3403/2023. (VII. 27.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.076/2021/2. számú végzése, valamint a Szekszárdi Törvényszék 17.Pf.20.191/2020/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Farkas László egyéni ügyvéd) eljáró indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Indítványukban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.076/2021/2. számú végzése, a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 17.Pf.20.191/2020/10. számú ítélete, valamint a Szekszárdi Járásbíróság 27.P.20.747/2018/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontjuk szerint a bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény E) cikk (2)-(3) bekezdéseivel, az M) cikk (2) bekezdésével, a Q) cikk (2)-(3) bekezdéseivel, az R) cikk (2) bekezdésével, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[2] Az indítvány benyújtását megelőző bírósági eljárásnak az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.
[3] Az alapul fekvő polgári pert a három indítványozó - egy devizaalapú hitelkölcsön-ügylet adóstársai, illetve kezese - indította a hitelt nyújtó hitelintézet, illetve az engedményesi pozícióban lévő követeléskezelő ellen.
[4] A hitelintézet 2007. július 5. napján az indítványozókkal aláíratott egy kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ennek keretében az indítványozók tudomásul vették, hogy az árfolyamváltozás mind a hitelösszeg, mind a törlesztőrészletek, mind az egyéb járulékok és költségek nagyságára hatással lehet. A nyilatkozat tájékoztatást tartalmazott az árfolyamváltozással kapcsolatos egyszerű összefüggésekről. Továbbá arra is kitért a dokumentum, hogy a kamat "a nemzetközi kamatok változása miatt is módosulhat". A devizaalapú hitel felvételéről szóló szerződést az indítványozók és a hitelintézet 2007. augusztus 6. napján kötötte meg, amit közjegyzői okiratban is rögzítettek. A kölcsönszerződés rendelkezést tartalmazott arról, hogy az indítványozók megértették az árfolyamkockázatról szóló előzetes felvilágosítást. A kölcsönszerződés megkötésének napján az egyik adóstárs és a hitelintézet zálogszerződést is kötött.
[5] 2011. július 11. napján szerződésmódosításra került sor, amely a futamidő meghosszabbítására irányult. 2016. október 25. napján a hitelintézet a szerződést felmondta, majd később a szerződésből fakadó követeléseit engedményezte. Az indítványozók ellen 2018 folyamán végrehajtási eljárás indult.
[6] Az indítványozók polgári pert indítottak, keresetük elsősorban a kölcsön- és zálogszerződés, valamint minden kapcsolódó jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítására irányult. A bírósági eljárás alatt a végrehajtás felfüggesztésre került. Az indítványozók az érvénytelenség indokaként a hitelezői tájékoztatás jogszerűtlenségét jelölték meg. Elsőfokon a Szekszárdi Járásbíróság 2020. január 20-án, 27.P.20.747/2018/30. számon hozott ítéletet, amelyben a keresetet elutasította.
[7] A Járásbíróság áttekintette a Kúria jogegységi határozatait, valamint az Európai Unió Bírósága ítéleteit a devizaalapú kölcsönszerződések tárgyában, és kiemelte ezekből a hitelezői tájékoztatásra vonatkozó részeket. A konkrét hitelezői tájékoztatást értékelve megállapította, hogy az megfelelt a világosság, érthetőség, közérthetőség kívánalmainak, kiterjedt az árfolyamkockázat alapvető közgazdasági összefüggéseire is, és elegendő információval szolgált ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozott és megalapozott döntést hozhassanak arról, hogy a szerződéskötéskor kedvező kamatfeltételek ellenében vállalják-e az árfolyam-változásból eredő kockázat viselését. A Járásbíróság azt is megállapította, hogy a tájékoztatás és a szerződéskötés között eltelt időt figyelembe véve az indítványozóknak lehetőségük volt arra, hogy kellően megfontolt döntést tudjanak hozni arról, hogy adott feltételek mellett vállalják-e a szerződés megkötését. A Járásbíróság nem értékelte úgy, hogy a szerződések a tájékoztatás hiányosságaiból fakadóan érvénytelenek lennének.
[8] Az indítványozók fellebbezése folytán a Szekszárdi Törvényszék járt el másodfokon, és hozta meg 2020. szeptember 29. napján kelt, 17.Pf.20.191/2020/10. számú ítéletét. A Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helyes indokai felhívása mellett helybenhagyta. A Törvényszék a fellebbezési kérelemre reflektálva kiemelte, hogy nem elvárás a fogyasztóval szemben teljesítendő tájékoztatás tekintetében, hogy a tájékoztatásnak az árfolyamkockázat korlátlanságát explicit módon tartalmaznia kell, pusztán az olyan tájékoztatás nem elfogadható a 2/2014. PJE határozat értelmében, amelynek alapján a fogyasztó alappal gondolhatja úgy, hogy a kockázat nem valós, vagy csak korlátozott mértékben terheli őt. A Törvényszék emellett pontokba szedve tárta fel a vitatott hitelezői tájékoztatás tartalmát, rámutatva, hogy az a Kúria jogértelmezése során követelményként megfogalmazott tartalmi elemeket (a devizaalapú hitel és a forinthitel alapvető különbségei; van árfolyamkockázat; az árfolyamkockázat lehetséges hatásai a felperes fizetési kötelezettségeire; az árfolyamkockázat mellett kamatkockázat is keletkezhet; az árfolyamkockázat a fogyasztót terheli) magában foglalta.
[9] A jogerős ítélettel szemben az indítványozók felülvizsgálati kérelemmel éltek, és - tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azonos jogszabályi rendelkezésekre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. §-a alapján a Kúriától a felülvizsgálat engedélyezését kérték. A Kúria 2021. június 21-én, Gfv.VII.30.076/2021/2. számú végzésében a felülvizsgálatot megtagadta. A Kúria azt vizsgálta, hogy az engedélyezés iránti kérelem megfelel-e a Pp. 409. § szerinti követelményeknek. Ennek keretében megállapította, hogy az indítványozók olyan jogkérdést vetettek fel, amelyről a Kúria jogegységi határozatban már állást foglalt, és nem hivatkoztak érdemi gazdasági, társadalmi vagy jogszabályi változásra. Az indítványozók által hivatkozott kúriai határozatok a Kúria megítélése szerint a támadott döntéstől jogkérdésben nem tértek - a jogkérdés jogegységi határozatokban való rendezettségéből fakadóan elvileg nem is térhettek - el. Mindezek alapján a Kúria sem a joggyakorlat egységének, továbbfejlesztésének biztosítására hivatkozással, sem pedig a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérés miatt nem látta a felülvizsgálatot engedélyezhetőnek.
[10] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a Szekszárdi Járásbíróság 27.P.20.747/2018/30. számú ítélete, a Szekszárdi Törvényszék 17.Pf.20.191/2020/10. számú ítélete, valamint a Kúria Gfv.VII.30.076/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
[11] Az indítványozók a pertörténet összegzését követően felsorolták az Alaptörvénynek azon rendelkezéseit, amelyek szerintük a bírósági eljárásban sérültek [E) cikk (2)-(3) bekezdései, M) cikk (2) bekezdése, R) cikk (2) bekezdése, Q cikk (2) és (3) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése].
[12] Az alaptörvény-ellenesség indokolásának keretében elsőként azt állították, hogy a bíróságok az indokolási kötelezettségük elmulasztásával sértették meg a XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó tisztességes eljáráshoz való jogukat. Ennek részletezése során mind a jogerős döntéssel, mind a Kúria felülvizsgálati döntésével szemben fogalmaznak meg érveket. A jogerős döntésre vonatkozóan előadják, hogy a bíróság tévesen állapította meg, hogy a hitelintézet által nyújtott, a kockázatfeltáró nyilatkozatban, valamint a kölcsönszerződésben foglalt tájékoztatás megfelelő volt, valójában mind a 2/2014. PJE határozat szerinti, mind az Európai Unió Bírósága OTP Bank Nyrt. és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. kontra IlyésTeréz és Kiss Emil, C-51/17. számú ítélete (2018. szeptember 20.) (a továbbiakban: C-51/17. számú ítélet) szerinti követelményekkel ellentétben áll. Az indítványozók számba veszik, hogy a tájékoztatásnak szerintük milyen további elemeket kellett volna tartalmaznia ahhoz, hogy jogszerű legyen. Az indítványozók ezt követően korábbi kúriai határozatokat ismertetnek, amely ügyekben álláspontjuk szerint hasonló tényállás mellett a Kúria engedélyezte a felülvizsgálatot. Ezzel alapozzák meg azt az állítást is, miszerint a Kúria jelen ügyben eltért korábbi határozataiból megismerhető gyakorlatától. Az indítványozók ezen túlmenően arra is hivatkoztak, hogy a Kúria valótlan indokokra hivatkozva tagadta meg a felülvizsgálat engedélyezését, ezért a Kúria kifogásolt végzése sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[13] Az indítvány indokolása mindezen felül kitér arra, hogy a jogerős döntés nincs összhangban az Európai Unió Bírósága gyakorlatával, ami az indítványozók szerint a Q) cikk (2)-(3) bekezdéseinek sérelmét eredményezi. Az indítványozók az EUB C-26/13. számú, valamint C-51/17. számú ítéleteit tartják relevánsnak. Az ítéletek tartalmát részletesen ismertetik, konkretizálva, hogy mihez képest várnák el az összhangot.
[14] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[15] 3.1. Az Alkotmánybíróságnak először azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz eleget tesz-e az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem követelményeinek.
[16] Az indítványozók a megsértett alaptörvényi rendelkezések körében megjelölték az Alaptörvény E) cikk (2)-(3) bekezdéseit, az M) cikk (2) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (7) bekezdését is, azonban ezekre a cikkekre nézve semmilyen érdemi érvelést nem adnak elő.
[17] Az Alkotmánybíróság az állandó gyakorlatára utalással megállapítja, hogy az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek a puszta felsorolása nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására, ilyen esetekben nem teljesül a határozott kérelem kritériuma (pl. 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).
[18] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz fennmaradó elemei az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek megfelelnek-e.
[19] Az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésére alapított indítványi elem tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az nem tesz eleget az Abtv. 27. §-ában foglalt követelményeknek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata a Q) cikk (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat nem tekinti Alaptörvényben biztosított jognak, így ezek állított sérelmére nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani (pl. 3158/2023. (III. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Erre tekintettel a Q) cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme tárgyában nem folytatható érdemi vizsgálat.
[20] 3.3. A panasz a kúriai felülvizsgálati döntést, valamint a jogerős bírósági ítéletet is támadja.
[21] Az indítványozók mindkét döntéssel összefüggésben az indokolási kötelezettség - és ezen keresztül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének - megsértésére hivatkoztak ugyan, de az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy az indítványozók a jogerős döntés és a Kúria döntésének indokait vitatják. Az indítványozók egyrészt megkérdőjelezik, hogy a hitelintézet kockázatfeltáró tájékoztatása teljeskörű volt-e, másrészt azt, hogy a Kúria joggyakorlata egységes-e az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megfelelő volta tekintetében.
[22] Az Alkotmánybíróság korábban már valóban utalt arra, hogy a jogegység megbomlásának lehetnek alapjogi és alkotmányossági relevanciái: "A jogalkalmazás egységessége és kiszámíthatósága a törvény előtti egyenlőség követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal is szoros kapcsolatot mutat, részét képezi továbbá a jogbiztonság követelményének is. Abból a követelményből fakad, amely szerint a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Amennyiben a bíróságok azonos tényállású ügyben, változatlan jogi környezet mellett eltérő tartalmú ítéleteket hoznak, sérül a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás (ld. 3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]). A törvény előtti egyenlőség sérelme ezzel összefüggésben akkor valósulhat meg, ha akár a jogszabályok, akár a jogalkalmazó szervek a jogalanyok egy köre számára biztosít valamely eljárási eszközt a jogalkalmazás egységessége követelményének felhívására, míg a velük összehasonlítható helyzetben lévő más személyek számára nem, e megkülönböztetés pedig önkényes, vagyis nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka (az alkalmazandó tesztre ld. 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80])" (3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [7]).
[23] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor jelen ügyben utal arra, hogy a jogbiztonság sérelme ebben a kontextusban nem is lehet alkotmányjogi panasz tárgya, a törvény előtti egyenlőség [XV. cikk (1) bekezdés] sérelmére pedig az indítványozó nem hivatkozott.
[24] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogegység biztosítását nem az Alkotmánybíróságnak kell garantálnia. "A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok, kiemelten a Kúria feladata [...]. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a hatáskör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható." (3065/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [12]).
[25] Jelen ügyben a bírósági döntések felülmérlegelését jelentené annak a kérdésnek a megítélése, hogy az alapügyben eljáró bíróságok helyesen alkalmazták-e a jogegységi határozatokban, valamint az Európai Unió Bíróságának ítéleteiben kidolgozott követelményeket, ahogy az abban való állásfoglalás is, hogy a Kúria eltért-e hasonló tényállás mellett hozott korábbi határozataitól.
[26] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy hatásköre akként került kijelölésre, hogy "az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4])" (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[27] Az indítványban foglalt érvek alapján tehát sem a Kúria felülvizsgálatot megtagadó végzése, sem a jogerős döntés tekintetében nem merül fel alapvető alkotmányjogi kérdés vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alap-törvény-ellenesség.
[28] 4. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésben foglalt formai követelményeknek, részben az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
[29] Az indítványozó kérte az ügyvédi munkadíj összegének megfelelő költségtérítés megítélését is. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Abtv. indítványban is megemlített 54. § (1) bekezdésére tekintettel ügyvédi költséget abban az esetben sem állapíthatna meg az Alkotmánybíróság, ha az indítvány eredményes lenne.
Budapest, 2023. július 3.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3926/2021.