EH 2008.1856 A Btk. 263/A. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés tényállása kizárólag a lőfegyver (lőszer) olyan birtokba adását rendeli büntetni, amikor e tárgy az átadó felügyelete alól kikerül. A fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének 8. pontjába foglalt értelmező rendelkezés szerint ugyanis átadás az, amikor a lőfegyver a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alól kikerül [Btk. 263/A. § (1) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Tatai Járásbíróság B.122/2006/23., Tatabányai Törvényszék Bf.165/2007/9., Kúria Bfv.108/2008/5. (*EH 2008.1856*, BH 2009.12.347)

***********

A T. Városi Bíróság a 2007. január hó 31. napján kihirdetett ítéletével E. I. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért őt - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 4 hónap börtönre ítélte és egyidejűleg előzetes mentesítésben részesítette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

E. I. II. r. terhelt és a nála fiatalabb testvére, E. L. I. r. terhelt 2005. március 19. napjától tagja az S. Vadásztársaságnak. A vadásztársaságba történt belépéskor a II. r. terhelt rendelkezett fegyvertartási engedéllyel több lőfegyverre, az I. r. terhelt azonban nem. Neki csak állami vadászjegye és egészségügyi alkalmasságot igazoló orvosi bizonyítványa volt. A golyós vadászlőfegyver megszerzésére és tartására jogosító engedély iránt 2005. március 29-én benyújtott kérelmét a T. Rendőrkapitányság 2005. április 4-én elutasította.

A II. r. terhelt tudta, hogy testvérének nincs fegyvertartási engedélye.

Az I. r. és a II. r. terhelt 2005. május 17-étől 2006. február 9-éig terjedő időszakban rendszeresen jártak vadászni a vadásztársaság területére, amikor több alkalommal egy időpontban és egy leshelyen vadásztak. Előfordult, hogy az I. terhelt a bátyja nélkül vadászott.

Az E. testvérek a vadászat előtt a beírókönyvben külön lőállásra jegyezték be magukat, azonban ugyanarra - a vadászat szempontjából kedvezőbb - lőállásra mentek vadászni mind a ketten. Ezen alkalmakkor E. I. a testvérének átadta a csehszlovák gyártmányú puskát a szükséges lőszerekkel együtt vadászat céljára.

A bizonyítékok értékelése körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy E. I. vadászat céljából bocsátotta a testvére, E. L. rendelkezésére a csehszlovák gyártmányú kispuskát, ez pedig nem azt jelenti, hogy csak a lövés leadásakor birtokolta E. L. a fegyvert, hanem egy hosszabb tevékenység során, amely nem csupán a meglátott vad kilövéséből állt.

Az irányadó tényállás alapján az ítélet szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy E. I.-nek, mint fegyvertartásra jogosult személynek az a magatartása, amikor a jelenlétében lévő E. L.-nak a jogszerűen tartott fegyverét a rendelkezésére bocsátotta, a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerint átadás vagy átengedés volt-e, avagy ezen körön kívül eső, meg nem engedett és így a Btk. által szankcionált magatartás.

A R. 37. §-ának (3) bekezdése szerint vadászlőfegyver és a hozzá tartozó lőszer vadászatra, vadászlőfegyver tartására jogosultnak átengedhető.

Az elsőfokú bíróság szerint e rendelkezés csak úgy értelmezhető, hogy a fegyvert olyan személynek lehet átengedni, akinek az átengedéskor van bármilyen vadászlőfegyver tartására engedélye, és az, aki az adott fegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására engedéllyel rendelkezik, jelen van.

Mindezekre figyelemmel a bíróság E. I. II. r. terheltet a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek, és számot adott az ítélet egyéb rendelkezéseinek az indokairól is.

Az ítélet ellen E. I. II. r. terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság a 2007. október hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megyei bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a II. r. terhelt bűnösségére, amikor megállapította, hogy az általa átadott lőfegyvert E. L. I. r. terhelt nem csupán a lövés leadásakor birtokolta, hanem hosszabb tevékenység során, ennélfogva a pillanatnyi birtokban tartás hiányára tekintettel a felmentésre nem kerülhetett sor. Osztotta a R.-ben szabályozott vadászlőfegyver és hozzá tartozó lőszer átengedésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti okfejtést, amelyet a vadászatról szóló törvénnyel egybevetve értékelt a városi bíróság.

1. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen E. I. II. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozással, mert álláspontjuk szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a Btk. 10. és 263/A. §-ának a megsértése miatt került sor.

A Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja.

A lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés tényállása kerettényállás. A Btk.-ban megjelölt fogalmakat egyéb, nem büntető jogszabályok töltik ki tartalommal, s attól eltérni nem lehet.

A R. 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja meghatározza a lőfegyver átadásának a fogalmát. Aszerint az az átadás, amikor a lőfegyver a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alól kikerül.

Ettől eltérő fogalom a lőfegyver átengedése, amely a hivatkozott bekezdés 9. pontja értelmében akkor állapítható meg, amikor a lőfegyvert a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt használják.

Amíg tehát az átadásnál a birtokállapot is megváltozik, addig az átengedésnél nem, hiszen a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt történik a használat.

A R. 37. §-ának (3) bekezdése a vadászlőfegyver átengedéssel kapcsolatban tartalmaz rendelkezést, anélkül azonban, hogy az átengedés fogalmát megváltoztatná. Az ott szabályozott átengedés a Btk. szerinti átadásnak nem minősíthető. Márpedig a két magatartás közül a Btk. kizárólag az átadást rendelte büntetni, a jogszabályellenes átengedést nem. Ez érthető is, hiszen a tartásra jogosult felügyelete alól kikerült fegyver veszélyesebb a társadalomra, mint a felügyelet alatt átengedett fegyver.

Egyebekben a jogszabály értelmezéséből levezethető, hogy mind a lőfegyver átadása, mind pedig annak átengedése egyaránt megvalósulhat olyan személyek között, akik közül az egyik jogszerűen tart magánál lőfegyvert, a másik személy pedig annak tartására nem jogosult.

Az indítványozók hivatkoztak még az irányadó bírósági döntésekre is, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a rövid időre, lövés leadása céljából történő átadás nem tényállásszerű cselekmény.

Mindezekre figyelemmel a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és E. I. II. r. terhelt felmentését indítványozták.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a vadászles elfoglalásától a vad kilövéséig terjedő időszakra a lőfegyver és a lőszerek átengedése már nem tekinthető a felülvizsgálati indítványban hivatkozott rövid időre, lövés céljára történő ideiglenes átadásnak. Az irányadó tényállás szerint a lőfegyver és a lőszer átadása nem néhány perces időtartamra történt, hanem a fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező személy részére a vadászat biztosítását jelentette annak egész időtartama alatt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

A Btk. 263/A. §-ában meghatározott lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés különös részi tényállása is ilyen ún. kerettényállás, amelynek egyes elemeit más jogszabály konkretizálja. Ez a más jogszabály - egyebek mellett - a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.), amely meghatározza, konkretizálja a büntetőjogi diszpozíció egyes elemeinek a tartalmát.

A jogbiztonság követelményéből fakad, hogy amennyiben a büntetőjogi keretdiszpozíció valamely elemének a fogalmát a jogrendszer jogforrásban meghatározza, ez a meghatározás a norma valamennyi címzettje (a polgárok és a jogalkalmazók) számára egyaránt kötelező.

Az elkövetéskor hatályos Btk. 263/A. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja.

E c) pontban meghatározott bűncselekmény tényállási elemei közül a lőfegyver és a lőszer fogalmát a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXVI. törvény, az engedély és az átadás fogalmát pedig a R. meghatározza, ennélfogva az azokban foglalt meghatározás mind a polgárok, mind a jogalkalmazók - s közöttük a bíróság - számára egyaránt kötelező.

A R. 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja értelmében átadás az, amikor a lőfegyver a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alól kikerül. Ettől eltérő fogalom a lőfegyver átengedése, amely a hivatkozott bekezdés 9. pontja értelmében akkor állapítható meg, amikor az - egyébként nyilvánvalóan "átadott" - lőfegyvert a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt használják.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen értelmezték a R. és a vadászatról szóló törvény fentebb már ismertetett rendelkezéseit, amikor azt állapították meg, hogy a fegyvert olyan személynek lehet átengedni, akinek az átengedéskor van bármilyen vadászlőfegyver tartására engedélye, és az, aki az adott fegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására engedéllyel rendelkezik, jelen van.

Az igazgatási normák egyértelmű rendelkezései szerint a vadászlőfegyver a hozzá tartozó lőszerrel vadászatra valóban csak vadászlőfegyver tartására jogosult személynek engedhető át. Tévedtek azonban az alapügyben eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy az igazgatási norma megszegése már önmagában bűncselekményt valósít meg.

Bűncselekményként büntetendő magatartásokat kizárólag a Btk. határozza meg. A Btk. - a vizsgált szituáció keretében - kizárólag a lőfegyver és a lőszer olyan birtokba bocsátását rendeli büntetni, amikor az az átadó felügyelete alól is kikerül.

Miután pedig a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a lőfegyver átadására II. r. terhelt részéről kizárólag a felügyelete mellett került sor, e magatartás nem ütközik a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjába. Tényállásszerűség hiányában nem valósít meg bűncselekményt, ezért E. I. II. r. terhelt jogerős marasztalására a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítéletet - a Be. 428. §-ának (1) bekezdése alapján - az E. I. II. r. terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és E. I. II. r. terheltet az ellene a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulata és a 331. §-ának (1) bekezdése alapján - felmentette.

(Legf. Bír. Bfv. II. 108/2008.)