30/1998. (VI. 25.) AB határozat
a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.) 2. §-ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják a 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
2. Az Alkotmánybíróság az EM. 62. Cikk (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és az EM. által kihirdetett 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyv 8. Cikke (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: "A magyar-EK Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló EM. 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak elfogadása tárgyában hozott 2/96.számú határozata kihirdetéséről" szóló 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet melléklete 1. Cikkének első és második bekezdése, továbbá 6. Cikke alkotmányellenes.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt 1999. december 31. napjáig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az EM. 62 Cikk (2) bekezdésének, valamint az 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikk (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte, és kezdeményezte e rendelkezések megsemmisítését. Álláspontja szerint e Cikkek meghatározott ügycsoportra vonatkozóan a magyar versenyhatóság által közvetlenül alkalmazandó szabályok közé sorolják azokat a kritériumokat, amelyek az EGK alapító szerződésének (a továbbiakban: EK-Szerződés) 85., 86. és 92. Cikkelyének alkalmazásából erednek. Hivatkozott arra, hogy az illető kritériumok az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: Közösség) belső jogának részét képezik, a versenykorlátozás tilalmának közjogi normái, amelyek tartalmi kritériumai jelentős részben a Közösség jogszabályaiban és joggyakorlatában jelennek meg.
Az alkotmányossági aggályt az indítványozó arra alapozta, hogy egyrészt a 62. Cikk (2) bekezdésben írt alkalmazási kritériumok az EM. hatálybalépését követően kialakuló közösségi jogfejlődést is átfogják, másrészt arra, hogy ezek a kritériumok a magyarországi jogalkalmazásban közvetlenül érvényesítendők anélkül, hogy azokat hazai jogforrás tartalmazná. Megítélése szerint az alkotmányossági problémát az EM. 62. Cikk (3) bekezdésében hivatkozott végrehajtási szabályozás alapelvi rendelkezése eredményezi. Az indítvány eredetileg a végrehajtási szabályozás tervezetére, mint az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének értelmét meghatározó forrásra hivatkozott, majd egy csatlakozó indítványban a kormányrendeletben kihirdetett Végrehajtási Szabályozás 1. és 6. Cikkeit külön is támadta.
Az indítványozó alapvetően a Közösség versenyjoga jövőben megjelenő kritériumainak a magyarországi jogalkalmazásra háruló közvetlen érvényesülési módját kifogásolta, mivel ezáltal a magyar jogrendszer kinyílna egy másik juriszdikció belső közjogi szabályainak automatikus befogadása és alkalmazása előtt. Ebben "a jogalkotási hatalom, mint állami felségjog, egy másik szuverénre történt alkotmányellenes átruházását" látta. Hivatkozott a szükséges alkotmányos felhatalmazottság hiányára, valamint tartalma szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is. Utalt továbbá arra, hogy az illető közösségi jogi kritériumok, elvek alkalmazása nem hasonlítható a nemzetközi szerződések belső alkalmazásának rendjéhez, nem alapozható a nemzetközi magánjog kollíziós mechanizmusára sem, és nem is egy Magyarország részvételével működő nemzetközi szervezet jogalkotása. Az indítvány kiegészítése utalt az Európai Gazdasági Térség létrehozatalában felvetődött jogi nehézségekre és megoldásokra, amelyek a közösségi jog kívülálló országokban való alkalmazhatóságának korlátait és lehetséges módszerét határozták meg.
2. A kapcsolódó újabb indítvány a magyar-EK Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló EM. 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak elfogadása tárgyában hozott 2/96.számú határozata kihirdetéséről szóló 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vsz.) mellékletének 1. Cikke és 6. Cikke alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Az indítványozó érvelése szerint a Vsz. 1. Cikke azért alkotmányellenes, mert ez a rendelkezés az, amely az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében írt követelményeket a hazai jogalkalmazó hatóságra (Gazdasági Versenyhivatal, a továbbiakban: GVH) telepíti. A Vsz. alkotmányossági vizsgálatát azért tartotta szükségesnek, mert "önmagában is alkotmányellenes az a magyar jogszabályhely, amely egy hazai jogalkalmazó hatóságot úgy határoz meg, mint akinek egy másik jogrendszer belső versenyszabályainak mindenkori alkalmazási kritériumai szerint kell megítélnie saját eljárásában az előtte levő ügyeket". Az indítványozó szerint az EM. 62. Cikk (2) bekezdése és a Vsz. 1. Cikke az alkotmányossági probléma szempontjából tartalmilag egy egységet képeznek, csak egymásra tekintettel ítélhetők meg, de a két jogforrás alkotmányossága önállóan is vizsgálandó.
Az indítványozó aggályosnak látta továbbá, hogy a Vsz. 6. Cikke alapján a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell a Közösség jogának részeként létező, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság egyes rendeleteiben megjelenő elvek teljes körű alkalmazását, ahogyan azok mindenkor hatályosak a közösségi jogban. Támadhatóvá teszi ezt a szabályozást az indítványozó szerint, hogy a konstrukció a jövőbeni jogi rendeletek elveire is kiterjedően közvetlen alkalmazási követelményt határoz meg anélkül, hogy ezek az elvek magyar jogforrásban megjelennének.
3. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásához beszerezte és felhasználta az igazságügy-miniszter véleményét. Az EM. 62. Cikk (2) bekezdését illetően a vélemény hivatkozott az alkotmányos értelmezés tanára, amely szerint nem feltétlenül szükséges a támadott jogszabály alkotmányellenességének megállapítása, ha annak van alkotmánykonform értelmezése, és a normát nem kell mindig megsemmisíteni azon az alapon, hogy annak az alkotmányos követelményeknek meg nem felelő értelmezése is lehetséges. Utalt a miniszter véleménye arra, hogy a kapcsolódó végrehajtási szabályok meghatározóak az értelmezés szempontjából. Álláspontja szerint a 62. Cikknek nem tulajdonítható olyan értelmezés, amely nem felel meg az alkotmányos követelményeknek.
A miniszter vitatta, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdése alapján érvényesítendő kritériumok megfelelnének a közvetlen hatály feltételeinek, azaz szerinte azok "nem alkalmazhatók közvetlenül magánszemélyekre, illetve konkrét versenyjogi esetekre". Álláspontja szerint az EM. 62. Cikkébe foglalt követelmények jogalkotási kötelezettséget jelentenek, és a közösségi jognak a hazai jogalkalmazásban való közvetlen figyelembevételét nem teszik lehetővé vagy szükségessé. A Magyar Köztársaság "azt vállalta, hogy belső joga - nyilván nemcsak írott, hanem élő joga - útján" a 62. Cikkben foglalt előírásokat teljesíti, így az e Cikkben írt "elbírálás" nem a hazai jogalkalmazó szervek előtti eljárásokban történő elbírálást jelent. A 62. Cikk minősítése azt jelenti, hogy "annak (1) bekezdése anyagi jogi kötelezettséget ró a Szerződő Felekre, megkövetelve belső joguknak a nemzetközi jogi kötelezettséghez történő igazítását", a (2) bekezdés pedig az (1) bekezdés szabályainak "értelmezési hátteréül a közösségi jogot hívja fel, quasi kollíziós normaként", és így a Felek általi közös értelmezéshez teszi hivatkozási alappá a megjelölt jogból levezethető elveket, kritériumokat.
4. Az indítványozó újabb - kapcsolódó - indítványára figyelemmel az Alkotmánybíróság megkereste a külügyminisztert és ismételten az igazságügy-minisztert az indítvánnyal kapcsolatos kormányzati álláspontok előterjesztése iránt.
A külügyminiszter álláspontja szerint az indítvánnyal támadott rendelkezések alkotmányossági problémát nem vetnek fel, az EM. megkötésére és a belső jogban való kihirdetésére alkotmányos felhatalmazottság alapján került sor. Utalt a miniszter arra, hogy az Alkotmánynak az Országgyűlés hatásköréről szóló 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezése alapján az Alkotmány számolt a nemzetközi kapcsolatok körében a nemzeti szuverenitás bizonyos korlátozásával. A nemzeti szuverenitás hagyományos, a nemzetek formális egyenrangúságára épülő, azt túlhangsúlyozó értelmezése a mai nemzetközi viszonyokban már egyáltalában nem alkalmazható. Hivatkozott arra is, hogy az indítványozó elmulasztotta figyelembe venni a támadott nemzetközi szerződés célját, vagyis azt, hogy a társulási szerződés Magyarország európai integrációját hordozó megállapodás. Ezzel összefüggésben kiemelten hivatkozott az EM. 67. Cikkében foglaltakra, amely mint lex generalis rögzíti, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályainak a Közösség jogszabályaihoz történő közelítése. Márpedig Magyarország e Cikkben a lehetséges mértékű jogközelítésre kifejezetten kötelezettséget vállalt. Ehhez az általános kötelezettségvállaláshoz képest a támadott rendelkezések a versenyjog területén lex specialist jelentenek. Ilyenformán az EM. 62. Cikkének a társulás általános integrációs célkitűzéseihez képest alárendelt, másodlagos jellege van. A Társulási Megállapodás már önmagában is feltételezi, hogy a megállapodás szereplőinek számolniuk kell az Európai Közösség jogszabályaival, illetőleg e jogszabályok tényleges érvényesítésével, ilyen körülmények között az indítványokban kifogásolt rendelkezések alkotmányossági problémát nem vetnek fel.
Az igazságügy-miniszter újabb észrevételében az eredeti indítvánnyal kapcsolatos és az alkotmányos értelmezési lehetőségre vonatkozó korábbi álláspontját fenntartotta és megismételte. Véleménye szerint az alkotmányos értelmezés lehetősége a kapcsolódó indítvánnyal támadott Vsz. rendelkezései tekintetében is fennáll. Eszerint a Vsz. 6. Cikke értelmezhető úgy is, hogy a GVH az 1. Cikk alapján irányadó hatályos magyar anyagi jogi versenyszabályok alkalmazása során is abban a helyzetben van, hogy az EM. 62. Cikkének eleget tegyen. A Vsz. 6. Cikkében foglalt közösségi jogi elveknek a magyar versenyhatóság részéről történő érvényesítése ugyanis természetesen csak a magyar versenyjogi jogszabályok keretei között lehetséges, mert a Vsz.-ben a saját anyagi jog alkalmazása jelenik meg alapelvként és ultima ratio-ként. A miniszteri okfejtés vitássá tette az indítványozónak azt az álláspontját, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének közvetlen alkalmazása a magyar versenyhatóságra hárulna. Álláspontja szerint a Vsz. 1. Cikk második bekezdésének rendeltetése nem több, mint az, hogy a Felek egymás kölcsönös tájékoztatására formálisan is megnevezik e rendelkezésben versenyhatóságaikat.
Utalt a miniszter arra is, amely a külügyminiszter álláspontjában is megfogalmazódott, hogy a szuverenitás-korlátozással járó szerződések megkötésére az Országgyűlésnek alkotmányos felhatalmazottsága van. A támadott rendelkezések ebben az összefüggésben annál kevésbé jelenthetnek alkotmányossági problémát, mert a külföldi jog magyarországi alkalmazása egy egészen szűk tárgykörre és konkrétan meghatározott szabályozási területre, az ún. versenykorlátozások jogára vonatkozik. A versenykorlátozó rendelkezések egyébként is szükségképpen tartalmaznak külföldi elemeket, ezért e szigorúan körülhatárolt tárgykörben a közösségi jog magyarországi alkalmazásának megengedése alkotmányosan indokolt.
Végül kifejtette az igazságügy-miniszter azt az álláspontját is, amely szerint a Vsz. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének esetleges megállapítása esetén sem kellene szükségképpen megállapítani az EM. 62. Cikke alkotmányellenességét. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a Vsz. kifogásolt rendelkezéseit alkotmányellenesnek találná is, ez nem zárná ki, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének végrehajtására a Szerződő Felek olyan szabályozást fogadjanak el, amely az e bekezdésben foglalt rendelkezés alkotmányos értelmezésének tartományán belül marad.
II.
1. Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 2. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
2. Az EM. 62. Cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:
1. A Megállapodás megfelelő működésével, amennyiben érinthetik a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlenek a következők:
(i) minden olyan vállalatok közötti megállapodás, vállalatok társulásai által hozott döntés és vállalatok közötti egyeztetett gyakorlat, amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;
(ii) egy vagy több vállalat által uralkodó helyzettel való visszaélés Magyarország vagy a Közösség területének egészén vagy jelentős részén;
(iii) bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget.
2. Az ezzel a Cikkel ellentétes gyakorlatot az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 85., 86. és 92. Cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján kell elbírálni.
3. A Társulási Tanács a Megállapodás hatálybalépésétől számított három éven belül határozattal megállapítja az (1) és (2) bekezdés végrehajtásához szükséges szabályokat.
A 62. Cikk 6. bekezdése a 3. bekezdésben meghatározott végrehajtási szabályokat tekinti irányadónak, mint amelyek szerint a 62. Cikk 1. bekezdése szerinti gyakorlatokkal foglalkozni kell. E szabály ugyanakkor a végrehajtási szabályok hiányában vagy a végrehajtási szabályok alapján való megfelelő eljárás hiányában a felmerülő ügyeket a Társulási Tanács előtti konzultációra utalja.
3. A Vsz. 1. Cikk (Alapelv) első bekezdése szerint:
Az Európai Megállapodás 62. Cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni mindazon ügyeket, amelyek vállalatok közötti olyan megállapodásokkal, vállalati társulások olyan döntéseivel vagy vállalatok olyan összehangolt magatartásával kapcsolatosak, amelyek a verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozzák vagy okozzák, illetve amelyek a gazdasági erőfölénnyel Magyarország vagy a Közösség területének egészén vagy jelentős részén való visszaéléssel kapcsolatban merülnek fel, és kihatással lehetnek Magyarország és az Európai Közösség közötti kereskedelemre.
A második bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy e célból ezekkel az ügyekkel Magyarország részéről a Gazdasági Versenyhivatal, az Európai Közösség részéről az Európai Bizottság (a IV. Főigazgatóság) foglalkozik.
A harmadik bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatal és az Európai Bizottság hatásköre ezeknek az ügyeknek az intézésére Magyarország és az Európai Közösség saját jogrendszerének már létező szabályaiból következik, beleértve azokat az eseteket, amikor a Felek ezeket a szabályokat a saját területükön kívül elhelyezkedő vállalatokra alkalmazzák.
A negyedik bekezdés pedig kimondja, hogy mindkét Fél hatósága a saját anyagi jogával összhangban rendezi az ügyeket az alább következő rendelkezések figyelembevételével. A hatóságok irányadó anyagi jogi szabályai a Gazdasági Versenyhivatal számára a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, az Európai Bizottság számára pedig az Európai Közösséget létrehozó Szerződés és az ESZAK Szerződés versenyszabályai, ideértve a versenyre vonatkozó másodlagos jogszabályokat.
4. A Vsz. csoportmentességekről rendelkező 6. Cikke első bekezdése szerint:
Az Európai Megállapodás 62. Cikkének a jelen végrehajtási szabályok 2. és 3. Cikke szerinti alkalmazása során a versenyhatóságok biztosítják a Közösség hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek teljes körű alkalmazását. A Gazdasági Versenyhivatal tájékoztatást kap a Közösség bármely, csoportmentességek elfogadására, hatályon kívül helyezésére vagy módosítására irányuló eljárásról.
A 6. Cikk második bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik:
Ha az ilyen csoportmentességi rendeletek Magyarország részéről komoly ellenvetésbe ütköznek, az e Végrehajtási Szabályok 9. Cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban - figyelembe véve az Európai Megállapodásban előírt jogharmonizációt - konzultációra kerül sor a Társulási Tanács keretében.
Végül a harmadik bekezdés szerint:
Ugyanezek az elvek érvényesek a Magyarország vagy a Közösség versenypolitikájában bekövetkező egyéb lényeges változások vonatkozásában.
III.
1. Az Alkotmánybíróságnak ebben a határozatában abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az EM. 62. Cikke és a Vsz. alapján - a versenykorlátozás tilalmának jogterületén - a Közösség jogának jogi kritériumai és elvei milyen módon érvényesülhetnek a magyar jogrendszerben. Így az alkotmányossági vizsgálat középpontjában az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott kritériumok érvényesülésének a Vsz.-ben meghatározott konstrukciója állt. Az alkotmányossági kérdés eszerint az, hogy egy másik nemzetközi jogi jogalany, egy másik önálló közhatalmi rendszer és autonóm jogrend saját belső jogának azok a normái, amelyek közjogi jogviszonyok szabályozására szolgálnak, érvényesíthetők-e közvetlenül a magyar versenyhatóság által, anélkül is, hogy ezek a külföldi közjogi normák a magyar jog részévé válnának.
2. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásban szereplő egyes fogalmakat az alábbi értelemben használja. A közvetlen hatály (direct effect, judicial effect, applicabilité directe) alatt azt érti, hogy a nemzetközi szerződés valamely konkrét rendelkezése magánjogi alanyok számára bíróságon vagy más jogalkalmazó hatóság előtt érvényesíthető alanyi jogot, illetőleg kötelezettséget keletkeztet.
A közvetlen alkalmazandóság (direct applicability, applicabilité immédiate) fogalmat a határozat indokolása abban az értelemben használja, amit ez a kifejezés a Közösség jogrendszerében fed. A Közösség és a tagállamok viszonyában a közösségi jogi szabályok létrejöttükkel azonnal behatolnak a tagállamokban érvényesítendő jog körébe, anélkül, hogy ehhez a közösségi jog belső joggá alakítása (a tagállamok általi megerősítés, inkorporáció, transzformáció, kihirdetés formájában) szükséges lenne. A közvetlen alkalmazandóság határolja el a közösségi jog tagállamokon belüli megjelenését attól, ahogyan a nemzetközi szerződések általában a belső jog részévé lehetnek (megerősítés és közzététel, illetőleg megerősítés és inkorporáció, transzformáció, kihirdetés által).
Az indítvány összefüggésében az EM. 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének a közvetlen hatálya, illetőleg az 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok magyar jogrendszeren belüli közvetlen alkalmazásának kérdése vetődik fel.
3. Az Alkotmánybíróság a közvetlen hatály kérdésével összefüggésben az alábbiakra mutat rá. Az EM. alkalmazási körébe eső ügyeket a 62. Cikk (1) bekezdésében írt tényállások tekintetében a (2) bekezdésben hivatkozott kritériumok szerint kell elbírálni. Sem az EM. 62. Cikke, sem a Vsz. nem tartalmaz a vállalkozások irányában megfogalmazott tilalmakat, és nem határoz meg a vállalkozásokkal szemben érvényesíthető jogkövetkezményeket sem.
A 62. Cikk (1) bekezdésében meghatározott versenyszabályokba ütközés mércéjeként az EK-Szerződés szerinti jogi kritériumok alkalmazását követeli meg a (2) bekezdés. E rendelkezések érvényesülésének módját azonban az EM. nem rögzíti. A Vsz. 1. Cikke mondja ki azt, hogy a 62. Cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint az ügyek rendezése a versenyhatóság feladata. A vállalkozások eljárási pozícióját a 62. Cikk alkalmazását illetően tehát az jelöli ki, hogy azok a Vsz. szerint a felek versenyhatóságainak joghatósága és eljárása alá tartoznak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - ellentétben a miniszteri véleményben foglaltakkal - a Vsz. 1. Cikke első és második bekezdéseinek együttes értelmezéséből nem pusztán a felek versenyhatóságainak a megnevezése, de az is következik, hogy a GVH-nak alkalmaznia is kell az EM. 62. Cikkében meghatározott kritériumokat.
Jóllehet az EM. 62. Cikk (1) bekezdésében írt szabályok tartalmi követelménye a (2) bekezdés és a Vsz. alapján pontosítást nyert, de maga a 62. Cikk a magánjogi jogalanyok felé közvetlen tilalmakat és jogkövetkezményeket nem határoz meg. Ezért az közvetlenül a vállalkozásokkal szemben nem is érvényesíthető, hanem csak közvetetten, a Vsz. támadott rendelkezései értelmezésében. Erre tekintettel, a 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének közvetlen hatálya sem állapítható meg. A 62 Cikk (2) bekezdése ugyanakkor az EM. szerinti esetleges jogsértés fennállását illetően releváns: ugyanis azt határozza meg, hogy milyen tartalmi kritériumokba ütközés jelenti a 62. Cikk (1) bekezdésébe foglalt versenyszabályok sérelmét.
4. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. Cikk (1) és (2) bekezdése közvetlen hatályának hiányából nem következik, hogy a 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződésbeli jogi kritériumok más összefüggésben ne lennének figyelembe veendők a magyar jogalkalmazó hatóságok számára. A Vsz. alapelvi 1. Cikke szerint ugyanis egyrészt a 62. Cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni az EM. alkalmazási körébe tartozó ügyeket, amelyekkel magyar részről a GVH foglalkozik. Másrészt az alapelvi 1. Cikk negyedik bekezdése azt mondja ki, hogy mindkét fél hatósága a saját anyagi jogával összhangban rendezi ezeket az ügyeket.
Az EM. hatálya alá tartozó, a GVH eljárásába került ügyek így sajátos kettős szabályozás alatt állnak: elbírálásukat az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződés szerinti jogi kritériumok alapján kell megtenni, ugyanakkor mindkét fél saját anyagi jogával való összhangot is meg kell teremteni. Mivel az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményt a Vsz. 1. Cikkének első két bekezdése a magyar versenyhatóságra telepíti, a Vsz.-nek a saját anyagi jog alkalmazásáról szóló rendelkezése nem eredményezi azt - a kormányzati véleményben kifejtettekkel ellentétben -, hogy a GVH egyedül a magyar versenytörvényt alkalmazva rendezheti a hatáskörébe tartozó ügyeket. Vagyis a magyar versenyjog szabályai mellett a GVH számára irányadóak a vonatkozó közösségi jogi kritériumok is. [Ezt a kettős szabályozást igazolja az EK Bizottság értékelése is, amikor a társulási egyezmények alkalmazásához a felek versenyhatóságának saját jogát csak mint fő eszközt (main instrument) emeli ki, és azt nem az alkalmazandó anyagi szabályok teljes vagy egyedüli forrásaként határozza meg, XXIVth Report on Competition Policy, COM(95) 142 final, 402. pont, 284. oldal.]
5. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződésbeli jogi kritériumok figyelembevételének kötelezettsége mindezek alapján azt jelenti, hogy a GVH-nak a EM. hatálya alá tartozó ügyekben az EK-Szerződés 85. és 86. Cikkének alkalmazásából eredő kritériumokat, - mint a magyar versenytörvény anyagi jogi rendelkezéseinek alkalmazásában érvényesítendő értelmezési szempontokat - irányadónak kell tekinteni. Amennyiben tehát a magyar jog anyagi szabályainak alkalmazása során nem teremthető meg a GVH értelmezési tevékenységével az ügyeknek az irányadó közösségi jogi kritériumok szerinti elbírálása, bekövetkezik az EM. 62. Cikkének megsértése. Ennek következtében pedig már csak a diplomáciai szintű konzultációhoz, végső soron pedig a kereskedelempolitikai tartalmú szankciós intézkedések alkalmazásához lehet folyamodni.
Jóllehet a GVH nem az EM. 62. Cikke (1) és (2) bekezdését alkalmazza e rendelkezések közvetlen hatályának hiánya miatt, hanem a magyar versenytörvény - tilalmakat és jogkövetkezményeket is tartalmazó - anyagi jogi rendelkezéseit, ezek alkalmazandó tartalmát azonban akként kell meghatároznia, hogy a hazai joggyakorlatban megfelelően érvényesüljenek a vonatkozó közösségi jogi kritériumok. Így az illető közösségi jogi kritériumok közvetetten meghatározzák a GVH eljárása alá vont vállalkozásokkal (magánjogi jogalanyokkal) szemben hozott versenyhatósági határozatok tartalmát.
A fentiekben kifejtetteket összegezve az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy - az EM. 62. Cikk (1) és (2) bekezdése közvetlen hatályának hiányától függetlenül - a (2) bekezdésben hivatkozott közösségi jogi kritériumokat a Vsz. alapján - a Vsz. támadott rendelkezései miatt - a GVH köteles a konkrét ügyek elbírálása során figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság az ezzel ellentétes értelmezésre nem lát lehetőséget. Az alkotmányossági elemzést illetően ehhez képest csak másodlagos szempont az, hogy az illető közösségi jogi kritériumok a GVH eljárásának pusztán értelmezési iránymutatásai.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a közvetlen alkalmazás kérdését illetően az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok forrását és e kritériumoknak a magyar versenyhatóság jogalkalmazó tevékenységében való megjelenési módját vizsgálata. Az EM. hatálya alá tartozó ügyeket a 62. Cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 85., 86. és 92. Cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok szerint kell elbírálni. Az itt szükséges vizsgálat az EK-Szerződés 85. és 86. Cikkeire korlátozódik.
A 85. Cikk rendelkezései a vállalkozások közötti megállapodásokat, egyeztetett gyakorlatot, a vállalkozások szövetségeinek döntését tilalmazzák, amennyiben ezek érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet és céljuk vagy következményük a verseny kizárása, korlátozása vagy torzítása. A 85. Cikk harmadik bekezdése a mentesítések alapjait határozza meg, az ehhez kapcsolódó közösségi rendeletek pedig az ún. csoportmentesítési szabályokat tartalmazzák. A 86. Cikk szerint tilalmazott, hogy egy vagy több vállalkozás visszaéljen piaci helyzetével, amennyiben ez érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.
A 85. és 86: Cikk egyes elemeinek jelentését és tartalmát a joggyakorlat határozza meg: így például a "vállalkozás" műszó jelentését, a "megállapodás" vagy "egyeztetett gyakorlat" fogalmak tartalmát, a verseny torzításának vagy korlátozásának megállapíthatóságát, a releváns piac értékelésének szempontjait, a tagállamok közötti kereskedelem potenciális érintettségének fennállását, a piaci dominancia vagy a visszaélés mibenlétét. A versenykorlátozás tilalmának körében a 85. és 86. Cikkek gyakorlatában kialakult és folyamatosan alakuló alkalmazási kritériumok jelentik magát a voltaképpeni közösségi versenyjogot. A vonatkozó alkalmazási kritériumok foglalják magukba a közösségi versenyjog tartalmi teljességét a joggyakorlat fejleményeivel, valamint a 85. Cikkhez kapcsolódó csoportmentesítési rendeletek szabályaival és ezek alkalmazási tapasztalataival együtt. A 85. és 86. Cikkek "alkalmazásából eredő kritériumok" tehát a közösségi jog tartalmi teljességére utalnak, lényegileg a vonatkozó közösségi versenyjogi normák összességével azonosíthatók.
2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közvetlen alkalmazás problémája minderre tekintettel azért merül fel, mert a 85. és 86. Cikk alkalmazásából eredő kritériumokat az EM. 62. Cikk (2) bekezdéséből és a Vsz.-ből következően a magyar jogalkalmazó versenyhatóságnak figyelembe kell vennie. Az EM. 62. Cikk (2) bekezdése viszont nem tartalmazza ezeket a kritériumokat, hanem csak utal azokra, ahogyan azok a Közösség jogában léteznek és alakulnak. A Vsz. szerint ugyanakkor e jogi kritériumokat - a 85. és 86. Cikkek mindenkori közösségi jogi alkalmazási gyakorlatának megfelelően - magyar részről az ügyek elbírálásakor - a hazai anyagi jogi szabályok alkalmazása során - a GVH-nak kötelessége érvényesíteni. Ez tehát azt jelenti, hogy az illető közösségi jogi kritériumok, amint megjelennek a Közösség versenyhatóságának vagy bíróságának határozataiban, illetőleg a Közösség rendeleteiben, a 62. Cikk (2) bekezdése és a Vsz. 1. Cikke alapján figyelembe veendők és alkalmazandók a magyar jogalkalmazó versenyhatóság által is.
3. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a közvetlen alkalmazási mechanizmus sajátos jellegzetessége a Közösség jogrendszere és az EU-tagállamok kapcsolatának. Az EM. 62. Cikk (2) bekezdés és a Vsz. 1. Cikk együtteséből következő helyzetet azonban az alkotmányossági vizsgálat során arra tekintettel kell megítélni, hogy a Magyar Köztársaság nem tagállama jelenleg az Európai Uniónak.
Az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok megjelenése a magyarországi jogalkalmazásban nem illeszthető a nemzetközi szerződések érvényesülésének rendjébe. Alapvetően azért, mert a vonatkozó kritériumok utalásként jelennek meg. Az utalás pedig a nemzetközi jog egyik alanyának belső jogszabályaira és belső fórumainak (EK Bizottság, EK Elsőfokú Bíróság, EK Bíróság), joggyakorlatára történik. A hivatkozott közösségi jogi kritériumok tehát a nemzetközi szerződések belső érvényesüléséhez a magyar jog szerint szükséges megerősítés és inkorporáció vagy transzformáció, illetőleg hazai jogszabályban történt kihirdetés nélkül igényelnek alkalmazást a GVH eljárásában. Már itt rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének második fordulata éppen erre az utaló szabályozásra tekintettel nem teremti meg a kifogásolt rendelkezések alkotmányos alapját.
4. Utal az Alkotmánybíróság továbbá arra is, hogy a nemzetközi magánjog kollíziós normáira sem alapozható, hogy a hivatkozott közösségi jogi kritériumokat a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül alkalmazzák. A versenyellenes megállapodások, gyakorlatok és döntések tilalma, illetőleg a domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma ugyanis olyan jogterületeket jelentenek, amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek és maga a jogalkalmazás is közjogi jogviszonyok keletkezésével jár. E területeken az állam versenyhatósága érvényesíti a jogszabályi tilalmakat a vállalkozásokkal szemben, a jogsértések következményeként pedig represszív szankciókat szab ki. Egy másik juriszdikció közjogi jogviszonyokra vonatkozó (szabálysértési, igazgatási-rendészeti és versenykorlátozás-tilalmi) szabályainak közvetlen alkalmazása pedig nem tartozik a nemzetközi magánjog kollíziós szabályrendszerébe, mert az alapul fekvő jogviszonyok nem magánjogi jogviszonyok, így a kollíziós jognak nem is tárgyai. Mást jelent az, hogy a nemzetközi magánjogi tényállások elbírálásában az irányadó külföldi jog bizonyos közjogi természetű szabályainak figyelembevételére is sor kerülhet, ilyenkor ugyanis nem valamely közjogi jogviszony elbírálása történik a magyar fórum által külföldi közjogi szabályok alapján és azok alkalmazásával. Más tehát a nemzetközi magánjogi jogviszony, még ha arra nézve cogens norma is vonatkozik, és más a szuverenitást érintő közjogi jogviszony, amellyel kapcsolatban a külföldi jognak való alávetettséghez alkotmányi felhatalmazás kell.
5. Az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének érvényesülési módja továbbá nem sorolható be az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerinti absztrakt és generális transzformáció kategóriájába sem, mivel a közösségi jog vonatkozó kritériumai tartalmilag nem azonosíthatók semmilyen vonatkozásban a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, sem pedig a nemzetközi ius cogens normáival [lásd az 53/1993. (X. 13.) AB határozatot, ABH 1993. 323.]
V.
1. Az eddigiekben megállapítottak szerint a hazai jogalkalmazó hatóságokra az EM. 62. Cikk (2) bekezdéséből az a követelmény háramlik, hogy az ügyeket az irányadó magyar anyagi jogi szabályok és a vonatkozó közösségi jogi kritériumok alapján kell elbírálnia. Ezek a közösségi jogi kritériumok, mint a magyar versenytörvény anyagi jogi rendelkezéseinek értelmezését befolyásoló normák érvényesülnek. A vonatkozó alkalmazási kritériumok forrásai pedig: az EK Bizottság versenyhatósági határozatai és az EK Elsőfokú Bíróság, továbbá az EK Bíróság ítéletei, valamint a Közösség rendeleteiben megjelenő csoportmentesítési szabályok. A Közösség saját belső jogának és joggyakorlatának közjogi természetű normái alkotják tehát az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében vállalt kötelezettség nem korlátozódik az Egyezmény aláírásakor a Közösség jogában már meglevő alkalmazási kritériumokra. Sem maga az EM., sem a Vsz. nem tartalmaz ilyen irányú rendelkezést. Ebből következik, hogy a Közösség szerveinek az Egyezmény aláírását követően megjelenő joggyakorlata és normatívái is részét képezik a hivatkozott közösségi jogi alkalmazási kritériumoknak. Ez pedig azzal jár, hogy a magyar jogalkalmazásban nemcsak a Közösség jogában már érvényesülő, meghatározott "alkalmazási kritériumai" jelennek meg, hanem azok a közösségi jogi normák, elvek, kritériumok is, amelyek az Egyezmény aláírását követően alakulnak ki a közösségi jogban, éspedig az Európai Bizottság mint versenyhatóság határozataiban, továbbá a Közösség bíróságainak ítéleteiben, illetőleg a Közösség rendeleteiben. Sőt az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében felhívott "alkalmazási kritériumok" alatt a joggyakorlat fejleményei mellett a Közösség ún. másodlagos jogalkotása körébe tartozó csoportmentesítési rendeleteket is érteni kell. Ezt támasztja alá a Vsz., amely a 62. Cikk érvényesülése körében a közösségi jogi csoportmentességi rendeletek elveinek teljes körű alkalmazását is előírja.
2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Közösség belső jogának hivatkozott kritériumai a hazai jogalkalmazás szempontjából külföldi jognak minősülnek, minthogy a Magyar Köztársaság nem tagállama az Európai Uniónak. Az alapulfekvő közjogi-hatósági jogviszonyok, amelyekben a közösségi jogi kritériumok szerinti elbírálás kötelezettsége áll fenn, az állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban állnak: a versenykorlátozás tilalmának joga - hasonlóan a büntetőjoghoz vagy a szabálysértési joghoz - tartalmánál és érvényesítésénél fogva az állami főhatalom kizárólagos joghatósága alá tartozik. E jogterület szabályainak az objektív territorialitás elvén való túlterjeszkedése nem elismert a nemzetközi jogban sem. De nem minősíthetők e rendelkezések a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak sem, így nem esnek az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének első fordulata alá.
A territorialitáshoz kötődő állami főhatalom kizárólagossága pedig azt is jelenti, hogy az állam nemzetközi kapcsolataiban a főhatalmi jogosítványairól rendelkezhet. A szuverenitás korlátozása természetszerű velejárója annak, hogy az állam nemzetközi kapcsolatokban szerepel, nemzetközi kötelezettségeket vállal. Azonban a nemzetközi kapcsolatok alakítására is vonatkozik az, hogy az Országgyűlés - és értelemszerűen az állam más szervei - hatalma nem korlátlan hatalom. Ahogy erre az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott, a hatalom gyakorlásának feltételeit az Alkotmány rendelkezései meghatározzák [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993. 33., 36.]. Ezért - a kormányzati álláspontokban kifejtettekkel ellentétben - kifejezett alkotmányi felhatalmazás nélkül az Országgyűlés alkotmányosan nem jogosult az állami főhatalom kizárólagos joghatósága alá tartozó jogterületen a territorialitás elvén nemzetközi szerződésben túlterjeszkedni. E tekintetben az alkotmányosság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a túlterjeszkedés egy viszonylag szűk, szigorúan körülhatárolt tárgykörre, az ún. versenykorlátozások jogára vonatkozik. Az alkotmányosság követelménye azt jelenti, hogy a jogrendszer egészének és minden részterületének összhangban kell lennie az Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság a korábbiakban arról is döntött, hogy alkotmányossági útra - és az Alkotmánybíróság hatáskörébe - tartozik a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály megalkotásához vezető eljárás vizsgálata, ideértve a nemzetközi kötelezettségvállalás hatásköri, felhatalmazottsági és eljárási kérdéseinek a vizsgálatát is. A vizsgálat eredménye pedig alapot adhat a kihirdető törvény alkotmányellenességének megállapítására [4/1997. (I. 22.) AB határozat , ABH 1997. 42., valamint hasonló értelemben az EK Bíróságának ítélete: C-327/91 sz. ügy, (1994) ECR I-3641, 3678].
Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az általánosan kötelező tartalmú nemzetközi szerződést belső jogforrásban - általános szabályként - ki kell hirdetni, hogy a szerződésbe foglalt jogi norma a magyar jogalanyok felé is érvényesüljön. Az indítványban felhozott alkotmányossági probléma azonban éppen az, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdése pusztán utal a közösségi jogi kritériumokra anélkül, hogy az illető kritériumok nemzetközi szerződésben, illetőleg a kihirdető hazai jogforrásban megjelennének.
3. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint: a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A képviseleti hatalomgyakorlást megtestesítő Országgyűlés által gyakorolt államhatalom azonban nem korlátlan hatalom, a parlament csak az Alkotmány keretei között tevékenykedhet, hatalmának korlátait az Alkotmány rendelkezései meghatározzák [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993. 33., 36]. Ez a tétel természetesen az államhatalom gyakorlására hivatott más szervek vonatkozásában is értelemszerűen irányadó.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, általában véve a közhatalom gyakorlásának kereteit és korlátait. A népszuverenitáson alapuló demokratikus jogállam egyik követelménye, összefüggésben az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében deklarált népszuverenitás elvével, hogy közhatalom kizárólag demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. A közhatalom-gyakorlás körébe tartozik - egyebek mellett - a jogalkotás és jogérvényesítés intézményi, eljárási és tartalmi jellemzőinek a meghatározása is. A közhatalom gyakorlásának demokratikus legitimációja egyaránt alkotmányi követelmény a belső és külső, vagyis a nemzetközi kapcsolatok meghatározására irányuló, illetőleg nemzetközi kötelezettségvállalást eredményező közhatalmi aktusokat illetően.
Az Alkotmány szerint a népszuverenitáson és a demokratikus jogállamiságon alapuló demokratikus legitimáció szempontja a Magyar Köztársaságban alkalmazandó jogi normákat illetően azt a követelményt állítja fel, hogy azok megalkotása a közhatalom végső forrására visszavezethető legyen. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdései alapján tehát általánosan irányadó követelmény, hogy a hazai jogalkalmazásban a hazai jogalanyokkal szemben érvényesíthető minden közjogi jogi norma a népszuverenitásra visszavezethető, demokratikus legitimáción alapuljon.
Mivel az EM. 62. Cikk (2) bekezdése és a Vsz. együttesének következtében a magyar jogalkalmazó hatóságoknak meghatározott ügyek elbírálásában - a belső anyagi jogi szabályok mellett - figyelembe kell vennie a közösségi jog bizonyos tartalmi-értelmezési kritériumait, és mivel ezek a kritériumok a Közösség intézményeinek jogalkotásában és joggyakorlatában képződő jogi normák, a magyar állami közhatalom végső forrására nem vezethetők vissza. A Közösség ugyanis egy önálló és a Magyar Köztársaságtól elkülönülő közhatalmi rendszer, saját autonóm jogrenddel és nemzetközi jogi jogalanyisággal.
4. Azok a közjogi normák, amelyek egy másik közhatalmi rendszer - ebben az esetben a Közösség - saját belső jogát alkotják, és amelyek megalkotására a Magyar Köztársaságnak semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az Európai Uniónak, az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése alapján - a szuverenitás sérelme nélkül - nem jelenhetnek meg alkalmazási kötelezettséggel a magyar jogalkalmazó szervek gyakorlatában. Ehhez ugyanis külön alkotmányi felhatalmazás volna szükséges. Az Alkotmánybíróság a kormányzati álláspontokkal szemben a jelen indítvány elbírálása során éppen ezt a körülményt emeli ki és hangsúlyozza. Teljesen más egy nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami kötelezettségvállalás, és megint más egy másik közhatalmi rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még ha az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik is. Ebből adódóan sérti az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdés és a Vsz. 1. Cikk együttesének következtében a magyar versenyhatóságnak meghatározott ügyeket az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében csak felhívott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazásával kell elbírálni, a belső anyagi jogi szabályok mellett.
Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése értelmében a népszuverenitás letéteményese az Országgyűlés: a hatalom gyakorlásának általánosan érvényesülő formája a parlament általi hatalomgyakorlás. Az Alkotmánybíróság - különösen a külügyminiszteri véleményben kifejtettekkel kapcsolatban - hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja szerint az Országgyűlés kompetenciájába tartozik az Alkotmány megalkotása, valamint módosítása. Az Országgyűlés erre vonatkozóan is csak alkotmányosan, az alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés alapján járhat el, ahogy ezt az Alkotmánybíróság az 1260/B/1997. AB határozatában kifejtette (ABK 1998. február, 82.).
Egy nemzetközi szerződés megkötésével, illetőleg kihirdetésével az Országgyűlés nem tehet burkolt alkotmánymódosítást. Az Alkotmány rendelkezései abban a vonatkozásban is korlátozzák a közhatalom gyakorlásában eljáró szerveket, hogy nem adható felhatalmazás "kormányközi nemzetközi megállapodás" vagy "államközi szerződés" megkötésére, illetőleg nem érvényesülhet a magyar jogban olyan nemzetközi kötelezettségvállalás, amelynek tartalma következtében az Alkotmány sérelme bekövetkezne.
5. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéséből származó követelmények a közhatalom gyakorlásában eljáró minden szervre, így a Kormányra is, közvetlenül is irányadóak. Az EM. 62. Cikk (3) bekezdése alapján a Társulási Tanács határozattal megállapította az (1) és (2) bekezdés végrehajtásához szükséges szabályokat. A határozat elfogadása 1996 novemberében történt meg, a végrehajtási szabályozás kihirdetését a Vsz. tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vsz. 1. Cikkének első és második bekezdése eredményezte azt, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumokat a versenyhatóságoknak, így magyar részről a GVH-nak az általa elbírált ügyekben figyelembe kell venni. Maga az EM. a 62. Cikk (2) bekezdésébe foglalt kötelezettség végrehajtásának rendjét nem határozta meg. A Társulási Tanács határozatának előkészítésében és elfogadásában magyar részről a Kormány szerepelt, kihirdetése kormányrendeletben történt.
Az Alkotmánybíróság a Vsz. vonatkozásában külön is vizsgálta a demokratikus legitimáció alkotmányi követelményeinek teljesülését, tekintettel arra, hogy a vonatkozó közösségi jogi kritériumokat a Vsz. rendelte a magyar versenyhatóságok által figyelembe venni és a Vsz. teremtette meg ezáltal a hivatkozott kritériumok közvetlen alkalmazási mechanizmusát.
Az Alkotmánybíróság e vizsgálat körében megállapítja: az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét jelenti a Vsz. alapelvi 1. Cikkének első és második bekezdése, mert az EM. hatálya alá tartozó ügyeket, amelyeket az EM. 62. Cikk (1) és (2) bekezdése alapján kell rendezni, magyar részről a GVH eljárása alá tartozónak határozza meg és ezáltal a GVH kötelezettségévé teszi az ügyek elbírálásában az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazását, a belső anyagi jogi normák alkalmazása mellett.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek a jövőben születő közösségi jogi kritériumoknak a közvetlen hazai érvényesülését eredményezik, alkotmányellenesek, mert ezeknek a kritériumoknak forrása nem a magyar Alkotmány szerinti legitim közhatalom, illetőleg annak valamely intézménye. Mivel a Vsz. támadott rendelkezései a hivatkozott közösségi jogi kritériumok között a jövőben képződő - közjogi elbírálását meghatározó - normák közvetlen alkalmazását is a magyar versenyhatóság kötelezettségévé teszik, a vizsgált rendelkezések ez okból alkotmányellenesek.
VI.
1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során az EM. 62. Cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a Vsz. alapelvi 1. Cikkét szorosan összefüggő szabályozási egységként értékelte. Ennek folytán az Alkotmánybíróság a Vsz. egyes rendelkezéseinek az alkotmányellenességét állapította meg, tekintettel arra, hogy a Vsz. 1. Cikke állapítja meg a hazai jogalkalmazó hatóságra az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok figyelembevételének kötelezettségét - a hazai belső anyagi jogi szabályok alkalmazása mellett -, éspedig a korábbiakban kifejtett közvetlen alkalmazási mechanizmusban. Ennek folytán az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatával összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket állapítja meg.
Önmagában az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből a Vsz. hiányában nem következik a szabályozás alkotmányellenessége. Az EM. 62. Cikk (2) bekezdése ugyanis önmagában nem telepíti a magyar jogalkalmazó hatóságra a közösségi jogi kritériumok szerinti elbírálás kötelezettségét. Ugyanakkor a Vsz. alapelvi 1. Cikke sem lenne alkotmányos szempontból aggályos önmagában azért, mert a hazai jogalkalmazó hatóságot (GVH) nevesíti az egyezményes versenyszabályokat érvényesítő szervként, amennyiben a magyar jogalkalmazó hatóságnak az ügyek elbírálását nem a közösségi jogi kritériumok alapján kellene mérlegelnie az EM. 62. Cikk (2) bekezdés értelmében, a Közösség jogának ebbe a körbe tartozó normái közvetlen alkalmazásával.
2. Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) AB határozat a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés valamely rendelkezését alkotmányellenesnek találja, a kihirdető hazai jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg. Az alkotmányellenességet megállapító határozatnak a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására nincs hatása. A jogalkotónak meg kell teremtenie a vállalt nemzetközi kötelezettség és a belső jog összhangját, ennek megtörténtéig az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontja tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggeszti (ABH 1997. 41.).
Az Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozata (ABH 1993. 327.) szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének második fordulata - a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása - minden "vállalt" nemzetközi kötelezettségre vonatkozik, így a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaira és a nemzetközi szerződések tartalmára is. A vállalt nemzetközi kötelezettségek összhangját az egész belső joggal biztosítani kell, így mindenekelőtt az Alkotmány rendelkezéseivel is. Ennek megítélése során az Alkotmány 7. § érvényesüléséhez szükségszerűen be kell vonni a vizsgálatba azt, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalás összhangban van-e az Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az EK-magyar Társulási Tanács 2/96.számú határozatára, mint a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásának forrására nincs hatása annak, hogy az Alkotmánybíróság a Vsz. részbeni alkotmányellenességét állapította meg. A Társulási Tanács határozatával elfogadott Vsz. azonban a magyar belső jogban az Alkotmánybíróság határozatával érintett részében alkotmányellenes. Az Alkotmánnyal ellentétesnek talált nemzetközi kötelezettségvállalás pedig - a kihirdető hazai jogszabály alkotmányellenessége folytán - a belső jogban nem érvényesülhet és nem kerülhet alkalmazásra.
A nemzetközi jogi érvényességében érintetlen kötelezettségvállalás, vagyis a Társulási Tanács határozata, a Magyar Köztársaságot - mint a nemzetközi jog alanyát - a kihirdető jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása után is kötelezi. A jogalkotó feladata az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében a belső jog és a nemzetközi kötelezettségvállalás összhangjának megteremtése.
3. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy a Társulási Tanács határozatában szereplő kötelezettségvállalás fennmaradt nemzetközi jogi érvényessége milyen következményt hordoz az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének magyarországi érvényesülését illetően.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. Cikk (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány megalapozatlan. Tekintettel a Vsz. 1. Cikk első és második bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, tekintettel továbbá arra, hogy a korábbiakban kifejtettek szerint a nemzetközi kötelezettségvállalás önmagában nem vezet a vonatkozó közösségi jogi kritériumok közvetlen magyarországi alkalmazásához, az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének alkotmányellenessége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság azonban az egyértelműség érdekében szükségesnek látta annak az alkotmányos követelménynek a megfogalmazását, amely a 62. Cikk (2) bekezdésében foglalt kötelezettségvállalás magyar jogrendszerben való érvényesülésének alapvető alkotmányos korlátját határozza meg, és amely szerint a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a körülmény, hogy egy nemzetközi megállapodás megfelelő transzformáció (inkorporáció) hiányában nem válik a belső jog részévé, nem feltétlenül jelenti minden esetben azt, hogy az illető megállapodás rendelkezéseit ne kellene a magyar jog alkalmazásában figyelembe venni. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése megköveteli a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, ennek keretében pedig a nemzetközi szerződést kihirdető belső jogszabály olyan értelmezését, amely a szerződésnek a nemzetközi jogban elfogadott, élő értelmének megfelel. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése tehát a nemzetközi kötelezettségvállalások összhangját az egész belső joggal, így az Alkotmánnyal is biztosítani rendeli. Ugyanakkor az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint a magyar jogrendszer elfogadja a nemzetközi jog általános szabályait és hasonló alkotmányi parancs vonatkozik a nemzetközi jus cogens normáinak érvényesítésére is. A nemzetközi jus cogens szabályok körén kívül eső nemzetközi szerződéses kötelezettségvállalások azonban az Alkotmánnyal ellentétes tartalmukban nem érvényesülhetnek.
A favor conventionis elv érvényesülése addig terjedhet, amíg a magyar jog nemzetközi szerződéssel konform értelmezése eredményeként az Alkotmány nem sérül. Ha a nemzetközi kötelezettségvállalás megfelelő értelmezése az Alkotmány 2. §-ának sérelmét idézi elő, az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében megkívánt összhang nem jön létre. Mivel a Vsz. 1. Cikkének első és második bekezdése - a fentebb kifejtettek szerint - alkotmányellenes, vagyis a magyar jogrendszerben nem vehető figyelembe, azt az EM. 62. Cikk (2) bekezdésének értelmezésében és alkalmazásában sem lehet irányadónak tekinteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
VII.
1. A Vsz. 6. Cikke szerint a versenyhatóságok biztosítják a Közösség hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek teljes körű alkalmazását. A GVH tájékoztatást kap a Közösség bármely, csoportmentességek elfogadására, hatályon kívül helyezésére vagy módosítására irányuló eljárásról. Eszerint tehát a magyar versenyhatóságnak a Közösség csoportmentesítési rendeleteiben foglalt elveinek teljes körű alkalmazását biztosítania kell.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Közösség rendeleteiben foglalt "elvek" érvényesítése a közösségi jog meghatározott területének a magyar belföldi jogban való érvényesítését jelenti, minthogy az illető elvek tartalma a vonatkozó közösségi jogi rendeletek szabályainak és ezek gyakorlatának az összességéből állapítható meg. Végeredményben maguk az elvek is jogi normáknak tekinthetők.
A Közösség csoportmentességi rendeletei - amelyek elveinek alkalmazását a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell - a versenykorlátozás tilalmának joganyagának részeként jelennek meg, közjogi természetű szabályok, amelyek a szuverenitással, a közhatalom gyakorlással közvetlen kapcsolatban állnak. A vizsgált 6. Cikk előírása szerint a versenyhatóságok biztosítják az illető közösségi jogi elvek alkalmazását, vagyis a jogalkalmazó hatósághoz címzett ez a kötelezettség a közösségi jogi elvek közvetlen alkalmazandóságát jelenti. Ezt támasztja alá az is, hogy maga a 6. Cikk második mondata előírja a GVH tájékoztatását a mindenkori közösségi jogi állapotról, annak érdekében, hogy az EM. hatálya alá tartozó konkrét ügyek elbírálásában az éppen hatályos közösségi jogi norma ténylegesen alkalmazásra kerüljön.
A vizsgált 6. Cikk alapján tehát a GVH által alkalmazandó közösségi jogi elvek attól függetlenül irányadók a magyar jogalkalmazó hatóság számára, hogy azok a magyar jog részét képezik-e vagy sem, illetőleg azok pusztán létrejöttüknél fogva, minden további transzformáló vagy inkorporáló aktus nélkül is alkalmazásra kell, hogy kerüljenek. Az a rendelkezés viszont, amely a Közösség saját belső közjogi normáit a magyar jogrendszeren belül, a magyar állam és a fennhatósága alá tartozó jogalanyok közötti közjogi jogviszonyokban közvetlenül alkalmazandónak rendel - ahogy erre az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott - sérti az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. A népszuverenitás elvéből és a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelmény, hogy a Magyar Köztársaságban közhatalom kizárólag demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. Ezért az Alkotmánybíróság a Vsz. 6. Cikkét is alkotmányellenesnek találta.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek talált rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt felfüggesztette. A meghatározott határidőt arra tekintettel állapította meg, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint megkövetelt összhang megteremtésére a jogalkotónak megfelelő idő álljon rendelkezésére.
3. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 483/B/1996/10.