A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37389/2009/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TARTÓZKODÁSI ENGEDÉLY ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 29. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.389/2009/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sztrókay Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen tartózkodási engedély tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. január 27. napján kelt 20.K.33.013/2008/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.33.013/2008/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelez a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint elsőfokú és 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 16.500 /tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 1996. október 11. napján érkezett a Magyar Köztársaság területére, jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából.

Beutazását követően - kérelmére - az alperes látta el előbb jövedelemszerző, majd munkavállalás céljából kiállított tartózkodási engedéllyel; legutóbbi tartózkodási engedélye 2007. november 9. napjáig volt érvényes.

A felperes a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét a törvényi határidő elmulasztásával, 2007. október 11. napján nyújtotta be, melyet - igazolási kérelmére tekintettel - kimentettként fogadtak el, és azt érdemben vizsgálták.

Az elsőfokú hatóság a 106-1-74862/3/2007-T. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította, arra hivatkozással, hogy a felperes tartózkodási célját nem igazolta, magyarországi megélhetését biztosító anyagi eszközökkel, bejelentett magyarországi szálláshellyel, illetve a tovább-, vagy visszautazáshoz szükséges feltételekkel nem rendelkezett, valamint egészségügyi ellátásának biztosítottságát sem igazolta.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. február 29. napján kelt 106-T-3401/1/2008. számú másodfokú határozatával - az indokolás kiegészítésével és megváltoztatásával - az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a tartózkodási engedély biztosítását kérte. Hangsúlyozottan kérte figyelembe venni azt a körülményt, hogy 2006. évben vállalkozásából 1.800.000 Ft jövedelme keletkezett, ezért a cég csak szerény nyereséget tud termelni.

Az üzleti tervvel azt a tényt kívánta bizonyítani, hogy a felperes megélhetése hosszú távon is biztosított a cégéből, illetőleg, hogy tevékenysége elengedhetetlen a cég képviseletének vonatkozásában.

A keresetlevélben előadottak alátámasztásául a felperes munkaszerződést csatolt, valamint a cég egyszerűsített éves beszámolóját, amely 2008. június 6. napján kelt. Álláspontja szerint az alperes nem megfelelően mérlegelte és értékelte azokat a tényeket és adatokat, amelyeket a közigazgatási eljárás során becsatolt, ezért az alperesi döntés jogszabálysértő.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 106-T-3401/1/2008. számú, 2008. február 29. napján kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.

Ítéletének indokolásában a Ket. 109. § /1/ bekezdésére, 111. § /1/ bekezdésére, valamint a Pp. 339/B. §-ára hivatkozott.

Idézte a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény /a továbbiakban: Harm. tv./ 13. § /1/ bekezdés d/ pontjában, 20. § /1/ bekezdésében, valamint a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 114/2007. /V. 24./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Vhr./ 29. § /2/ bekezdésében és 59. § /1/ bekezdésében foglaltakat.

Kifejtette, hogy a jogszabályokban említett feltételek közül a felperes azt kívánta igazolni, hogy a kérelemhez csatolt üzleti terv alapján - valószínűsíthetően - a gazdasági társaság a kérelmező megélhetését is biztosító bevételt fog elérni, hiszen amikor a másodfokú határozat született, akkor még legalább három magyar állampolgárt, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyt nem foglalkoztatott a felperes teljes munkaidőben.

A felperesi jogi képviselő nem vitatta a másodfokú határozatban tett alperesi megállapításokat az összegszerűség vonatkozásában, így az elsőfokú bíróság ezeket az adatokat aggálytalanul elfogadta, azonban azt az alperestől eltérően értékelte és mérlegelte.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis az, hogy a felperes cége szerény nyereséget tudott csak felmutatni, összefügg azzal a ténnyel, hogy a felperes részére 2007. évben 150.000 Ft jövedelmet, míg 2006. évben nettó 1.431.000 Ft jövedelmet biztosított.

Az elsőfokú bíróság szerint a tartózkodási engedély-kérelmek elbírálása során nem a letelepedésre vonatkozó biztos egzisztenciát kell igazolni és bizonyítani, hanem azt, hogy hosszabb távra a felperes megélhetése a vállalkozásból származó jövedelemből biztosított.

Az a tény, hogy a felperesi cég gazdasági eredményei nem kiemelkedőek, nem lehet - a bíróság álláspontja szerint - elégséges indok ahhoz, hogy a felperes tartózkodási engedély-meghosszabbítása iránti kérelme elutasításra kerüljön.

Nyomatékosan rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy ebben az esetben az alperes az engedélykérelmet meg kell, hogy hosszabbítsa, egyben a cég nem túlságosan eredményes gazdasági mutatóira figyelemmel a tartózkodási engedély időtartamát határozhatja meg, egy rövidebb intervallumban. Az alperes ugyanis előre nem prognosztizálhatja, hogy a cég a továbbiakban ugyanilyen szinten, vagy esetlegesen még veszteségesebben fog működni.

Megállapította a bíróság azt is, hogy a gazdasági társaságban a felperesen kívül önálló képviseleti joggal rendelkező bevándorolt státuszú, két tulajdonostárs tevékenykedik, azonban a Vhr. 59. § /2/ bekezdésében foglaltak - a bíróság álláspontja szerint - megvalósulnak a felperes vonatkozásában, tehát a gazdasági társaság működése szempontjából a Magyar Köztársaság területén való tartózkodása elengedhetetlen. Azon körülmény ugyanis, hogy másik ügyvezetésre is jogosult személy tevékenykedik a cégben, nem azt jelenti, hogy a felperes munkája ne lenne szükséges ahhoz, hogy a cég eredményesen működjön.

A Vhr. 29. § /5/ és /6/ bekezdésében foglaltak ismertetését követően megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes magyarországi megélhetését az alperes azért nem fogadta el bizonyítottnak, mert azt a kereső tevékenységből származó jövedelméből kívánja biztosítani, amit a hatóság - ezt megelőzően - nem fogadott el igazoltnak.