BH 2009.12.347 Lőfegyverrel visszaélés bűntettét a lőfegyver tartására engedéllyel rendelkező személy nem valósítja meg, ha a lőfegyverét fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezőnek a felügyelete mellett engedi át használatra [Btk. 263. § (1) bek. c) pont, 253/2004. (VIII. 31.) Korm. r. 1. § (1) bek. 8. és 9. pont].

Az elsőfokú bíróság a 2007. január hó 31. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért őt - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 4 hónap börtönre ítélte és egyidejűleg előzetes mentesítésben részesítette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A II. r. terhelt a testvére, az I. r. terhelt 2005. március 19. napjától tagja a b.-i vadásztársaságnak. A vadásztársaságba történt belépéskor a II. r. terhelt rendelkezett fegyvertartási engedéllyel több lőfegyverre, az I. r. terhelt azonban nem. Neki csak állami vadászjegye és egészségügyi alkalmasságot igazoló orvosi bizonyítványa volt. A golyós vadászlőfegyver megszerzésére és tartására jogosító engedély iránt 2005. március 29-én benyújtott kérelmét a rendőrkapitányság 2005. április 4-én elutasította.

A II. terhelt tudta, hogy testvérének nincs fegyvertartási engedélye.

Az I. r. és a II. r. terhelt 2005. május 17-étől 2006. február 9-éig terjedő időszakban rendszeresen jártak vadászni a vadásztársaság területére, amikor több alkalommal egy időpontban és egy leshelyen vadásztak. Előfordult, hogy az I. r. terhelt a testvére nélkül vadászott.

Az I. és a II. r. terheltek a vadászat előtt a beírókönyvben külön lőállásra jegyezték be magukat, azonban ugyanarra - a vadászat szempontjából kedvezőbb - lőállásra mentek vadászni mind a ketten. Ezen alkalmakkor a II. r. terhelt a testvérének átadta a csehszlovák gyártmányú puskáját a szükséges lőszerekkel együtt vadászat céljára. Ezt a fegyvert - a testvére, s II. r. terhelt tudta nélkül - az I. r. terhelt akkor is magával vitte, amikor a bátyja nem vett részt a vadászaton.

Ezzel a fegyverrel az I. r. terhelt 2005. július 21-én egy vaddisznókocát, szeptember 6-án egy gímtehenet és borjút, szeptember 27-én egy rókát, október 22-én egy gímbikát, november 2-án egy vaddisznót ejtett el, amely állatokat szabályszerűen leadta a vadásztársaságnak. Szeptember 12-én egy rókára, 2006. február 3-án pedig egy vaddisznóra lőtt, azonban e lövéseket elhibázta, így elejtés nem történt.

A 2006. február 15-én tartott házkutatás alkalmával a rendőrhatóság az I. r. terhelt lakrészében és az ő használatában levő terepjáróban összesen 38 db lőszert foglalt le; a konyhában lévő szekrényből 5 db lőszert, a nappaliban levő szekrényből 1 db lőszert, a gépjármű kesztyűtartójából 3 db lőszert, a kardánboxból 24 db kispuska lőszert műanyag tokban és 5 db. más típusú lőszert. E házkutatás alkalmával a nyomozóhatóság a csehszlovák gyártmányú kispuskát is lefoglalta a hozzá tartozó távcsővel és szíjjal.

A kispuska működőképes lőfegyver, a lőszerek pedig működtethetőek voltak.

A bizonyítékok értékelése körében kifejtette még az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. terhelt vadászat céljából bocsátotta az I. r. terhelt rendelkezésére a csehszlovák gyártmányú kispuskát, ez pedig nem azt jelenti, hogy csak a lövés leadásakor birtokolta az I. r. terhelt a fegyvert, hanem egy hosszabb tevékenység során, amely nem csupán a meglátott vad kilövéséből állt.

A vád tárgyát a II. r. terhelt vonatkozásában a vádirati tényállás szerint csak azok a cselekmények képezik, amelyek során a II. r. terhelt a közös vadászatok alkalmával adott a testvére birtokába lőfegyvert. Azok az esetek, amikor az I. r. terhelt a testvére tudta nélkül vadászott, a vád tényállása szerint a II. r. terhelt terhére nem róhatók.

Az irányadó tényállás alapján az ítélet szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a II. r. terheltnek, mint fegyvertartásra jogosult személynek az a magatartása, amikor a jelenlétében lévő I. r. terheltnek a jogszerűen tartott fegyverét a rendelkezésére bocsátotta, a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerint átadás vagy átengedés volt-e, avagy ezen körön kívül eső, meg nem engedett és így a Btk. által szankcionált magatartás.

A másodfokon eljárt bíróság a 2007. október hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.

416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozással, mert álláspontjuk szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a Btk. 10. §-ának és 263/A. §-ának a megsértése miatt került sor.

A Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki engedéllyel tartott lőfegyve­rét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja.

A lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés tényállása kerettényállás. A Btk.-ban megjelölt fogalmakat egyéb, nem büntető jogszabályok töltik ki tartalommal, s attól eltérni nem lehet.

A R. 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja meghatározza a lőfegyver átadásának a fogalmát. Aszerint az az átadás, amikor a lőfegyver a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alól kikerül. Ettől eltérő fogalom a lőfegyver átengedése, amely a hivatkozott bekezdés 9. pontja értelmében akkor állapítható meg, amikor a lőfegyvert a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt használják.

Amíg tehát az átadásnál a birtokállapot is megváltozik, addig az átengedésnél nem, hiszen a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt történik a használat.

A R. 37. §-ának (3) bekezdése a vadászlőfegyver átengedéssel kapcsolatban tartalmaz rendelkezést, anélkül azonban, hogy az átengedés fogalmát megváltoztatná. Az ott szabályozott átengedés a Btk. szerinti átadásnak nem minősíthető. Márpedig a két magatartás közül a Btk. kizárólag az átadást rendelte büntetni, a jogszabályellenes átengedést nem. Ez érthető is, hiszen a tartásra jogosult felügyelete alól kikerült fegyver veszélyesebb a társadalomra, mint a felügyelet alatt átengedett fegyver.

Egyebekben a jogszabály értelmezéséből levezethető, hogy mind a lőfegyver átadása, mind pedig annak átengedése egyaránt megvalósulhat olyan személyek között, akik közül az egyik jogszerűen tart magánál lőfegyvert, a másik személy pedig annak tartására nem jogosult.

Az indítványozók hivatkoztak még az irányadó bírósági döntésekre is, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a rövid időre, lövés leadása céljából történő átadás nem tényállásszerű cselekmény.

Mindezekre figyelemmel a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a II. r. terhelt felmentését indítványozták.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat a II. r. terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

Az alkotmányos büntetőjog legalapvetőbb követelménye a nullum crimen sine lege elve.