A Tatabányai Törvényszék Pf.20100/2015/19. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 206. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bartus Erika, Pomogyiné dr. Gál Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Kapcsolódó határozatok:

Komáromi Járásbíróság P.20442/2012/77., *Tatabányai Törvényszék Pf.20100/2015/19.*, Kúria Pfv.20540/2016/6., 3267/2017. (X. 19.) AB végzés

***********

íööáóÉőÉőáó

A Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Nemes Andrea ügyvéd (.........................) által képviselt ............ (..................................) felperesnek a Gobert és Társai Ügyvédi Iroda (..............................) által képviselt ..................... (...............................................................................................................) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Komáromi Járásbíróság 2015. január 27. napján meghozott 2.P.20.442/2012/77. számú ítéletével szemben a felperes által 78. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Felperes külön felhívásra fizessen meg 192.000,- Ft (azaz: százkilencvenkettőezer forint) feljegyzett fellebbezési illetéket.

Felperes 15 napon belül fizessen meg alperesnek 76.700,- Ft (azaz: hetvenhatezer-négyszáz forint) másodfokú perköltséget mint ügyvédi munkadíjat.

Felek egyéb költségeiket maguk viselik.

Az ítélettel szemben nincs helye további fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A Komáromi Járásbíróság a 2015. január 27. napján 2.P.20.442/2012/77. szám alatt hozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alperes részére bruttó 152.400,- Ft ügyvédi munkadíjat mint perköltséget, valamint a Magyar Állam javára 144.000,- Ft elsőfokú eljárási illetéket.

A törvényben nyitva álló határidőn belül a felperes jelentett be fellebbezést, és kérte, hogy a törvényszék az első fokon eljárt bíróság ítéletét változtassa meg, és a kereseti kérelemnek adjon helyt.

Felperes kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás több esetben, és túlnyomórészt iratellenes, a tényállásból a bíróság téves jogi következtetést vont le és így hozta meg a megalapozatlan ítéletét.

Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban nem került feltárásra szerződő felek között létrejött több szerződéses jogviszony és azok pontos tartalma. A járásbíróság tévesen hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.360/2007/4. számú ítéletére, mert ezen határozatban foglaltak akkor irányadók, amikor utazási szerződés jön létre. Jelen esetben a P. Utazási Iroda a jogügyletben mint közvetítő lépett fel, nem utazás, hanem csak repülőjegy értékesítést végzett. A felperes fogyasztóként szerepelt a szerződésben, így figyelemmel kell lenni a fogyasztói szerződésre vonatkozó, a szerződéskötéskor hatályos jogszabályi rendelkezésekre is. Az elsőfokú bíróság nem tárta fel, hogy az utazási iroda és az alperes között létrejött jogviszonyból eredően a P. Utazási Iroda jogosult-e az utazási vállalkozó alperes képviseletére, az ő nevében kötött szerződést, vagy nincs képviseleti joga, így bizományosként, vagy ügynökként folytatta-e a tevékenységét.

A felperes álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy az utazásközvetítésre irányuló szerződés létrehozása 3 jogviszonyt feltételez, téves a Komáromi Járásbíróság azon álláspontja, hogy a P. Utazási Iroda Általános Üzletszabályzatának elfogadásával a felperes az utazási vállalkozó Üzletszabályzatát is elfogadta. A P. Utazási Iroda elsőfokú bíróság által is idézett Általános Üzletszabályzata szerint a P. Utazási Iroda a folyamatban csak mint fizetőhely szerepelt, ahol az ügyfél átadja a teljes összeget a repülőjegyért, amit a P. Utazási Iroda továbbad a légitársaságnak az IATA által. A felperes álláspontja szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a P. Utazási Iroda az ügyletben mint megbízott járt el, tehát a felperes a P. Utazási Iroda Üzletszabályzatát és általános feltételeit fogadta el a repülőjegy megvásárlásakor az interneten, nem pedig az alperes Üzletszabályzatát és Általános Szerződési Feltételeit. A felperes és az utazási iroda közötti jogviszonyban az alperes szállítási feltételeit a felperes nem tudta elfogadni, azok nem váltak a szerződés részévé.

Felperes kifogásolta továbbá, hogy a magyar nyelvű leírás hiányában az alperesi ÁSZF nem válhatott az alperes és a felperesi jogviszonyban a szerződés részévé. Felperes meglátása szerint téves az első fokon eljárt bíróságnak a GK. 37. számú állásfoglalásra történő hivatkozása, mely szerint az ÁSZF megismerhetőségének elegendő feltétele, ha a feltételek megjelenési helyét megjelölik, elfogadásként pedig az, ha ezt követően a szerződés aláírásra kerül. A P. Utazási Iroda az aktuális feltételek megtekintésének helyét nem jelölte meg, csak azt tartalmazza a weblapja és az ÁSZF-je, hogy azok a konkrét szállító honlapján található. Megjelölés felperes álláspontja szerint az lenne, ha a fellelhetőséget pontosan meghatározta volna. Ennek hiányában azonban a megismerhetőséget és annak lehetőségét sem biztosította.

Felperes jogi álláspontja alátámasztására hivatkozott az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint az egyoldalúan kidolgozott Általános Szerződési Feltétellel szemben támasztott követelmény, hogy az csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten, vagy ráutaló magatartással elfogadta. Felperes az Általános Szerződési Feltételeket nem ismerte meg és nem fogadta el.

Az alperes Általános Szerződési Feltételeinek angol, vagy német nyelvű biztosítása az alperesi weblapon nem tekinthető a magyar fogyasztóvédelmi szabályok szerinti megfelelő gyakorlatnak, hiszen amennyiben a szerződés fogyasztási szerződés, úgy vonatkozik rá a 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet, mely szerint az eladott termékről írásban, magyar nyelven, és közérthetően kell tájékoztatni a fogyasztót. Ezen körülmények nem valósultak meg, hiszen az angol és egyéb nyelvet nem ismerő felperes nem tudott tájékozódni az egyes légitársaságok Általános Szerződési Feltételeiről, főként nem úgy, hogy a szerződő fél személyét is homály fedte.

Felperes álláspontja szerint az általa ismertetett indokok alapján az a következtetés vonható le, hogy az Általános Szerződési Feltételek megismerhetősége és elfogadása hiányában a felperest az alperes az egyes utazási feltételekről, a beszállás elutasításának lehetőségeiről és okairól nem tájékoztatta, az Általános Szerződési Feltételek nem váltak a szerződés részévé az alperes és a felperes jogviszonyában.

Felperes meglátása szerint az, hogy a P. Utazási Iroda az általános üzletszabályzatban az IATA légitársaságok szerződési feltételeit feltünteti még nem eredményezi azt, hogy a felperes megismerte volna a vele konkrétan szerződő fél Általános Szerződési Feltételeit.