BH 2000.11.508 I. Ha a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítását és az eredeti állapot visszaállításának elrendelését célzó eljárásban a bíróság a keresetnek helyt ad ugyan, de ítéletében nem rendelkezik az ingatlan-nyilvántartási állapot rendezéséről, utóbb e tárgyban kiegészítő ítéletet hozhat [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 40. § (1) bek. c) pont, Ptk. 203. §, 1972. évi 31. tvr. 15. § (3) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 73. § (4) bek., Pp. 225. § (6) bek.].

II. Fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos jogvita esetén a perköltség kiszabásánál irányadó szempontok [Ptk. 201. § (1) bek., 203. §, Pp. 24. § (1)-(2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 22. sorszámú ítéletével a felperes keresetének részben és akként adott helyt, hogy megállapította: az I. r. és a II. r. alperesek között 1996. szeptember 30. napján a k.-i 0284/11. hrsz.-ú, a K.-n, a 81. sz. alatti benzinkút megjelölésű ingatlan; az sz.-i 3201/2. hrsz.-ú, Sz.-en, a Sport u. 1. sz. alatti ipartelep megjelölésű ingatlan; a k.-i 4807/1/A/1. hrsz.-ú, K.-n, a Kossuth u. 29. szám alatti üzlethelyiség megjelölésű ingatlan; a k.-i 6049/4. hrsz.-ú, műhely megjelölésű ingatlan; az s.-i 2847/2. hrsz.-ú, S.-en, az Ikervári u. 40-42. szám alatti üzem megjelölésű ingatlan; a b.-i 8475/35. hrsz.-ú, a B.-n, a Hangya u. 7. szám alatti lakóház, udvar, kert megjelölésű ingatlan adásvételére megkötött szerződések a II. r. alperes hitelezői - így a felperes - vonatkozásában is hatálytalanok. Kötelezte az I. r. alperest, hogy a felsorolt ingatlanokat 5 nap alatt a II. r. alperes felszámolás körébe tartozó vagyonába utalja, továbbá fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 1 250 000 Ft, a II. r. alperesnek pedig 10 000 Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság utalt arra: a felperes mint a felszámolás alatt álló II. r. alperes hitelezője, a többször módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és á végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 40. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az I. r. és a II. r. alperesek között több ingatlan tulajdonjogának átruházásra irányuló szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kérte az alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy a felperes a II. r. alperessel szemben fennálló követelése erejéig a fenti ingatlanokból kielégítést keressen, a per megindításának ténye az érintett ingatlanokra bejegyeztessen, és az alperesek viseljék a perrel felmerült perköltséget.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes azonban nem ellenezte azt. Az I. r. alperes hivatkozott arra, hogy jóhiszeműen járt el az ügyben. A Postabank Részvénytársaság engedményezett követelését számította be a vételárba, amelynek során az eredeti követelés különböző biztosítékai is rá szálltak át. Így, amennyiben a felperes keresete alapos lenne, a hitelezői követelése megelőzné a felperesét.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Megállapította, hogy az alperesek között megkötött jogügylet - a hitelezők igényeinek a kielégítése elől - a felszámolás alá tartozó vagyon elvonását célozta. Az I. r. alperes a bíróság többszöri felhívására sem csatolta az engedményezési szerződést, így nem igazolta, hogy a követeléshez visszterhesen jutott. A Postabank Részvénytársaság tudott a II. r. alperes csődközeli helyzetéről, a hitelezők, a gyártók és a banki hitelezők eredménytelen egyeztetését követően került sor az ingatlanra vonatkozó szerződések megkötésére, ezért a cselekmény rosszhiszemű is volt. Az 1991. évi IL. törvény 40. §-a lényegében a Ptk. 203. §-ában rendezett fedezetelvonó szerződés speciális alakzata. Ebből eredően a hatálytalanságot az adós valamennyi hitelezője vonatkozásában meg kell állapítani, amelynek az a következménye, hogy a vagyontárgyak visszakerülnek az adós vagyonába, a másik szerződő fél pedig az adóssal szemben a felszámolási eljárás keretében léphet fel.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I. r. alperes nyújtottak be fellebbezést.

Az I. r. alperes kérte az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását, perköltségben történő marasztalását. Álláspontja szerint az adásvételi szerződések egyértelműen tartalmazzák, hogy a II. r. alperessel megkötött jogügyletek visszterhesek voltak, így az engedményezési szerződés nem bírhat jelentőséggel. Az eredeti hitelező - az engedményező - követelése jelzálogjoggal volt biztosítva, amely a telekkönyvi nyilvántartásba bejegyzésre került. Ezen túlmenően a hitelezői igény besorolására csak a felszámolást elrendelő bíróság jogosult. Rosszhiszeműsége nem áll fenn, mivel 1996. szeptember 23-án, a megtartott egyeztetés során a felek pénzügyi rendezésben állapodtak meg, és ezt követően került sor a szerződések megkötésére. A szerződések visszterhesek voltak, ezért nem vonták el a fedezetet más hitelezői igények kielégítése elől.

A felperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság 500 000 Ft-ban állapította meg az ügyvédi munkadíj összegét. A perértékre, az ügy nagy munkaigényességére tekintettel kérte annak felemelését 12 455 771 Ft-ra. Előadta: a pertárgy értéke 622 788 565 Ft, melynek 5%-a 31 139 428 Ft, így a megítélt díja perérték 0,08%-át teszi csupán ki. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok című lap 1996/321. száma alatt és az 1993/52. szám alatt közzétett eseti döntéseiben foglaltakra.

Az eljárás során a felperes a fellebbezését annyiban módosította, hogy a fizetendő ügyvédi költséget 3 millió forintban, azaz a perérték 0,5%-ában kérte meghatározni. Erre tekintettel a fellebbezési perértéket 2,5 millió forintban jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság a 28. sorszámú ítéletével kiegészítette a 22. sorszámú ítéletét akként, hogy az adásvételi szerződésekkel érintett körzeti földhivatalok töröljék a tulajdonváltozás tényét. Utalt arra, hogy a felperes kérte az ítélet kiegészítését. Az elsőfokú bíróság a kérelemnek a Pp. 225. §-ának (6) bekezdése alapján hely adott, mivel a 22. sorszámú ítélettel megállapította az adásvételi szerződések hatálytalanságát, így szükségessé vált az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés iránti intézkedés megtétele.

A kiegészítő ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a kiegészítő ítélet megváltoztatásával a földhivatalok megkeresésének mellőzését, az ingatlanok tulajdonváltozásai tényének törlése iránti kérelem elutasítását. A felperes ugyanis a bíróság felhívása ellenére konkrét kérelmet az eljárás során nem terjesztett elő a földhivatali megkeresések iránt. Erre figyelemmel a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen; a kiegészítés iránti kérelmet el kellett volna utasítania. Az I. r. alperes véleménye az: az alapítéletben nem volt olyan kérdés, amelyről a bíróságnak hivatalból kellett volna rendelkeznie.