1399/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 1995. június 30. napjától hatályos -97. §-a módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (a továbbiakban: Ktv.) 19. § (3) bekezdését. Az új szabályozás szerint a köztisztviselői "végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni." A törvény eredeti 19. § (3) bekezdése viszont akként rendelkezett, hogy a "végkielégítés összegének meghatározásakor a besorolásnál alapul vett időt kell figyelembe venni."

2. Az indítványozó álláspontja szerint a módosított szabály "ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, mivel jogszerűen megszerzett jogosultságokat visszaható hatállyal szüntet meg, s ezáltal az érintett jogalanyokat a korábbinál hátrányosabb feltételek mellett, a már megszerzett jogaik figyelmen kívül hagyásával menti fel a közszolgálati jogviszony alól." A Gst. rendelkezése - érvel tovább az indítványozó - "jogellenesnek nyilvánította a munkáltató közigazgatási szerv és a köztisztviselő munkavállalók megállapodását rögzítő, a megkötéskor hatályban volt törvény előírásain alapuló kinevezést, ezáltal magát a törvényt is." Márpedig a "jogállam a szerzett jogokhoz csak akkor nyúlhat hozzá, ha ezek a jogok jogellenesen keletkeztek."

3. Az indítvány megalapozatlan.

3.1. A szerzett jogok tiszteletben tartása valóban jogállamisági ismérv. Az Alkotmánybíróság már a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában kifejezésre juttatta, hogy a "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása." (ABH 1993, 367.) A 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában azonban az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a "szerzett jogok védelme a jogállamban... nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Az, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie." (ABK 1995. június-július, 254.) A kivételezés indokoltságának konkrét megítélésekor természetszerűen több tényező és körülmény gondos mérlegelése szükséges.

3.2. A végkielégítés munkajogi jogintézmény. A végkielégítéshez való jog - a munkához, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez, a munkához igazodó jövedelemhez való jog alkotmányos garantálásával szemben - nem szerepel az Alkotmány XII. fejezetében felsorolt alapvető jogok között. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése még az alapvető jogok bizonyos mértékű - a jog lényeges tartalmát nem érintő - törvényi korlátozását is megengedi. Az alapvető jogok közé nem tartozó jogok meghatározásában és megváltoztatásában pedig a törvényhozó még szélesebbkörű döntési jogosultsággal rendelkezik.

3.3. A hazai munkajogi törvények a végkielégítés - feltételekhez kötött és nem egységesen rendezett - intézményét 1992-ben vezették be. A törvények közül a Ktv. a köztisztviselők végkielégítési járandóságát előnyösebben határozta meg, mint amit a közalkalmazottak részére az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Katv.), s még előnyösebben, mint amit a többi munkavállalónak az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) végkielégítésként előírt. Más indítvány elbírálása kapcsán az Alkotmánybíróság már a 397/B/1994. AB határozatában megállapította, hogy a "végkielégítés differenciált szabályozása" nem alkotmányellenes. (ABH 1994, 714.) A jelenlegi indítvány alapján azonban a vizsgálatnak arra is ki kellett terjednie, hogy a köztisztviselők körében a törvény a múltban szerzett jogokat illetően nem tesz-e alkotmányellenes különbséget. Az alkotmánybírósági vizsgálat nyomán az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem tesz. A Gst. 97. §-ával módosított Ktv. 19. § (5) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a 19. § (3) bekezdése alkalmazása szempontjából "közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül

a) a jogelőd munkáltatónál,

b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban,

c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is."

A Gst. 112. § (1) és (8) bekezdése is kimondja, hogy "E törvény 97. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően közölt felmentések esetében kell alkalmazni." Téved tehát az indítványozó, amikor a Gst. támadott rendelkezését a szerzett jogok visszamenőleges hatályú megszüntetéseként értelmezi.

3.4. A Gst. 109. §-ával módosított Ktv. 72. §-ában foglalt fő szabályok azt tartalmazzák, hogy "(1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni...", illetve

"(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból - tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell számítani."

A Ktv. tehát eltérően szabályozza az illetmény megállapításához szükséges feltételeket (iskolai végzettség, és közszolgálati jogviszony időtartama) a végkielégítés feltételeitől. Ez a megkülönböztetés sem sért alapvető jogokat, ezért nem alkotmányellenes. A módosított Ktv. 19. § (3) bekezdése ténylegesen - az előző pontokban foglaltak szerint csak azokra a köztisztviselőkre ad új szabályozást, akiknek nem volt jogelőd munkáltatójuk, s nem is áthelyezés vagy átminősítés alapján fogadták el köztisztviselői kinevezésüket. Az ő esetükben eleve nem érvényesülhet az az előírás, amire az Alkotmánybíróság a már idézett 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában rámutatott, hogy az "átmenet nélküli változtatáshoz különös indok szükséges." (ABK 1995. június-július, 254.)

3.5. A 3.1 - 3.4 pontokban kifejtett érvek összegezéseként az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a Ktv. újonnan beiktatott 19. § (3) bekezdése nem alkotmányellenes.

4. Mivelhogy a Ktv. módosított 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1996. április 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró