BH 2013.1.7 Nem a csalás bűnsegéde, hanem a hűtlen kezelés bűncselekményének a tettese az a bankfiókvezető, aki a hiteligény bírálatával összefüggő kötelezettségeit szándékosan megszegve a hitel előírt szükséges fedezetének tényleges meglétét nem ellenőrzi, ezáltal olyan személy részére tesz lehetővé hitelfolyósítást, akinek a hitel visszafizetésére reális lehetősége nincs és a folyósított hitel fedezetéül szolgáló vagyontárgyakkal sem rendelkezik [Btk. 318. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21. § (2) bek.].

A városi bíróság ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, s ezért egy év hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. A járulékos kérdéseket elbírálva rendelkezett e terhelt tekintetében is a polgári jogi igényről.

Az I. rendű terheltet érintően az ítéleti tényállás lényege a következő:

A III. rendű terhelt a B. I. Kft. ügyvezetőjeként hitelt akart felvenni, és ehhez a II. rendű terhelt felajánlotta a segítségét.

A II. rendű terhelt személyesen kereste fel a bank v.-i fiókjának vezetőjét, az I. rendű terheltet, aki közölte vele, hogy bankjuk új termékeként nyújtandó gyorshitelhez elegendő a cég társasági szerződése, mérlegbeszámolója, főkönyvi kivonata és egy leltárfelvételi ív a cég vagyonáról. Az I. rendű terhelt ekkor arról is tájékoztatást adott, hogy a hitelkérőt a fiók minősíti, és a minősítésnek megfelelően határozza meg hitelajánlatát. A hitelajánlat összegét - a minősítéstől függően - 110-160%-os fedezeti hányaddal kell biztosítani. Amennyiben a fedezeti hányad az elvárt szintet nem biztosítja, a hitelajánlatot csökkenteni kell.

A III. rendű terhelt a II. rendű terhelt által elkészített hitelkérelmet a B. I. Kft. nevében eljárva 2000. szeptember 20-án a Bankhoz benyújtotta, és ahhoz hamis forgalmi adatokat feltüntető mérlegbeszámolót, valamint az APEH-nek megküldött társasági adóbevallás forgalmi adataitól eltérő adatokat tartalmazó főkönyvi kivonatot csatolt. A hamis tartalmú dokumentumokat a II. rendű terhelt adta át az I. rendű terheltnek.

Az alkalmazottal nem rendelkező B. I. Kft. egyébként a hiteligénylés időszakában és azt megelőzően egyáltalán nem működött, árbevételre nem tett szert, költsége sem merült fel, ezáltal a hitel visszafizetésére nem volt reális esélye.

A bankfióknál a hitel előkészítés során a becsatolt dokumentumokat nem vetették össze azokkal, amelyeket a kft. az APEH-nél és a cégbíróságnál leadott.

A bank előírásai szerint a hitel előkészítésének fontos része volt a helyszíni vizsgálat, melynek során a fiók hitelügyintézője ellenőrizni volt köteles a hitelfedezetek meglétét. Abban az esetben pedig, ha a helyszíni vizsgálat vagy az egyéb beszerzett információk alapján a hitelügyintéző a kockázat mértékét jelentősnek ítélte meg, csökkenthette az ajánlat mértékét vagy elvethette a hitelügyletet. A gyorshitel esetén a régió cenzúra bizottságánál kellett egyszerűsített hitelkérelmet jóváhagyásra előterjeszteni.

A hitelügylet kapcsán az I. rendű terhelt üzletkötőként, hitelügyintézőként lépett fel, a felajánlott fedezetet azonban ténylegesen nem ellenőrizte. Helyszíni ellenőrzésre nem került sor, így azt megállapítani, hogy a leltárfelvételi íven gyári szám szerint megjelölt gépek, amelyekről fényképet is kapott, az árukészlettel együtt a helyszínen vannak-e nem lehetett, illetve azokat beazonosítani nem volt módja, és azok tulajdonjogát sem tisztázta. A becsatolt fényképeken szereplő vagyontárgyak egyébként nem voltak azonosak a fedezetként felajánlottakkal, és a képek nem a cég tulajdonában álló helyiségben készültek.

A B. I. Kft.-vel kapcsolatos iratokat az I. rendű terhelt a bank másik hitelügyintézőjének, egyben beosztottjának, M. A.-nak azzal adta át, hogy az úgynevezett előszűrés alapján maximum 19 000 000 forint hitel adható a Kft.-nek.

Noha az I. rendű terhelt az ellenőrzést nem végezte el, M. A.-val azt közölte, hogy a fedezetül megjelölt gépeket és árukészleteket ellenőrizte, személyesen látta és azok megfelelőek, és arra utasította, hogy olyan helyszín ellenőrzési jegyzőkönyvet készítsen, mintha a faipari gépeket és a rönkfát ő, M. A. tekintette volna meg, mindent rendben talált volna, és megbízta a régió cenzúra bizottsághoz irányuló előterjesztés elkészítésével. Minősítésként azt közölve vele, hogy a B. I. Kft. dinamikusan fejlődő fafeldolgozó cég.

A jegyzőkönyvben a gépek, berendezések értékét 10 850 000 forintban - azaz könyv szerinti értéken -, míg a rönk-fűrészáru értékét 25 603 forintban - ugyancsak könyv szerinti értékén - tüntették fel és azt M. A. írta alá.

A régió cenzúra bizottság, ahová az így elkészített hitelkérelmi előterjesztés megérkezett, jóváhagyta a hitelkérelmet. Ez alapján 2000. október 10-én a III. rendű terhelt, mint a B. I. Kft. képviselője és a bank éves lejáratú hitelszerződést kötöttek, melyet a valótlan adatokkal közjegyzői okiratba foglaltak.

A hitelszerződés megkötését követően a bank a III. rendű terhelt által a Kft. nevében nyitott számlán 19 000 000 forint hitelt biztosított, amelyet a terhelt, illetve az ő meghatalmazása alapján eljáró II. rendű terhelt - több részletben - fel is vett.

A II. rendű terhelt ismerőse, S. T.-né a IV. rendű terhelten keresztül került kapcsolatba az V. rendű terhelttel, a G. Kft. ügyvezetőjével, akinek felajánlotta, hogy a kft. működéséhez ún. gyorshitelt szerez.

Bár a G. Kft.-t az V. rendű terhelt korábban elidegenítette a fiának és sógornőjének, II. rendű terhelt ötlete alapján azonban elhatározta a kölcsön felvételét.

A II. rendű terhelt ezért készített egy hitelkérelmet, amelyet - ahhoz hamis forgalmi adatokat tartalmazó mérlegbeszámolókat, és az APEH-nek megküldött társasági adóbevallás forgalmi adatairól teljes mértékben eltérő, valótlan tartalmú főkönyvi kivonatokat csatolva - a banknak benyújtottak.

Az V. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy az általa megadott adatokat tartalmazó okiratok hamisak, és nem a G. Kft. tényleges gazdasági helyzetét tükrözik.

A cég folyószámlájára gazdasági tevékenységből származó árbevétel nem folyt be, a számláról szállítói tartozások kiegyenlítésére nem került sor, azon egyéb gazdálkodási tevékenységet tartalmazó pénzügyi tranzakció sem bonyolódott. A hitel fedezetéül felajánlott gépekkel és anyagkészletekkel a G. Kft. nem rendelkezett, a hitel visszafizetésére reális lehetősége nem volt.

A hitel felvétele kapcsán az ún. előszűrést az I. rendű terhelt végezte a bank v.-i fiókjának vezetőjeként. Közölte a fióknál beosztottjaként dolgozó M. A.-val, hogy a fedezetként felsorolt ingóságok megfelelőek, és a G. Kft.-nek 20 000 000 forint kölcsön nyújtható. Ennek alapján a helyszín megjelölése nélkül M. A. helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvet készített, amit ezúttal szignójával sem látott el. Miután a terhelt nem közölte, hogy a fedezetet hol látta, M. A. 2001 nyarán megkérdezte: hol található a fedezet; ekkor a terhelt helyszínként K.-t nevezte meg.

Az I. rendű terhelt ezután utasította M. A.-t, hogy az előszűrés és a benyújtott dokumentumok alapján készítsen előterjesztést a hitel jóváhagyására a régió cenzúra bizottságához.