3303/2022. (VI. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.45.002/2021/2. számú végzésével összefüggésben előterjesztett, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. § (1) és (2) bekezdései, valamint a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 11. § (1) bekezdése, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 73/B. §-a és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.45.002/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83/B. § (1) és (2) bekezdései, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 11. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny. vhr.) 73/B. §-a, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban. Tbj. vhr.) 4/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét, az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján megsemmisítését. Ezen túlmenően a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseknek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezménybe (a továbbiakban: Egyezmény) mint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, és az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján megsemmisítését kérte.
[2] Emellett az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.III.45.002/2021/2. számú végzése, és a Fővárosi Törvényszék 112.K.708.133/2020/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, és az Abtv. 41. § (1) bekezdés alapján megsemmisítését is kérte.
[3] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, Q) cikk (2)-(3) bekezdése, a T) cikk (3) bekezdése, a II. cikk, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk és a XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint a kifogásolt szabályok az "Európai Unióról szóló szerződés" és az "Európai Unió Alapjogi Chartája" egyes szabályaiba ütköznek.
[4] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a felperes/indítványozó bejelentését követően a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2020. június 11. napján kelt, 546-71248-7 folyósítási törzsszámú, 110/222467/2020. iktatószámú határozatával a felperes havi 295 670 Ft szolgálati járandósága folyósításának 2020.05.01. napjától 2020.12.31. napjáig tartó szüneteltetéséről rendelkezett. Az alperes a határozatát a Tny. 83/B. § (2) bekezdésére alapította. A határozat ellen az indítványozó keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága sérelmezett határozatát, és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot, kötelezze az alperest a 2020. évben szüneteltetett 8 havi szolgálati járandósága, annak kamatai, valamint munkaviszonya során kapott munkabére (13 havi munkabér, éves jutalom, egyéb kifizetés) után a munkabérből levont és a munkáltató által befizetett 3% társadalombiztosítási járulék és annak kamatai megfizetésére, továbbá a 2020. évben a nyugdíjasoknak, nyugdíjszerű ellátásban részesülők esetében kifizetett nyugdíjprémium, egyéb juttatás és annak kamatai megfizetésére is.
[5] Ezen túlmenően kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását, valamint az ügy Alkotmánybíróság előtti vizsgálatát. Hangsúlyozta, hogy a bejelentésével a Tny. 83/B §-a és a Khtv. 11. §-a szerinti kötelezettségének tett eleget, az alperes azonban a 2020. május 13. napján kelt bejelentését, az abban foglalt jogfenntartó nyilatkozatát nem vizsgálta érdemben, hanem "sablon határozatot" hozott. Előadása szerint a határozat súlyosan jogsértő, az alapjául szolgáló jogszabályok a nemzetközi és hazai jogszabályokkal ellentétesek, diszkriminatívak és sértik a jogállamiságot. Keresetlevele hivatkozásai szerint a támadott alperesi határozatban alkalmazott jogszabályhelyek, - így a Tny. 83/B. § (1) és (2) bekezdései és a Khtv. 11. § (1) és (2) bekezdései - az Alaptörvényben rögzített több alapjogot is sértenek. A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes határozata megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az ítéletben a bíróság megindokolta, hogy a felperes indítványa ellenére miért nem kezdeményezte a Tny. 83/B. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Khtv. 11. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és az előzetes döntéshozatal iránti eljárást.
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes/indítványozó felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben elsődlegesen annak a társadalombiztosítási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. A Kúria azonban megállapította, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdésében rögzített befogadási okok egyike sem valósult meg. A felperes az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, vagy eljárási szabályszegést nem jelölt meg. Alaptalanul hivatkozott a felperes a befogadási okok körében a közzétett ítélkezési gyakorlattól történő eltérésre. Rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogkérdésről a Kúria már több alkalommal határozott, a bírói gyakorlat már kialakult és egységes. A felperes pedig nem tárt fel olyan indokot, amely azt támasztaná alá, hogy a bírói gyakorlat nem egységes, illetve a jogegység megbomlásának veszélye állna fenn, továbbá nem igazolt olyan körülményt, melynek változása a már kialakított joggyakorlat továbbfejlesztését tenné szükségessé. A Fővárosi Törvényszék a Kúria közzétett határozataira figyelemmel hozta meg ítéletét, mely a Kúria eddigi joggyakorlatával összhangban áll. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria a Kp. 118. § (1) és (2) bekezdései alkalmazásával megtagadta.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[8] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó a Kúria végzését 2021. november 2-án vett kézhez, az alkotmányjogi panasz 2021. december 7-én beérkezett az elsőfokú bíróságra.
[10] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítását, összegének csökkentését és egyes esetekben a folyósítása szüneteltetésének szabályait sérelmezte. Szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakításával, szüneteltetésével összefüggésben az Alkotmánybíróság több ügyben vizsgálódott. Az indítványozó korábban már több esetben nyújtott be alkotmányjogi panaszt az egyes, eltérő szüneteltetési időszakokra vonatkozó konkrét ügyeiben, a hatóságok, valamint a bíróságok által alkalmazott jogszabályok ellen. Legutóbb a 3060/2021. (II. 19.) AB végzésben utasította vissza az Alkotmánybíróság az indítványozónak a tartalma szerint a jelen panasszal alkotmányjogi szempontból lényegileg azonos alkotmányjogi panaszát (Indokolás [11]-[12]).
[12] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében amennyiben alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - ha a körülmények alapvetően nem változtak meg - nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezésnek. A jelen ügyben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően ezért vizsgálni kellett, hogy van-e a panaszban olyan érv, amely eltérő döntést indokol, akár az ítélt dolog, akár az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést (Abtv. 29. §) illetően.
[13] Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy jelen ügyben az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján nem szerepel olyan új érv, amely a korábbiaktól eltérő alkotmánybírósági döntést indokolna a konkrét esetben, akár az ítélt dolog, akár az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést (Abtv. 29. §) illetően. Tekintettel arra, hogy a 3060/2021. (II. 19.) AB végzés óta a körülményekben változás nem következett be, az Alkotmánybíróság - utalva az ebben a végzésben kifejtettekre és az ott ismertetett 3061/2015. (IV. 10.) AB határozatra, valamint a 3112/2016. (VI. 3.) AB határozatra, továbbá a 3236/2019. (X. 11.) AB végzésre, a 3183/2020. (V. 21.) AB végzésre, a 3378/2020. (X. 22.) AB végzésre - a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdését és a Knymt. 11. § (1) bekezdését illetően a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Abtv. 31. § (1) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés b) pontja alapján ítélt dolog címén, míg a Tbj. vhr. 4/A. § (2) bekezdése, valamint a Tny. vhr. 73/B. §-a szabályait illetően az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétel hiánya miatt, az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés hiányában - utasította vissza.
[14] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzésre is kiterjesztve nyújtotta be. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]). Azonban a jelen ügyben is fenntartja azt a korábbiakban kifejtett álláspontját, miszerint "[a] Kúria azon döntése, mely - a Kp. 118. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele - a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl - az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát" (3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Ezen túlmenően annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]; 3463/2021. (XI. 3.) AB végzés, Indokolás [17]-[18])
[15] Az indítványozó azonban a Kúria végzésének kézbesítését követően benyújtott alkotmányjogi panaszában is az eljárás során a hatóságok, illetve a bíróság által alkalmazott jogszabályokat sérelmezte és nem a bírósági döntések alaptörvény-ellenességét állította, így tekintettel arra, hogy az indítványban nincs önálló indokolás a bírósági döntések alaptörvény-ellenességére, az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja alapján visszautasította a Kúria végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék ítélete elleni indítványt is.
[16] Az indítványozó beadványában a sérelmezett jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközését is állította. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az arra jogosult indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. Az eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja. A bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. [Abtv. 32. § (2) bekezdés].
[17] 4. Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem rendelkezik indítványozói jogosultsággal a sérelmezett jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát illetően ezért a nem a jogosulttól származó indítványt az Alkotmánybíróság szintén visszautasította (3378/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [17]-[18]; 3060/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [13]-[14]).
[18] Az alkotmányjogi panaszban az is szerepel, hogy az Alkotmánybíróság több, az alkotmányjogi panaszban megfogalmazott kérdésben forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Az Abtv. ilyen indítványról, vagy eldöntésre váró önálló kérelemről nem rendelkezik, ezért arról az Alkotmánybíróságnak ebben a kérdésben nem kellett külön döntenie (3060/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [15]).
Budapest, 2022. június 13.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4993/2021.