BH 2011.4.110 Oszthatatlan szolgáltatásnak minősül egy adott termék kizárólagos értékesítésével egybekötött reklámozása, ezért a részleges szerződésszegés jogkövetkezményeit a teljes szerződésre alkalmazni kell [Ptk. 317. § (2) bek.].

A 2003. december 9-én kelt és 2004. június 22-én módosított, a peres felek közötti együttműködési megállapodás 5. § (1) bekezdés 5.5. pontjában a felperes vállalta, hogy a 2004. augusztus 28-ai rendezvény területén és időtartama alatt, a vele szerződést kötő cégek által működtetett vendéglátóipari egységekben az alperes által gyártott és forgalmazott energiaital kizárólagos értékesítésének és reklámjának exkluzivitását biztosítja. Az alperest, mint az említett energiaital forgalmazóját, kiemelt támogatójaként jeleníti meg a rendezvény kampányában. Részére engedélyezi a rendezvény területén és időtartama alatt saját kamion indítását, a vendéglátóipari egységekben reklámeszközök kihelyezését. Biztosítja továbbá egy másik szponzor által forgalmazott ásványvíz mellett, az alperes által gyártott ásványvíz kizárólagos értékesítését. A felperes a vállalt kötelezettségei közül az alperes energiaitalának kizárólagos értékesítését nem tudta biztosítani. A vele szerződött cégek által működtetett vendéglátóipari egységekben az alperes energiaitala mellett más márkanévvel ellátott energiaitalokat is árusítottak.

Az alperes a 2005. január 6-án kelt levelével a 3 éves időtartamra kötött perbeli együttműködési megállapodást, a felperes szerződésszegésére hivatkozással felmondta. Az együttműködési megállapodásban, 2004. évre vállalt támogatási összegből fennmaradt 20 000 000 Ft-ot nem egyenlítette ki.

A felperes az ítélőtábla végzésével elrendelt megismételt eljárás során módosított keresetében 14 000 000 Ft és ennek 2005. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a 2004. évre vállalt támogatási díjhátralék címén. Előadta, hogy az alperes felmondását a jövőre nézve elfogadta. Állította azonban, hogy nem követett el súlyos szerződésszegést. Az őt terhelő kötelezettségek teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az, egy rendezvényszervező társaságtól elvárható volt. A vele szerződött, vendéglátóipari egységeket működtető cégekkel kapcsolatos ellenőrzési kötelezettségének eleget tett. A rendezvényen megjelent illegálisan működő árusokkal szemben azonban nem volt jogosult fellépni. Hangsúlyozta, hogy az együttműködési megállapodás elsődleges célja az alperes termékének reklámozása, marketingje volt. Az értékesítés kizárólagosságának biztosítása az együttműködési megállapodásban kikötött, osztható szolgáltatásnak csak csekély része volt. Az alperes az általa nem vitatott teljesítés ellenértékét köteles megfizetni.

Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes szerződésszegést követett el. A perbeli rendezvény időtartama alatt, bár arra a kereskedőkkel kötött szerződésének 8. pontja feljogosította, az ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes hangsúlyozta azt is, hogy a felperessel kötött együttműködési megállapodás célja az új terméknek, az energiaitalnak a bevezetése volt. Ennek érdekében kötötte meg a 3 éves megállapodást, vállalta a 240 000 000 Ft, illetve az utóbb, a leszállított, 195 000 000 Ft támogatási összeg megfizetését. Az volt a cél, hogy a termék, a rendezvény plakátjain, a reklámanyagokon való megjelenés mellett, ténylegesen megvásárolható is legyen. Az alperes állította: a felperest terhelő szolgáltatás nem osztható. Súlyos szerződésszegésnek minősül az energiaital kizárólagos árusítására vállalt kötelezettség nem teljesítése. A 2004. évre a keresetben megjelölt támogatási díjhátralékra a felperes megalapozottan nem tarthat igényt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 13 000 000 Ft-ot és ennek 2005. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű kamatait, azt meghaladóan a keresetet elutasította.

Széles körű bizonyítási eljárás lefolytatása, tanuk meghallgatása után - a becsatolt iratokban foglaltakra is figyelemmel - azt állapította meg, hogy a peres felek között olyan atipikus, a Ptk.-ban nem nevesített szerződés jött létre, amely alapvetően a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés elemeit tartalmazza. Úgy ítélte meg, hogy a felperes az alperes termékére a szerződésben vállalt kizárólagos értékesítést nem tudta biztosítani. A bíróság utalt a keresetlevélhez csatolt, F/11. szám alatti, a felperes nevében írott, D. L.-től származó levél tartalmára, a meghallgatott tanúk vallomásában foglaltakra. Hangsúlyozta, hogy a felperes a szerződésszegést kimenteni nem tudta. A kereskedőkkel kötött szerződésben őt megillető jog ellenére, a kizárólagos értékesítés érdekében nem lépett fel.

Az elsőfokú bíróság a peres felek megállapodásában rögzített kötelezettségekhez képest a felperes szerződésszegését csekély súlyúnak tartotta. Alaptalannak találta ezért a teljes támogatási díjhátralék megfizetésének megtagadását. A rendezvény sajátos körülményeire, a felperest terhelő kötelezettségek tartalmára, teljesítésének mértékére, a peres felek együttműködési megállapodásának céljára, az abban foglalt egyéb rendelkezésekre tekintettel a Ptk. 311/A. §-a, valamint a 301. § (1) bekezdése és a 306. § (1) bekezdés b) pontja alapján, 1 000 000 Ft összegű díjleszállítást tartott a felperes hibás teljesítésével arányban állónak. Az alperest ezért 13 000 000 Ft támogatási díjhátralék és kamatai megfizetésére kötelezte. Utalt arra, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása nem volt a jogvita tárgya, azzal nem foglalkozott.

Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította.

Határozatának indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban helytelen jogi következtetést levonva marasztalta az alperest. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a peres felek együttműködési megállapodását, a felperes és a kereskedők között létrejött szerződéseket helytállóan értelmezve, a meghallgatott tanúk vallomása alapján megalapozottan következtetett a felperes szerződésszegésére. Az alperesnek a rendezvény alatti, arra vonatkozó külön jelzése ellenére ugyanis a felperes nem tette meg a szükséges intézkedéseket. Nem lépett fel azokkal a kereskedőkkel szemben, akik az alperes kizárólagosan értékesíteni vállalt terméke mellett más márkanévvel ellátott energiaitalokat árultak. A másodfokú bíróság szerint tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperest terhelő valamennyi szerződéses kötelezettséghez, illetve az arra tekintettel fizetendő támogatási díjhoz képest az említett szerződésszegés csekély súlyú, az nem alapozza meg a keresetben megjelölt teljes támogatási díjhátralék megfizetésének megtagadását.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy a perbeli, felperest terhelő szolgáltatás - jogi értelemben - oszthatatlan szolgáltatásnak minősül. Az együttműködési szerződésből kitűnik, miszerint a 2004. évre meghatározott támogatási díj a felperest akkor illeti meg, ha a megállapodás 5. pontjában részletezett, a különböző rendezvényekhez kapcsolódó valamennyi szolgáltatást teljesíti. Az egyes rendezvények külön egységet jelentenek. A felperesnek a ténylegesen megtartott, utolsó rendezvényhez kapcsolódó szolgáltatásaira 14 000 000 Ft támogatási díjat ütemeztek a felek. B. Z. és H. T. tanúvallomása azt támasztotta azonban alá, hogy a marketingtől és a perbeli termék megvásárlásával és megízlelésével együtt a fogyasztókra gyakorolt összhatástól várta az alperes az eredményt, az energiaital népszerűségének és piaci sikerének megvalósulását. Ennek fejében kötelezte magát a nagy összegű támogatási díj megfizetésére. Az alperes együttműködési szerződéssel elérni kívánt célja - a marketing, a reklám, a termék kizárólagos értékesítésének együttes biztosítása - a felperes szerződésszegése miatt nem valósult meg. Az alperes energiaitala mellett, azonos szintű kiszolgálással, azonos vendéglátó egységekben a fogyasztók más konkurens termékeket is vásárolhattak a kiemelt jelentőségű rendezvény helyszínén. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a bizonyítékok azt támasztották alá: az alperes maga is tisztában volt azzal, hogy az illegális árusok kiszűrése nem oldható meg. Energiaital termékével kizárólagosan nem tud megjelenni a rendezvényen. Éppen ezért került az együttműködési szerződés 5.5.1. pontjába a felperesnek az a kötelezettségvállalása, hogy a felperes a rendezvény területén és ideje alatt működő, kezelésében levő vendéglátóipari egységekben, energiaital kategóriában értékesítési és reklám exkluzivitást vállal. A megállapodásban felsorolt többi rendezvény tekintetében a felek nem tettek ilyen megszorítást. A felperes vállalása azok vonatkozásában az értékesítési és reklám kizárólagosság biztosítására irányult.