BH 2010.2.35 Általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be. Ez vonatkozik a hamis tanúzás bűncselekménye esetére is, ezért pótmagánvádlói fellépésre ilyenkor sincs lehetőség [Be. 53. §, Btk. 238. §].

A 2006. október 1-jén tartott önkormányzati választások eredményét L. I. polgármesterjelölt P. Ö.-né, a szavazatszámláló bizottság egyik tagjának azon nyilatkozata alapján támadta meg, hogy a mozgóurnás szavazás során M. J., a szavazatszámláló bizottság másik tagja befolyásolta a választókat. A helyi és a területi választási bizottság elutasító határozata ellen a polgármesterjelölt a megyei bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A megyei bíróság 2006. október 7-én tanúként hallgatta meg P. Ö.-nét, aki ekkor megismételte a M. J.-re vonatkozó állítását. A megyei bíróság a végzésével a választás eredményét megsemmisítette, s a polgármesteri tisztséget érintő választás megismétlését rendelte el.

Ezt követően O. Gy.-né, a másik polgármesterjelölt feljelentést tett P. Ö.-né ellen polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt.

A nyomozó ügyészség a 2007. december 10-én meghozott határozatával a nyomozást - mivel bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható - megszüntette.

E határozat ellen O. Gy.-né és M. J. jogi képviselője panaszt jelentett be, amelyet a megyei főügyészség a 2008. február 1-jén kelt határozatával elutasított, egyben O. Gy.-nét és M. J.-et - mint sértetteket - tájékoztatta a pótmagánvádlói fellépés lehetőségéről.

O. Gy.-né feljelentő és M. J. sértett - jogi képviselőjük útján - polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt be is nyújtotta P. Ö.-né ellen a vádindítványt a városi bírósághoz.

A városi bíróság a 2008. június 23-án meghozott végzésével a vádindítványt elutasította. Álláspontja szerint a hamis tanúzás elkövetője társadalmi érdeket sért, cselekménye által az igazságszolgáltatás tisztaságának érdeke sérül. Olyan bűncselekmények esetén tehát, amelyek kizárólag valamely jogot, jog által védett érdeket sértenek, s nem természetes vagy jogi személyt, pótmagánvádnak nincs helye.

A városi bíróság végzését az O. Gy.-né és M. J. jogi képviselője által benyújtott fellebbezés alapján másodfokon eljáró megyei bíróság a 2008. szeptember 3-án kelt végzésével helybenhagyta.

Az első- és másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő jogorvoslatot a törvényesség érdekében. Ebben hivatkozik arra, hogy a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya valóban az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése. Ilyen módon a bűncselekménynek - minthogy az közvetlenül nem sérti konkrét személy jogait, vagy jogos érdekeit - nincs sértettje. A sértetti fellépés lehetőségét önmagában az a körülmény nem alapozza meg, hogy a hamis tanúvallomás az érintettre hátrányos határozat meghozatalát eredményezheti.

Más a helyzet azonban, ha a valótlan nyilatkozat egyben az azzal érintett becsületének csorbítására is alkalmas. Ilyenkor a hamis tanúzás és a rágalmazás vagy becsületsértés látszólagos alaki halmazatot alkot, ennek folytán kizárólag a hamis tanúzás állapítandó meg.

Az a személy, akinek társadalmi megbecsülését az emberi méltóság elleni magatartás csorbítja, sértettje a bűncselekménynek. Az a körülmény pedig, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény konszumálja az emberi méltóság elleni bűncselekményt, nem eredményezheti a becsület csorbítására alkalmas tényállítással érintett személy sértetti minőségének elenyészését.

A vádindítvány szerint P. Ö.-né valótlanul azt állította a megyei bíróság előtti eljárásban, hogy M. J. a választók döntését törvénysértően befolyásolta. Ez a kijelentés alkalmas lehet a rágalmazás vétségének megállapítására, amelynek - bizonyítottság esetén - M. J. a sértettje. Minthogy a sérelmezett kijelentés bírósági felülvizsgálat során hangzott el, a rágalmazás beleolvad a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettébe, mely bűncselekménynek ilyen módon M. J. a sértettje, következésképpen pótmagánvádlói fellépésre is jogosult. Vádindítványát tehát a bíróságok törvénysértően utasították el. P. Ö.-né viszont O. Gy.-néra becsületet közvetlenül sértő kijelentést nem tett, ekként ő nem sértettje a vád tárgyát képező bűncselekménynek, így pótmagánvádlóként nem léphet fel.

Mindezekre figyelemmel a legfőbb ügyész indítványozta: a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy M. J. pótmagánvádló vádindítványának elutasítására törvénysértően került sor.

A jogorvoslati indítvány nem alapos.