A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21050/2017/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XIII. cikk] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Örkényi László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Ítélőtábla P.22039/2017., Fővárosi Törvényszék P.22039/2017/7., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21050/2017/5.*, Kúria Pfv.21077/2018/6., 3302/2021. (VII. 22.) AB végzés, 3105/2022. (III. 10.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.050/2017/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a TRINN Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Metzinger Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Magyar Állam alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt 26.P.22.039/2017. számon indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. július 3. napján meghozott 26.T/P.20.039/2017/7. számú ítélete ellen a felperes 8. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1.000.000 (egymillió) forint + áfa másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint engedményes felemelt kereseti kérelmében 227.240.000 forint és annak 2013. október 10. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 680.000 euró és annak 2012. október 10. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen kártérítés, másodlagosan kártalanítás jogcímén. Kérte az alperes perköltségben marasztalását azzal, hogy jogi képviselője áfakörbe tartozik.

Keresetének jogalapjául a polgári törvénykönyvről szóló, korábban hatályos 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §-át és 349. §-át, továbbá az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 56. cikkét, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 16. cikkét, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv) 1. cikkét, továbbá a kártalanítási igény körében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését jelölte meg.

Előadta, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szerencsejáték tv.) módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) úgy módosította a Szerencsejáték tv. 26. §-át, hogy annak következtében az engedményezők első csoportjába tartozó felperesi jogelőd gazdasági társaságok tevékenysége ellehetetlenült, ami a jogelődöknek kárt okozott, mert nem tudták folytatni jövedelmező gazdasági tevékenységüket. A másik jogelőd esetében abból ered a kár, hogy a kft. nem tudta a jogszabály alapján előkészített szerver alapú tevékenységét megkezdeni.

A jogellenesség körében kifejtette, hogy nem önmagában a Módtv. tartalmát kifogásolja, hanem elfogadásának módját, mégpedig azt, hogy a jogalkotás semmiféle felkészülési időt nem hagyott a felperesi jogelődök első csoportja számára, és a tevékenységet egyik napról a másikra tiltotta meg. Esetükben a tevékenység 2012. október 10. napján történt megszüntetését megelőző 3 év átlagában elért éves adózott eredményt mint elmaradt hasznot tekintette kárnak, és annak 277.240.000 forintos összegét érvényesítette. A másik jogelőd esetében a szerver alapú szolgáltatás megindításához szükséges beruházások kapcsán felmerült összesen 680.000 euró összegű kiadásait jelölte meg mint kárt. A károk felmerülésének ténye és összegszerűsége bizonyítására szakértő kirendelését indítványozta. Kérte továbbá, hogy a bíróság több kérdésben is kezdeményezze a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. §-a és az EUMSz. 267. cikke alapján az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárását.

Az alperes ellenkérelmében a felperes jogutódi minőségét nem vitatta, azonban a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte azzal, hogy jogi képviselője áfakörbe tartozik.

Arra hivatkozott, hogy a magyar jogban az állam nem visel magánjogi felelősséget a jogalkotásért, vagyis az alperes e tekintetben immunitást élvez. Vitatta, hogy a felperesi jogelődök oldalán kár következett volna be, és vitatta annak összegszerűségét is. Azzal is védekezett, hogy a kárfelelősség alapjaként felhívott uniós jog nem alkalmazható, mert a perbeli tényállásnak nincs tagállami határon átnyúló eleme, a keresetből pedig hiányzik annak a közösségi jogból származó alanyi jognak a megjelölése, amelynek a jogalkotó általi megsértése a jogelődök kárához vezetett. Ha volna is az uniós jognak relevanciája, az uniós jog alapján történő kártérítés érvényesítésének feltétele nem teljesül, mert a felperesnek nincs megsértett alanyi joga. A szabályozás nem sérti az uniós jogot, továbbá a jogsérelem és a kár között az oksági összefüggés nem állapítható meg, ugyanis a nyerőautomaták működtetése nem uniós alanyi jog, ahogy egy jogszabály hatályba lépése előtti felkészülési idő sem az.

Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.058/2017/4/II. számú, a Fővárosi Törvényszék 26.P.20.844/2016/12. számú ítéletét hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban a felperes keresetét ismét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 718.000 forint perköltséget, valamint az állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és időben az állam javára 1.500.000 forint feljegyzett illetéket.

Ítéletének indokolásában a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére utalással rögzítette, hogy a kártérítési felelősség elengedhetetlen törvényi feltétele a jogellenes magatartás a károkozó részéről. Ennek hiányában a kártérítési igényt a kártérítés többi tényállási elemének vizsgálata nélkül el kell utasítani. Úgy tekintette, hogy a felperesi előadás szerint az alperes jogellenes magatartása az volt, hogy a Módtv. elfogadása felkészülési idő biztosítása nélkül zárta ki a jogelődök gazdasági tevékenységének folytatását, ez pedig sértette a felperesi jogelődök EUMSz-ben biztosított alanyi jogát. Kifejtette, hogy az uniós jog alkalmazásának az adott esetben az lett volna a feltétele, hogy a felperes jelöljön meg egy olyan uniós alanyi jogot, melyet a sérelmezett jogalkotási aktus megsértett. Ennek tisztázását követően lehetett volna vizsgálni, hogy a külföldi elem jelen van-e a felperes által előadott tényállásban. Tekintettel azonban arra, hogy a jogszabályok hatályba lépésére történő felkészülésre megfelelő idő biztosításához fűződő jogot az EUMSz. nem rögzít, az nem minősül uniós alanyi jognak. Ebből következően a felperes uniós alanyi jog megsértésére alapítottan előterjesztett keresetét alaptalannak találta.