62015CJ0256[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. december 15. Drago Nemec kontra Republika Slovenija. A Vrhovno sodišče Republike Slovenije (Szlovénia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2000/35/EK irányelv - A késedelmes fizetések elleni fellépés - A Bíróság hatásköre - A Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása előtt kötött ügylet - Hatály - A »kereskedelmi ügylet« fogalma - A »vállalkozás« fogalma - A késedelmi kamatok maximális összege. C-256/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. december 15. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2000/35/EK irányelv - A késedelmes fizetések elleni fellépés - A Bíróság hatásköre - A Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása előtt kötött ügylet - Hatály - A »kereskedelmi ügylet« fogalma - A »vállalkozás« fogalma - A késedelmi kamatok maximális összege"

A C-256/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) a Bírósághoz 2015. június 1-jén érkezett, 2015. március 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

Drago Nemec

és

a Republika Slovenija

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, A. Tizzano (előadó), a Bíróság elnökhelyettese, M. Berger, A. Borg Barthet és E. Levits bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. május 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a szlovén kormány képviseletében N. Pintar Gosenca és A. Vran, meghatalmazotti minőségben,

- a lett kormány képviseletében A. Bogdanova és I. Kalniņš, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Šimerdová és M. Žebre, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. július 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 200., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 226. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Drago Nemec és a Republika Slovenija (Szlovén Köztársaság) között az előbbi által a nemzeti szabályozásnak a 2000/35 irányelvvel való állítólagos összeegyeztethetetlensége miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránti kérelem tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003-as csatlakozási okmány

3 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: 2003-as csatlakozási okmány) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban."

4 Ezen okmány 54. cikke előírja:

"Amennyiben a 24. cikkben említett melléklet, illetve ezen okmánynak vagy a mellékleteinek bármely egyéb rendelkezése más határidőt nem ír elő, az új tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke és az Euratom-Szerződés 161. cikke szerinti irányelvek és határozatok rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek."

A 2000/35 irányelv

5 A 2000/35 irányelv (7), (9), (10), (13) és (16) preambulumbekezdése szerint: [...] [...] [...]

"(7) A túlzott fizetési határidők és a késedelmes fizetések súlyos nyilvántartási és pénzügyi terheket rónak a vállalkozásokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra. Továbbá, e problémák képezik a vállalkozások létét fenyegető és számtalan munkahely megszűnését eredményező fizetésképtelenség egyik legfőbb okát.

(9) A tagállamok fizetési szabályainak és fizetési gyakorlatának eltérései akadályozzák a belső piac megfelelő működését.

(10) Mindez jelentősen korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat. Ez ellentmond a Szerződés 14. cikkének, amelynek értelmében a belső piac egész területén lehetővé kell tenni a vállalkozók számára, hogy a határon túli műveletek ne járjanak nagyobb kockázattal, mint a belföldi kereskedelem. [...]

(13) Ez az irányelv kizárólag a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozik, és nem célja, hogy rendelkezzen a fogyasztókkal kötött ügyletekről, illetve más, például a csekkekre és váltókra vonatkozó jogszabályok szerinti fizetésekkel kapcsolatos kamatokról, a kártérítési kifizetésekről, ideértve a biztosító társaságok kifizetéseit is.

(16) A késedelmes fizetés olyan szerződésszegés, amelyet a legtöbb tagállamban az alacsony késedelmi kamatok és/vagy hosszadalmas jogorvoslati eljárások az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek. E tendencia visszafordítása, valamint annak biztosítása, hogy a késedelmes fizetés olyan következményekkel járjon, amelyek a fizetési késedelmet előnytelenné teszik, határozott lépéseket igényel [...]."

6 Az ezen irányelv hatályát meghatározó 1. cikk a következőképpen rendelkezik:

"Ez az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott valamennyi fizetésre vonatkozik."

7 Az említett irányelv 2. cikkének 1. pontja előírja: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] »vállalkozás«: önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezet, még ha az adott tevékenységet egyetlen személy látja is el."

1. »kereskedelmi ügyletek«: vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között lebonyolított olyan ügyletek, amelyek fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezik;

8 A 2000/35 irányelv "Késedelmi kamat" című 3. cikke, az (1) bekezdésében, ekként rendelkezik: "A tagállamok gondoskodnak arról, hogy: [...] [...]"

a) a d) pontnak megfelelő kamat a szerződésben meghatározott fizetési határnap vagy határidő lejáratát követő naptól esedékessé váljon;

c) a hitelező késedelmi kamatra jogosult, amennyiben

i. teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit; és

ii. nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve ha az adós nem felel a késedelemért.

d) amennyiben a szerződés másképp nem rendelkezik, az adós által fizetendő késedelmi kamat mértéke (»törvényes kamat«) az Európai Központi Bank által az adott félév első naptári napja előtt lebonyolított legutóbbi fő refinanszírozási műveletnél alkalmazott kamatláb (»irányadó kamatláb«) legalább hét százalékponttal növelt összege legyen. Azon tagállamok, amelyek nem vesznek részt a gazdasági és pénzügyi unió megteremtésének harmadik szakaszában, a saját nemzeti központi bankjuk által meghatározott referencia kamatlábat kötelesek a fenti irányadó kamatláb megfelelőjeként alkalmazni. [...]

9 Ezen irányelv 6. cikke a következőképpen fogalmaz: "(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2002. augusztus 8-a előtt megfeleljenek. [...] [...] (3) Az irányelv átültetésekor a tagállamok figyelmen kívül hagyhatják: [...] [...]"

b) a 2002. augusztus 8-át megelőzően kötött szerződéseket

A szlovén jog

A késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó rendelkezések

10 A Zakon o obligacijskih razmerjih (a szerződéses kötelezettségekről szóló törvény) 277. cikkének (1) bekezdésének megfelelően az adós a hitelezőnek a tőketartozás összegén felül köteles késedelmi kamatokat fizetni, ha az esedékességkor nem fizette meg az e hitelügylet alapján visszafizetendő összeget.

11 E törvény helyébe 2002. január 1-jétől az Obligacijski zakonik (a kötelmi jogviszonyokról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: OZ) lépett. Ez utóbbi törvény lényegében átvette a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott rendelkezést, és 376. cikkébe azt az új szabályt illesztette, amely szerint további késedelmi kamatok nem számíthatók fel, ha a lejárt, de meg nem fizetett kamatok összege eléri a tőketartozás összegét (a továbbiakban: ne ultra alterum tantum szabály).

A kisipari vállalkozókra vonatkozó rendelkezések

12 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy a természetes személyek által folytatott önálló gazdasági tevékenység gyakorlására az alapügy tényállásának idején, 1993 júniusában az Obrtni Zakon (a kisipari vállalkozókra vonatkozó törvény) akkoriban hatályos változata vonatkozott. E törvény értelmében, amelyet később módosítottak, az önálló kisipari vállalkozóként gazdasági tevékenységet folytatni szándékozó természetes személyeknek a hatáskörrel rendelkező hatóságtól engedélyt kellett beszerezniük, amely feltüntette az érintett tevékenységi kört.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 D. Nemec 1989. november 8. óta mechanikai alkatrészek esztergálására és hegesztésre irányuló tevékenység végzésére jogosító kisiparos engedéllyel rendelkezik. 1993 júniusában szerződést kötött a Gasilsko društvo Murska Sobotával (muraszombati önkéntes tűzoltók egyesülete; a továbbiakban: egyesület), amely szerződés értelmében aszály idején vízszállító tartálykocsit adott bérbe ez utóbbi részére.

14 1996-ban D. Nemec keresetet indított az egyesülettel szemben, amely arra irányult, hogy e szerződés alapján ez utóbbit kötelezzék 17669,51 euró összeg részére történő megfizetésére.

15 2010. február 17-i határozatával a Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság, Szlovénia) az egyesületet az 1996. március 25. és 2001. december 31. közötti időszak tekintetében 15061,44 eurónyi - törvényes késedelmi kamatokkal növelt - összeg megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor e bíróság elutasította a 2002. január 1-jétől - a ne ultra alterum tantum szabály életbelépésének időpontjától - esedékes késedelmi kamatok megfizetésére való kötelezés iránti kérelmet. A 2001. december 31-ig megfizetendő kamatok összege ugyanis már meghaladta a tőkeösszeget.

16 2010. május 18-án az egyesület eleget tett az e határozat értelmében járó összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettségének.

17 Miután úgy ítélte meg, hogy a ne ultra alterum tantum szabály összeegyeztethetlen a 2000/35 irányelvvel, és ennélfogva a Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság) tévesen utasította el a 2002. január 1-jétől és 2010. május 18-ig terjedő időszak tekintetében a késedelmi kamatok megfizetésére való kötelezés iránti kérelmét, D. Nemec kártérítési keresetet indított a Szlovén Köztársasággal szemben az ezen állítólagos összeegyeztethetetlenség ténye miatt elszenvedett károk megtérítése iránt. Mivel az elsőfokú bíróság e keresetet 2011. május 18-i határozatával elutasította, majd azt fellebbezést követően a 2012. január 24-i határozattal helybenhagyta, azzal az indokkal, hogy ezen irányelv nem alkalmazható az alapügy tényállására, D. Nemec felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróságnál, a Vrhovno sodiščénél (legfelsőbb bíróság, Szlovénia).

18 Ez utóbbi bíróságnak kétségei vannak azon kérdést illetően, hogy az alapügy tárgyát képező szerződés a 2000/35 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik-e. Különösen arra szeretne választ kapni, hogy D. Nemec e szerződést az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett "vállalkozásként" kötötte-e meg, vagyis önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezetként, és így az említett szerződés az ugyanezen rendelkezés értelmében vett "kereskedelmi ügyletnek" minősül-e, és ennélfogva az említett irányelv hatálya alá tartozik-e. Ugyanis, bár az alapügy tárgyát képező szerződés gazdasági tevékenységre vonatkozik, amelynek alapján számla kiállítására került sor, ugyanakkor nem tartozik azon esztergálási és hegesztési tevékenységek körébe, amelyeket D. Nemec az engedélye alapján önálló kisiparosként a szakmája keretén belül végezhet.

19 Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül arra szeretne választ kapni, hogy összeegyeztethető-e a 2000/35 irányelvvel az OZ 376. cikkében szereplő ne ultra alterum tantum szabály.

20 E körülmények alapján a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé: A fenti kérdésre adott nemleges válasz esetén:

"1) Úgy kell-e értelmezni a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést, hogy egy olyan rendszerben, amelyben a természetes személy részére valamely gazdasági tevékenység folytatása céljából az engedélyezett tevékenység megjelölését tartalmazó engedélyt adnak ki, nem vállalkozásról, tehát nem is az irányelv hivatkozott rendelkezése értelmében vett kereskedelmi ügyletről van szó, amennyiben a fizetési késedelemmel érintett jogügylet az engedélyben nem szereplő tevékenységre vonatkozik?

2) Úgy kell-e értelmezni a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést, hogy a természetes személyt vállalkozásnak kell tekinteni, és a fizetési késedelemmel érintett jogügylet a fent említett rendelkezés értelmében vett kereskedelmi ügyletnek minősül, amennyiben olyan jogügyletről van szó, amely nem az említett természetes személy bejegyzett tevékenységének körébe tartozik, hanem olyan tevékenységből ered, amely természeténél fogva gazdasági tevékenység lehet, és amelyről számlát állítottak ki, és

3) ellentétes-e a 2000/35 irányelv rendelkezéseivel az a szabály, amely szerint a késedelmi kamatok azt követően nem számíthatóak fel, hogy a felhalmozódott és meg nem fizetett kamatok elérik a tőke összegét (ne ultra alterum tantum szabály)?"

A Bíróság hatásköréről

21 A szlovén kormány és az Európai Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson fenntartották azon álláspontjukat, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdéseket előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolására. Szerintük ugyanis az alapeljárás tárgya egy olyan eset, amely még a Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való, 2004. május 1-jén történt csatlakozását megelőzően merült fel, és annak valamennyi joghatása ezen időpontot megelőzően állt be.

22 E tekintetben azt kell megállapítani, hogy kétségtelen, hogy az alapügy tárgyát képező szerződést 1993 júniusában kötötték, és a jelen ügy alapját egy, a Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően felmerült helyzet képezi.

23 Ugyanakkor e helyzet az említett csatlakozást követően is váltott ki joghatásokat. Ugyanis, a tőketartozás megfizetésének hiánya, amely a D. Nemec által követelt késedelmi kamatok alapját képezi, 2010. május 18-ig, azaz mindaddig fennállt, amíg az egyesület e fizetési kötelezettségének eleget nem tett, és a D. Nemec által indított kereset éppen azoknak a károknak a megtérítésére irányult, amelyeket ő állítólag a 2002. január 1-je és 2010. május 18. közötti időszak tekintetében kért kamatok megfizetésére való kötelezési iránti kérelmének a Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság) általi elutasítása miatt szenvedett el.

24 Márpedig a 2003-as csatlakozási okmány 2. és 54. cikke értelmében az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és e rendelkezések az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.

25 Ezenfelül, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely új jogszabályt - eltérést engedő rendelkezés hiányában - azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira. Ezen elv alkalmazásában a Bíróság kimondta, hogy az uniós jog valamely rendelkezésének alkalmazására vonatkozó, valamely tagállam csatlakozása feltételeiről szóló okmányban szereplő konkrét rendelkezés hiányában ezt a rendelkezést úgy kell tekinteni, mint amely azonnal alkalmazandó és csatlakozásának időpontjától kezdve köti a tagállamot, oly módon, hogy az az Unió ezen új tagállamának csatlakozását megelőzően keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira is alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2009. november 12-iElektrownia Pątnów II-ítélet, C-441/08, EU:C:2009:698, 32. pont; 2010. december 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-385/08, nem tették közzé, EU:C:2010:801, 29. pont; 2011. december 21-iZiolkowski és Szeja ítélet, C-424/10 és C-425/10, EU:C:2011:866, 57. pont).

26 Ami különösen a 2000/35 irányelvet illeti, a 2003-as csatlakozási okmány nem tartalmaz semmiféle különös rendelkezést ezen irányelvnek a Szlovén Köztársaság általi alkalmazására vonatkozóan. Következésképpen, az e tagállamban annak Unióhoz való csatlakozásának időpontjától kezdve közvetlenül alkalmazandó és kötelező erejű, és ezen időponttól kezdve alkalmas arra, hogy azt a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira alkalmazzák.

27 A fentiekből következően, mivel az uniós jog az alapügyre alkalmazandó, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdéseket előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések megválaszolására.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első két kérdésről

28 Első két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2000/35 irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a valamely tevékenység önálló kisiparosként történő gyakorlására jogosító engedéllyel rendelkező természetes személyt az e rendelkezés értelmében vett "vállalkozásnak" kell tekinteni, és az általa harmadik felekkel bonyolított ügylet ugyanezen rendelkezés értelmében vett "kereskedelmi ügyletnek" minősül olyan esetben, ha ez az ügylet - jóllehet nem tartozik az említett engedélyben szereplő tevékenységek körébe - gazdasági tevékenységre irányul.

29 E kérdések megválaszolásához elöljáróban pontosítani kell, hogy bár a 2000/35 irányelv 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően a tagállamok felhatalmazást kaptak arra, hogy az irányelv átültetésekor kizárják annak hatálya alól a 2002. augusztus 8. előtt megkötött szerződéseket, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy a Szlovén Köztársaság nem élt ezzel a lehetőséggel, amelyet a szlovén kormány a Bíróság előtt a tárgyaláson meg is erősített.

30 Ami az előterjesztett kérdéseket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/35 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítését szolgáló valamennyi fizetésre alkalmazandó. Ezen irányelv 2. cikke 1. pontjának első albekezdése akként határozza meg a "kereskedelmi ügylet" fogalmát, mint amely kiterjed a vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között lebonyolított minden olyan ügyletre, amely fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezi, az említett irányelv (13) preambulumbekezdése pedig e tekintetben pontosítja, hogy nem tartoznak e fogalom körébe többek között a fogyasztókkal kötött ügyletek. Ugyanezen irányelv 2. cikke 1. pontjának harmadik albekezdése értelmében "vállalkozásnak" minősül minden önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezet, még ha az adott tevékenységet egyetlen személy látja is el.

31 A 2000/35 irányelv (7), (10) és (16) preambulumbekezdéséből egyébként kiderül, hogy az irányelv célja a belső piac működésének javítása, a vállalkozók, valamint különösen a kis- és középvállalkozások késedelmes fizetések elleni védelme révén.

32 Ily módon ezen irányelvnek nem célja, hogy azt minden, fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatásnyújtást eredményező ügyletre alkalmazzák, különösen nem azon ügyletekre, amelyeket éppen a magánszemélyek kötnek napi szinten.

33 Ebből következik, hogy ahhoz, hogy valamely természetes személy a "vállalkozás" fogalma alá tartozzon, illetve ahhoz, hogy az általa lebonyolított ügylet az említett irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében "kereskedelmi" ügyletnek legyen minősíthető, nem elegendő, hogy e személy gazdasági tevékenységre irányuló olyan ügyletet köt, mint például valamely vagyontárgy harmadik fél részére történő bérbeadása. Ezen felül az is szükséges, hogy e személy az ilyen tevékenység vagy önálló szakmai tevékenység végzése keretében szervezetként járjon el.

34 Amint arra a főtanácsnok indítványának 82. pontjában rámutatott, e követelmény azt jelenti, hogy az említett személy, bármi legyen is a jogi formája és státusza, strukturált és folyamatos formában végzi e tevékenységet, amely tevékenység így nem korlátozódhat mindössze egy adott, különálló szolgáltatásnyújtásra, továbbá az érintett ügyletnek az említett tevékenység körébe kell tartoznia.

35 Egyrészt viszont, a Bizottság állításával szemben, a 2000/35 irányelv 2. cikkének 1. pontjából nem következik, hogy a szóban forgó tevékenységnek feltétlenül az érintett személy által végzett gazdasági tevékenységnek vagy fő szakmai tevékenységnek kell lennie, illetve ez utóbbi tevékenységhez kell kötődnie.

36 Másrészt, ellentétben a szlovén kormány és a Bizottság által állítottakkal, valamely személy e rendelkezés értelmében vett "vállalkozásnak" való minősítése nem függhet az érintett tevékenység gyakorlására jogosító engedélynek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi kiadásától.

37 Így egy olyan nemzeti rendszerben, amelyben valamely gazdasági vagy szakmai tevékenység kisiparosként vagy önálló vállalkozóként történő gyakorlása engedély kiadásához van kötve, az ilyen engedéllyel rendelkező természetes személy nem zárható ki a "vállalkozás" fogalmából, és az általa kötött ügyletek nem zárhatók ki a "kereskedelmi ügyletek" fogalmából pusztán amiatt, hogy ezen ügyletek az említett engedélyben foglalttól eltérő önálló gazdasági, illetve szakmai tevékenységre irányulnak, vagy az előbbinél szélesebb kört felölelő önálló gazdasági, illetve szakmai tevékenység keretébe illeszkednek.

38 Ugyanis minden ezzel ellentétes értelmezés arra vezetne, hogy e fogalmak hatályát az egyes nemzeti jogoktól, közelebbről az egyes tagállamok által az önálló gazdasági, illetve szakmai tevékenység gyakorlására vonatkozóan kialakított rendszerektől tenné függővé. Márpedig mind az uniós jog egységes alkalmazásának, mind az egyenlőség elvének követelményéből az következik, hogy mivel a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontja nem tartalmaz utalást a nemzeti jogra, ennek hiányában a "vállalkozás" és a "kereskedelmi ügylet" fogalmának önálló és egységes értelmezést kell adni (lásd analógia útján: 2015. szeptember 29-iGmina Wrocław ítélet, C-276/14, EU:C:2015:635, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ezenfelül, amint arra a főtanácsnok indítványának 90. pontjában rámutatott, minden olyan értelmezés, amely arra vezetne, hogy a "vállalkozás" fogalmának hatályát, valamint a 2000/35 irányelv személyi és tárgyi hatályát az érintett tevékenység gyakorlására vonatkozó engedélynek valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai általi kiadásától tenné függővé, sértené ezen irányelv célját, amely - miként az annak (10) preambulumbekezdéséből kiderül - nem más, mint a tagállamok közötti kereskedelmi ügyletek elősegítése. Ugyanis ellenkező esetben annak meghatározásához, hogy a megkötött ügylet a 2000/35 irányelv hatálya alá tartozik-e, a többi tagállam vállalkozásainak vagy hatóságainak szisztematikusan ellenőrizniük kellene, hogy ezen ügylet azon tevékenységekre irányul-e, amelyekre az említett engedélyt kiadták, ami korlátozhatná vagy zavarhatná a határokon átnyúló kereskedelmi ügyleteket.

40 Ebből következik, hogy bár az a körülmény, hogy az érintett személy olyan tevékenység keretében kötött valamely ügyletet, amelynek gyakorlására engedélyt kapott, figyelembe vehető a többi elem vizsgálata során, de annak vizsgálatánál, hogy e személy a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának értelmében vett "vállalkozásként" járt-e el, nem lehet meghatározó.

41 Ily módon, annak meghatározásához, hogy valamely személy ilyen minőségben - vagyis, amint az a jelen ítélet 34. pontjában kifejtésre került, strukturált és folyamatos, önálló gazdasági vagy szakmai tevékenység keretében - jár-e el, és hogy ennélfogva az általa kötött ügyletek e rendelkezés értelmében véve kereskedelmi jellegűek-e, a jelen ügy körülményeinek egészét figyelembe kell venni.

42 E körülmények közé sorolható többek között az a tény, hogy a szóban forgó személy üzleti neve vagy szakmai megnevezése alatt jár-e el, illetve, hogy a megkötött ügylet kapcsán számla kiállítására kerül-e sor.

43 Az előbbi megfontolásokra figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy D. Nemec a jelen esetben a szóban forgó szerződést a 2000/35 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett "vállalkozásként" kötötte-e meg.

44 A fenti megfontolások egészére tekintettel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/35 irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely tevékenység önálló kisiparosként történő gyakorlására jogosító engedéllyel rendelkező természetes személyt az e rendelkezés értelmében vett "vállalkozásnak" kell tekinteni, és az általa kötött ügylet ugyanezen rendelkezés értelmében vett "kereskedelmi ügyletnek" minősül, ha ez az ügylet - jóllehet nem tartozik az ezen engedélyben szereplő tevékenység körébe - strukturált és folyamatos, önálló gazdasági vagy szakmai tevékenység gyakorlása körébe illeszkedik, aminek vizsgálata, az ügy körülményeinek egészére való figyelemmel, a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A harmadik kérdésről

45 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2000/35 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az OZ 376. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a lejárt, de meg nem fizetett késedelmi kamatokon felül újabb késedelmi kamatok nem számíthatók fel, ha az előbbiek összege eléri a tőketartozás összegét.

46 E kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 2000/35 irányelv nem hangolja össze a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekre vonatkozó összes szabályt (2006. október 26-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-302/05, EU:C:2006:683, 23. pont; 2008. április 3-i01051 Telecom ítélet, C-306/06, EU:C:2008:187, 21. pont; 2008. szeptember 11-iCaffaro-ítélet, C-265/07, EU:C:2008:496, 15. pont).

47 Közelebbről, ezen irányelv nem harmonizálja a késedelmi kamatokkal kapcsolatos szempontok összességét. Ugyanis, e szempontok közül a 3. cikkében csupán néhány szempontra tér ki, nevezetesen a késedelmes fizetés esetén a késedelmi kamatok követeléséhez való jogra, arra az időpontra, amelytől kezdve e kamatok követelhetők, a kamat mértékére, a hitelező azon jogára, hogy késedelmes fizetést követően felmerült behajtási költségeinek megtérítését kérje, valamint a nyilvánvalóan tisztességtelen szerződéses feltételek alkalmazásának hitelezővel szembeni következményeire.

48 Ugyanakkor a 2000/35 irányelv nem tartalmazza az arra az időszakra vonatkozó szabályokat, amelyek során a késedelmi kamatokat fel kell számítani, illetve az e kamatok maximális összegére vonatkozó szabályokat.

49 Ennélfogva a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják e kérdést, azzal a megszorítással, hogy ezzel nem sértik a 2000/35 irányelv által kitűzött célokat és nem fosztják meg ezen irányelvet a hatékony érvényesülésétől (lásd analógia útján: 2016. szeptember 14-iPérez López ítélet, C-16/15, EU:C:2016:679, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 Ebből a szempontból hangsúlyozni kell, hogy az említett irányelv, amint az a (7) és (16) preambulumbekezdéséből is kiderül, alapvetően a késedelmes fizetéstől való elrettentésre irányul, többek között annak megakadályozása révén, hogy az az adós számára vonzó legyen, és arra irányul, hogy védelmet nyújtson a hitelezőknek az ilyen késedelmek ellen.

51 Márpedig, a szlovén kormány, amelyet a lett kormány is támogat, azt állítja, hogy az OZ 376. cikkében foglalt ne ultra alterum tantum szabály nem áll ellentétben e célkitűzésekkel. Épp ellenkezőleg, e szabály szerintük a késedelmi kamatok funkcióját védi, ami nem más, mint az arra való ösztönzés, hogy az adós eleget tegyen fizetési kötelezettségének, illetve az, hogy ne tegye lehetővé a hitelező ebből eredő gazdagodását. Ugyanis szerintük az említett szabály, bár a hitelezőt védi, annak elkerülésére szolgál, hogy a lejárt késedelmi kamatok összege olyan mértékű legyen, amely nem ró az adósra méltánytalan terhet, és így nem teremt olyan igazságtalan és aránytalan helyzetet a hitelező és az adós viszonyában, amely az utóbbi fizetésképtelenségéhez vezethet.

52 E tekintetben természetesen hangsúlyozni kell, hogy az ilyen szabály, a késedelmi kamatok összege felső határának a tőketartozás összegében való rögzítésével, korlátozhatja az e kamatok megfizetéséhez fűzött elrettentő erőt.

53 Ugyanakkor, egyrészt, egy ilyen felső határ megállapítása nem vezet a 2000/35 irányelv által kitűzött hitelezővédelmi cél megkérdőjelezéséhez, és nem fosztja meg az irányelvet a hatékony érvényesülésétől sem.

54 Ugyanis, a ne ultra alterum tantum szabály nem vonja maga után a késedelmi kamatok összegének olyan korlátozását, amely megfosztaná a hitelező jogát annak az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése a)-c) pontjában foglalt lényegétől, ami nem más, mint késedelmes fizetés esetén az e kamatok követeléséhez való jog, és e szabály nem fosztja meg e kamatokat az adós szempontjából vett minden elrettentő erejüktől. Az említett szabály ezenfelül nem jár semmiféle következménnyel az alkalmazandó késedelmi kamatok mértékére, amelyek mértéknek az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt mértéknek kell megfelelnie.

55 Másrészt, amint azt a főtanácsnok indítványának 66. és 67. pontjában lényegében kifejtette, hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti jogalkotó, figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel rendelkezik, figyelembe vehette volna, hogy egyensúlyt kell teremteni a hitelezővédelem célkitűzése és az adós fizetésképtelenségének elkerülésének szükségessége között. E mérlegelési mozgástéren belül e jogalkotó joggal vélhette úgy, hogy egy ilyen szabály, mint amilyen a ne ultra alterum tantum szabály is, e célból megfelelő eszközt képez.

56 Ezenfelül, az ilyen szabályt nem elszigetelt módon kell vizsgálni, hanem azon összefüggésbe helyezve, amelybe az illeszkedik. E célból figyelembe kell venni a nemzeti jognak a késedelmes fizetések terén alkalmazandó más rendelkezéseit is.

57 E tekintetben a szlovén kormány többek között az OZ 380. cikkét említi, amely garantálja a késedelmes fizetés miatt kárt szenvedett hitelezőnek a különbözetet fedező kártalanítás megítélését.

58 Márpedig, a nemzeti jogalkotó okkal vélekedhetett úgy, azon mérlegelési mozgástér keretén belül eljárva, amellyel rendelkezik, hogy az ilyen rendelkezés, a 2000/35 irányelvben foglalt szabályok egészével együttesen értelmezve, olyan jellegű, amely biztosítja a hitelezők késedelmes fizetésekkel szembeni védelmét.

59 Az előbbi megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/35 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az OZ 376. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a lejárt, de meg nem fizetett késedelmi kamatokon felül újabb késedelemi kamatok nem számíthatók fel, ha az előbbiek összege eléri a tőketartozás összegét.

A költségekről

60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely tevékenység önálló kisiparosként történő gyakorlására jogosító engedéllyel rendelkező természetes személyt az e rendelkezés értelmében vett "vállalkozásnak" kell tekinteni, és az általa kötött ügylet ugyanezen rendelkezés értelmében vett "kereskedelmi ügyletnek" minősül, ha ez az ügylet - jóllehet nem tartozik az ezen engedélyben szereplő tevékenység körébe - strukturált és folyamatos, önálló gazdasági vagy szakmai tevékenység gyakorlása körébe illeszkedik, aminek vizsgálata, az ügy körülményeinek egészére való figyelemmel, a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2) A 2000/35 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az Obligacijski zakonik (a kötelmi jogviszonyokról szóló törvénykönyv) 376. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a lejárt, de meg nem fizetett késedelmi kamatokon felül újabb késedelmi kamatok nem számíthatók fel, ha az előbbiek összege eléri a tőketartozás összegét.

Aláírások

( *1 ) * Az eljárás nyelve: szlovén.