BH 2010.9.257 I. Rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozás esetén vizsgálandó, hogy a munkáltató miért az érintett köztisztviselő (munkavállaló) jogviszonyát szüntette meg [Ktv. 17. §, Mt. 3. § (1) bekezdés, 4. §].

II. A jogellenesség jogkövetkezményeként járó elmaradt illetmény számításakor nem minősül máshonnan megtérülő - az elmaradt illetmény összegét csökkentő - jövedelemnek a felmentés folytán kifizetett végkielégítés és szabadságmegváltás [Ktv. 60. § (6) bekezdés].

A felperes 2001. október 11-étől közszolgálati jogviszonyban állt az alperessel. Az I. Főosztály állományában informatikus munkakört töltött be. Az alperes a 2006. augusztus 4-én kelt felmentéssel a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a szociális és munkaügyi miniszter által az alperes hivatali szervezetében elrendelt létszámcsökkentéssel indokolva - 2007. február 15-tel megszüntette a felperes jogviszonyát.

A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2006. augusztus 4-én kelt intézkedése jogellenes, és a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Különböző jogcímeken marasztalta az alperest, így - többek között - 2007. február 16-ától 2007. december 17-éig terjedő időszakra 2 833 536 forint elmaradt illetmény és annak 2007. július 16-ától kifizetésig járó törvényes kamata, valamint hét havi átlagilletménynek megfelelő 2 653 000 forint átalány kártérítés megfizetésére kötelezte.

A felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes 2001. november 26. és 2003. december 1. közötti időszakban főosztályvezetői megbízással ellátta az I. Főosztály vezetői feladatait. Az I. Főosztály új vezetője a felperest követően C. I. lett, akinek a perbeli létszámleépítéssel érintett köztisztviselők kiválasztásánál javaslattételi joga volt, és aki a felperes felmentését munkáltatói jogkör gyakorlóként írta alá. C. I. tanúvallomása szerint a felperes jóllehet "jó" minősítéssel rendelkezett, ugyanakkor a létszámleépítéssel érintettek személyének meghatározásakor a törvényes minősítéstől eltérő, "tapasztalati véleményeken alapuló" "magán minősítés"-t tekintette irányadónak, amely szerint a felperest "alkalmatlannak" minősítette. A létszámcsökkentés eredményeként az alperes engedélyezett létszáma 307 főről 275 főre csökkent. Az I. Főosztályon a felperessel együtt összesen hat fő köztisztviselő jogviszonya szűnt meg.

A munkaügyi bíróság az alperes felmentését több ok miatt is jogellenesnek találta. Megállapította, hogy miután a központi intézkedés következtében 32 fő jogviszonyának megszüntetésére volt szükség, az alperesnek a Ktv. 17/B. §-ában előírt csoportos létszámcsökkentés szabályait alkalmazva kellett volna eljárnia, melyet elmulasztott. Megállapította továbbá, hogy a felmentés indokolása nem felel meg a törvénynek, valamint az alperes a Ktv. 17. § (4) bekezdését megsértve a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakört nem ajánlott fel. Mindemellett a munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában azt is kifejtette, hogy az alperes a felperes személyének kiválasztása során olyan magatartást tanúsított, amely a jóhiszemű, tisztességes eljárás elvét súlyosan sértette, ami az alperes intézkedését rendeltetésellenessé is teszi.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a felperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes jogviszonya az alperesnél 2008. október 18-án szűnt meg.

A másodfokú bíróság szerint a perbeli esetben nem történt csoportos létszámcsökkentés, mert a nyugdíjasnak minősülők felmentését nem kellett figyelembe venni. A felmentés indokolása világos és okszerű volt, és azt sem lehetett megalapozottan megállapítani, hogy az alperes a munkakör felajánlási kötelezettségének jogellenesen nem tett eleget. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a munkaügyi bírósággal egyezően foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alperes főosztályvezetője, C. I. a jog gyakorlásának szabályait alapvetően megsértette azzal, hogy a főosztály köztisztviselőinek munkájáról a hivatalos minősítéstől független értékelést vezetett, és a létszámleépítés során a felperest ez alapján javasolta felmentésre.

A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a Ktv. 34/A. §-a szerint a minősítés garanciális elveit a törvény határozza meg, így azt indokolni kell, és a hibás vagy valótlan ténymegállapítás, vagy a köztisztviselő személyiségi jogát sértő megállapítás megsemmisítése iránt bírósághoz lehet fordulni. A főosztályvezető által külön füzetben vezetett minősítést azonban a köztisztviselők nem ismerhették meg, azzal szemben jogorvoslati jogukkal nem élhettek. C. I. tanúvallomásából kitűnően ő nem a törvény által előírt minősítést vette figyelembe, hanem az úgynevezett "nem hivatalos" minősítést, és ez alapján javasolta a felperest felmentésre. Az I. Főosztályon tehát ezen a jogszerűtlenül létrehozott minősítésen alapult annak meghatározása, hogy kiket fog érinteni a létszámcsökkentés. Ezért a munkáltató intézkedése sértette a Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszonyokban is alkalmazandó Mt. 3. § (1)-(4) bekezdéseiben, valamint az Mt. 4. §-ában előírtakat.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.

Az alperes álláspontja szerint a felperes a keresetében csak általánosságban hivatkozott a rendeltetésellenes joggyakorlásra, melyre nézve semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő. Ezért szerinte az elsőfokú bíróságnak a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja megsértése miatt a felperes keresetét el kellett volna utasítania. A bizonyítási eljárás során C. I. tanúvallomása szolgált alapul a bíróságoknak annak megállapítására, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes felmentését illetően nincs jelentősége C. I. tanúvallomásának, mivel a felperes közszolgálati jogviszonyát nem alkalmatlanság, hanem létszámcsökkentés címén szüntették meg. Az alperes szerint azért is törvénysértő a jogerős ítélet, mert egy "kiselejtezett magánfeljegyzés" alapján vonta le jogkövetkeztetését. Az alperes kiemelte, hogy a létszámcsökkentést követően az I. Főosztályon nem maradt olyan köztisztviselő, aki a felperes "jó" minősítésénél rosszabb minősítéssel rendelkezett, továbbá a létszámcsökkentéssel érintettek személyéről nem a főosztályvezetők, hanem a főigazgatói értekezlet döntött, függetlenül attól, hogy a felmentéseken a munkáltatói jogkör gyakorlójának aláírása szerepel. Az alperes azzal is érvelt, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a BH 1996/456. számú eseti döntés I. pont részében foglaltakat. Nem várható el ugyanis a munkáltatótól, hogy a létszámcsökkentés végrehajtásakor a legkiválóbb munkavállalóit "bocsássa el".