A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20304/2011/7. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 22. §, 28. §, 81. §, 129. §, 158. §, 349. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 3. §, 4. §, 293. §, 339. §, 474. §, 479. §, 523. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 166. §, 1995. évi XCVI. törvény (Bit.) 32. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 9. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 21. §, 25. §, 27. §, 29. §, 30. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41029/2010/6., Győri Járásbíróság P.21854/2010/14., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20304/2011/7.*, Győri Törvényszék Pf.20304/2011/4., Kúria Pfv.21793/2011/6. (BH 2013.2.41)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.304/2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó és TársaiÜgyvédi Iroda által képviselt I-II. rendű felpereseknek, dr. Nagy N. Károly ügyvéd által képviselt alperes ellen, kölcsön visszafizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 17. napján meghozott, 18.G.41.029/2010/6. számú részítélete és 7. sorszámú ítélete ellen, az I. és II. rendű felperesek részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 18.G.41.029/2010/6. számú részítéletét az I. rendű felperes kölcsönre alapított keresete tekintetében részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 374.304 (háromszázhetvennégyezer-háromszáznégy) forintot és ennek 2002. október 1. napjától a kifizetésig járó évi 48 % kamatát, az I. rendű felperest az első fokú perköltség viselése alól mentesíti. Kimondja, hogy az I. rendű felperes valamint az alperes az első fokú perköltségeiket maguk viselik. A részítéletet az I. rendű felperes keresete tekintetében egyebekben helybenhagyja.

A részítéletet a II. rendű felperes kártérítési keresete tekintetében, továbbá az elsőfokú bíróság18.G.41.029/2010/7. számú ítéletét a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a II. rendű felperes kártérítési és számadási keresete tekintetében a pert megszünteti, egyben a II. rendű felperes kereseti kérelmei tekintetében a keresetlevelet áttenni rendeli a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 15 nap alatt 32.460 (harminckettőezer-négyszázhatvan) forint másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes a módosított keresetében a Ptk. 523. § (1) bekezdésére figyelemmel 440.499 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kamat mértékét az alperessel megkötött kölcsönszerződés Általános Szerződési Feltételeinek (ÁSZF) 3.5. pontjára alapította.

A II. rendű felperes az alperest mint korábbi ügyvezetőjét 1.228.963 Ft és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni a Ptk. 474. § (2) bekezdésére, a Ptk. 479. § (2) bekezdésére tekintettel, mert állítása szerint az alperes a II. rendű felperes pénztárából ezen összeget pénztárbizonylattal igazolt módon felvette, azonban azzal nem számolt el, illetve azt nem fizette vissza. Kérte továbbá az alperest az ügyvezetői feladatainak megszegésével okozott 16.059.897 Ft kára és annak kamatai megfizetésére kötelezni a Ptk. 339. § (1) bekezdésében, a régi Gt. 21. § (1), (2) bekezdésében, valamint a régi Gt. 29. § (1) bekezdésében, továbbá a Ptk. 2. és 4. §-aiban foglaltak alkalmazásával.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az I. rendű felperestől felvett kölcsönt teljes mértékben visszafizette. Szerinte jelen esetben nem az ÁSZF-ben rögzített havi 4 §-os mértékű, hanem a 39/1984. (V. 5.) MT rendelet (továbbiakban R.) 12. §-a szerinti kamat alkalmazandó. Előadta: a II. rendű felperes pénztárából felvett összeget a II. rendű felperes utasítása szerinti meghatározott célra fordította. A II. rendű felperes kárigényével szemben azzal védekezett, hogy ügyvezetői feladatait munkaviszony alapján látta el, ezért a II. rendű felperes a Ptk. 2. § és 4. §-ára történő hivatkozása megalapozatlan. Állította, hogy a régi Gt. 29. §-ában foglaltakat ügyvezetői tevékenysége során betartotta, kötelezettségét nem szegte meg, mindenekelőtt a társaság érdekeit tartotta szem előtt, sőt a sérelmezett döntésével további károsodástól védte meg a II. rendű felperest.

Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet az I. rendű felperes, illetve a II. rendű felperes kártérítés iránti keresete vonatkozásában elkülönítette és 6. sorszámú részítéletével az I. és II. rendű felperes kereseti kérelmét elutasította.

A részítélet indokolása szerint az alperes az I. rendű felperessel megkötött kölcsönszerződése alapján a Ptk. 523. § (1), (2) bekezdésére figyelemmel a kölcsön összegét a perbeli kölcsönszerződés szerint köteles volt visszafizetni, míg a R. 12. §-a alapján az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől számított további évi 6 % késedelmi kamat fizetése terhelte. Megállapította azt is, hogy a felmondás - annak alperessel történő közlése hiányában - a lejárat előtt a kölcsönszerződést nem szüntette meg, a tőke törlesztő részletei nem váltak a felmondás időpontjában lejárttá. Kiemelte, hogy az I. rendű felperes a kölcsönszerződést pénzkölcsön nyújtásával üzletszerűen foglalkozó gazdálkodó szervezetként kötötte, így a R. alapján az alperes - a már megfizetett ügyleti kamatra is tekintettel - további évi 6 %-os késedelmi kamat fizetésére volt köteles. Az elsőfokú bíróság számítása szerint az alperes által 2002. szeptember 30. napján teljesített törlesztést követően a jogviszonyból eredő további alperesi tartozás nem maradt, így a felperes leszállított keresetét nem találta alaposnak.

A II. rendű felperes kárigénye körében lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem szegte meg ügyvezetői kötelezettségét, eljárása során figyelemmel volt a lehetséges kártérítési kötelezettségekre, illetve a II. rendű felperes hosszú távú piaci, gazdasági megítélésére, üzleti érdekeire. Az ítélt szerint a tényadatokon alapuló további bizonyítás a II. rendű felperesnek felróhatóan maradt el, ugyanis nem bocsátotta rendelkezésre - többek között - a szakértő részére a szükséges adatokat. Ezért a kártérítési keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. rendű felperes számadási keresetét ugyancsak elutasította a Ptk. 474. § (2) bekezdésére és a Ptk. 479. § (2) bekezdésére utalással. Megállapította, hogy az alperes bizonyította, miszerint a pénztárból felvett összeget a II. rendű felperes utasításának megfelelően használta fel. A II. rendű felperes terhére értékelte, hogy a kiadási pénztárbizonylaton szerepeltetett számlák és arra vonatkozó bizonylatcsatolási kötelezettségének nem tett eleget.