763/B/1997. AB határozat

a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi december hó 6. napján aláírt Szerződés kihirdetéséről szóló 1995. évi XLV. törvénnyel közzétett Szerződés 2. cikk második mondata, továbbá a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIII. törvénnyel közzétett Szerződés 3. cikk (1) bekezdése második mondata, valamint a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIV. törvénnyel közzétett Szerződés 4. cikk második mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság elutasítja

- a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi december hó 6. napján aláírt Szerződés kihirdetéséről szóló 1995. évi XLV. törvénnyel közzétett Szerződés 2. cikk második mondata,

- a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIII. törvénnyel közzétett Szerződés 3. cikk (1) bekezdése második mondata,

- a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIV. törvénnyel közzétett Szerződés 4. cikk második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg

- a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi december hó 6. napján aláírt Szerződés kihirdetéséről szóló 1995. évi XLV. törvénnyel közzétett Szerződés (a továbbiakban: Sz1.) 2. cikke második mondatának,

- a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIII. törvénnyel közzétett Szerződés (a továbbiakban: Sz2.) 3. cikk (1) bekezdése második mondatának,

- a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIV. törvénnyel közzétett Szerződés (a továbbiakban: Sz3.) 4. cikke második mondatának

alkotmányellenességét és semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket.

Az indítványozó kérelmét azzal indokolta, hogy a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésének elveit, hivatkozott továbbá az Alkotmány 5. és 6. §-ának (3) bekezdésére is. Álláspontja szerint "[a] magyar állam a nép szabadsága és hatalma, a nemzet szuverenitása érdekében védi a mindenkori határokat. Ellenkező esetben a Magyar Köztársaság lenne az egyetlen állam a világon, amely - szembeszállva az államok szuverén egyenlőségének cogens elvével saját szuverenitásának csorbítása érdekében - alkotmányosan zárná ki a számára előnyös határváltozások és nemzetközi jogviták indításának lehetőségét."

2. Az indítványozó törvényekkel kihirdetett nemzetközi szerződések egyes részeit támadta. Kérelmét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának b) pontjára, 21. §-ának (2) bekezdésére és 37. §-ára hivatkozással terjesztette elő.

Az Abtv.-nek az indítványban hivatkozott rendelkezései szerint jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát bárki indítványozhatja, az indítványban javasolni kell a rendelkezés teljes vagy részleges megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság a 4/1997. (I. 22.) AB határozatban már megvizsgálta, hogy sor kerülhet-e az Abtv. 1. §-ának b) pontja alapján jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára. A határozat a rendelkező rész 1. és 2. pontjában kimondta, hogy az Abtv. hivatkozott rendelkezése alapján a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály tárgya lehet utólagos alkotmányossági vizsgálatnak és a vizsgálat a nemzetközi szerződés alkotmányellenességének kérdésére is kiterjedhet (ABH 1997, 41.).

A fentiek alapján - tekintettel arra, hogy az indítvány megfelel az Abtv.-ben az elbírálás feltételeként meghatározott követelményeknek - az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálására hatáskörét megállapította.

II.

Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:

a) az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait."

"6. § (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását."

b) az indítvánnyal támadott jogszabályhelyek:

az Sz1. 2. cikke:

"A Szerződő Felek az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet dokumentumaiban vállalt kötelezettségeikkel összhangban a közöttük esetleg felmerülő vitákat kizárólag békés eszközökkel oldják meg. Soha, semmilyen körülmények között sem alkalmazzák egymással szemben elsőként fegyveres erőiket.

A Felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs, és nem is lesz területi követelésük."

az Sz2. 3. cikkének (1) bekezdése:

"A Szerződő Felek a nemzetközi jog alapelveivel és normáival összhangban megerősítik, hogy tiszteletben tartják közös államhatáruk sérthetetlenségét és egymás területi integritását. Megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak."

az Sz3. 4. cikke:

"A Szerződő Felek, a nemzetközi jog elveivel és normáival, valamint a Helsinki Záróokmány alapelveivel összhangban megerősítik, hogy tiszteletben tartják közös határuk sérthetetlenségét és a másik Fél területi integritását. Úgyszintén megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincsen és ilyet a jövőben sem támasztanak."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó három nemzetközi szerződésnek azokat a rendelkezéseit támadja, amelyek szerint a szerződést aláíró államok kijelentik, hogy nem támasztanak egymással szemben területi követeléseket.

2. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése akkor, amikor kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független és demokratikus jogállam, meghatározza az Országgyűlés és a Kormány, általában a közhatalom gyakorlásának kereteit. A korlátok a nemzetközi szerződések megkötésére és kihirdetésére is vonatkoznak. Nemzetközi szerződés megkötése nem jelenthet burkolt alkotmánymódosítást, nemzetközi kötelezettségvállalás nem járhat az Alkotmány sérelmével [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233, 234.]. Önmagában az a körülmény azonban, hogy az állam valamilyen területen nemzetközi szerződéssel korlátozza tevékenységét, nem jelenti az Alkotmány sérelmét. Az államok önkorlátozása által jönnek létre az államok együttműködésének feltételei [5/2001. (II. 28.) AB határozat ABH 2001, 86, 89.].

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésébe a független és demokratikus állam elvet az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény iktatta be [a 2. § (1) bekezdésének jelenlegi szövegét azután az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény határozta meg]. Az 1989. évi XXXI. törvény tervezetének indokolása kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság szuverén állam és biztosítani kell, hogy a szuverenitás minden korlátozástól mentes legyen. Kimondta azonban azt is, hogy "[az] első és második világháborút követő békeszerződések nyomán kialakult európai határok realitását - tekintettel a világpolitikai erőviszonyokra, szövetségi rendszerünkre - nem lehet kétségbe vonni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kialakult sajátos nemzetiségi viszonyokra ne kellene fokozott figyelmet fordítani. Ezért az Alkotmány is rögzíti, hogy a határainkon túl lévő magyarság tekintetében az anyaország jelentős szerepet kíván betölteni." Rámutatott továbbá arra is, hogy "[a] Magyar Köztársaság elemi érdekének tekinti, hogy jogrendszere a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival összhangban legyen. Ennek alkotmányos rögzítése egyúttal a jogalkotás számára zsinórmértékül is szolgál."

A jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződések alkotmányossági vizsgálatával foglalkozó 4/1997. (I. 22.) AB határozat - az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésével és az Alkotmányt módosító Országgyűlésnek az indokolásban kifejezett szándékával összhangban - kimondta, hogy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem állnak ugyan az Alkotmány szintjén, de az Alkotmányt a nemzetközi jog e sajátos szabályaira figyelemmel kell értelmezni (ABH 1997, 41, 51.).

3. A nemzetközi jog általánosan elismert szabálya az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 2. cikkében található az a rendelkezés, amely szerint az ENSZ valamennyi tagjának tartózkodnia kell - többek között - a más állam területi épsége ellen irányuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától (az Alapokmányt a magyar jog részévé tette az Egyesült Nemzetek Alapokmányának törvénybe iktatásáról szóló 1956. évi I. törvény).

Az ENSZ Alapokmányának céljai és elvei alapján határozta meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet a Helsinki Záróokmány szövegét. A Záróokmány 1. fejezet III. rész első bekezdése szerint a résztvevő államok (így Magyarország is) sérthetetlennek tekintik egymás határait, valamint valamennyi európai állam határát. Az 1. fejezet IV. rész első bekezdése pedig kimondja, hogy a résztvevő államok tiszteletben tartják minden egyes résztvevő állam területi épségét.

4. Mind az ENSZ Alapokmánya, mind a Helsinki Záróokmány a II. világháború után kialakult helyzetet veszi alapul az államok területi sérthetetlenségére vonatkozó szabályainál. A II. világháború után Magyarország által aláírt és kihirdetett békeszerződés 1. cikke meghatározta Magyarország határait Romániával, a Szovjetunióval és Csehszlovákiával (a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés tárgyában meghozott 1947. évi XVIII. törvény).

Az a három nemzetközi szerződés, amelynek egy-egy rendelkezését támadja az indítványozó, kimondja, hogy az ENSZ Alapokmányának céljai, valamint elvei és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya alapján fogalmaz meg szabályokat (Sz1. és Sz2. preambuluma, Sz3. 3. és 4. cikke). Ezen az alapon a támadott szabályok lényegileg az ENSZ Alapokmányának és a Helsinki Záróokmánynak megfelelően megerősítik a Párizsban aláírt békeszerződésben meghatározott határokat. Továbblépést az jelent, hogy mindhárom szerződés megfogalmaz - a békeszerződésben nem szereplő - olyan szabályokat, amelyek a szerződést kötő államok területén élő nemzeti kisebbségek jogainak védelmét, a nemzeti kisebbségek kultúrájának és kulturális emlékműveinek fennmaradását szolgálják, az asszimilációs politikát tiltják. Egyébként mindhárom szerződés tartalmaz rendelkezést a szerződéses viszony megszűnéséről [az Sz1. 22. cikke, az Sz2. 22. cikkének (1) bekezdése, az Sz3. 23. cikke].

Mindennek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó által támadott rendelkezések nem ellentétesek az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.

Az indítványozó az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén kívül hivatkozott az 5. §-ra és a 6. § (3) bekezdésére is, de a támadott rendelkezések alkotmányellenességére vonatkozó érvelése a 2. § (1) bekezdésében deklarált szuverenitás elvének sérelmére vonatkozott. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványban említett többi rendelkezés sérelmének vizsgálatával nem foglalkozott.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2004. február 3.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró