A Veszprémi Törvényszék Pf.20414/2018/8. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, (2) bek., (3) bek., 78. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, (1) bek., 474. §, (1) bek., (2) bek., 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 34. §, (1) bek., 49. §, (3b) bek., 2006. évi IV. törvény (Gt.) 22. §, (2) bek. a) pont, 30. §, (2) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:193. §, (1) bek., 6:194. §, (2) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, (5) bek.] Bírók: Fekete Orsolya, Halász Péter, Horváth Györgyi

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Járásbíróság P.20567/2017/24., *Veszprémi Törvényszék Pf.20414/2018/8.*, Kúria Pfv.20021/2019/9. (BH 2021.1.16), 3480/2022. (XII. 6.) AB végzés

***********

Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.414/2018/8. szám

A Veszprémi Törvényszék a dr. Fekets Róbert ügyvéd (ügyvéd címe 1) által képviselt II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. r. felperesnek - a Bősze-Magyar Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kölcsön megfizetése iránt indított perében a Veszprémi Járásbíróság 2. P. 20.567/2017/24/I. számú ítélete ellen az alperes által 25. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, a II.r. felperes Pf.4. alatti fellebbezési ellenkérelme folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest fizessen meg 15 napon belül 100.000.- (egyszázezer) Ft fellebbezési költséget a II. r. felperesnek.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. felperesnek 4.000.000.- Ft-ot, ennek jegybanki alapkamattal megegyező kamatát 2013. január 01. napjától a kifizetés napjáig, valamint 254.000.- Ft perköltséget, az állam javára felhívásra 120.000.- Ft előlegezett illetéket.

Tényként állapította meg, hogy a I.rendű felperes neve I. r. felperest 2009. április 01. napján alapította a II. r. felperes és az alperes. Az alperes e gazdasági társaságnak alapításától kezdve, név 1 pedig 2011. augusztus 24. napjától önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt. Az I.r. felperest felszámolás miatt 2016. január 19. napján a cégnyilvántartásból törölték. Az alperes 2009. és 2010-es évben "fölözés" címen pénzt vett ki a I.rendű felperes rövid neve pénztárából, amit a I.rendű felperes rövid neve bankszámlájára nem fizetett be. 2010. december 31. napjáig összesen 8.871.172.- Ft-ot, amelyből 2009. évre 4.000.000.- Ft esik. A keresetlevélhez mellékelt 2009. december 31-ei keltezésű kölcsönszerződést az elsőfokú bíróság a perben nem értékelte, mert a II. r. felperes a tárgyalás berekesztésekor kölcsön címén igényt már nem érvényesített, ugyanis kereseti kérelme jogcímét kizárólag az rPtk. 339. § és Gt. 30. § (2) bekezdésére alapította. Elfogadta a Veszprémi Törvényszék 2. Bf. 2/2016/17. számú ítéletének könyvszakértői véleményen alapuló megállapítását, miszerint a "fölözés" címén kivett összeg 8.871.172.- Ft volt. Az alperes e ténymegállapítást bírói felhívásra nem tudta vitatni. Arra tekintettel, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a büntető ügyben beszerzett könyvszakértői vélemény megállapításai ellenére, hogy a pénzkivétel nem történt meg, vagy az jogszerű célra került fordításra, marasztalta az alperest a Gt. 30. § (2) bekezdés és az rPtk. 339. § (1) bekezdés alapján.

A II. r. felperes jogosult volt az igényt érvényesíteni, mert a II. r. felperes az engedményezési szerződéssel arra szerzett jogot, hogy a kereseti kérelmet változatlan formában fenntarthassa, és azt a követelést szerezte meg, amelyet a Veszprémi Törvényszék előtt akkor a I.rendű felperes neve az alperessel szemben érvényesített.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a felperes keresetét utasítsa el, másodlagosan az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.

A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a II. r. felperesnek nincs kereshetőségi joga. E megállapítását az alperes azzal indokolta, hogy "peres eljárást" engedményezni nem lehet, a Ptk. a követelés engedményezését teszi lehetővé. Az engedményezési szerződés 7. pontja kölcsönkövetelés engedményezéséről rendelkezik, nem pedig a kártérítési igény engedményezéséről. Az engedményezési szerződés a csőd és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 49. § (3b) bekezdés értelmében érvénytelen, jogszabályba ütközik, így kizárt a II. r. felperes jogutódi minősége.

Az ügy érdemét érintően az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bizonyítási eljárás jogszabályba ütköző, jogszabálysértően került kiosztásra a bizonyítási teher, a bizonyítékok mérlegelése is téves, és a bizonyítékokból levont ténymegállapítások is jogszabályba ütközőek. Az alperes nem tudta beazonosítani azt a bírósági határozatot, amelyet az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettség értékelése során hivatkozott, és ez nem is volt nyilvánosan elérhető. Azt sem indokolta az elsőfokú bíróság, hogy a kölcsöntartozás jogcíméről hogyan térhetett át a bizonyítási teher változatlanul hagyása mellett a kártérítési felelősség megállapítására. Ebből következően nem vizsgálta az alperes jogellenes, felróható magatartását, a kár összegét, és az okozati összefüggést sem.

Hivatkozott arra is, hogy a gazdasági társaság másik tagja, azaz a II. r. felperes a fiktív kölcsönszerződést jóváhagyta, így nem értékelte az elsőfokú bíróság a másik, többségi befolyással rendelkező tag ügyvezetőjének felbújtói, így felróható magatartását sem. Be kellett volna szerezni a büntető ügy iratait is, mert a könyvszakértői vélemény csak a könyvelési hiányt teszi láthatóvá, de a hiány okát nem bizonyítja. Az elsőfokú bíróság 12. számú végzése eljárási jogsértés, mert túlterjeszkedett az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségén, konkrétan tényállást rögzített. Nem tisztázta azt sem, hogy mit ért "fölözés" alatt, nem tartalmazza az elsőfokú ítélet a büntető ítéletből a releváns tényeket, az I. r. felperes tagjainak döntéseit, a pénzhiány legalizálásának körülményeit sem. Hiányoznak az ítélet tényállási részéből azok a megállapítások, amelyek az alperes kártérítési felelősségének megállapításához elengedhetetlenek lennének.

A II.r. felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását, az alperes perköltségben való marasztalását kérte.

Az alperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, a bizonyított tényekből levont jogi következtetéseivel a másodfokú bíróság egyetért, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, illetve megváltoztatására nem volt ok.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az alábbiakra utal: