EH 2019.08.M19 A hivatásos szolgálati viszonyban álló személyt a szolgálatiidő-pótlék első alkalommal a ténylegesen eltöltött 10 év után, a magasabb összeg pedig minden további 5 év után illeti meg [a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 156. § (1) bekezdés].
A tényállás
[1] A felperes 1991. augusztus 28-ától állt az alperesnél a szolgálatiidő-pótlék jogosultsághoz figyelembe vehető hivatásos szolgálati viszonyban.
[2] A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a 2016. július 29-én kelt parancsával a felperes szolgálatiidő-pótléka összegét 2016. augusztus 28-ai hatállyal 57 975 forintban állapította meg (38 650×150%).
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perben megtámadott állományparancs jogszabálysértő, annak hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy 2015. augusztus 28-ától jogosult a 150%-os szolgálatiidő-pótlékra.
[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 156. § (1) bekezdését, valamint a Hszt. 10. számú mellékletét értelmezve megállapította, hogy a jogszabályban használt "eltöltött" szó befejezett igeidejű szemléltető kifejezés és a betöltött évekre, nem pedig a megkezdett évekre vonatkozik.
[7] Utalt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 100/A. § (1) bekezdésére, amely a szolgálatiidő-pótlék bevezetéséről rendelkezett és valamennyi kategória vonatkozásában az x év "betöltése után" kifejezést használta.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Hszt.-ből és a törvény indokolásából sem vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó szándéka a szolgálati idő "betöltése" utáni állapothoz képest változtatni akart volna a szolgálatiidő-pótlékra való jogosultság számítási módján. A jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése szerint az "eltöltött" kifejezés tartalmilag megfelelt a régi Hszt. "betöltés utáni" kifejezésének. Mindkét jogszabályszöveg a betöltött szolgálati év figyelembevételével határozta meg a szolgálatiidő-pótlékra való jogosultságot, nem pedig az adott év megkezdésével.
[9] Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes analógiaként hivatkozott, a fizetett szabadság mértékét szabályozó 143. § (2) bekezdését sem. Utalt arra, hogy a két jogintézmény egymástól eltér és a szabadság számítási módjából nem vonható le automatikus következtetés a szolgálatiidő-pótlék számítási módjára. Végül utalt arra, hogy több jogintézmény - végkielégítés, felmondási idő - esetében elfogadott számítási gyakorlat a betöltött szolgálati idő utáni kategóriaugrás.
[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes perbeli állományparancsát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 2015. augusztus 28. napi hatállyal jogosult 150%-os időpótlékra.
[11] A törvényszék álláspontja szerint a perben eljárt bíróságoknak abban a jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a Hszt. 156. §-ában és 10. számú mellékletében meghatározott szolgálatiidő-pótlékra való jogosultság szempontjából mi tekinthető kezdő napnak a 10. év - a felperes vonatkozásában a 25. év - megkezdett vagy befejezett időpontja.
[12] A jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a pótlék első ízben a szolgálati viszonyban eltöltött 10. év első napjától - a felperest a 25. év - kezdődően illeti meg a hivatásos állomány tagját, mert a 156. § az arra való jogosultságot nem a 10. évet követően, hanem a 10. évtől kezdődően írja elő, amellyel összhangban a 10. számú melléklet az 5 éves időintervallum végét is 14-19, illetve 24 év utolsó napjaiban határozza meg. Ebből következően a következő ciklus kezdő napja a szolgálati viszonyban eltöltött 15, 20, 25. év kezdetének első napja.
[13] A felperes fellebbezésében foglaltakat elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú ítélet által értelmezett "eltöltött" idő arra vonatkoztatható, hogy az első 9 - a felperes esetében az első 24 - évet szolgálati viszonyban kellett eltölteni, illetve a 25. év kezdetén szolgálati viszonyban kell állni. Az evvel ellentétes értelmezés nem állna összhangban a 10. számú melléklet időintervallumaival.
[14] Mivel a felperes a perbeli esetben 1991. augusztus 28-ától áll a szolgálatiidő-pótlékra jogosultság szempontjából irányadó hivatásos szolgálati viszonyban, 24 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel 2015. augusztus 27-én rendelkezett, eddig az időpontig lett volna jogosult a 125%-os pótlékra, 2015. augusztus 28-tól pedig már a 4. kategóriába lépve 150%-os pótlék illette meg.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[16] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló ténybeli és jogi következtetésre jutott. Megalapozottan tulajdonított jelentőséget a régi Hszt. 100/A. § (1) bekezdésének, amely a szolgálatiidő-pótlékra való jogosultság számítási alapjaként az adott év betöltését írta elő. E számítási módtól a jogalkotó nem kívánt eltérni és a Hszt.-ben foglalt "eltöltött" kifejezés tartalmilag megfelel a régi Hszt. "betöltése utáni" kifejezésnek.
[17] Az alperes egyetértett a jogerős ítélet azon érvelésével, hogy a számítási módot illetően a Hszt. 156. §-át és 10. számú mellékletét együttesen kell értelmezni, azonban álláspontja szerint az együttes értelmezésből levont következtetése nem volt helytálló. A Hszt. 156. § (1) bekezdése "a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően" kifejezést használja, míg a 10. számú melléklet "a szolgálati viszonyban töltött idő" megfogalmazást tartalmazza, amely rendelkezésekből az következik, hogy az ott megjelölt éveket a hivatásos szolgálatban el kell tölteni. A Hszt. 156. § (1) bekezdésében található "kezdődően" kitétel csupán annyit jelent, hogy ezen időponttól, azaz 10. év mint feltétel teljesítésétől indul a jogosultság, amely azonban nem az adott év első napját jelenti. A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan arra irányult, hogy a szolgálatban eltöltött időt honorálja pótlék formájában, legkorábban a 10 év szolgálatot elismerve.
[18] A törvényszék érvelésével szemben annak, hogy a 10. számú melléklet az időintervallumok végét 14., 19., 24 stb. számokban határozza meg, az az oka, hogy ugyanazon időszakra egy időben ne álljon fenn jogosultság kétféle pótlékra.
[19] A Hszt. 156. § (2) bekezdése két ízben is az időtartam kifejezést használja, amelyből az alperes álláspontja szerint egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy a pótlékszámítás alapját csak az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum, amelyet a szolgálati idő számítását rögzítő Hszt. 280. és 281. §-ai is tartalmaznak. Mindezt megerősíti a határidők számítását előíró Hszt. 12. § (4) bekezdése is, amelynek alapján az években megállapított határidő vagy időtartam lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel. Minthogy a szolgálatiidő-pótlékra való jogosultság alapja években számítandó, ezért a felperes esetében az 1991. augusztus 28-ai kezdő nappal számolva 25 év szolgálati viszonnyal 2016. augusztus 28-án rendelkezett, vagyis ezen időponttól volt jogosult a 25 év után járó szolgálatiidő-pótlékra. Utalt a Hszt. 90. §-ában szabályozott végkielégítés jogintézményére, amely azonos számítás alapján határozza meg a jogosultsági időt.
[20] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a régi Hszt. szabályozását párhuzamba állította a Hszt. szabályozásával és ebből vont le következtetést arra, hogy a jogalkotó nem kívánt a korábbi számítási módon változtatni. A két szabályozás egymástól eltérő logika mentén épül fel, amelyet a bíróság nem vett figyelembe.
[21] Az alperes érvelésével szemben a Hszt. 156. § (1) bekezdésének elemzése és értelmezése önmagában is arra enged következtetni, hogy az "eltöltött" kifejezés a szolgálati viszonyra vonatkozik, a szolgálati viszonyban "levést", mint feltételt fejezi ki és nem a 10. év eltöltöttségére utal.
[22] Érvelése szerint az időintervallumok kifejezése a magyar nyelvben egységes és egyértelmű és minden nyelvhasználó számára evidens, hogy az időtartamok kezdő és záró időpontja pontosan mely időpont. Nincs olyan időintervallum meghatározás, ahol a 20-24 év kifejezést 21-25 évként kellett volna értelmezni, holott az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogosultságát illetően ezt állítja.
[23] Részben egyetértett az alperessel abban, hogy a Hszt. 156. § (2) bekezdése szerint a pótlékszámítás alapját csakis az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum. A vitatott kérdés azonban véleménye szerint az, hogy az egyes időintervallumok, időtartamok kezdő és záró időpontja miként határozható meg. Álláspontjával ellentétben az alperes figyelmen kívül hagyja a nyelvi konvenciókat és egy más, csak általa vélelmezett tartalmat tulajdonít ugyanannak a szövegnek.
[24] A felperes véleménye szerint az alperes megalapozatlanul vont le következtetést a végkielégítés jogintézményéből, ugyanis azok nem egy csoportba tartoznak, szabályozásukra más logika alapján került sor.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[26] A foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények - így a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó Hszt. - valamely juttatást, illetve annak mértékét meghatározott jogosultsági idő meglétéhez kötheti. A jogosultsági idő számításának szabályozása és e körben a jogszabály szóhasználata az egyes jogintézmények esetében eltérő lehet.
[27] A perbeli esetben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a Hszt. 156. § (1) bekezdésében foglalt, a szolgálatiidő-pótlék számítását meghatározó törvényi tényállás - a Hszt. 10. számú mellékletében foglalt időintervallumok figyelembevételével - a juttatást, illetve annak magasabb mértékét az adott év letöltéséhez, avagy csupán annak megkezdéséhez kötötte.
[28] A Hszt. 156. § (1) bekezdése szerint a szolgálatiidő-pótlék a hivatásos állomány tagját a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően megillető, a szolgálatban eltöltött további 5 évenként növekvő mértékű, a rendvédelmi illetményalap meghatározott %-ában megállapított illetményelem. A szolgálatiidő-pótlék mértékét a 10. számú melléklet tartalmazza. A szolgálatiidő-pótlékra való jogosultságot a hivatásos szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.
[29] A Hszt. 10. számú melléklete szolgálati viszonyban töltött időintervallumokat tartalmaz és ennek megfelelően kategóriákat állapít meg. A szolgálatiidő-pótlék százalékos mértékét eltérően szabályozza a 10-14. évig, 15-19. évig, 20-24. évig, 25-29. év közötti időtartamokban.
[30] Az eljárt bíróságok a Hszt. 156. § (1) bekezdését eltérően értelmezték, a közigazgatási és munkaügyi bíróság az "eltöltött", míg a törvényszék az "évtől kezdődően" szóhasználatnak tulajdonított jelentőséget és ezért a jogosultsági idő kezdő időpontja meghatározásában eltérő következtetésre jutottak.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan érvelt avval, hogy a Hszt. 156. § (1) bekezdésének - az adott esetben nyelvtani - értelmezése alapján az "eltöltött 10. évtől kezdődően" kifejezés azt jelenti, hogy a számszerűen meghatározott évet ténylegesen le kell tölteni és a "kezdődően" kifejezés mindössze arra utal, hogy e feltétel teljesülése után szerezhető jogosultság a szolgálati időpótlék megfizetésére.
[32] A törvényszék megalapozatlanul tulajdonított jelentőséget a 10. számú mellékletben felsorolt időtartamoknál annak, hogy az időintervallumok végét a jogalkotó 14., 19., 24. stb. számokban határozta meg. E meghatározások oka nem csupán az alperes által hivatkozott, a kétszeres jogosultságot kizáró szabályozási cél, hanem az, hogy a 24 év + 364 nap, vagyis az az időtartam, amikor a hivatásos szolgálati viszonyban álló a 25 évet még nem töltötte be, eltérő kategóriát jelent a juttatás számításánál. Így ha a hivatásos szolgálati viszonyban álló már 25 év, azaz 24 év + 365 nap jogosultsági idővel rendelkezik, a 25 éves jogosultsághoz meghatározott mértékű pótlékra jogosult, ezt megelőzően azonban csak az alacsonyabb összegű juttatás illeti meg.
[33] Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes részére a 25 évhez rendelt magasabb összegű pótlék az alperes állományparancsában foglaltak szerint csak 2016. augusztus 28-tól illette meg.
[34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.452/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
Az alperes: Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: Dr. Kustra Kármen kamarai jogtanácsos
A per tárgya: szolgálati időpótlék-különbözet megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.019/2018/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.547/2016/13.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.019/2018/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.547/2016/13. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési és a 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes 1991. augusztus 28-ától állt az alperesnél a szolgálati időpótlék jogosultsághoz figyelembe vehető hivatásos szolgálati viszonyban.
[2] A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a 2016. július 29-én kelt parancsával a felperes szolgálati időpótléka összegét 2016. augusztus 28-ai hatállyal 57.975 forintban állapította meg (38.650x150%).
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perben megtámadott állományparancs jogszabálysértő, annak hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy 2015. augusztus 28-ától jogosult a 150%-os szolgálati időpótlékra.
[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 156. § (1) bekezdését, valamint a Hszt. 10. számú mellékletét értelmezve megállapította, hogy a jogszabályban használt "eltöltött" szó befejezett igeidejű szemléltető kifejezés és a betöltött évekre, nem pedig a megkezdett évekre vonatkozik.
[7] Utalt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 100/A. § (1) bekezdésére, amely a szolgálati időpótlék bevezetéséről rendelkezett és valamennyi kategória vonatkozásában az x év "betöltése után" kifejezést használta.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Hszt.-ből és a törvény indokolásából sem vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó szándéka a szolgálati idő "betöltése" utáni állapothoz képest változtatni akart volna a szolgálati időpótlékra való jogosultság számítási módján. A jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése szerint az "eltöltött" kifejezés tartalmilag megfelelt a régi Hszt. "betöltés utáni" kifejezésének. Mindkét jogszabályszöveg a betöltött szolgálati év figyelembevételével határozta meg a szolgálati időpótlékra való jogosultságot, nem pedig az adott év megkezdésével.
[9] Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes analógiaként hivatkozott, a fizetett szabadság mértékét szabályozó 143. § (2) bekezdését sem. Utalt arra, hogy a két jogintézmény egymástól eltér és a szabadság számítási módjából nem vonható le automatikus következtetés a szolgálati időpótlék számítási módjára. Végül utalt arra, hogy több jogintézmény - végkielégítés, felmondási idő - esetében elfogadott számítási gyakorlat a betöltött szolgálati idő utáni kategóriaugrás.
[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes perbeli állományparancsát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 2015. augusztus 28. napi hatállyal jogosult 150%-os időpótlékra.
[11] A törvényszék álláspontja szerint a perben eljárt bíróságoknak abban a jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Hszt. 156. §-ában és 10. számú mellékletében meghatározott szolgálati időpótlékra való jogosultság szempontjából mi tekinthető kezdő napnak a 10. év - a a felperes vonatkozásában a 25. év - megkezdett vagy befejezett időpontja.
[12] A jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a pótlék első ízben a szolgálati viszonyban eltöltött 10. év első napjától - a felperest a 25. év - kezdődően illeti meg a hivatásos állomány tagját, mert a 156. § az arra való jogosultságot nem a 10. évet követően, hanem a 10. évtől kezdődően írja elő, amellyel összhangban a 10. számú melléklet az 5 éves időintervallum végét is 14-19, illetve 24 év utolsó napjaiban határozza meg. Ebből következően a következő ciklus kezdő napja a szolgálati viszonyban eltöltött 15, 20, 25. év kezdetének első napja.
[13] A felperes fellebbezésében foglaltakat elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú ítélet által értelmezett "eltöltött" idő arra vonatkoztatható, hogy az első 9 - a felperes esetében az első 24 - évet szolgálati viszonyban kellett eltölteni, illetve a 25. év kezdetén szolgálati viszonyban kell állni. Az evvel ellentétes értelmezés nem állna összhangban a 10. számú melléklet időintervallumaival.
[14] Mivel a felperes a perbeli esetben 1991. augusztus 28-ától áll a szolgálati időpótlékra jogosultság szempontjából irányadó hivatásos szolgálati viszonyban, 24 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel 2015. augusztus 27-én rendelkezett, eddig az időpontig lett volna jogosult a 125%-os pótlékra, 2015. augusztus 28-tól pedig már a 4. kategóriába lépve 150%-os pótlék illette meg.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[16] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló ténybeli és jogi következtetésre jutott. Megalapozottan tulajdonított jelentőséget a régi Hszt. 100/A. § (1) bekezdésének, amely a szolgálati időpótlékra való jogosultság számítási alapjaként az adott év betöltését írta elő. E számítási módtól a jogalkotó nem kívánt eltérni és a Hszt.-ben foglalt "eltöltött" kifejezés tartalmilag megfelel a régi Hszt. "betöltése utáni" kifejezésnek.
[17] Az alperes egyetértett a jogerős ítélet azon érvelésével, hogy a számítási módot illetően a Hszt. 156. §-át és 10. számú mellékletét együttesen kell értelmezni, azonban álláspontja szerint az együttes értelmezésből levont következtetése nem volt helytálló. A Hszt. 156. § (1) bekezdése "a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően" kifejezést használja, míg a 10. számú melléklet "a szolgálati viszonyban töltött idő" megfogalmazást tartalmazza, amely rendelkezésekből az következik, hogy az ott megjelölt éveket a hivatásos szolgálatban el kell tölteni. A Hszt. 156. § (1) bekezdésében található "kezdődően" kitétel csupán annyit jelent, hogy ezen időponttól, azaz 10. év, mint feltétel teljesítésétől indul a jogosultság, amely azonban nem az adott év első napját jelenti. A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan arra irányult, hogy a szolgálatban eltöltött időt honorálja pótlék formájában, legkorábban a 10 év szolgálatot elismerve.
[18] A törvényszék érvelésével szemben annak, hogy a 10. számú melléklet az időintervallumok végét 14., 19., 24 stb. számokban határozza meg, az az oka, hogy ugyanazon időszakra egyidőben ne álljon fenn jogosultság kétféle pótlékra.
[19] A Hszt. 156. § (2) bekezdése két ízben is az időtartam kifejezést használja, amelyből az alperes álláspontja szerint egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy a pótlékszámítás alapját csak az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum, amelyet a szolgálati idő számítását rögzítő Hszt. 280. és 281. §-ai is tartalmaznak. Mindezt megerősíti a határidők számítását előíró Hszt. 12. § (4) bekezdése is, amelynek alapján az években megállapított határidő vagy időtartam lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel. Minthogy a szolgálati időpótlékra való jogosultság alapja években számítandó, ezért a felperes esetében az 1991. augusztus 28-ai kezdő nappal számolva 25 év szolgálati viszonnyal 2016. augusztus 28-án rendelkezett, vagyis ezen időponttól volt jogosult a 25 év után járó szolgálati időpótlékra. Utalt a Hszt. 90. §-ában szabályozott végkielégítés jogintézményére, amely azonos számítás alapján határozza meg a jogosultsági időt.
[20] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a régi Hszt. szabályozását párhuzamba állította a Hszt. szabályozásával és ebből vont le következtetést arra, hogy a jogalkotó nem kívánt a korábbi számítási módon változtatni. A két szabályozás egymástól eltérő logika mentén épül fel, amelyet a bíróság nem vett figyelembe.
[21] Az alperes érvelésével szemben a Hszt. 156. § (1) bekezdésének elemzése és értelmezése önmagában is arra enged következtetni, hogy az "eltöltött" kifejezés a szolgálati viszonyra vonatkozik, a szolgálati viszonyban "levést", mint feltételt fejezi ki és nem a 10. év eltöltöttségére utal.
[22] Érvelése szerint az időintervallumok kifejezése a magyar nyelvben egységes és egyértelmű és minden nyelvhasználó számára evidens, hogy az időtartamok kezdő és záró időpontja pontosan mely időpont. Nincs olyan időintervallum meghatározás, ahol a 20-24 év kifejezést 21-25 évként kellett volna értelmezni, holott az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogosultságát illetően ezt állítja.
[23] Részben egyetértett az alperessel abban, hogy a Hszt. 156. § (2) bekezdése szerint a pótlékszámítás alapját csakis az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum. A vitatott kérdés azonban véleménye szerint az, hogy az egyes időintervallumok, időtartamok kezdő és záró időpontja miként határozható meg. Álláspontjával ellentétben az alperes figyelmen kívül hagyja a nyelvi konvenciókat és egy más, csak általa vélelmezett tartalmat tulajdonít ugyanannak a szövegnek.
[24] A felperes véleménye szerint az alperes megalapozatlanul vont le következtetést a végkielégítés jogintézményéből, ugyanis azok nem egy csoportba tartoznak, szabályozásukra más logika alapján került sor.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[26] A foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények - így a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó Hszt.- valamely juttatást, illetve annak mértékét meghatározott jogosultsági idő meglétéhez kötheti. A jogosultsági idő számításának szabályozása és e körben a jogszabály szóhasználata az egyes jogintézmények esetében eltérő lehet.
[27] A perbeli esetben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Hszt. 156. § (1) bekezdésében foglalt, a szolgálati időpótlék számítását meghatározó törvényi tényállás - a Hszt. 10. számú mellékletében foglalt időintervallumok figyelembevételével - a juttatást, illetve annak magasabb mértékét az adott év letöltéséhez, avagy csupán annak megkezdéséhez kötötte.
[28] A Hszt. 156. § (1) bekezdése szerint a szolgálati időpótlék a hivatásos állomány tagját a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően megillető, a szolgálatban eltöltött további 5 évenként növekvő mértékű, a rendvédelmi illetményalap meghatározott %-ában megállapított illetményelem. A szolgálati időpótlék mértékét a 10. számú melléklet tartalmazza. A szolgálati időpótlékra való jogosultságot a hivatásos szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.
[29] A Hszt. 10. számú melléklete szolgálati viszonyban töltött időintervallumokat tartalmaz és ennek megfelelően kategóriákat állapít meg. A szolgálati időpótlék százalékos mértékét eltérően szabályozza a 10-14. évig, 15-19. évig, 20-24. évig, 25-29. év közötti időtartamokban.
[30] Az eljárt bíróságok a Hszt. 156. § (1) bekezdését eltérően értelmezték, a közigazgatási és munkaügyi bíróság az "eltöltött", míg a törvényszék az " évtől kezdődően" szóhasználatnak tulajdonított jelentőséget és ezért a jogosultsági idő kezdő időpontja meghatározásában eltérő következtetésre jutottak.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan érvelt avval, hogy a Hszt. 156.§ (1) bekezdésének - az adott esetben nyelvtani - értelmezése alapján az "eltöltött 10. évtől kezdődően" kifejezés azt jelenti, hogy a számszerűen meghatározott évet ténylegesen le kell tölteni és a "kezdődően" kifejezés mindössze arra utal, hogy e feltétel teljesülése után szerezhető jogosultság a szolgálati időpótlék megfizetésére.
[32] A törvényszék megalapozatlanul tulajdonított jelentőséget a 10. számú mellékletben felsorolt időtartamoknál annak, hogy az időintervallumok végét a jogalkotó 14., 19., 24. stb. számokban határozta meg. E meghatározások oka nem csupán az alperes által hivatkozott, a kétszeres jogosultságot kizáró szabályozási cél, hanem az, hogy a 24 év + 364 nap, vagyis az az időtartam, amikor a hivatásos szolgálati viszonyban álló a 25 évet még nem töltötte be, eltérő kategóriát jelent a juttatás számításánál. Így ha a hivatásos szolgálati viszonyban álló már 25 év, azaz 24 év + 365 nap jogosultsági idővel rendelkezik, a 25 éves jogosultsághoz meghatározott mértékű pótlékra jogosult, ezt megelőzően azonban csak az alacsonyabb összegű juttatás illeti meg.
[33] Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes részére a 25 évhez rendelt magasabb összegű pótlék az alperes állományparancsában foglaltak szerint csak 2016. augusztus 28-tól illette meg.
[34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[35] A hivatásos szolgálati viszonyban álló személyt a szolgálati időpótlék első alkalommal a ténylegesen eltöltött 10 év után, a magasabb összeg pedig minden további 5 év után illeti meg.
Záró rész
[36] A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
[37] A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2019. április 10.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró