akkor sem, amikor a szülők őt 2012. szeptember 8-án Magyarországra hozták, ugyanis az alperes nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy a felperessel közösen döntöttek volna a szokásos tartózkodási helyük megváltoztatásáról, Magyarországra történő áthelyezéséről, így arról is, hogy a közös kiskorú gyermekük élettere, a családi élet központja a továbbiakban Magyarországon lesz, mivel a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők erről csak közösen dönthettek volna.

A bizonyítékokat értékelve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek a magyarországi tartózkodásukat eredetileg csak átmeneti jellegűnek tekintették, a szabadságukat kívánták a magyarországi hozzátartozóik körében eltölteni. Ezt támasztja alá, hogy nem tettek lépéseket az írországi otthonuk, a felperes munkahelye, az alperes munkanélküli segélye felszámolása, illetve megszüntetése érdekében. Az alperes csak azt követően nyilvánította ki elhatározását az Írországba való visszatérés megtagadását illetően, amikor már Magyarországra, a szülei lakóingatlanába megérkeztek. Ekkor közölte azt az elhatározását is a felperessel, miszerint a gyermeket itt tartja, nem engedi vissza Írországba.

Mindezek következtében az alperes a gyermeket jogellenesen tartotta vissza Magyarországon. Erre tekintettel a gyermek feletti szülői felelősségre (elhelyezésre) vonatkozó ügyben az ír bíróság joghatósága az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendelet (Brüsszel-II. A rendelet; a továbbiakban: Rendelet) 10. cikke alapján fennmaradt.