BH 2012.3.80 A közbeszerzési eljárásban részvételre jelentkező konzorcium ügyfélképessége nem állapítható meg, azzal a konzorcium tagjai rendelkeznek, így az együttes ajánlattevők bármelyike önállóan jogosult az eljárás kezdeményezésére [2003. évi CXXIX. tv. 4., 37., 323. §]

A H. Kistérségi Többcélú Társulás (a továbbiakban: ajánlatkérő) kerékpárút építése tárgyában gyorsított meghívásos közbeszerzés eljárást indított, amelyre többek között a D. Konzorcium (a továbbiakban: konzorcium) részvételre jelentkező nyújtott be jelentkezést. A konzorcium az ún. konzorciális megállapodással jött létre, tagjai a D. A. Kft. és a H. Útépítő Kft. voltak. A megállapodás szerint a közbeszerzési eljárásban a konzorciumot a konzorciumvezető társaság (D. A. Kft.) ügyvezetője képviseli, aki felhatalmazást kapott kötelezettségvállalásra, nyilatkozattételre, a vitás kérdésekben való döntésére és a pályázatok aláírására. Az ajánlatkérő a konzorcium részvételre jelentkezését érvénytelenné nyilvánította.

A konzorcium jogorvoslati kérelmét követően az alperes határozatával több jogsértés megállapítása mellett az ajánlatkérő által kiadott nyilatkozattételre történő felhívást és a részvételi szakaszt lezáró döntést, az ezt követően meghozott további döntésekkel együtt megsemmisítette.

A határozat elleni keresetet a Fővárosi Bíróság 2009. május 13. napján meghozott ítéletével elutasította.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés elbírálását megelőzően a felperes 2009. június 20. napján óvást terjesztett elő az alperes fentebb hivatkozott számú határozatával szemben, arra hivatkozva, a konzorciumnak az alperes előtt jogorvoslati eljárásban nincs ügyfélképessége. Az óvást az alperes 2009. július 6. napján kelt határozatával elutasította.

A Fővárosi Bíróság 2010. május 12. napján meghozott jogerős ítéletével az ezen határozat elleni felperesi keresetet elutasította. Ítélete indokolásában a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 4. § 31. pontjában írt fogalom-meghatározást összevetette a Kbt. 52. §-ában, 317. § (1) bekezdésében és 323. § (1) bekezdésében foglaltakkal, majd hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő a részvételi felhívásban a közös részvételre jelentkezőt, azaz a konzorciumot is nevesítette. Utóbbit és nem annak tagjait tekintette részvételre jelentkezőnek és a hiánypótlás teljesítésére is a konzorciumot kötelezte. A hiánypótlás a közös ajánlattétel szervezeti formáját nem érintette, jelentkezése nem azért lett érvénytelen, mert a konzorciumi forma nem felelt meg a Kbt. 4. § 31. pontjában foglaltaknak.

A közös ajánlattétel lehetőségét a Kbt. 52. §-a is megfogalmazza. A konzorcium a közös ajánlat révén érdekközösség, amely közös felelősséggel, jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik. A konzorcium létjogosultsága kérdőjeleződnék meg, ha a jogorvoslati eljárás megindítására nem lenne jogosult. A konzorcium azon okból jött létre, mert az egyes tagok a felhívásban foglaltak önállóan nem tudják teljesíteni. A Kbt. céljával és előírásaival ellentétes lenne az, ha az ajánlatkérői döntéssel érintett részvételre jelentkező nem tudna fellépni jogorvoslati kérelemmel e döntéssel szemben.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, elsődlegesen a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatása mellett az óvással támadott határozat hatályon kívül helyezését kérve. Külön sérelmezte a jogerős ítélet által eltúlzottnak tartott perköltségre vonatkozó rendelkezését. A felülvizsgálati kérelmében az óvásban foglaltakkal egyezően kifejtette, hogy a konzorcium jogi személyiséggel nem rendelkezik, a jogi személy tagjaitól nem különül el. Nem létezik olyan tételes jogi rendelkezés sem, amely lehetővé tenné, hogy a konzorciumi megállapodásban együttműködést vállaló személyek a konzorcium neve, mint közös név alatt jogok és kötelezettségek alanyává váljanak. A konzorcium nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdésében említett jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet fogalmának sem, mert nincs elkülönült szervezete és jogi érdeke. A Kbt. 323. § (1) bekezdése a jogorvoslati eljárás megindítására a részvételre jelentkezőt feljogosítja. Ezt összevetve a Kbt. 4. § 31. pontjával az állapítható meg, hogy a jogorvoslati eljárást megindítását a konzorcium nem kérheti, mert nem jogi személy, nem jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság és polgári jogi jogképessége sincs.

Ezen túlmenően utalt arra, hogy az együttes ajánlattevők bármelyike önállóan a többi ajánlattevő döntésétől függetlenül jogosult a jogát vagy jogos érdekét sértő magatartásra tekintettel az eljárás kezdeményezésére.

A konzorcium a közös ajánlattételre irányuló együttműködés, a szerződés lényegén, jellegén nem változtat az, hogy a szerződést aláíró személyek önállóan - de akár mindannyian - kérhetnek jogorvoslatot a mindegyiküket egy időben érő jogsérelemmel szemben. Az ajánlatkérők a közös ajánlat esetén is megőrzik önálló ajánlattevői pozíciójukat. Végezetül a Polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 75. § (1), (2) és 78. § (3) bekezdésével ellentétesnek tartotta az alperes jogtanácsosi munkadíjának megfizetésére vonatkozó rendelkezést, mert az alperes ilyen igényt a per során nem terjesztett elő, illetőleg az ügyészi kereset elutasítása esetén a Legfőbb Ügyészség a költségek viselésére nem kötelezhető.

A felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően a Fővárosi Ítélőtábla 2010. december 2. napján hozott végzésével a Fővárosi Bíróság ítéletét eljárási jogszabálysértésre hivatkozással hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közbeszerzési eljárás során a konzorciumnak az ügyfélképessége megállapítható-e, jogosult-e jogorvoslati kérelem benyújtására, avagy sem, ehhez képest az alaphatározat ellen benyújtott ügyészi óvást elutasító jogerős ítélet jogszerű-e.