A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.I.60.017/2022/6.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.I.60.017/2022/6.
A felperes: a felperes neve (a felperes címe)
A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (a felperes képviselőjének címe, eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos)
Az alperes: Budapesti Rendőr-főkapitányság (az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos
A per tárgya: illetmény-különbözet megfizetése
A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat: Kf.VII.40.459/2021/4. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
A jogegységi panasz eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint illeték az állam terhén marad.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáltató tényállás
[1] A felperes az alperes IV. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Készenléti Alosztály állományában csoportvezető vezető beosztásban teljesít szolgálatot. A fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejének kezdete 2004. július 1.
[2] Az alperes 2015. július 1-től - az e nappal hatályba lépett, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) alapján - a felperest a betöltött szolgálati beosztásának és szolgálati éveinek, a besorolási fokozat szempontjából elismert szolgálati idő kezdő időpontjának a figyelembevételével csoportvezető beosztásba, "C" besorolási kategória 3. fizeti fokozatába besorolta. A felperes a korábban hatályos szabályozás [a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.)] alapján 2016. július 1-től lett volna jogosult a "C" besorolási kategória 4. fizetési fokozatba történő előresorolásra, azonban a Hszt. 359. § (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagjait a fizetési fokozatban első alkalommal 2018. január 1-jével lehetett előresorolni.
[3] Az alperes a felperest ennek megfelelően 2018. január 1-jei hatállyal előresorolta, a tiszti "C" besorolási kategória 4. fizetési fokozatába, és megállapította, hogy négy év várakozási idő figyelembevételével, 2022. január 1-jén kerülhet sor a felperes újabb előresorolására.
[4] A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2020. július 1-től jogosult a tiszti "C" besorolási kategória 5. fizetési fokozat szerinti besorolásra, és kérte az alperes kötelezését 2020. július 1-től 2021. április 30-áig terjedő időszakra illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére.
[5] Álláspontja szerint a fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő kezdő napja általa sem vitatottan 2004. július 1-je, és innentől kell az előresorolását meghatározni. Erre tekintettel 2016. július 1-től szerzett jogosultságot a tiszti "C" besorolási kategória 4. fizetési fokozatára, a Hszt. 359. § (2) bekezdése pedig átmeneti, tehát egyszeri, kivételes esetként halasztotta el a fizetési fokozatra jogosító szolgálati idő alapján az esedékes előresorolást 2018. január 1-ig. Az előresorolása eltolt időpontjaként megjelölt 2018. január 1. napja jogszerűségét nem vitatta, de azt igen, hogy ezen időponthoz képest határozzák meg várakozási idejét 2022. január 1. napjában. Ekként ugyanis már nem a 2004. július 1-jei jogosultsági kezdő időponthoz viszonyítottan történne az előresorolása, 1,5 évet elveszítene a fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejéből.
[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresete szerint marasztalta az alperest.
[8] Jogértelmezése szerint a Hszt. 359. §-a a 2015. július 1. és 2018. január 1. között esedékes előresorolásokat halasztotta el. A Hszt. a 2018. január 1-jét követő előresorolásokra rendelkezést nem tartalmaz, ezért ezekre az általános szabályok vonatkoznak, így a négy évenkénti várakozási időt nem lehet 2018. január 1-től számítani. Emiatt felperes esetében 2004. július 1-től kell azt számítani, vagyis a felperest 2020. július 1. napján előre kellett volna sorolni.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[9] A Kúria mint másodfokú bíróság a 2022. január 5-én kelt Kf.VII.40.459/2021/4. számú ítéletével (a továbbiakban: Ítélet) az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
[10] Megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy felperes az előresoroláshoz szükséges valamennyi feltétellel rendelkezett, ezért a perbeli jogvita tárgyát kizárólag az képezte, hogy a következő előresorolás időpontját helyesen határozta-e meg az alperes a 2018. január 1-hez számított négy év elteltével.
[11] Érvelése szerint a Hszt. 117. § (1)-(3) bekezdései alapján a fizetési várakozási idő négy év, amely a soros előresorolás esetén újraindul, míg soron kívüli előresorolás esetén a korábbi fizetési fokozatban már eltelt időtartamot továbbra is figyelembe kell venni.
[12] A felperes várakozási ideje a 3. fizetési fokozatban a Hszt. 359. § (2) bekezdése alapján meghosszabbodott, ez azonban - ettől eltérő átmeneti rendelkezdés hiányában - nem érintette a Hszt. 116. §-ában és a 117. § (1) bekezdésében meghatározott általános szabályozást, amely szerint a következő fizetési fokozatba legkorábban négy év várakozási idő elteltével lehet lépni. Ezzel összefüggésben a Kúria a Kfv.III.37.957/2020/8. számú ítéletében már kifejtette, hogy a korábbi fizetési fokozat várakozási idejének meghosszabbodása - erre vonatkozó szabály hiányában - nem eredményezi a következő fizetési fokozatba lépés várakozási idejének megrövidülését.
[13] Az alperes 2018. január 1-jén a Hszt. speciális rendelkezése, a 359. § (1) bekezdése alapján előresorolta a felperest, amely rendelkezés értelmében a várakozási idő kivételesen négy évnél hosszabb időtartam is lehetett, hiszen a Hszt. 359. § (2) bekezdése a fizetési várakozási idő meghosszabbodásáról rendelkezett, továbbá nem a fizetési fokozatra jogosító szolgálati idő alapján esedékes előresorolást halasztotta el, hanem a két fizetési fokozat közötti várakozási időt hosszabbította meg. Erre figyelemmel a felperes - az egyéb feltételek teljesítése mellett is - csak akkor vált jogosulttá az 5. fizetési fokozatba sorolásra, amikor a meghosszabbodott várakozási idő eltelt. Ez az okfejtés a rendfokozatban való előrelépésre is vonatkozik, tekintettel arra, hogy a Hszt. 121. § (2) bekezdése a magasabb rendfokozatba lépéssel összefüggésben visszautal a 121. § (1) bekezdésére.
[14] Mindezekre figyelemmel a Kúria jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel túllépett a törvény adta kereteken, és a Hszt. 117. § (1) bekezdésében ütközően állapította meg azt, hogy a felperes 2020. július 1. napjától jogosult a "C" besorolási kategória 5. fizetési fokozat szerinti besorolásra és az ahhoz tartozó rendőrszázados rendfokozat viselésére.
[15] A kifejtettek szerint a fizetési fokozat számítása kezdő időpontjának a jogviszony létesítésekor történő első besoroláskor, illetve a már állományban lévők esetén a Hszt. hatálybalépésekor történt besoroláskor volt jelentősége.
A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata
[16] A felperes (a továbbiakban: panaszos) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panaszában kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, mert álláspontja szerint a támadott ítélet jogkérdésben indokolatlanul eltér a Kúria közzétett határozataitól: a Kúria Mfv.II.10.452/2018/4., Mfv.II.10.084/2016/4. számú ítéleteitől.
[17] Érvelése szerint míg a Kúria az Mfv.II.10.452/2018/4. számú ítéletében "maga is teret engedett kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a bírói következtetésnek, jogértelmezésnek", addig a támadott ítélet az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék jogértelmezését azért nem fogadta el, mert szerinte az túllépett a törvény adta kereteken.
[18] A panaszos szerint a Kúria Mfv.II.10.084/2016/4. számú ítélete és a jogegységi panasszal támadott ítélete jogkérdésben eltér, mert a Kúria korábban kifejezett kizáró törvényi rendelkezés hiányában a foglalkoztatás fennállásához kapcsolódó juttatás (az adott ügyben szabadság) munkáltató általi korlátozását jogszerűtlennek nyilvánította, a támadott ítéletben azonban a Kúria a besorolásban töltött "többlet szolgálati idő" elvesztését a Hszt. erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában nem ítélte jogszerűtlennek, ezáltal azt sem vizsgálta, hogy a hivatásos állomány meghosszabbított fizetési fokozat várakozási idővel rendelkező tagja joghátrányba került. Álláspontja szerint a Hszt. 357. §-a is azt támasztja alá, hogy egy adott besorolásban (fizetési fokozatban) eltöltött többlet szolgálati idő nem veszhet el.
[19] Érvelése szerint a Hszt. hatálya alá tartozó valamennyi hivatásos állományú személy tekintetében egységesen kell érvényesülnie a Hszt. alapján a szolgálati időn alapuló besorolásnak, fizetési fokozatban történő előresorolásnak. Ellenkező esetben, mint a perbeliben is, bizonyos személyi körbe tartozók hátrányosabb helyzetbe kerülnek, azaz joghátrányt szenvednek. A panaszos sérelmezte, hogy a felperes keresetének ezen hivatkozását a Kúria a másodfokú eljárásban nem vizsgálta.
[20] A panaszos álláspontja szerint az alperes fellebbezése nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, így annak érdemi elbírálására nem kerülhetett volna sor, a Kúria Kpkf.VII.45.074/2022/2. számú végzésében leírtakra tekintettel a fellebbezést vissza kellett volna utasítani.
[21] Mindezek alapján a panaszos elsődlegesen - a fellebbezés hiányosságai miatt - az Ítélet "megsemmisítését" és az elsőfokú bíróság utasítását a fellebbezés vizsgálatára és a szükséges intézkedések megtételére; másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[22] Az ellenérdekű fél (alperes) nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a jogegységi panasszal érintett ítélet és az összehasonlításként megjelölt közzétett ítéletek között ügyazonosság nem állapítható meg: a vizsgált határozatok mind jogalap, mind a kereseti kérelmek tekintetében eltérőek.
[23] A jogvita lényegi elemének tekintendő Hszt. 359. § (2) bekezdése nyelvtanilag és logikailag is világos, egyértelmű és kifejezett a várakozási idő meghosszabbításának az előírása. Nem értelmezhető olyan átmeneti rendelkezésként, amely az általánosnak tekinthető négyéves várakozási szabályt speciális jelleggel felülírja.
[24] A jogegységi panaszban hivatkozott közzétett kúriai döntések és a jogegységi panasszal érintett ítélet között nincs jogkérdésben eltérés.
[25] Vitatta a felperes jogegységi panaszban előadott fellebbezési eljárási szabálysértéssel összefüggő jogi álláspontjának helyességét.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[26] A jogegységi panasz alaptalan.
[27] A jogegységi panasz eljárás rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó sui generis eljárás, amely a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgálja, jogorvoslati eljárás ugyan, de nem az alapeljárás folytatása (Jpe.I.60.005/2021/5. elvi tartalom I. pont). Ebből következik, hogy ebben az eljárásban nem általában kell a jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogszerűségét vizsgálni, és nincs lehetőség a jogerős másodfokú határozattal szemben megismételt, illetve újabb jogi érvek érdemi értékelésére. A jogegységi panasz e körben tett előadásait ezért nem lehetett figyelembe venni. A jogegységi panasz eljárásnak továbbá emiatt nem lehet tárgya, hogy a Kúria a fellebbezést miért bírálta el érdemben, és miért nem utasította vissza azt. Nem vizsgálható az sem, hogy valamely érvelést a döntés meghozatalánál a Kúria miként vett figyelembe: adott esetben azt, hogy a hivatásos állomány tagjainak érintett részét az irányadó törvényi rendelkezés értelmezése hátrányosan érintette.
[28] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét.
[29] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. A Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja, hogy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem történt eltérés, a jogegységi panaszt elutasítja.
[30] A jogegység megtartása alkotmányos követelmény, amely alapján biztosítani kell, hogy a bíróságok a hasonló ügyeket azonos jogértelmezés mentén ítéljék meg. Ugyanannak a jogszabálynak ugyanolyan tények, körülmények mellett nem lehet többféle értelme, a széttartó joggyakorlat sérti a jogbiztonság, végső soron a jogállamiság alkotmányos követelményét.
[31] A jogegységi panasz érdemi vizsgálhatóságának elsődleges követelménye, hogy a hivatkozott kúriai határozatok összevethetőek legyenek a jogegységi panasszal támadott kúriai határozattal: a Kúria a jogegységi panasz eljárásban jogkérdésekre vonatkozó eltérést vizsgál a támadott és a referenciaként megjelölt határozatok között. A jogértelmezések összehasonlítása azonban nem lehet teljesen absztrakt, mivel az összevetett határozatok egyrészt konkrét tényállások vonatkozásában értelmezték az alkalmazandó jogszabályokat, másrészt ezt csak az adott ügyekben előterjesztett kérelmek keretei között tehették meg. Ez ugyan nem követeli meg a teljes tényállás-azonosságot, de az érintett határozatoknak az általuk elbírált tény- és jogkérdésekre vonatkozó lényegi összevethetőségét igen. Ezt a nem teljes tényállási azonosságot, ugyanakkor lényegi összevethetőséget értelmezte a Kúria a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozatában az ügyazonosság követelményének megfogalmazásával.
[32] Az ügyazonosság összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben alkalmazott, a jogegységi panasz szempontjából releváns jogszabályok egyezőségét, a jogértelmezésnél értékelendő tények lényegi hasonlóságát.
[33] A Jpe.II.60.027/2021. számú jogegységi határozat szerint a jogegység követelményén belül az az elvárás az, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység ([22] fejezet).
[34] Mindezekre tekintettel a jogegységi panasz eljárásban az vizsgálható, hogy a Kúria ítélkező tanácsa eltért-e a már közzétett és összevetésre alkalmas, ügyazonossági követelményeknek megfelelő ügyben követett jogértelmezéstől. Nem sérül a jogegység követelménye, ha az ítélkező tanács nem követi az eltérő ténybeli és jogi megítélésű ügyekben alkalmazott jogértelmezési módszereket.
[35] A jogegységi panasszal támadott Ítélet és a hivatkozott határozatok közötti azonosság fennállásának vizsgálatakor a Jogegységi Panasz Tanács a konkrét határozatokat vizsgálta, tehát azokat a rendelkezéseket és indokolási elemeket, amelyekről a Kúria egyértelműen határozott. Az ítéletek tartalmának panaszos általi értelmezése, a határozatokból levont egyes következtetések az összehasonlítás alapjául nem szolgálhatnak.
[36] A Kúria a panasszal támadott ítéletében a Hszt. 359. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt átmeneti szabályokat értelmezte: a döntés elvi tartalma szerint a fizetési fokozatban történő előrelépés szempontjából a Hszt. 121. § (1) bekezdése alapján nem a szolgálati idő kezdő időpontja, hanem a várakozási idő a releváns, amelynek a Hszt. 359. § (2) bekezdésének megfelelő meghosszabbodása nincs kihatással a Hszt. 117. § (1) bekezdésében meghatározott szabályra, miszerint a további fizetési fokozatba soroláshoz a várakozási idő négy év. A referenciaként megjelölt kúriai határozatok tárgya eltérő: az Mfv.II.10.452/2018/4. számú ítélet tárgya szolgálati időpótlékra való jogosultság megállapítása, míg az Mfv.II.10.084/2016/4. számú ítélet tárgya rendelkezési állomány idejére járó szabadság megállapítása.
[37] Az Mfv.II.10.452/2018/4. számú ítéletben a Kúria a 2015. július 1-től hatályos Hszt. 156. § (1) bekezdését és a 10. számú mellékletét értelmezte, és abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy a szolgálati időpótlékra jogosultság szempontjából mi tekinthető kezdő időpontnak. A döntés elvi tartalma szerint a hivatásos szolgálati viszonyban álló személyt a szolgálati időpótlék első alkalommal a ténylegesen eltöltött 10 év után illeti meg. Rámutatott a Kúria arra is, hogy a foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények - így a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó Hszt. - valamely juttatást, illetve annak mértékét jogosultsági idő meglétéhez kötheti, és a jogosultsági idő számításának szabályozása, a törvény szóhasználata az egyes jogintézmények tekintetében eltérő lehet.
[38] A Kúria az Mfv.II.10.084/2016/4. számú ítéletében a 2015. június 30-ig hatályos régi Hszt. 44. § (1) bekezdés k) pontját értelmezve mondta ki, hogy a hivatásos állomány törvényi rendelkezés szerinti okból rendelkezési állományba helyezett tagja a rendelkezési állomány idejére (az adott esetben 2013. október 16-tól 2014. október 31-ig) szabadságra jogosult a régi Hszt. 89. §-a szerint, amely rendelkezés általános jelleggel rögzíti a hivatásos állomány tagjainak szabadságra való jogosultságát a szolgálati jogviszony fennállása alatt.
[39] A Kúria e döntése meghozatalakor értékelte, hogy az egyes jogállási törvények nem kizárólag a munkában töltött időt minősítik szabadságra jogosító időnek. A rendelkezési állományba helyezett személy hivatásos szolgálati viszonya fennáll, a fegyveres szerv személyi állományába tartozik, és a régi Hszt. 44. § (1) bekezdésben fennálló okok esetén a rendelkezési állományba helyezés kötelező. Ezzel szemben a régi Hszt. 2012. január 1-től hatályos 44/A. §-ában szabályozott esetben a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezésre csak kérelemre vagy a munkáltató érdekkörében felmerült okból, beleegyezésével kerülhet sor, és e személyek vonatkozásában a jogalkotó kifejezett rendelkezése (régi Hszt. 44/A. § (2) bekezdés d) pont) kizárta az állomány tagját a szabadságra való jogosultságból. Minthogy az adott esetben értelmezett régi Hszt. 44. § (1) bekezdése szerint rendelkezési állományba helyezettek tekintetében a törvény ilyen kikötést nem tett, az következik, hogy az egyes rendelkezési állományba helyezetteket a törvény nem kívánta kizárni a szabadságra jogosultak köréből.
[40] E hivatkozott határozatban a Kúria az érintettre vonatkozó kifejezett kizáró rendelkezés hiányára utalt, mert a személyi állomány meghatározott részére volt ilyen rendelkezés, míg a panasszal támadott ítélet kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányára.
[41] A fentiek alapján a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a panasszal támadott ítélet és a jogegységi panaszban hivatkozott határozatok között ügyazonosság nem áll fenn, lényegi különbözőségük miatt azok összehasonlításra nem alkalmasak.
[42] A jogegységi panasz a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyáról szóló törvényekben (Hszt. és régi Hszt.) szabályozott különböző jogintézmények tekintetében eltérő tényállás és eltérő jogalap mellett megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az eltérő juttatások vonatkozásában a bírói jogértelmezés és a levont jogkövetkeztetés indokolatlanul eltért. A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a Kúria a támadott és a hivatkozott ítéletekben eltérő jogkérdésekben foglalt állást.
[43] A fentiek alapján a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa - egyezően az azonos és hasonló érveléssel benyújtott jogegységi panasz ügyekben hozott Jpe.II.60.022/2022/6. számú és Jpe.II.60.018/2022/6. számú határozatokkal - megállapította, hogy a Kúria támadott ítéletében nem tért el jogkérdésben az Mfv.II.10.452/2018/4. számú, valamint az Mfv.II.10.084/2016/4. számú határozatoktól, ezentúl az ügyazonosság sem volt megállapítható, ezért a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Záró rész
[44] A munkavállalói költségkedvezményben jelen eljárásban is részesített felperesnek a jogegységi panasz eljárás illetékét nem kellett lerónia, és nem kell viselnie.
[45] Az ellenérdekű fél nem igényelte költségei megtérítését, ezért erről a Kúriának rendelkezni nem kellett.
[46] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2022. október 24.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Hajdu Edit s. k.,
előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Bartkó Levente s. k.,
bíró,
Dr. Csák Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Domonyai Alexa s. k.,
bíró,
Dr. Döme Attila s. k.,
bíró
Dr. Dzsula Marianna s. k.,
bíró
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Fekete Ildikó bíró helyett
Dr. Hajnal Péter s. k.,
bíró
Dr. Harangozó Attila s. k.,
bíró,
Dr. Harter Mária s. k.,
bíró
Dr. Kovács András s. k.,
bíró
Dr. Kovács Zsuzsanna s. k.,
bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s. k.,
bíró
Dr. Sperka Kálmán s. k.,
bíró
Dr. Tánczos Rita s. k.,
bíró