BH 2018.4.110 Végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés helyett elzárás kiszabása nem ütközik a súlyosítási tilalomba [Be. 354. §].

[1] A járásbíróság a 2016. december 9-én meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki tartási kötelezettség elmulasztásának vétségében [Btk. 212. § (1) bek.].

[2] Ezért őt 10 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés-büntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata fogház.

[3] Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette. Ellene a védő jelentett be fellebbezést enyhítésért.

[5] A törvényszék a 2017. április 20-án tartott tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltet - felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés helyett - 50 nap elzárásra ítélte. Kimondta, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a jogalap megjelölése nélkül, tartalmát tekintve azonban a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom megsértésével szabadságelvonással nem járó - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés - büntetés helyett szabadságelvonással járó büntetést - elzárást - szabott ki. Álláspontja szerint az elzárás, mint személyi szabadság elvonásával járó büntetés, a jogalkotó szándéka szerint a rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztés alternatívája, s nem pedig a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésé.

[7] A védő ezért elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását, s ennek keretében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés helyett annál enyhébb, "jogszabályszerű" büntetés kiszabását, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, mert álláspontja szerint a felfüggesztett szabadságvesztés helyett elzárás kiszabása nem ütközik a súlyosítási tilalomba. Erre tekintettel a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[10] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, illetve tartalmában hivatkozott - a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[11] A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor.

[12] Arra helyesen utalt felülvizsgálati indítványában a védő, hogy a súlyosítási tilalom a jogorvoslati eljáráshoz kapcsolódik. A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok ennek megfelelően főszabályként a másodfokú (esetleg a harmadfokú) ügydöntő határozathoz kapcsolódhat, mivel szabályainak megsértésére is (itt most nem vizsgálva a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezéseket) csak a másodfokú vagy a harmadfokú eljárás szakaszában kerülhet sor. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy volt-e az ügyben olyan, a terhelt terhére bejelentett fellebbezés, amely a súlyosítási tilalmat feloldotta.

[13] Az iratok tartalma alapján azt állapította meg, hogy ebben az ügyben az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette, tehát a terhelt terhére nem jelentett be fellebbezést. Az ítélet ellen kizárólag a védő jelentett be fellebbezést a terhelt javára, a büntetés enyhítése érdekében.

[14] A Be. 354. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bírósági eljárásban a terhelt büntetését csak akkor lehet súlyosítani, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.

[15] Mivel tehát az ügyész a terhelt terhére nem jelentett be fellebbezést, helyesen hivatkozott a védő arra, hogy a súlyosítási tilalom beállt és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést már nem szabhatott ki.

[16] A súlyosítási tilalom jogi tartalmát - az első- és a másodfokú ügydöntő határozat viszonylatában - a Be. 354-355. §-a határozza meg.

[17] A Be. 354. § (4) bekezdése az a)-g) pontban tételes jogi rendelkezéssel határozza meg azokat a büntetéseket, amelyeket a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki. Ez a felsorolás kimerítő (taxatív) jellegű, azaz a törvény a további bővítést nem engedi meg. Eszerint a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki

[18] a) büntetést azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el,

[19] b) elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést annak felfüggesztése mellett sem,

[20] c) felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést,

[21] d) végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak felfüggesztése mellett sem,

[22] g) lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése mellett sem.

[23] E felsorolás b) pontja alapján kétségtelenül megállapítható - és ebben az ítélkezési gyakorlat is következetes -, hogy a törvény a felfüggesztett szabadságvesztést az elzáráshoz képest súlyosabb büntetésnek tekinti.

[24] A törvényszék mint másodfokú bíróság tehát akkor, amikor az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a terheltet felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés helyett elzárásra ítélte, a súlyosítási tilalmat nem sértette meg.

[25] A Kúria a büntetés enyhítésére irányuló felülvizsgálati indítványra tekintettel megállapította továbbá, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés revíziójára a felülvizsgálat eredményeként csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután az elbírált cselekmények minősítése törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (EBH 2011.2387.).