EH 2009.1942 Általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be. Ez a helyzet a hamis tanúzás bűncselekménye esetén is, ezért pótmagánvádlói fellépésre ilyenkor nincs lehetőség [Be. 53. §, Btk. 238. §].
A 2006. október 1-jén tartott önkormányzati választások eredményét L. I. polgármesterjelölt P. Ö.-né, a szavazatszámláló bizottság egyik tagjának azon nyilatkozata alapján támadta meg, hogy a mozgóurnás szavazás során M. J., a szavazatszámláló bizottság másik tagja befolyásolta a választókat. A helyi és a területi választási bizottság elutasító határozata ellen a polgármesterjelölt a megyei bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A megyei bíróság 2006. október 7-én tanúként hallgatta meg P. Ö.-nét, aki ekkor megismételte a M. J.-re vonatkozó állítását. A megyei bíróság a végzésével a választás eredményét megsemmisítette, s a polgármesteri tisztséget érintő választás megismétlését rendelte el.
Ezt követően O. Gy.-né, a másik polgármesterjelölt feljelentést tett P. Ö.-né ellen polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt.
A nyomozó ügyészség a 2007. december 10-én meghozott határozatával a nyomozást - mivel bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható - megszüntette.
E határozat ellen O. Gy.-né és M. J. jogi képviselője panaszt jelentett be, amelyet a megyei főügyészség a 2008. február 1-jén kelt határozatával elutasított, egyben O. Gy.-nét és M. J.-et - mint sértetteket - tájékoztatta a pótmagánvádlói fellépés lehetőségéről.
O. Gy.-né feljelentő és M. J. sértett - jogi képviselőjük útján - polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt be is nyújtotta P. Ö.-né ellen a vádindítványt a városi bírósághoz.
A városi bíróság a 2008. június 23-án meghozott végzésével a vádindítványt elutasította. Álláspontja szerint a hamis tanúzás elkövetője társadalmi érdeket sért, cselekménye által az igazságszolgáltatás tisztaságának érdeke sérül. Olyan bűncselekmények esetén tehát, amelyek kizárólag valamely jogot, jog által védett érdeket sértenek, s nem természetes vagy jogi személyt, pótmagánvádnak nincs helye.
A városi bíróság végzését az O. Gy.-né és M. J. jogi képviselője által benyújtott fellebbezés alapján másodfokon eljáró megyei bíróság a 2008. szeptember 3-án kelt végzésével helybenhagyta.
Az első- és másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő jogorvoslatot a törvényesség érdekében. Ebben hivatkozik arra, hogy a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya valóban az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése. Ilyen módon a bűncselekménynek - minthogy az közvetlenül nem sérti konkrét személy jogait, vagy jogos érdekeit - nincs sértettje. A sértetti fellépés lehetőségét önmagában az a körülmény nem alapozza meg, hogy a hamis tanúvallomás az érintettre hátrányos határozat meghozatalát eredményezheti.
Más a helyzet azonban, ha a valótlan nyilatkozat egyben az azzal érintett becsületének csorbítására is alkalmas. Ilyenkor a hamis tanúzás és a rágalmazás vagy becsületsértés látszólagos alaki halmazatot alkot, ennek folytán kizárólag a hamis tanúzás állapítandó meg.
Az a személy, akinek társadalmi megbecsülését az emberi méltóság elleni magatartás csorbítja, sértettje a bűncselekménynek. Az a körülmény pedig, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény konszumálja az emberi méltóság elleni bűncselekményt, nem eredményezheti a becsület csorbítására alkalmas tényállítással érintett személy sértetti minőségének elenyészését.
A vádindítvány szerint P. Ö.-né valótlanul azt állította a megyei bíróság előtti eljárásban, hogy M. J. a választók döntését törvénysértően befolyásolta. Ez a kijelentés alkalmas lehet a rágalmazás vétségének megállapítására, amelynek - bizonyítottság esetén - M. J. a sértettje. Minthogy a sérelmezett kijelentés bírósági felülvizsgálat során hangzott el, a rágalmazás beleolvad a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettébe, mely bűncselekménynek ilyen módon M. J. a sértettje, következésképpen pótmagánvádlói fellépésre is jogosult. Vádindítványát tehát a bíróságok törvénysértően utasították el. P. Ö.-né viszont O. Gy.-néra becsületet közvetlenül sértő kijelentést nem tett, ekként ő nem sértettje a vád tárgyát képező bűncselekménynek, így pótmagánvádlóként nem léphet fel.
Mindezekre figyelemmel a legfőbb ügyész indítványozta: a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy M. J. pótmagánvádló vádindítványának elutasítására törvénysértően került sor.
A jogorvoslati indítvány nem alapos.
A Be.-ben főszabályként a vádat, az állam büntető igényét az ügyész, mint közvádló [Be. 28. § (1) bekezdése], illetve a Be. 52. §-ának (1) bekezdésében taxatíve felsorolt bűncselekmények esetén a sértett, mint magánvádló (Be. 52. §) érvényesítheti a bíróság előtt. Ehhez képest a pótmagánvád kisegítő, járulékos sértetti vádképviselet, amely a közvád monopólium korrekciójának eszközéül szolgál. A Be. 53. §-ának (1) bekezdésében rögzített feltételek mellett ugyanis a sértettnek, (mint pótmagánvádlónak) lehetőséget ad arra, hogy a vádemeléstől, vagy a vádképviselettől elzárkózó közvádló helyébe lépjen. Ez egyben - amint arra a Legfelsőbb Bíróság a Bfv. III. 69/2009/5. számú ítéletében már hivatkozott - pótmagánvádnak csak közvádra üldözendő bűncselekményeknél van helye.
A Be. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében - a törvényben meghatározott esetekben - pótmagánvádlóként a sértett léphet fel, sértett pedig a Be. 51. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően az, akinek jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.
Az eljárásjogi törvény azonban - szemben a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel - nem sorolja fel azokat a közvádas bűncselekményeket, amelyek a pótmagánvádló fellépésére lehetőséget adnak. Ugyanakkor a Be. 51. §-ának (1) bekezdésében megjelölt sértetti fogalom meglehetősen tág kört ölel fel, hiszen közvetve minden bűncselekmény előidézhet jogsérelmet.
Éppen ezért konkrét bűncselekményként kell vizsgálni, hogy annak van-e büntető igény érvényesítésre, következésképpen pótmagánvádlókénti fellépésre jogosult sértettje.
Rendező elvként elfogadható, hogy amennyiben a törvényi tényállás eredményt tartalmaz, illetőleg a bűncselekménynek van passzív alanya, a passzív alany, illetve az, akivel szemben az eredmény megvalósult, a bűncselekmény közvetlen sértettje, ekként részére a pótmagánvád lehetősége többnyire nyitva áll. Általában kizárt viszont a pótmagánvád akkor, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti, veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be.
A Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében írt hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése. Az a tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére vonatkozóan valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, a valós tények felderítéséhez fűződő igazságszolgáltatási érdeket sérti, a bizonyítási eljárás sikerét veszélyezteti.
A hamis tanúvallomás - az ügy jellegéhez képest - egyes érintettekre nézve előnyös, másokra nézve hátrányos határozat meghozatalához vezethet, utóbbi azonban csupán származékos és nem közvetlen jog vagy érdeksérelem, következésképpen pótmagánvádlói fellépést lehetővé tevő sértetti pozíciót nem alapoz meg.
Téves az indítványnak az az érve, hogy a polgári ügyben tett - hamis tanúzás bűntetteként felrótt - tényállítás alkalmas lehet M. J. becsületének csorbítására, a hamis tanúzás bűntettébe beolvadó rágalmazás vétségének viszont M. J. a sértettje, erre tekintettel nevezett ilyen módon jogosult pótmagánvádlókénti fellépésre.
A tanúzási kötelezettség teljesítése során, a tanú az ügyre tartozó, annak kereteit túl nem lépő tényállításával - akkor sem, ha az becsület csorbítására alkalmas - rágalmazást nem követhet el. Amennyiben az ügy lényeges körülményére vonatkozó tényállítás valótlan, a tanú cselekménye kizárólag hamis tanúzásként minősülhet. A rágalmazás vagy becsületsértés vétsége pedig egyébként is magánvádra üldözendő bűncselekmény, következésképpen annak sértettje csak magánvádlóként képviselheti a vádat, de - azon az alapon, hogy a közvádas cselekménynek nincs ugyan közvetlen természetes személy sértettje, ám az konszumálja a magánvádra üldözendő, s ilyen módon személyes érintettséggel rendelkező bűncselekményt - vádindítványt pótmagánvádlóként nem terjeszthet elő.
Mindezekre figyelemmel tehát nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az indítványt a Be. 231. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján - nem jogosultaktól származóként - előterjesztettnek tekintették.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot - minthogy azt nem találta alaposnak - a Be. 436. §-ának második fordulata értelmében elutasította.