62011CJ0251[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2012. március 8. Martial Huet kontra Université de Bretagne occidentale. A tribunal administratif de Rennes (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - 5. szakasz, 1. pont - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések - Az ilyen szerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések - Az utolsó, határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítása - Az utolsó, határozott időre szóló szerződés fő kikötéseinek azonos tartalommal történő átvételére vonatkozó kötelezettség. C-251/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2012. március 8. ( *1 )

"Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - 5. szakasz, 1. pont - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések - Az ilyen szerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések - Az utolsó, határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítása - Az utolsó, határozott időre szóló szerződés fő kikötéseinek azonos tartalommal történő átvételére vonatkozó kötelezettség"

A C-251/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal administratif de Rennes (Franciaország) a Bírósághoz 2011. május 23-án érkezett, 2011. május 5-i határozatával terjesztett elő az előtte

Martial Huet

és

az Université de Bretagne occidentale között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: U. Lőhmus tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. Huet képviseletében M. Faguer és V. Lahalle ügyvédek,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J. Rossi, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Hoof és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére a M. Huet és munkáltatója, az Université de Bretagne occidentale (a továbbiakban: UBO) közötti, M. Huet határozott időre szóló szerződésének határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítását követően közte és az egyetem között létrejött munkaszerződés tartalmára és feltételeire vonatkozó jogvitában került sor.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 Az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdése értelmében az aláíró felek a határozott ideig tartó munkaviszonyról olyan keretmegállapodást kívántak kötni, amely megállapítja a határozott idejű munkaszerződés és munkaviszony általános elveit és minimumkövetelményeit.

4 Az irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja "a mellékletben szereplő [...] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást [...] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek."

5 A keretmegállapodás preambulumának második és harmadik bekezdése a következőképpen fogalmaz:

"A szerződő felek elismerik, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaviszony általános formái, és továbbra is azok maradnak. Elismerik továbbá, hogy a határozott idejű munkaszerződések meghatározott körülmények között a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek egyaránt megfelelnek.

Ez a megállapodás a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatos általános elveket és minimumkövetelményeket állapítja meg, elismerve, hogy pontos alkalmazásuk esetében figyelembe kell venni a nemzeti, ágazati és szezonális esetek sajátosságait. A megállapodás a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a megkülönböztetéssel [helyesen: hátrányos megkülönböztetéssel] szemben, továbbá annak érdekében, hogy a határozott idejű munkaszerződések a munkáltatók és a munkavállalók számára elfogadható módon kerüljenek alkalmazásra."

6 A keretmegállapodás általános szempontjainak 6-8. és 10. pontja a következőképpen fogalmaz: [...]

"6. mivel a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája, és hozzájárul az érintett munkavállalók életminőségéhez és a teljesítmény javításához;

7. mivel az objektív okokra alapozott, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása módot teremt a visszaélés megakadályozására;

8. mivel a határozott időre szóló munkaszerződések bizonyos ágazatok, foglalkozások és tevékenységek olyan foglalkoztatási sajátosságai, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt megfelelnek;

10. mivel ez a megállapodás az abban foglalt alapelvek, minimumkövetelmények és rendelkezések alkalmazására vonatkozó szabályok meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, valamint az adott ágazatok és foglalkozási ágak feltételrendszerét, beleértve a szezonális jellegű tevékenységeket is."

7 A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében a keretmegállapodás célja:

"a) a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés [helyesen: munkaviszony] minőségét;

b) az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása."

8 A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövege a következő:

"Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerinti munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek [helyesen: Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a tagállamokban hatályban lévő jogszabályok, kollektív szerződés vagy kialakult gyakorlat szerinti munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek]."

9 A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja kimondja:

"1. A foglalkoztatási feltételek [helyesen: munkafeltételek] szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: okokkal] igazolható."

10 A keretmegállapodásnak "A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések" címet viselő 5. szakasza kimondja:

"1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően, és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:

a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;

b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;

c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma.

2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:

a) »egymást követőnek«;

b) határozatlan időre szólónak".

11 A keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontja a következőképpen fogalmaz:

"E megállapodás végrehajtása nem jelenthet jogalapot a munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintjének a megállapodás tárgykörében történő csökkentésére."

A nemzeti szabályozás

12 A loi n° 2005-843 du 26 juillet 2005 portant diverses mesures de transposition du droit communautaire à la fonction publique (a közösségi jogot a közszolgálatba átültető különböző intézkedésekről szóló, 2005. július 26-i 2005-843. sz. törvény) 13. cikke kimondja:

"Amennyiben az állandó munkakörre felvett alkalmazott e törvény kihirdetésének időpontjában betölti a munkakört vagy ebben az időpontban a loi n° 84-16 du 11 janvier 1984 portant dispositions statutaires relatives à la fonction publique de l'État (az állami közfeladatok szabályozásáról szóló, 1984. január 11-i 84-16. sz. törvény) 7. cikkében említett rendelet rendelkezéseinek alkalmazásában szabadságát tölti, szerződésének megújítására a hivatkozott törvény 4. cikkének negyedik, ötödik és hatodik bekezdésében szereplő rendelkezések vonatkoznak. Amennyiben e törvény kihirdetésének időpontjában az alkalmazott legalább hat éve folyamatosan betölti a munkakört, szerződése csak kifejezett határozattal hosszabbítható meg, határozatlan időre. [...]"

13 A 84-16. sz. törvény 4. cikke kimondja: "Az általános szabályzat I. címének 3. cikkében szereplő elvtől eltérve, szerződéses alkalmazottak a következő esetekben vehetők fel: Az így felvett alkalmazottakat határozott időtartamú szerződésekkel veszik fel, legfeljebb hároméves időtartamra. E szerződések megújíthatók, kifejezett meghosszabbítással. Az egymást követő szerződések időtartama nem haladhatja meg a hat évet. Amennyiben az előző bekezdésben szereplő hatéves maximális időtartam végén e szerződéseket megújítják, az csak kifejezett határozattal törtéhet, határozatlan időtartamra. [...]"

1. Amennyiben nincsen olyan tisztviselői csoport, amely alkalmas lenne a vonatkozó munkakörök ellátására;

2. Az A. kategória szintjéhez tartozó beosztások és az állam külföldi képviseletein az egyéb kategóriák szintjén, amennyiben a munkakörök jellege vagy a szolgálatok szükségletei indokolják.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14 Az alapeljárás felperese hat egymást követő éven át kutatóként dolgozott az UBO-nál. 2002. március 1-je és 2008. március 15-e között több egymást követő, határozott időre szóló szerződés alapján folyamatos alkalmazásban állt, és minden szerződése megemlítette kutatói munkakörét.

15 A 2005-843. sz. törvény 13. cikke alapján az alapeljárás felperesének saját kérelmére az UBO határozatlan időre szóló munkaszerződést ajánlott fel számára utolsó szerződésének lejártakor. E szerződés, melynek aláírására 2008. március 26-án került sor, kimondta egyrészt, hogy az alapeljárás felperese projektmérnöki - vagyis a kutatóitól eltérő besorolású - munkakört fog betölteni, másrészt alacsonyabb díjazás fogja megilletni, mint amelyet korábban, a határozott időre szóló szerződések alapján kapott.

16 Az alapeljárás felperese szerint, bár a határozatlan időre szóló szerződésben a korábban ellátottól eltérő munkakör szerepelt, munkaköre gyakorlatilag változatlan maradt.

17 2008. május 26-án az alapeljárás felperese a határozatlan időre szóló munkaszerződésének módosítását kérte az UBO-tól, azzal az indokkal, hogy munkaszerződése a munkakörének leminősítésével és díjazásának csökkenésével járt.

18 E kérelmet az UBO hallgatólagosan elutasította.

19 Az alapeljárás felperese ekkor hatáskörtúllépés miatt keresetet indított a Tribunal administratif de Rennes előtt, egyrészt a határozatlan időre szóló munkaszerződésének módosítása iránti kérelmet elutasító hallgatólagos határozat megsemmisítését, másrészt ez utóbbi szerződés díjazásra és a munkakörre vonatkozó részének módosítását kérve.

20 Az alapeljárás felperese szerint a 2005-843. sz. törvény 13. cikke szükségszerűen magában foglalja, hogy az utolsó, határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakításakor azonos tartalommal át kell venni az utolsó, határozott időre szóló szerződés fő kikötéseit.

21 Ilyen körülmények között a Tribunal administratif de Rennes úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Amennyiben az állam úgy dönt, hogy megújítja a korábban hat éven keresztül határozott időtartamra szóló szerződéssel foglalkoztatott alkalmazott foglalkoztatását, a szerződés határozatlan időre való megújítására vonatkozó, a 2005. július 26-i törvény 13. cikkében előírt kötelezettség [az 1999/70 irányelv] céljaira tekintettel szükségképpen azt jelenti-e, hogy azonos tartalommal át kell venni az új szerződésben az utolsó megkötött szerződés fő kikötéseit, különösen a munkakör megnevezésére és a munkabérre vonatkozókat?"

Az elfogadhatóságról

22 Az alapeljárás felperese azt állítja, hogy nem kellett volna előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz, mivel a kérdést előterjesztő bíróság előtt egyik fél sem hivatkozott az 1999/70 irányelv vagy bármely más uniós jogi norma megsértésére.

23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy az alapeljárás felei a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem vetettek fel közösségi jogi kérdést, még nem zárja ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz forduljon. Az előzetes döntéshozatali kérelem Bírósághoz történő előterjesztésének előírásával, amikor "egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel", az EUMSZ 267. cikk második és harmadik bekezdése nem szándékozott e kérelem előterjesztését kizárólag azon esetekre korlátozni, amelyekben az alapeljárásban részt vevő egyik vagy másik fél kezdeményezi a közösségi jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdés felvetését, hanem kiterjed azon esetekre is, amelyekben maga a nemzeti bíróság vet fel ilyen kérdést, ha úgy ítéli meg, hogy a kérdésre vonatkozóan a Bíróság döntése "szükséges ítélete meghozatalához" (a 126/80. sz. Salonia-ügyben 1981. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 1563. o.] 7. pontja).

24 Az EUMSZ 267. cikk ugyanis felhatalmazza - adott esetben kötelezi - a nemzeti bíróságokat arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek elő akkor, amikor e bíróság akár hivatalból, akár a felek kérelmére megállapítja, hogy a jogvita érdeme az e cikk első bekezdésében felsorolt kérdések valamelyikére vonatkozik. Ebből következően a nemzeti bíróságok a lehető legszélesebb lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó, a Bíróság döntését igénylő kérdés merül fel (a 166/73. sz. Rheinmühlen-Düsseldorf ügyben 1974. január 16-án hozott ítélet [EBHT 1974., 33. o.] 3. pontja és a C-261/95. sz. Palmisani-ügyben 1997. július 10-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-4025. o.) 16-20. pontja).

25 A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek találta, hogy a Bírósághoz forduljon az 1999/70 irányelv és az annak mellékletét képező keretmegállapodás értelmezésével kapcsolatban, annak érdekében, hogy a Bíróság értékelje azon nemzeti jogszabály e keretmegállapodással való összhangját, amely előírta a határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítását és ezen átalakítás feltételeit.

26 Az alapeljárás felperese által a Bírósághoz fordulással kapcsolatban felhozott kifogás tehát nem fogadható el, ezért a feltett kérdésre választ kell adni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

27 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a feltett kérdés nem jelöli meg az 1999/70 irányelv vagy az annak mellékletét képező keretmegállapodás egyetlen olyan pontos rendelkezését sem, amelynek az értelmezésére szükség lenne ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárásban meghozhassa ítéletét. Az említett kérdés csak általánosságban hivatkozik az 1999/70 irányelvre.

28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint pontatlanul megfogalmazott kérdések esetén a Bíróság feladata a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összességéből, valamint az alapeljárás irataiból kiszűrni az uniós jognak a jogvita tárgyára tekintettel értelmezésre szoruló elemeit (a C-436/08. sz. és C-437/08. sz., Haribo Lakritzen Hans Riegel és Österreichische Salinen egyesített ügyekben 2011. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-305. o.] 32. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 A kérdést előterjesztő bíróság végzésében a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjára, 5. szakaszára és 8. szakaszának 3. pontjára hivatkozik.

30 A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját illetően - amely tiltja a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesítését a velük összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalókhoz képest, kivéve, ha az eltérő bánásmód objektív okokkal igazolható - rá kell mutatni, hogy e rendelkezés a jelen ügyben nem releváns. Ahogyan arra a francia kormány rámutatott, az alapeljárás felperese nem az UBO által alkalmazott, határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalókhoz képest eltérő bánásmódot kérdőjelezi meg.

31 Ugyanígy az alapügyben szereplő jogvita tárgyára tekintettel a keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontjában szereplő, kedvezőtlen irányú változtatás tilalma sem releváns a jelen ügyben. Ugyanis, ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, ahhoz hogy a keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontjában kimondott tilalom körébe tartozzon, e csökkentésnek egyrészt a kerethatározat "végrehajtásához" kell kapcsolódnia, másrészt a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak nyújtott "védelem általános szintjére" kell irányulnia (a C-378/07-C-380/07. sz., Angelidaki és társai egyesített ügyekben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3071. o.] 126. pontja, valamint ebben az értelemben a C-144/04. sz. Mangold-ügyben 2005. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9981. o.] 52. pontja).

32 A jelen ügyben az alapeljárás felperese nem állította, hogy amiatt, hogy az új, határozatlan időre szóló szerződésében nem vették át azonos tartalommal az utolsó, határozott időre szóló szerződésének fő kikötéseit, csökkent volna a munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintje, ahogyan azt az említett szakasz megköveteli.

33 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő tájékoztatás fényében, és tekintettel arra, hogy a 2005-843. sz. törvény 13. cikkének (1) bekezdése a keretmegállapodás 5. szakasza szerinti visszaélést megelőző intézkedésnek minősül, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 5. szakaszt úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam, amely nemzeti szabályozásában előírja a határozott időre szóló munkaszerződések határozatlan időre szóló munkaszerződéssé való átalakítását, abban az esetben, ha a határozott időre szóló munkaszerződések elérnek bizonyos időtartamot, köteles előírni a határozatlan időre szóló szerződésben a korábbi szerződések fő kikötéseinek azonos tartalommal történő átvételét.

34 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja ezen keretmegállapodás céljai egyikének megvalósítására irányul, vagyis az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásának behatárolására, amit a munkavállalók kárára történő visszaélés lehetséges forrásának tekint, amikor a munkavállalók helyzete bizonytalanná válásának elkerülése céljából bizonyos minimális védelmi rendelkezéseket ír elő (lásd a C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6057. o.] 63. pontját, a fent hivatkozott Angelidaki és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 73. pontját, valamint a C-586/10. sz. Kücük-ügyben 2012. január 26-án hozott ítélet 25. pontját).

35 A keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből, az említett keretmegállapodás általános szempontjainak 6. és 8. pontjából, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a munkahely stabilitásának biztosítása fontos részét képezi a munkavállalók védelmének, míg a határozott idejű munkaszerződések csak bizonyos körülmények esetén felelnek meg mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igényeinek (a fent hivatkozott Mangold-ügyben hozott ítélet 64. pontja, valamint a fent hivatkozott Adeneler és társai ügyben hozott ítélet 62. pontja).

36 Ennek megfelelően a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozása érdekében kötelezi a tagállamokat az e szakaszban felsoroltak közül legalább egy intézkedés elfogadására, ha belső joguk nem tartalmaz az ilyen visszaélés megakadályozását szolgáló megfelelő jogi intézkedést. Az említett szakasz 1. pontjának a)-c) alpontjában így felsorolt, szám szerint három intézkedés az ilyen munkaszerződések vagy munkaviszonyok meghosszabbítását alátámasztó objektív okokra, ezen egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartamára, illetőleg azok meghosszabbításának számára vonatkoznak (lásd a fent hivatkozott Angelidaki és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 74. és 151. pontját, valamint a C-3/10. sz., Affatato-ügyben 2010. október 1-jén hozott végzés 43. és 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

37 Mindazonáltal, ahogyan az a jelen ítélet 33. pontjából kitűnik, és ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, valamely határozott időre szóló szerződés átalakítása határozatlan időre szóló szerződéssé nem tekinthető a keretmegállapodás hatályán kívül esőnek (lásd ebben az értelemben a C-177/10. sz. Rosado Santana-ügyben 2011. szeptember 8-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-7907. o.] 41-44. pontját). A jelen ügyben ugyanis azon nemzeti törvény, amely alapján az UBO az alapeljárás felperesének határozott időre szóló szerződését határozatlan időre szóló szerződéssé alakította át, a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának b) alpontjában felsorolt megelőző intézkedésnek minősül.

38 A Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy a keretmegállapodás nem írja elő a tagállamok számára általános kötelezettségként a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítását (lásd többek között a fent hivatkozott Adeneler és társai ügyben hozott ítélet 91. pontját).

39 A keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontja főszabály szerint a tagállamokra bízza azon feltételek meghatározását, amelyek alapján a határozott idejű munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat határozatlan időre kötöttnek kell tekinteni (lásd többek között a fent hivatkozott Adeneler és társai ügyben hozott ítélet 81. pontját).

40 A fentiekből következik, hogy a keretmegállapodás nem írja elő azokat a feltételeket, amelyek mellett határozatlan időre szóló szerződéseket lehet alkalmazni.

41 Emellett emlékeztetni kell arra, hogy - ahogyan az az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdéséből, a keretmegállapodás preambulumának harmadik bekezdéséből és a keretmegállapodás általános szempontjainak 7-10. pontjából és a keretmegállapodás 1. szakaszából kitűnik, a keretmegállapodásnak nem célja a határozott időre szóló munkaszerződésekre vonatkozó összes nemzeti jogszabály harmonizációja, hanem általános elvek és minimumszabályok előírásával csupán általános keretet kíván létrehozni a határozott időre foglalkoztatott munkavállalókkal való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, megvédve őket a hátrányos megkülönböztetéstől, és megelőzve az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából eredő visszaéléseket (lásd ebben az értelemben a C-307/05. sz. Del Cerro Alonso-ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7109. o.] 26. és 36. pontját, a C-268/06. sz. Impact-ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2483. o.] 111. pontját, valamint a C-20/10. sz. Vino-ügyben 2010. november 11-én hozott végzés 54. pontját).

42 A keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja azáltal, hogy előírja az általa felsorolt - az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló - intézkedések közül legalább egynek a tényleges és kötelező elfogadását, amennyiben a nemzeti jog még nem tartalmaz azokkal egyenértékű rendelkezéseket, a tagállamok számára az ilyen visszaélések megakadályozásában álló általános célt jelöl ki, azonban meghagyja a tagállamoknak a cél eléréséhez szükséges eszközök megválasztását (a fent hivatkozott Impact-ügyben hozott ítélet 70. pontja).

43 Igaz, a tagállamoknak meghagyott mérlegelési mozgástér nem korlátlan, mivel az soha nem veszélyeztetheti a keretmegállapodás célját vagy hatékony érvényesülését (a fent hivatkozott Adeneler és társai ügyben hozott ítélet 82. pontja, valamint az Angelidaki és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 155. pontja).

44 Ahogyan azzal e tekintetben a francia kormány érvel, ha valamely tagállam lehetővé tenné, hogy a határozott időre szóló munkaszerződés határozatlan időre szóló munkaszerződéssé való átalakítása a korábbi szerződés fő kikötéseinek a szerződéses alkalmazottra nézve összességükben véve kedvezőtlen megváltoztatása mellett történjen, miközben a szerződéses alkalmazott tevékenységének célja és munkakörének jellege változatlan marad, nem volna kizárható, hogy ez visszatartaná a szerződéses alkalmazottat a számára felajánlott új szerződés megkötésétől, és így elveszne a munkahely stabilitása, amely a munkavállalók védelmének fontos eleme.

45 Mindazonáltal az illetékes hatóságok feladata a nemzeti jogi szabályozás, kollektív szerződések és gyakorlat alapján annak ellenőrzése, hogy az alapügyben szereplő munkaszerződés fő kikötéseinek módosításait a fő kikötések lényeges módosításának lehet-e tekinteni.

46 A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam, amely a nemzeti jogában előírja a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítását abban az esetben, ha a határozott időre szóló szerződések elérnek bizonyos időtartamot, nem köteles előírni a korábbi szerződésben szereplő fő kikötések azonos tartalommal történő átvételét a határozatlan időre szóló szerződésben. Mindazonáltal annak érdekében, hogy ne sérüljenek az 1999/70 irányelvben kitűzött célok és ezen irányelv hatékony érvényesülése, e tagállamnak ügyelnie kell arra, hogy a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítása ne járjon a korábbi szerződés fő kikötéseinek az érdekelt személy számára összességében kedvezőtlen irányú, lényeges megváltoztatásával, ha e személy tevékenységének célja és munkakörének jellege változatlan marad.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam, amely a nemzeti jogában előírja a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítását abban az esetben, ha a határozott időre szóló szerződések elérnek bizonyos időtartamot, nem köteles előírni a korábbi szerződésben szereplő fő kikötések azonos tartalommal történő átvételét a határozatlan időre szóló szerződésben. Mindazonáltal annak érdekében, hogy ne sérüljenek az 1999/70 irányelvben kitűzött célok és ezen irányelv hatékony érvényesülése, e tagállamnak ügyelnie kell arra, hogy a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé való átalakítása ne járjon a korábbi szerződés fő kikötéseinek az érdekelt személy számára összességében kedvezőtlen irányú, lényeges megváltoztatásával, ha e személy tevékenységének célja és munkakörének jellege változatlan marad.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.