93/2007. (XI. 22.) AB határozat

a Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről alkotott 30/2004. (VII. 1.) rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről alkotott 30/2004. (VII. 1.) rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről alkotott 30/2004. (VII. 1.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt azon rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kérte, amely megtiltja, illetőleg korlátozza a közterület-használati hozzájárulás megadását árusításra használt gépjármű közterület-használatára.

Az indítványozó mozgóbolti tevékenységet végez, amelyre minden szükséges engedéllyel rendelkezik. A mozgóbolti tevékenység jellemzője, hogy az kizárólag közterületen végezhető tevékenység, amelynek használatára az illetékes önkormányzat hozzájárulása alapján van lehetőség.

Álláspontja szerint a vitatott szabályozás sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szabályozott vállalkozáshoz való jogot, valamint a gazdasági verseny szabadságát, mert a kizárólag mozgóbolti tevékenységgel foglalkozó társaság tevékenységét a kerületben ellehetetleníti. Sérti az Alkotmány 70/A. §-át is, mert más kereskedelmi tevékenységet végző társaságokhoz képest, súlyosan diszkriminatív rendelkezést alkalmaz a mozgóbolti tevékenységet végző társaságokkal szemben.

Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy az Ör. vitatott szabályának elfogadásával az önkormányzat megsértette az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdését is, mert olyan társadalmi viszonyt szabályozott, amely nem tartozik a helyi közügyek körébe, így annak szabályozására az önkormányzatnak nem volt hatásköre. A mozgóbolti tevékenységet központi jogszabály, kormányrendelet szabályozza. Az önkormányzatnak nincs hatásköre arra, hogy a kormányrendelet által megengedett gazdasági tevékenység folytatását az önkormányzat a működési területén megtiltsa.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "

"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

2. Az Ör. -nek az indítványozó által vitatott szabálya: "4. § (1) Nem adható közterület-használati hozzájárulás: (...)

h) lakókocsiból történő árusításra, szolgáltatásra és mozgóárusításra, valamint bármilyen árusításra használt gépjármű közterület-használatára, kivéve öko-, illetve biotermékek zártláncú árusítására alkalmas gépjárművet, valamint kulturális és sportrendezvényekre történő jegyárusítást szolgáló járművet. Bármilyen árusításra használt gépjármű közterület-használata kereskedelmileg ellátatlan területen, a Kereskedelmi és Közellátási Ügyosztály javaslata alapján engedélyezhető. "

III.

Az indítvány megalapozott.

1. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a vitatott szabályozás sérti-e az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, az önkormányzat rendelkezik-e hatáskörrel a közterületen történő árusítás jogszabályi korlátozására.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. §-a alapján a helyi közutak és közterületek fenntartása a települési önkormányzat feladata. Az Ötv. 63/A. § h) pontja a fővárosban a fővárosi közgyűlés hatáskörébe utalja a közterület-használat rendjének szabályozását. Az Ötv. 65/A. § (2) bekezdése pedig kimondja: "A közgyűlés feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat kerületi képviselő-testületnek rendeletalkotásra. Az e tárgykörben alkotott kerületi rendelet nem terjeszkedhet túl a fővárosi közgyűlés rendeletében foglalt felhatalmazáson. A kerületi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a közgyűlés rendeletével. "

Az Ötv. e rendelkezései alapján alkotta meg a fővárosi közgyűlés a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban: Kgyr.), amelynek 2. § (1) bekezdése felhatalmazza a kerületi önkormányzatok képviselő-testületeit arra, hogy a fővárosi rendelet keretei között a helyi sajátosságok figyelembevételével szabályozzák a tulajdonukban levő közterületek használatát és rendjét. A Kgyr. 5. § (3) bekezdése felhatalmazást ad a kerületi önkormányzatoknak arra is, hogy a Kgyr. -ben szabályozottakon túl további olyan eseteket határozzon meg rendeletében, amelyekben nem adható a közterület-használati hozzájárulás.

Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a képviselő-testület törvényben szabályozott felhatalmazása alapján alkotta meg az Ör. -t és rendelkezett annak keretében a közterület kereskedelmi célú használatáról.

A mozgóbolti kereskedelmi tevékenységet a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény, valamint az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) szabályozza. E jogszabályok határozzák meg a mozgóbolti tevékenység gyakorlásának módját és feltételeit, így azokat a kereskedelempolitikai célú előírásokat is, amelyeket a mozgóbolti tevékenység engedélyezése során érvényesíteni kell. A Korm. r. szabályai szerint a működési engedélyezési eljárás tárgyát képezi a mozgóbolt működési területének, útvonalának, árusítási napjainak meghatározása.

Miután a mozgóbolti kereskedelem egyik sajátossága, hogy közterületen végzett tevékenység, ezért a közterület-használat rendjét meghatározó szabályozás szükségképpen érinti a mozgóbolti tevékenységet. A kerületi önkormányzat a közterület-használat rendjét szabályozó rendeletében a közterületek rendeltetésszerű használatának biztosítása érdekében a mozgóbolti árusítást korlátozhatja, feltételekhez kötheti, azonban a korlátozásnak a közterületek rendjének biztosításával összefüggő indoka kell legyen. A mozgóbolti tevékenységnek, meghatározott áruk árusítására, illetőleg a kereskedelmileg ellátatlan területekre szorítása a tevékenység olyan kereskedelempolitikai indokon alapuló korlátozását jelenti, amely nem áll összefüggésben a közterület-használat rendjének biztosításával. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület az Ör. vitatott szabályának megalkotása során túllépte jogalkotási felhatalmazása kereteit, s ezzel megsértette az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

2. Az Ör. 4. § (1) bekezdés h) pontja sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét is.

Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlő-ségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242. stb. ]

Amíg az Ör. a kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozók számára az Ör. -ben szabályozott feltételek teljesítése esetében lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzat tulajdonában álló közterületen létesített üzlethelyiségben, pavilonban kereskedelmi tevékenységet végezzenek, addig a mozgóbolti tevékenységet végzők számára kizárja, illetőleg a közterület rendjének biztosításával össze nem függő feltételhez köti a közterület-használati hozzájárulás megszerzésének lehetőségét. A közterület-használati hozzájárulás kizárása, illetőleg a hozzájárulás kereskedelempolitikai mérlegeléshez kötése a mozgóbolti tevékenységet végző vállalkozó esetében a vállalkozáshoz való jog gyakorlásának más kereskedelmi vállalkozásoknál erőteljesebb korlátozását jelenti.

A képviselő-testület az Ör. 4. § (1) bekezdés h) pontjának megalkotása során nem mérlegelte azonos körültekintéssel és méltányossággal a kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozások sajátosságait, érdekeit, ezért ez a szabályozás sérti a jogegyenlőség követelményét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az Ör. vitatott rendelkezésének alkotmányellenességét az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése, valamint 70/A. §-a alapján megállapította, az indítványozó által felvetett további alkotmányossági kifogásokat nem vizsgálta.

A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 721/B/2004.