ÍH 2010.169 FEGYELMI BÍRÓSÁG ELJÁRÁSÁNAK ELHÚZÓDÁSA MIATTI KÁR - SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM - BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁR FOGALMA

A bíróval szemben lefolytatott fegyelmi eljárással összefüggő sérelem miatt nem alkalmazhatóak a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének szabályai, mivel a fegyelmi bíróság eljárása nem tartozik a bíróságok ítélkező, igazságszolgáltatási munkájának körébe. A fegyelmi eljárásokban is megilleti azonban a felet az a jog, hogy az ellene, vagy általa indított eljárás ésszerű időn belül befejeződjön, függetlenül attól, hogy e jogosultság külön jogszabályban nevesítve nem szerepel. A fegyelmi eljárás ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogosultság megsértése személyiségi jogvédelmet alapozhat meg [Ptk. 75. § (1) bekezdés, 84. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes a perbeli időszakban a Z. Megyei Bíróság tanácsának elnökeként tevékenykedett. Kérésére 2001. január 1. napjától az ügyelosztási rend szerint másik tanácshoz kerültek a birtokháborítási ügyek, miután azokban helyszíni szemle tartása felmerülhet. Ugyanakkor a tanács referádájában maradtak - többek közt - a tulajdoni, valamint az ingatlan-nyilvántartási perek.

Ezt követően a tanácsra került kiosztásra az egyik ingatlan-nyilvántartás kiigazítása tárgyú fellebbviteli ügy, amelyet a felperes téves szignálásra hivatkozással visszaadott. A megyei bíróság elnöke a felperest tájékoztatta arról, hogy téves szignálásról nincs szó. Nyári szabadságának letöltése után a felperes az ügyiratot ismét a szobájában találta, ezért azt a későbbiek során a bíróság portáján leadta. A megyei bíróság elnöke ezután az ügyben soron kívüli eljárást rendelt el, és felhívta a felperest a szükséges intézkedések megtételére, majd ezek megtörténtéről tájékoztatást kért. A felperes jelentésében úgy nyilatkozott, hogy a kérdéses ügy a tanácsnál nincs folyamatban, a soronkívüliségre figyelemmel azt a kollégiumvezetőnek megküldte a szükséges intézkedés megtétele végett. Kifejtette, hogy az adott per tárgya valójában telekhatár megállapítása, amely birtokvitának minősül, ekként nem tartozik a tanácsra. A megyei bíróság elnöke az ügyet másik Pf. tanácsra szignálta, ahol az helyszíni szemle tartása nélkül fejeződött be.

A Z. Megyei Bíróság elnöke az ügyben tanúsított magatartása miatt a felperessel szemben az igazságszolgáltatási feladatok teljesítésének megtagadására, valamint a bírósági vezetők igazgatási intézkedéseinek nem teljesítésére hivatkozással fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az I. r. alperes fegyelmi bírósága határozatával a felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes megszegte az 1997. évi LXVII. tv. (Bjt.) 21. és 33. §-aiban rögzített előírásokat, miután az adott per tárgyalása a tanács referádájába tartozott.

A felperes fellebbezése folytán eljárt III. r. alperes fegyelmi bírósága másodfokon határozatával az elsőfokú fegyelmi határozatot megváltoztatta, a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekintett, és az eljárás megszüntetése mellett a felperessel szemben figyelmeztetést alkalmazott. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe a felperes szívbetegségét, amely miatt a helyszíni szemlék alól mentesült. Megállapította továbbá, hogy a vezetők eljárása sem felelt meg az elvárható együttműködési kötelezettségnek, amely tény a felperes vétkességének súlyát lényegesen enyhítette.

Az eljárásban a felperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült költsége 25 000 Ft volt.

A felperes 2003. április 3. napján új eljárást kezdeményezett az I. r. alperes fegyelmi bíróságának határozatával összefüggésben. Április 18-án a fegyelmi bíróság elnöke tájékoztatta a felperest, hogy a fegyelmi eljárás megújításának nincs helye. E tájékoztatással szemben a felperes fellebbezéssel élt, amelyre a fegyelmi bíróság elnöke azt a tájékoztatást adta, hogy fellebbezéssel támadható határozat nem született. Miután a felperes ismételten intézkedést kért 2004. szeptember 9. napján, az I. r. alperes 2005. október 17-én meghozta határozatát, amellyel a felperes perújítási kérelmét elutasította.

A III. r. alperes másodfokú fegyelmi bírósága határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította azonban, hogy új eljárás kezdeményezése nem kizárt, viszont annak feltétele, hogy a jogosult olyan új tényre, bizonyítékra, vagy jogerős határozatra hivatkozzon, amelyet a fegyelmi eljárásban nem bíráltak el. Hangsúlyozta, hogy ilyen hivatkozásai a felperesnek nem voltak.

A felperes 2006. április 19-én ismételten kérte a fegyelmi eljárás megújítását. A III. r. alperes az eljárás lefolytatására a II. r. alperest jelölte ki.

Az eljárás során a II. r. alperes a 2006. október 30-án kelt határozatával az új eljárás kezdeményezése iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy miután a felperes és a polgári kollégiumvezető közötti vita abban a szakmai kérdésben merült fel, hogy a kollégiumvezető eltért-e az ügyelosztási rendtől a sérelmes szignálás során, a kérdésben a megyei bíróság elnökének kellett az SZMSZ szerint állást foglalnia. Az elnök döntését a felperes nem hajtotta végre, hiszen az ügy tárgyalására vonatkozó utasításnak nem tett eleget, ennek következtében a fegyelmi vétség megállapítása alappal történt, amely döntésre az új eljárás iránti kérelemben szereplő felperesi érvek kihatással nem lehetnek.

A Z. Megyei Bíróságra fellebbezés folytán 2001. szeptember 24. napján érkezett az ingatlan határvonalának megállapítása iránti per, amelyet a kollégiumvezető a felperes által vezetett tanácsra szignált.

A felperes az iratokat az ügyelosztási rendnek megfelelő szignálás érdekében 2001. október 5. napján a kollégiumvezetőnek visszajuttatta.

A Z. Megyei Bíróság elnöke ugyanez év október 17-én kiadott értesítésében tájékoztatta a felperest, hogy az ügy kiosztásán nem változtat, egyben fegyelmi eljárás lefolytatására történő figyelmeztetés mellett utasította a szükséges intézkedések megtételére.

A felperes ugyanezen a napon az ügyiratot az elnöknek visszaküldte, aki október 30-án az átszignálás iránt intézkedett, egyidejűleg azonban fegyelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben az igazságszolgáltatási feladat teljesítésének megtagadása és a bírósági vezető igazgatási intézkedésének nem teljesítése miatt.

A fegyelmi eljárás során a felperes hivatkozott arra, hogy már október 17-i átiratában jelezte, a tanács helyettes elnöke vállalja az ügy letárgyalását, amelyre tekintettel a felperes szavazóbíró biztosítását kérte. Utalt megromlott egészségi állapotára is. Ugyanakkor előadta, hogy az ügy áttanulmányozása nélkül adta azt vissza, mert álláspontja szerint az elvi lehetősége merült fel a helyszíni szemle tartásának.

A II. r. alperes fegyelmi bírósága 2003. március 27. napján kelt határozatával a felperest megrovás fegyelmi büntetésben részesítette, és kimondta, hogy az eljárás alá vont felperes köteles viselni az eljárással felmerült költségeket. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes az ügyet nem egészségi állapotára, hanem téves szignálásra hivatkozással adta vissza, amelynek tényét azonban nem lehet megállapítani. Miután ezzel a magatartásával a Bjt. 21. és 33. §-ában rögzített kötelezettségeit a felperes vétkesen megszegte, fegyelmi vétséget követett el.