A Kúria Mfv.10084/2014/5. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.084/2014/5.

A Kúria a dr. Miklós Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sárközy László jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 3.M.220/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.322/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 28. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.322/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes 2002. szeptember 9-étől állt jogviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével. Az S.M.Igazgatóság Á. Irodájának az F.és E. Osztályán vezető-főtanácsosként felülvizsgálati referensi munkakörben végezte tevékenységét.

Jogviszonya 2010. július 6-ai hatállyal a törvény erejénél fogva átalakult kormánytisztviselői jogviszonnyá.

Az alperes 2011. január 31-én a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított arra hivatkozással, hogy a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, melyet az összeférhetetlenség írásbeli bejelentésének elmulasztásával valósított meg. A vizsgálat lefolytatását követően a munkáltatói jogkört gyakorló T.P. igazgató 2011. február 15-én a felperessel szembeni fegyelmi eljárást megszüntette arra hivatkozással, hogy a meghallgatása során a kérdések tisztázásra kerültek, így a fegyelmi eljárásnak nem volt oka.

2011. február 9-én az alperes az S.M. Igazgatóságon 2011. június 30-áig megvalósítandó 139 fő létszám elérésére intézkedési tervet dolgozott ki, amely szerint 2011. március 31-éig 2 fő jogviszonyát kell megszüntetni, egyet az Á., egyet pedig az I. Iroda munkatársai közül. Az S.M. Igazgatóságon 2010. december 31-én 165 fő volt a teljes létszám, 2011. október 31-én pedig 143 fő, az Államháztartási Irodán a létszám 1 fővel csökkent.

A felperes 2011. januárjában két alkalommal találkozott J.T. kormánymegbízottal valamint Sz.L. államtitkárral, és megbeszéléseket folytattak, melynek keretében megállapításra került, hogy a felperes esetlegesen osztályvezetői szintű feladatok ellátására is alkalmas. Az Á. Iroda F. és E. Osztályára vezetőként végülis 2011. január 1-jei - visszamenőleges - hatállyal 2011. februárjában P.CS. került.

A felperes jogviszonyát az alperes 2011. március 23-án kelt felmentésével indokolás nélkül szüntette meg.

A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint az alperes joggal való visszaélést követett el. Rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, amikor indokolás nélkül szüntette meg a foglalkoztatását figyelemmel arra, hogy az új vezetéssel a felperesnek több alkalommal szakmai kérdésben nem egyezett a véleménye. Hivatkozott arra, hogy a jogviszonya megszüntetésének oka volt az is, hogy felmerült a lehetősége osztályvezetői megbízatásának, valamint utalt arra, hogy vele szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett az alperes, erősödtek a munkahelyén az ellehetetlenítésére irányuló vezetői intézkedések.

A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.220/2011/17. számú ítéletével a keresetet elutasította és megállapította, hogy az előlegezett eljárási illetéket az állam viseli.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 2011. május 31-éig hatályos 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntethette. Az Alkotmánybíróság a 2011. február 15-én hozott 8/2011. (II.18.) AB határozatának 1. pontja szerint megállapítható, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság fenti határozata a felmentés időpontjában már megszületett, azonban az alperes a felperes felmentéséről még jogszerűen hozhatott döntést a hatályos jogszabály szerint.

A Ktjv. 2. § (1) bekezdése szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. § (1) bekezdésének megfelelően az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.

Az MK 95. számú állásfoglalás IV. pontja szerint az Mt. 4. §-a egyebekben kimondja, hogy a törvényben megállapított jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és teljesíteni. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a jogával visszaélt, amikor indokolás nélkül a jogviszonyát felmentéssel megszüntette.

A bíróság rendeltetésellenes joggyakorlást az alperes részéről nem állapított meg, maga a felperes adta elő, hogy a munkahelyén a kollégáival, illetve a munkahelyi vezetőivel konfliktusa nem volt. Előfordult, hogy az Á.I. vezetőjének, S.J.-nek más volt a szakmai véleménye, ezen felül azonban mint vezető rendelkezett az önkormányzatokkal, polgármesteri hivatalokkal, körjegyzőségekkel történő kapcsolattartás módjáról, munkáltatói utasításokat adhatott ki a felperes és a többi kormánytisztviselő felé. Ez azonban nem jelent olyan szakmai nézeteltérést, amelyből következtetni lehetne a felperes jogviszonyának rendeltetésellenes megszüntetésére.

A felperes jogviszonya megszüntetésének időpontjában az osztályvezetői pozíció P.CS.-vel betöltésre került, nem volt bizonyított, hogy a jogviszonya megszüntetése összefüggésben volt azzal, miszerint felmerült a neve, mint az Á.I. F. és E. Osztályának lehetséges vezetője.

A felperes hivatkozása szerint beszélt V.L.-vel, akitől az irodavezető megkérdezte, hogy „ő is az ellenség táborához tartozik-e". V.L. ezt határozottan nem állította, így a felperes ezt bizonyítani nem tudta.

A bíróságnak vizsgálnia kellett a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás miatt, hogy az alperes miért a felperes jogviszonyát szüntette meg (BH.2010.257.). Az alperes indokát adta, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére az alperesnél előírt létszámleépítés miatt volt szükség. Felülvizsgálati referensként több munkavállaló végzett munkát az adott időpontban, és a felperes tevékenységére volt legkevésbé szükség.

Önmagában arra tekintettel, hogy az alperesnél a felperessel azonos munkakörben két olyan munkavállaló (C.J., B.L.) dolgozott, akik a jogviszonyuk megszüntetése esetén nyugdíjra lettek volna jogosultak, nem alapozza meg annak megállapítását, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát a felperes foglalkoztatásának megszüntetésekor.