A Fővárosi Törvényszék Pf.641742/2013/10. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 123. §, 217. §, 239. §, 252. §, 253. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 205. §, 231. §, 237. §, 242. §, 523. §, 685. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §, 4. §, 212. §, 213. §, 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 6. §, 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. §, 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 11/B. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Kovács Zsuzsanna, Tulipán Mariann

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság P.21793/2013/9., *Fővárosi Törvényszék Pf.641742/2013/10.*, Kúria Pfv.21502/2014/7.

***********

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf. .../2013/10.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a Dávid, Stanka, Szikla Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Stanka Gergely ügyvéd) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a ...i XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2013. november 14. napján kelt 2.P..../2013/9. számú ítélete ellen az alperes 10. számú fellebbezése és Pf. 4. számú kiegészítése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a .../2012. végrehajtói ügyszám alatt folyamatban lévő végrehajtási eljárást megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 100.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat, ugyancsak 15 napon belül az eljáró végrehajtó részére 515.392 forint végrehajtási eljárási költséget, továbbá külön felhívásra az állam javára 1.500.000 forint peres eljárási illetéket.

Megállapította, hogy az alperes 21.000 forint illetékbélyegben lerótt eljárási illeték visszatérítésére jogosult.

A megállapított tényállás szerint a felek által 2008. szeptember 10. napján kötött deviza alapú kölcsönszerződés a közjegyző által 2008. szeptember 11. napján került ...2008/2/0. közjegyzői ügyszám alatt közokiratba foglalásra, melynek alapján a közjegyző az alperes kérelmére 2012. október 8. napján rendelte el a végrehajtást .../2012. ügyszám alatt; azt az önálló bírósági végrehajtó .../2012. végrehajtói ügyszám alatt foganatosítja.

Az elsőfokú bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 369.§ a/pontja alapjára alapított végrehajtás megszüntetése iránti keresetet azért találta alaposnak, mert azt állapította meg, hogy a felek közötti a szerződés a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés e/pontjába ütközik, ezért semmis, a végrehajtásbeli követelés érvényesen azért nem jött létre. A felperes által megjelölt, a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b/, c/ és d/ pontjára alapított hivatkozását azonban alaptalannak találta.

Megállapítása szerint a felek közötti kölcsönszerződés fogyasztási, lakossági kölcsön. A szerződés megítélése szempontjából a kölcsönt felvevő jogalany személyének van jelentősége, nem pedig a kölcsön gazdasági céljának. A perbeli esetben a felperes fogyasztónak minősül (1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685.§ d/pontja, az Európai Közösségek Tanácsa 93/13/EGK irányelv 2. cikk b/ pontja).

Kifejtette továbbá a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b/pontjára utalással, hogy a végrehajtás tárgyát képező kölcsönszerződés nem devizakölcsön, hanem deviza alapú kölcsön, mert a felek a deviza (CHF, EUR) kizárólagosságáról kifejezetten nem rendelkeztek, és a pénz kihelyezése (kirovó pénznem), törlesztése (lerovó pénznem) is más pénznemben történt a szerződés alapján; átváltása tekintetében pedig a Ptk. 231.§ (1) bekezdése az irányadó.

Az árfolyamkockázat felperes általi viselése megfelel a jogviszony természetes szerkezetének, az nem jogszerűtlen vagy tisztességtelen.

A vételi és az eladási árfolyam közötti különbség (árfolyamrés) nem külön szerződési kikötés, hanem a jogosult egyfajta tőkebiztosítéka, az nem költség, a teljes hiteldíj mutatónak (THM) elsősorban fogyasztóvédelmi és a pénzügyi szolgáltatások összehasonlítása miatt van szerepe. A 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet (továbbiakban THM rendelet) 11/B. § (1) bekezdése deviza alapú kölcsön esetén előírja az átszámításkor előálló forint tőkenövekmény THM-be való beleszámítását. A fogyasztói kölcsönszerződésben a THM-et, nem pedig az időszakos, egyszeri, illetve harmadik személy részére fizetendő költségeket (pl. közjegyzői díj, szakértői díj) kell számszerűen feltüntetni.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c/pontja a jogviszonyban tartósan nyújtott banki szolgáltatások költségeinek mutatószám szerinti feltüntetését mondja ki, az árfolyam-különbség nem külön tevékenység, nem a szolgáltatás ellenértéke, ezért kizárólag a THM-ben kell szerepelnie.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés d/pontjában az egyoldalú szerződésmódosítási körülményeket, azt megalapozó tényezőket kimerítően és egzakt módon lehetetlen meghatározni az egyes közgazdasági folyamatok eltérő hatására tekintettel. Az e jogszabályhelyen írt "részletes" jelzőnek a felperes által hivatkozott értelmezés nem adható, azonban ezeket a körülményeket úgy kell meghatározni, hogy az átlagos pénzügyi ismeretekkel rendelkező fogyasztó számára nyilvánvaló legyen, hogy a bank kockázati és forrásköltségei követik a piaci mozgásokat (Hpt. 2. melléklet III. rész 61.pont).

Az alaposnak talált kereseti hivatkozás, a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e/pontja alapján megállapított semmisség tekintetében kifejtette, hogy a közjegyzői okiratba foglalt fogyasztói kölcsönszerződés nem tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat. Megjegyezte, a szerződés létrejöhet ugyan több okiratban is, de a jelen esetben csak a Hpt. 213.§ (1) bekezdésében foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezéseket meghaladó részében. A szerződés II.8. pontja és a közjegyzői okirat IV.1. és 2. pontja szerinti Értesítő Levelek -melyekben írtak szerint volt köteles a felperes a havi törlesztést teljesíteni- közjegyzői okiratba foglalás nélküli jognyilatkozatok, amivel nem jár közvetlen végrehajthatóság az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C.§ alapján. Ezért semmis a közjegyzői okirat, ami alapján végrehajtás nem folyhat.

Az alperes "viszontkeresetével" összefüggésben utalt az 1952. évi III. törvény (Pp.) 123.§-ra azzal, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben nem alkalmazhatók az érvénytelenség alperes által megjelölt jogkövetkezményei; az nem is tekinthető megállapítási keresetnek. Indokát adta továbbá az alperesi bizonyítás indítvány mellőzésének is.

A pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján a perköltség megfizetésére; a végrehajtás megszüntetése miatt pedig a végrehajtó 2013. október 15. napján kelt kimutatása szerinti végrehajtási költség megfizetésére, behajtási jutalék nélkül.